Heribert C, Pannonhalmi és Veszprémvölgyi Alapítólevél

Heribert C írása
A Pannonhalmi Alapítólevél 19. századi díszes keretben
A veszprémvölgyi apácák görög nyelvű adománylevele (másolat)
A veszprémvölgyi apácák görög nyelvű adománylevele (hamisítvány)
HERIBERT C

III. Ottó német császár udvarából feltehetőleg 1002-ben Magyarországra érkezett Heribert kölni érsek és kancellár C-betűvel jelzett írnoka. István király udvari irodájában születtek azok az oklevelek, melyeknek írásképe az ő keze nyomát őrzik (pannonhalmi alapítólevél, a pécsi és a veszprémi püspökségeknek csak későbbi másolatokban ránk maradt alapító iratai).

PANNONHALMI ALAPÍTÓLEVÉL

Szent István által adományozott oklevél a pannonhalmi Szent Márton-monostor számára, melyben a somogyi tizedeket és a Monte Cassino monostorával azonos kiváltságokat biztosított részére. A felszenteléskor a monostorhoz tartozó falvakat és a pozsonyi vám harmad részét is megkapta. Az eredeti kiváltságlevél 1002-ben készült, Domokos érsek, alkancellár munkája.

VESZPRÉMVÖLGYI ALAPÍTÓLEVÉL

Az egyetlen görög nyelvű magyarországi oklevél, amelynek szövege fennmaradt a veszprémvölgyi apácák részére szóló adománylevél, 1002 előtt készült. Kibocsátója Stephanos kralés, "István király", akinek személyazonosságáról megoszlanak a vélemények, ugyanis Szent István apja, Géza nagyfejedelem is a Stephanos nevet kapta a keresztségben. Az alapítás ideje is vitatott: számosan az apácamonostort Géza illetve felesége Sarolt alapításának tartják és 997-ből eredeztetik; mások pedig Imre herceg bizánci hercegnővel kötött házasságához kapcsolják és István királynak tulajdonítják az alapítólevél kibocsátását.

Az alapítólevél Kálmán királynak a veszprémvölgyi apácamonostor részére 1109-ben kiadott adománylevelében megújításként (renovatio) maradt fenn, amelyet a Magyar Országos Levéltár őriz. A hártyalapon fenn az eredeti görög oklevélszöveg másolata, alatta a latin nyelvű megerősítés található. Az oklevél szövegében számos magyar nyelvű szórványemlék fordul elő. Ezek a nyelvtörténet szempontjából azért is jelentősek, mert görög és latin írásban rögzítették ugyanazokat a magyar és szláv eredetű szavakat, mindenekelőtt helyneveket (pl. Veszprém, Szárberény, Szántó, Duna, Szombat, Paloznak, Mira, Patadi, Melegdi, Máma, Sándor, Kenese, Csitény, Padrag, Csaleszi, Gerencsér).