SÍREMLÉKEK

Szent István szarkofágja a székesfehérvári romkertben
Gellért eltemetése
Gizella királyné síremlékének alsó része
Gizella királyné síremlékének felső része
A síremlék a társadalom legelőkelőbbjeinek kijáró különleges temetkezési mód a kereszténység felvétele után. Egyszerűbb változata egy jeltelen vagy díszesebb kőlap (sírlap), amellyel lefedték a földbe mélyített sírgödröt, illetve az abba tett fakoporsót. Jóval igényesebb formája a némelykor faragással díszített szarkofág, amely egy koporsóként szolgáló nagyméretű kőláda. A 11-12. században a templomban való temetkezés és síremlékállítás elsősorban a királyi család joga volt, rajtuk kívül templomalapítók, ritkábban főpapok temetkezhettek ilyen módon. Míg a köznép szokásos temetkezőhelye a templom körüli temetőkert lett a 11. század végétől, az előkelők sírjait magában a templomban helyezték el. A korai magyar királyság fennmaradt síremlékei közül legismertebbek: Szent István székesfehérvári szarkofágja, Gizella királyné passaui síremléke (amely nagymértékben hasonlatos I. András király (+1060) tihanyi sírlapjához, amelyen szintén csavart nyelű körmeneti keresztábrázolás látható); feltehetőleg Szent Gellért síremléke lehetett az oldalán egyszerű kereszttel díszített csanádi szarkofág.