Bizánci egyház (bizánci kereszténység)

A bizánci egyházzal és vallással a magyarság először a 9. században találkozott a Fekete-tenger északi övezetében. Ennek ellenére döntő hatást a bizánci egyház és vallás nem tudott kifejteni a magyarságra. A Kárpát-medence egyaránt beletartozott a latin és a görög egyház hatáskörébe. 948 táján Bulcsú horka járt Konstantinápolyban, ahol megkeresztelkedett, és Bíborbanszületett Konstantín császártól megkapta a patrícius méltóságot. Feltételezhető ugyanez a Bulcsú társaságában levő Termatzuról is, aki Árpád dédunokája volt. Gyula 952 körül vette fel a bizánci keresztséget Konstantinápolyban, s ő is elnyerte a patrícius méltóságot. Magával hozta Hierotheos szerzetest, akit előzőleg Theophylaktos pátriárka Magyarország püspökévé szentelt. A magyarok körében a kereszténység terjesztésének megindulása a bizánci egyház kezdeményezésére történt. A görög missziós püspökség központja Erdélyben lehetett, de felvetődött Csanád és Szávaszentdemeter is. Hierotheosnak tulajdonítható Gyula családja, így Sarolt megkeresztelése is, aki később Géza fejedelem felesége lett. Lehetséges, hogy a magyarországi bizánci missziós püspökség védőszentje Szent Demeter volt. Szent István, aki apjához hasonlóan a nyugat felé fordult, s a római rítusú egyházszervezetet honosította meg országában, 1003-ban Erdélyben, 1030-ban a Maros vidékén is latin püspökséget állított fel. Istvánnak Bizánccal kötött politikai-katonai szövetsége elősegítette Magyarországon a szentkereszt-ereklye kultuszának elterjedését. II. Basileios császár ugyanis szentkereszt-ereklyét adományozott Istvánnak, aki azt Imrének ajándékozta. Erősítette a királyság és a bizánci egyház kapcsolatát az a templom is, amelyet Szent István építtetett Konstantinápolyban. A 11. század elején létesülhetett az aracsi és szőregi görög monostor. Működött egy keleti rítusú remetetelep Zebegényben is. Az uralkodó álláspont szerint 1054 (a keresztény egyházban bekövetkezett szakadás) után Magyarországon nem jött létre keleti rítusú monostor vagy templom. A kereszténység elterjesztésében fontos szerepet játszottak a keleti egyházhoz tartozó s a magyar nyelvet ismerő szláv papok, akik saját nyelvükből közvetítették a magyarok számára a keresztény terminológia jelentős részét (karácsony, kereszt, érsek, pap, szent, zarándok stb.). István király Szent György és Szent Miklós ereklyéit hozta el bizánci területről. A 11. század végén Magyarországon a nagyböjt megünneplése a görög gyakorlat szerint történt. Több bizánci szent ünnepét Magyarországon a keleti naptár szerint tartották meg. A magyarországi Mária-tisztelet is tartalmaz görög, bizánci hagyományokat.