Táltos, táltospárbaj

TÁLTOS

A magyar hitvilágban természetfeletti erővel rendelkező ember, de megjelenhet állati alakban is. A szó töve ugor kori, jelentése 'varázslat, varázserő'. Hasonló tulajdonságokkal bír, mint a sámán, de a garabonciással is vannak rokon tulajdonságai (az utóbbi repülni tud és tudását könyvből tanulja, abból varázsol). Jellel születik, több csonttal, foggal, ujjal vagy burokban jön a világra, tejen vagy tojáson él. Beavatása után tanulja a mesterséget: jövendöl, vihart támaszt, kincset lát, felhőt oszlat vagy fekete és fehér bikává válva az időjóslás kedvéért megverekszik egy másik táltossal. Az idővarázsló, időjárást befolyásoló gyermekversikék ennek emlékei: "Süss fel nap, fényes nap...", "Ess, eső, ess..."

A táltos megjelenhet gyenge, vézna ló képében, de okos és repülni tudó állatként is. Változhat vas és tüzes kerékké, kék és vörös lánggá, szürke-fekete és pejlóvá. A táltosének varázsló szövege maradt meg, a regösének refrénjében: "Haj, regö rejtem".

TÁLTOSPÁRBAJ

A hiedelemmondákban és a népmesékben találkozunk vele. A foggal született gyermekből táltos lesz, akinek legénykorában fehér bika képében meg kell küzdenie egy másik táltossal, a fekete bikával. Amikor társai segítségével legyőzi ellenfelét, visszaváltozik, ekkor hét évig jó termés várható. A küzdelem néha csődör, láng vagy tüzeskerék formájában zajlik. A táltos hiedelem a honfoglalás kori sámánhit nyomait őrzi.