Etnosz, etnogenezis, eredettudat (származás), gentilizmus

ETNOSZ

A nép tudományos megjelölése (görögül 'nép'). Az a történetileg kialakult népcsoport, amelyre olyan közös jelrendszer jellemző, amellyel más etnosztól tudatosan meg tudja különböztetni magát. A nemzethez való tartozás mindig kizárólagos. Az etnosz eredete nem azonos a nyelv eredetével. Nem minden azonos nyelvet beszélő tartozik azonos etnoszhoz. Létrejötte - az etnogenezis - bonyolult eredetű és elvileg sohasem lezáródó folyamat.

ETNOGENEZIS

Etnogenezisnek nevezzük egy nép kialakulásának történelmi folyamatát. A magyar nép a steppevidékre jellemző nomadizmus feltételei között alakult ki. Szerepet játszott ebben a nagyállattartó lovasnomád birodalmak gazdasági-társadalmi kerete, valamint a törzsszövetségek és nemzetségek bonyolult kapcsolatrendszere.

EREDETTUDAT

Az eredettudat egy népcsoport valódi vagy vélt származástudata a közösség származásáról, amely a másoktól való elkülönülést szolgálja. Az összetartozást a vérközösség képzete biztosítja. A középkorban gyakori az azonos ősre való visszavezetés. A származásmondák gyakran a történelmi legitimációt szolgálják.

GENTILIZMUS

A gentilizmus - nemzetfogalom - az 1960-as évektől használt terminus, a germán népvándorlás során kialakult nagyobb létszámú népalakulatok barbár etnikai tudatának elnevezése. A gentilizmus elméletének kidolgozása hazánkban Szűcs Jenő nevéhez kapcsolódott. A gentilis felfogásmódra az jellemző, hogy a társadalmat mint vérközösséget tartja nyilván, amely közös őstől származik. A honfoglaló magyarság gentilizmusa az eredetközösség hitét igazoló Hunor-Magyar eredetmondában, az 1100 körül lejegyzett genus Hungarorum kifejezésben, valamint a 11. századi pogánylázadások eszmevilágában tükröződik. A honfoglaló magyarság gentilis tudatának kialakulása az 5-9. században történhetett.