{2-469.} A MAGYAR KÖZIGAZGATÁSRÓL

FEJEZETEK

(Elvi állásfoglalás és történeti áttekintés)

{2-471.} A magyar közélet elmúlt két esztendejében a magyar közigazgatás ügye sokszor volt főszereplő, ha nem is mindig emlegették nevén. Népítéletek, létszámcsökkentés, önkormányzati választások ügye valójában mind a magyar közigazgatásért vívott harc hadmozdulatai közé tartoznak. Mindezek mögött az akciók mögött két közös alapgondolat húzódott meg: az egyik az, hogy a magyar közigazgatás alapvetően rossz, melyet minden energiával meg kell javítani, a másik az, hogy a magyar közigazgatás a magyar közélet legfontosabb hatalmi pozíciója, melyet minden energiával birtokba kell venni. Ezt az alapvető rosszaságot és ezt a hatalmi politikai jelentőséget kell megvizsgálnunk ahhoz, hogy a magyar közigazgatással kapcsolatos értékítéleteket és terveket megfelelően mérlegre tudjuk tenni.

A magyar közigazgatás szervi betegségeiről, hibáiról és hiányairól nagyon sok szó esett már. A felhozott bajok között szerepel úgyszólván minden betegség és mindegyiknek az ellenkezője is: a közérdek háttérbe szorítása a magánérdek kedvéért és a magánjogok lábbal tiprása; kicsinyes paragrafusjogászat és a jogszabályok cinikus semmibevétele; kétségbeejtően aggságos ügyintézés és léha felületesség; minden felelősség elhárítása és a diszkrecionárius,1 személyes döntés túlburjánzása; gyáva határozatlanság és basáskodó önkény; célszerűtlen, öncélú hivatali rutin és brutálisan rideg célmegvalósítás. Emlékezetes, hogy Deák Ferenc, midőn Eötvös József a véleményét kérdezte a vármegyei igazgatás összes visszásságait leplező regényéről, A falu jegyzőjé-ről, válaszképpen egy lóorvostani műnek az összes lóbetegségeket egy lovon feltüntető rajzát tette Eötvös elé azzal, hogy: mindezek a betegségek megvannak, de azért ilyen ló nincsen. Ha azonban a magyar közigazgatás ellen felhozott {2-472.} vádakat összegezzük, kételkedni kezdünk, vajon nem tévedett-e Deák Ferenc, és vajon mégis nem a magyar közigazgatás-e az a bizonyos ló. A szakemberek mindenesetre hivatásos buzgalommal javasolják mindazokat a gyógymódokat, melyeket ezekre a betegségekre a nemzetközi közigazgatás-tudomány ismer; a betegségek azonban számosabbak annál, semminthogy az alapvető szervi baj ismerete nélkül külön-külön gyógyíthatók volnának.