Királyi vármegye, hercegség (ducatus)

Vármegye- és egyházszervezet István király uralkodása idején
KIRÁLYI VÁRMEGYE

A királyi vármegyéket István király hozta létre és egészen a 13. századig fennálltak. Ebben az időszakban Magyarország területének nagyobb része a király tulajdonában volt. A királyi vármegye általános közigazgatási egység volt, amely igazságszolgáltatási, katonai feladatokat is ellátott. Pontosan megvont határokkal rendelkezett, területébe a nem királyi birtokok is beleszámítottak, joghatósága alá tartozott - a később mentességeket szerzetteket kivételével - mindenki, aki a királyi vármegye határain belül élt. Élén az ispán (comes) állt, székhelye várban helyezkedett el. A megye tulajdonképpen a vár határait jelölte (szláv 'határ'); vagyis a vár határa, a vár megyéje. A királyi vármegye és a várispánság kezdetben közel álltak egymáshoz, de nem voltak azonosak.

HERCEGSÉG (ducatus)

Olyan területi különkormányzat, amelynek élén általában az uralkodóház egy-egy tagja állt. A honfoglaló magyarok a hercegséget mint a trónörökösi intézmény keleties berendezkedését honosították meg a Kárpát-medencében. Ez eredetileg a csatlakozott katonai segédnépek területi szervezete volt a trónörökös vezetésével. Három tömbjének központjai: Bihar, Nyitra és Krassó. A hercegség korai megjelenési formájának tekinthető Koppány somogyi dukátusa.