{2-81.} A MAGYAR DEMOKRÁCIA VÁLSÁGA CIKK VITÁJA

FEJEZETEK

(folytatás...)

{2-83.} Folyóiratunk legutóbbi számában A magyar demokrácia válsága címmel hosszabb cikk jelent meg Bibó István dr. tollából. A cikk körül annak idején nagy vita indult. Hogy a cikkben felvetett problémákat tisztázhassuk, és a véleményeket nyilvánosság elé tárjuk, a cikk fölött nyilvános vitát rendeztünk. Közöljük az elhangzott hozzászólásokat és elsősorban Lukács György kritikáját a cikkről. Ez utóbbit és Bibó első felszólalását teljes terjedelmében, a többi felszólalást gyorsírói jegyzet alapján, kivonatosan adjuk.

ORTUTAY GYULA, a vitadélután felkért elnöke nyitotta meg a vitát:

Ezennel megnyitom a vitát, és örömmel üdvözlöm önöket. Az, hogy nagy számban és komoly érdeklődéssel jelentek meg, igen egészséges jelenség. Azt mutatja, hogy a bírálat és kritika szelleme kezd felülkerekedni olyan országban, ahol a becsületes kritikának eddig helye se volt. Minta előttünk a Szovjetunió realizmusa vagy az angolszász államoknak, nevezetesen Nagy-Britanniának az ironizmusig és a kíméletlenségig menő önkritikája. Kérem az őszinte és bátor kritika hangját a hozzászólóktól.

LUKÁCS GYÖRGY: „A demokrácia válsága” – vagy jobboldali kritikája?

Tisztelt hallgatóim! Fel szokott merülni a kérdés, sőt nemegyszer kételkedő hangsúllyal is: lehet-e, szabad-e a mi demokráciánkban nyílt kritikával előállani. Szerintem semmi kétség akörül nem lehet, hogy lehet is, szabad is, kell is. Az ilyen kijelentés azonban nagyon általános. Kritika kell, de viszont minden kritika szükségképpen ismét kritikát idéz fel. Mert az új magyar {2-84.} demokrácia minden őszinte híve a kritikával szemben fel kell hogy vesse a kérdést: jobbról jön-e vagy balról? fejleszti vagy hátráltatja a magyar demokrácia fejlődését? tisztázza vagy összezavarja annak lényeges kérdéseit? Ha most már a vitánk tárgyát képező kritikával akarok foglalkozni, akkor mindjárt fejtegetéseim elején ki kell mondanom azok végkonklúzióját: az a kritika, amelyet Bibó István gyakorol a magyar demokrácia állítólagos válságán, fővonalában – eltekintve számos okos és helyes részletmegállapításától – jobboldali kritika. Ezzel egyáltalában nem azt akarom állítani, hogy Bibó dr. szándékaiban és meggyőződésében jobboldali ember. Sőt ha azt az egyéniséget nézem, aki előttem a cikk olvasása közben kialakult, az a benyomásom, hogy a demokrácia híve, hogy komolyan aggódik a magyar demokrácia sorsán. Hogy ennek ellenére mért tartom cikkét jobboldalinak, az következő fejtegetéseimből remélhetőleg világosan kiderül. Hogy Bibó dr. esetleg nem ezt akarta, nem változtat a tényálláson semmit. „A pokol felé vezető út jó szándékokkal van kikövezve.”