Embertani jegyek, történeti demográfia adatai

EMBERTANI JEGYEK

A történeti embertan (antropológia) kutatásai szerint a honfoglaló magyar népesség kétharmada az europid nagyrasszhoz tartozott, egyharmaduk europo-mongolid típus volt. A népességen belül jellegzetes regionális különbségek figyelhetők meg. A honfoglalók felének termete a közepesnél alacsonyabb, valamivel több mint egynegyedének termete a közepesnél magasabb volt. Az átlagos testmagasság a felső-tisza-vidéki férfiak között volt a legnagyobb, a Duna-Tisza közti férfiak közt a legkisebb. Igen valószínű, hogy a honfoglalók embertani különbségeinek hátterében eltérő eredetű csoportok állhatnak, ami a népesség kevert összetételére és a keveredés nem túl régi eredetére vall. A rendelkezésre álló embertani leletek szerint a 10. század utolsó harmada és a 13. század vége között, az Árpád-kor időszakában élt lakosság döntő többsége tisztán europid, s csak kis töredéke volt europo-mongolid típusú. A honfoglalók és az Árpád-kori népesség embertani jellege olyannyira nem azonos, hogy az Árpád-kori népesség jelentős része nem tekinthető a honfoglalók leszármazottjának.

A TÖRTÉNETI DEMOGRÁFIA ADATAI

A történeti demográfia az emberi történelem különböző korszakainak népesedési viszonyaival foglalkozik. A koraközépkori lakosság létszámára nagyon kevés megbízható adattal rendelkezünk. Az etelközi magyarságra egyetlen utalásból indulhatnak ki a kutatók: eszerint a türkök fejedelme két töménnyel, azaz húszezer főnyi lovassal indult harcba. A katonai kíséret és a köznép becsült arányából (1:4 - 1:4,5) a 9. század második felében 400-500 ezer főre tehető a magyarság létszáma (Györffy György). A honfoglalással együtt járó harcok vérveszteségét 100 ezerre, így a megtelepedett magyarságot 400 ezerre, az itt talált népességet pedig 200 ezerre lehet becsülni. (Mindez természetesen nehezen bizonyítható.) Az újabb demográfiai kutatások alapján a középkorban a gyakori fertőző betegségek és az időszakonként visszatérő nagy járványok miatt az évenkénti népességnövekedés az 5 ezreléket sehol nem haladta meg. Egy másik vélemény szerint a 9. század végén a Kárpát-medence népessége az előzőnél nagyságrendileg nagyobb, mintegy 1-1,5 millió között lehetett. 1100-ra Magyarország népessége 1,6-2,0 millióra emelkedett, ami éves viszonylatban 2,4-3,3 ezrelékes növekedést jelentett.