Kolostor, szerzetesrendek, remeterendek

KOLOSTOR (MONOSTOR)

Olyan épület vagy épületcsoport, amelyben szerzetesek vagy apácák bizonyos szabályok (regula) szerint élnek együtt. A kolostor a legkisebb szervezeti egység a szerzetesrendeken belül. Jellemző rájuk a külvilágtól való elzárkózás. Leggyakoribb latin elnevezéseik is erre utalnak: a kolostor a claustrum szóból ered, ez a latin claudere 'elzárni' igéből, a monostor pedig a monasterium, a magányos épületre utaló görög monakhos szóból származik. A monasztikus és a remeterendek kolostoraikat rendszerint a lakott helyektől távol, míg a később megszülető koldulórendek a városokban és a mezővárosokban építkeztek. Az első magyarországi kolostorokat a bencések alapították a 10. század végétől: Pannonhalma, Bakonybél, Zalavár, Pécsvárad, Zobor.

SZERZETESRENDEK

Olyan egyházi szervezetek, amelyeknek tagjai a nagyobb lelki tökéletesség elérése érdekében a három evangéliumi tanács (a szüzesség, a szegénység és az engedelmesség) megfogadására s a rendi szabályok (regulák) betartására kötelezik el magukat. Csoportjaik is ezek alapján különülnek el (monasztikus rendek, remeterendek, kanonokrendek, lovagrendek, kolduló rendek, baziliták). A középkorban Magyarországon élő férfirendek (bencések, baziliták, majd később a premontreiek, kartauziak, pálosok, domonkosok, ferencesek) mellett léteztek női rendek is (így Szent István korában a veszprémvölgyi kolostorban bazilisszák).

REMETERENDEK

A remete elszakad a világtól, magányában a szemlélődésre összpontosít, melynek lényege: Isten és ember lelki síkon történő találkozása. Számos szerzetesi intézmény elindítója egy szent életű remete volt (ágostonrend, pálosok). Magyarországon a remetéskedés egyidős a kereszténységgel. Példa erre Günther, Gellért, Zoerard-András és Benedek, a bencés rend szerzeteseiként több évig remetéskedtek.