Keresztelőegyház, patrocinium, liturgia

KERESZTELŐEGYHÁZ

A keresztelőegyházakat a püspök vagy egy közösség építtette, tulajdonjogot senki sem formálhatott rá. A közösség joga, sőt kötelessége saját keresztelőegyházában keresztelkedni, amellé temetkezni. A keresztelőegyházi rendszerben a püspök hatáskörét királyi vagy egyéb világi hatalom nem korlátozhatta. A magyar egyház a 11. század első felében eredendően keresztelőegyházi szervezetként jött létre.

PATROCINIUM

Annak a szentnek a neve, akinek (amelynek) tiszteletére a templomot, kápolnát felszentelték. A védőszent nevéből településtörténeti következtetéseket is le lehet vonni. A templom patrónusa nevet adhatott a helységnek is (pl. Szentgotthárd, Pilisszentlászló, Szentkirályszabadja).

LITURGIA

Görög eredetű szó: közösségi szolgálatot jelent. Az Ó- és Újszövetség az istentisztelet megjelölésére használta. A liturgia Keleten és Nyugaton másként alakult ki és fejlődött, de tartalma lényegében egységes maradt. Többféle egyenértékű rítus (ordo) jött létre. Szent Istvánt feltehetően a mainzi (Németország) ordo szerint koronázták meg, és ez maradt használatban Magyarországon egészen a 14. századig. Szent István első törvénykönyvében kötelezte a megtérteket, hogy rendszeresen vegyenek részt az istentiszteleteken, s éljenek a szentségekkel. Második törvénykönyve a püspök kötelességévé tette, hogy a minden tíz faluban építendő templom számára könyvekről és papról gondoskodjon. Az 1083-as szentté avatások öt szent ünnepével és új szövegekkel gazdagították a hazai egyházak istentiszteletét (mint például Szent István ünnepére új könyörgést szerkesztettek).