Boldogasszony, vasorrú bába, boszorkány

Szűz Mária, Szent István, Szent Imre és Szent László
Az esztergomi Porta Speciosa.
BOLDOGASSZONY

A szülést segítő lény, ősi anyaistennő. A terhes asszonyról a mai napig is mondják, hogy boldog állapotban van, a gyermekágyat boldog ágynak hívják. A kereszténység hatására összefonódott Szűz Mária alakjával, a népi imádságok gyakori szereplője.

Az évkezdő január magyar neve Boldogasszony hava. A jeles napok, egyházi ünnepek közül is több hozzá kapcsolódik: Gyümölcsoltó Boldogasszony, Nagyboldogasszony, Gyertyaszentelő Boldogasszony, Sarlós Boldogasszony, Kisboldogasszony, Dologtiltó Boldogasszony, Olvasás Boldogasszony - a népi vallásosságban sokféle kifejezésben, szófordulatban előfordul.

VASORRÚ BÁBA

A népmesék jó szándékú szereplője, aki fiaival (Nap, Hold, Szél) segíti a hőst célja elérésében. Solymossy Sándor szerint a sámánhitű népek az elhunyt ősök tiszteletére bábut faragtak mintegy a halott lelkének lakhelyéül. Más felfogások szerint eredetileg erdei szellem lehetett. Ezeknek a nyomát őrizheti a mese.

BOSZORKÁNY

Korai török jövevényszó a magyar nyelvben. Különös képességű személy, aki szellemkapcsolatai révén jövendőmondó, rontást, bajt képes elhárítani vagy hozni. Méregkeverő, csúnya, javas öregasszony, aki repülni is tud. A mesékben a hős ellenfele, átváltozó képességével megjelenhet kutya, macska, kecske, ló, lúd, disznó képében. Szüléskor vagy gyermekijesztőként bába, vasorrú bába vagy bábaboszorkány névvel illetik. Így nevezték az ördög öreganyját. Tevékenységének időpontja Szent György és Szent Iván éjszakája. Szent István kiszolgáltatta a megrontott családjának. Vonásai összeolvadtak a táltos, lidérc, szépasszony alakjával. Bajt okozó - így nevezte Saroltot - Géza feleségét - is merseburgi Thietmar püspök, német történetíró 1018 körül.