Pannonia, Etelköz, Magyar hegy, Szkítia

PANNONIA

Az ókorban a Római Birodalom tartománya, a mai Dunántúlt és környékét foglalta magában. A későbbiekben az egész magyar királyságot jelentő Hungaria (Magyarország) fogalmával azonosult. A latin irodalomban, az okleveles forrásokban (így István király veszprémvölgyi oklevelében), az elbeszélő forrásokban (pl. Gellért püspöknél), a pénzek feliratain Pétertől I. László királyig, illetve a liturgikus forrásokban (misekönyvekben) is megfigyelhető a Pannonia név és Hungaria azonossága. Pannonhalma középkori neve (Szent Márton hegy, Sacer Mons Pannoniae) is a római elnevezés fennmaradását tanúsítja.

ETELKÖZ

A magyarság szállásterületének neve a Magna Hungariát, majd Levédiát követő időkben. A szóösszetétel egy török eredetű folyóból (Etil, kazár Ätil) és a magyar -köz helynévből áll. Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár Etel Küzü formában említi. Lokalizálása még ma is vitatott, általában az Al-Duna - Dnyeper - Don közötti területet veszik számításba. A magyarság ott-tartózkodásának ideje sem ismert: néhány évtizedtől egy teljes évszázadnyi időszakra teszik a kutatók a 895-ben bekövetkezett a kárpát-medencei honfoglalás előtt.

MAGYAR HEGY

A Nesztor-krónika 898. événél kétféle nyelvtani alakban és jelentésben fordul elő ez a helymegjelölés: az egyik a Kijev közelében lévő hegyre utal, a másik alkalommal használt "Magyar hegyek" a Kárpátok elnevezéseként értelmezhető.

SZKÍTIA

Az Al-Duna és a Don közötti steppét iráni nyelvcsaládhoz tartozó törzsek lakták a Kr.e. 8. századtól kezdve. Az antik és a középkori irodalomban az itt élő népeket ezért nagyon sokáig szkítáknak, országaikat pedig - meglehetősen általánosítva - Szkítiának nevezték. Anonymus és Kézai Simon a Maeotis és a Don környékére, illetve az attól nyugatra elterülő vidékre teszi Szkítiát.