KÉPES KRÓNIKA

A korai magyar történelem egyik legjelentősebb forrása a Képes Krónika, a 14. század közepéig keletkezett, a magyarság történetével foglalkozó szövegek nagy része benne foglaltatik. Szövege csonkolt másolata a 14. századi krónikakompozíciónak, az 1330. évnél mondat közben megszakad. Képes Krónikának nevezik az 1360-as években készült, a szöveget őrző kódexet is, mely miniatúrái, illusztrációi révén a magyarországi művészettörténet európai jelentőségű forrása. Alkotója valószínűleg Miklós, a kancellária címerfestője volt. A krónika szövege és illusztrációi között szoros a kapcsolat, mely mutatja, hogy egymáshoz közel, feltehetően a budai királyi kancellárián készülhettek. A Nagy Lajost és udvari kíséretét ábrázoló nyitókép után 13 egységben tudósít a magyarok történetéről. Az illusztráció sokszor többet árul el az eseményekről, mint a szöveg. Az alkotó saját kora valóságának megfelelően vetíti vissza a viseletet, fegyverzetet, címereket... A történelem és a művészettörténet mellett fontos forrása a Képes Krónika a történeti néprajznak, az irodalomnak és a történelem segédtudományainak, így pl. a címertannak (heraldika), a származástannak (geneológia), az írástörténetnek (paleográfia).