{2-830.} MAGYAR DEMOKRÁCIA VÁLSÁGA CIKK VITÁJA

1. Bilkey-féle összeesküvés – A politikai rendőrség 1945 októberében tartóztatta le dr. Kádár Mihály orvost, Bilkey Papp Zoltán egyetemi hallgatót és társait (kb. 40 személyt), az új demokratikus rend elleni szervezkedés vádjával. Merényletet terveztek politikusok, mindenekelőtt a munkáspártok vezetői (pl. Rákosi Mátyás), a politikai rendőrség és a népügyészség irányítói, valamint a SZEB szovjet beosztottjai ellen. A budapesti községi választások előtt (1945. okt. 7.) Magyar Front aláírással Rákosit és a kommunistákat gyalázó röpiratot terjesztettek, s antiszemita jelmondatokat írtak a falakra. A népügyészség 1945 decemberében vádat emelt ellenük, de 13 gyanúsítottat, bizonyítékok hiányában, szabadlábra helyezett. Az MKP (személy szerint Rákosi Mátyás) és a demokratikus sajtó tiltakozására Ries István közbelépett. 1946 januárjában új vádirat készült, s május 18-án a népbíróság Bilkey Papp Zoltánt és egy társát halálra ítélte. Bilkey Pappnak azonban Tildy Zoltán köztársasági elnök megkegyelmezett. (Társának büntetését már korábban mérsékelték.) Az ötvenes évek elején az akkori igazságügy-miniszter kezdeményezésére Bilkey Papp ítéletét önkényesen és törvénytelenül megváltoztatták, s 1951-ben kivégezték. (Dr. Zinner Tibor közlései alapján.)

2. Kerék-féle törvényjavaslat – Kerék Mihály, a Földhivatal kisgazdapárti igazgatója által 1946 januárjában Kovács Béla földművelésügyi miniszter felkérésére készített törvénytervezet, amely a földreform során a közép- és gazdagparasztság sérelmeit igyekezett orvosolni, s elejét kívánta venni a további földosztásnak. A baloldali pártok és az Országos Földbirtokrendező Tanács azonban határozottan elvetette Kerék Mihály javaslatait, s a rendelettervezet ad acta került.

3. Nagy Ferenc (1903–1979) – középparaszt, kisgazdapárti politikus, miniszterelnök. 1930-ban Tildy Zoltánnal együtt a Független Kisgazdapárt megalapítója, 1930. okt. 12-től a párt főtitkára. 1939-től kisgazdapárti programmal képviselő. 1941 {2-831.} szeptemberétől 1943. nov. 3-ig a Parasztszövetség elnöke. A háború alatt a függetlenségi mozgalom aktív résztvevője, 1942-ben tagja az antifasiszta erőket tömörítő Történelmi Emlékbizottságnak. A német megszállás idején, 1944. ápr. 18-tól okt. 10-ig a Gestapo foglya; 1944. okt. 15-én szabadlábra került, de illegalitásba kellett vonulnia. A felszabadulás után a Budapesti Nemzeti Bizottság, majd 1945. áprilistól az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja; 1945. nov. 4-től parlamenti képviselő. 1945. aug. 20-tól a kisgazdapárt elnöke. Állami tisztségei: 1945. máj. 11-től nov. 15-ig újjáépítési miniszter; 1945. nov. 15-től 1946. febr. 4-ig a nemzetgyűlés elnöke. 1946. febr. 4-től 1947. jún. 1-jéig miniszterelnök. 1947. jún. 1-jén – svájci tartózkodása idején – az MKP nyomására lemondott tisztségéről, és külföldön maradt. Az Egyesült Államokban telepedett le, s vezető szerepet vállalt a nyugati magyar politikai emigrációban.

4. Nagy Ferenc Rákosi Mátyásnak az MKP Politikai Akadémiáján 1946. jan. 19-én a népi demokráciáról elhangzott előadásához szólt hozzá. Mindkettő megtalálható: Rákosi Mátyás: A népi demokrácia. Bp., 1946. (Az MKP Politikai Akadémiája. 1.)

5. Nagyatádi Szabó István (1863–1924) – módos parasztgazda, kisgazdapárti politikus. Az Országos Függetlenségi és 48-as Gazdapárt megalapítója (1909), majd annak vezére. 1908-tól országgyűlési, 1920-tól nemzetgyűlési képviselő. 1918–19-ben az Országos Kisgazdapárt elnöke. 1918-ban a Hadik-kormány földművelésügyi minisztere, a polgári demokratikus forradalom idején a Berinkey-kormányban a földreform ügyeivel megbízott tárca nélküli miniszter, majd népjóléti miniszter. 1919. aug. 15–27-ig a Friedrich-kormány földművelésügyi minisztere, 1919. nov. 25.–1920. aug. 15-ig közélelmezési, 1920. aug. 15.–dec. 3-ig és 1922. jún. 16.–1924. okt. 24-ig földművelésügyi miniszter, 1920. dec. 16.–1921. jún. 29-ig kisgazdaügyi tárca nélküli miniszter is a Huszár-, a Simonyi-Semadam-, a Teleki- és a Bethlen-kormányban. Nevéhez fűződik a földreformról szóló 1920. XXXVI. tc. előkészítése és elfogadtatása. 1922-ben Bethlen és társai – az arisztokrácia, a nagytőke és az állami {2-832.} bürokrácia felső rétegének képviselői – beléptek a kisgazdapártba, s megalakult az új kormánypárt, az Egységes Párt, amelynek egyik vezetője lett. A kisgazdapárt ezt követően fokozatosan megszűnt önálló politikai erőként működni, a társadalmi-politikai bázisát adó birtokos paraszti mozgalom felbomlott.

6. A Magyar Nemzet hivatalosan a kormány szócsöve volt, de politikai irányvonalára nagy befolyást gyakorolt a kisgazdapárti Balogh István, a miniszterelnökség politikai államtitkára. Lukács valószínűleg Csornoky Viktornak, Tildy Zoltán vejének a Demokrácia c. kisgazdapárti lapban megjelent cikkére gondolt. L. Demokrácia, 1945. okt. 7.

7. Prohászka Lajos (1897–1963) – filozófus, pedagógus, egyetemi tanár, a két háború közötti elméleti pedagógia kiemelkedő képviselője. 1923-tól az Országos Széchényi Könyvtárban, 1928-tól az Egyetemi Könyvtárban könyvtárnok. 1935-től 1949-ig a budapesti egyetemen a pedagógia nyilvános, rendes tanára. 1939-től 1949-ig az MTA levelező tagja. A II. világháború idején, mint a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke (1939–1949), felemelte hangját a fasiszta és militarista nevelés ellen. Újhegeliánus- és a kultúrfilozófia híveként a magyar pedagógia megújítására törekedett; az ún. kultúrpedagógia fő szószólója. Lukács itt Prohászkának 1936-ban megjelent Vándor és bujdosó c. könyvében kifejtett koncepciójára utal, amelyet már egyidejűleg is sokan vitattak.

8. Trockij, Lev Davidovics (1879–1940) – vegyész, szovjet-orosz politikus, forradalmár. A forradalmi munkásmozgalomba 1896-ban kapcsolódott be; egyik megalapítója volt a Dél-oroszországi Munkásszövetségnek. 1898-ban letartóztatták, és Szibériába száműzték. Onnan megszökött; 1902 és 1905 között Angliában élt. Közreműködött az Iszkra kiadásában. Az OSZDMK II. kongresszusán (1903) a mensevikekhez csatlakozott. Visszatérve Oroszországba, 1905 november–decemberében a pétervári szovjet elnökhelyettese. Ismét letartóztatták; megszökött; Bécsben telepedett le, ahol többek között a Pravda munkatársa. Egy vegyipari üzemben dolgozott. Az első világháború {2-833.} alatt a háború és a szociálsovinizmus ellen küzdő ún. zimmerwaldi mozgalom centrumához tartozott. Az 1917. évi februári forradalom után visszatért az emigrációból; az SZKP VI. kongresszusán (1917. júl.–aug.) felvételt nyert a bolsevik pártba, beválasztották a KB-ba. 1917 júliusában letartóztatták. A petrográdi szovjet elnökeként részt vett a NOSZF előkészítésében. A forradalom után az Összoroszországi Központi VB s a párt PB-jének tagja, külügyi (1917), majd hadügyi (1918), azután haditengerészeti népbiztos. A Köztársaság Forradalmi Katonai Tanácsának az elnöke, a Komintern VB tagja. A szovjet delegáció vezetője a breszt-litovszki béketárgyalásokon. 1920-ban, az ún. szakszervezeti vitában szembekerült Leninnel. Lenin halála után a szocializmus építésére s a párton belüli demokráciára vonatkozó nézeteit élesen bírálták. Frakciós és pártellenes tevékenysége miatt 1926 októberében kizárták a Politikai Irodából, majd 1927. nov. 14-én a pártból. 1928-ban Alma-Atába, 1929-ben pedig külföldre száműzték. Konstantinápolyban, Norvégiában, majd 1937. januártól Mexikóban élt: 1940-ben merénylet áldozata lett.

9. A Szociáldemokrata Párt és Független Kisgazdapárt angol és amerikai tanácsra, a Kállay-kormány tudtával és a nyugati orientációjú polgári ellenzéki körök támogatásával 1943 nyarán a háborúból való kilépés s az új, demokratikus Magyarország megteremtése érdekében parlamenti pártszövetséget kötöttek egymással. Együttműködésük 1944. márc. 19-e után, a német megszállás idején a Magyar Frontban is folytatódott.

10. Nem világos, hogy Lukács György mire gondolt. Az MKP és az NPP között szoros együttműködés a radikális agrárátalakulás kérdésében csak közvetlenül a felszabadulás után alakult ki. 1945 januárjában az MKP vezetőinek a tanácsára a Nemzeti Parasztpárt dolgozta ki és hozta nyilvánosságra az első részletes javaslatot a földosztásra vonatkozóan.

11. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front 1944. dec. 2-án alakult meg. Lukács itt nyilvánvalóan a háború alatti függetlenségi mozgalomra céloz, amely az illegális kommunistáktól kezdve {2-834.} az SZDP-n és az FKgP-n keresztül a különböző antifasiszta polgári-kispolgári csoportokig átfogta a Kállay-kormány baloldali, demokratikus ellenzékét.

12. Bárdossy László (1890–1946) – kormánypárti politikus, diplomata, miniszterelnök. 1934. okt. 4-től 1941. febr. 4-ig bukaresti magyar követ, 1941. febr. 4-től külügyminiszter gr. Teleki Pál kormányában, 1941. ápr. 3-tól 1942. márc. 7-ig miniszterelnök. Szerepe volt a Jugoszlávia elleni támadás előkészítésében és végrehajtásában. A kassai légitámadásra hivatkozva, alkotmányellenesen, a parlamentet megkerülve hadat üzent a Szovjetuniónak. 1944 őszén Sopronban tagja volt a Törvényhozók Nemzeti Szövetségének. A felszabadulás után népbíróság elé került, halálra ítélték, s 1946 januárjában kivégezték.

13. Horváth Zoltán (1900–1968) – újságíró, szociáldemokrata politikus, történész. 1916-ban lépett be a Magántisztviselők Országos Szövetségébe és a szociáldemokrata pártba. A Tanácsköztársaság megdöntése után Bécsbe távozott, az emigrációban a szociáldemokrata Világosság csoporthoz tartozott. A húszas évek végén visszatért Budapestre, s kiadói lektorként, ill. műfordítóként dolgozott. 1938–41 között Franciaországban, 1942-től ismét Budapesten élt. A felszabadulás után az SZDP vezetőségének tagja, a Népszava külpolitikai rovatvezetője. 1947-től a Világosság főszerkesztője. A szociáldemokrata baloldal egyik vezetője, a munkásegység híve. A két munkáspárt egyesülése után beválasztották az MDP Központi Vezetőségébe, s a Népszava felelős szerkesztője lett. 1949-ben koholt vádak alapján bebörtönözték, de 1956 nyarán rehabilitálták, és kinevezték a Népszava főszerkesztőjévé. 1956. nov. 1-én lemondott állásáról, nyugdíjba vonult, s csak történetírói tevékenységet fejtett ki. Főbb művei: Magyar századforduló; A második reformnemzedék története. 1896–1914. (1961); Teleki László 1810–1861. I–II. k. (1964).

14. Pontatlan adat. 1946-ban készült felmérés szerint Magyarország összes háborús kára, beleértve a németek és a nyilasok által elhurcolt javakat is, 22 milliárd pengőt tett ki, 1938-as {2-835.} értéken számolva. Ez az összeg Magyarország 1938. évi nemzeti jövedelmének kb. ötszörösére rúgott.

15. Súlyos tévedés. Az 1945. júl. 5-re kitűzött parlamenti választásokra a Konzervatív Párt nem dolgozott ki külön részletes választási programot. A toryk választási propagandájának középpontjában a Munkáspárt „Arccal a jövő felé” című, szocialista jellegű követeléseket is tartalmazó választási programjának bírálata: a szocializmus elutasítása, az államosítások elvetése, a szabad tőkésvállalkozás védelme s a polgári liberalizmus elveinek magasztalása állt. Külpolitikai téren az antifasiszta nagykoalíció fenntartása s a valamennyi állammal való jó viszony ápolása mellett foglaltak állást. A háború utáni általános baloldali hangulatban a konzervatívok megsemmisítő vereséget szenvedtek, a Munkáspárt 393 mandátumával szemben csak 189 mandátumot szereztek. Az új miniszterelnök Clement Attlee, a Munkáspárt vezére lett. (L. bővebben: Világtörténet 1945–1949. Bp., 1984. 219–220.)

16. Üzemi alkotmány – az Iparügyi Minisztérium 1945. februári, majd 1945. májusi, az üzemi bizottságok helyét, szerepét, hatáskörét szabályozó rendeletét nevezte a korabeli közvélemény üzemi alkotmánynak. (L. az 50 100/1945. és 50 499/1945. Ip. M. sz. rendeleteket.)

17. Bár az 1945. őszi választások után valamelyest megnőtt a kisgazdapárt és a konzervatív erők befolyása a hadseregben, nem felel meg a valóságnak, hogy azt „a reakció oldalára kell számítani”. A hadsereg, a nemzetközi előírásoknak megfelelően, a SZEB szigorú ellenőrzése alatt állt, s néhány nagyon fontos terület, pl. a katonai kémelhárítás, az oktatás, káderképzés a kezdetektől fogva a kommunisták kezében volt. (A HM kémelhárítással foglalkozó Katonapolitikai Osztályát pl. Pálffy György vezette.) 1946 tavaszán a SZEB utasítására a magyar hadsereget átszervezték, és létszámát 14 ezer főre csökkentették. Az ún. nyugatos – a háború után Németországból, Ausztriából visszatért – katonatisztek zömét nyugdíjazták. Demokratikus beállítottságú tiszteket és tiszthelyetteseket, volt partizánokat, az ellenállási mozgalomban {2-836.} részt vett személyeket léptettek elő, vagy vettek hivatásos tiszti állományba. Ekkor került a tábornoki karba Pálffy György, Sólyom László és Illy Gusztáv. Kommunista főtisztek a HM-ben fontos beosztásba kerültek. A határőrség – az egyetlen jól szervezett, ütőképes alakulat – parancsnokává vezérőrnagyi rangban Pálffy Györgyöt nevezték ki. Mindennek következtében a hadseregen belül az erőviszonyok jelentősen módosultak a munkáspárti baloldal javára, de a hadsereg feletti teljes ellenőrzésért folyó harc ekkor még nem dőlt el. A hadsereg kis létszámánál fogva – ellentétben a rendőrséggel – nem volt számottevő belpolitikai tényező a politikai hatalom megszerzéséért vívott küzdelemben. (L. bővebben: Mucsi Sándor–Zágoni Ernő: A magyar néphadsereg története 1945–1959. Bp., 1979. 152–184.)

18. Frankhamisítás (1924–1926) – Windischgrätz Lajos herceg és Nádasy Imre budapesti rendőrkapitány irányításával, gr. Teleki Géza és gr. Bethlen István miniszterelnök tudtával, a kormánykörök, a titkos szervezetek (az Ex) és társadalmi egyesületek támogatásával szervezett pénzhamisítási akció, amellyel Franciaországnak pénzügyi nehézségeket szerettek volna okozni, hogy kelet-európai befolyását csökkentsék, s egyúttal anyagi fedezetet teremtsenek a környező országokban folytatandó revizionista propaganda számára. A hamis ezerfrankosokat, mintegy 10 millió frank értékben, a német vezérkar segítségével, a honvédség Térképészeti Intézetében készítették. Az értékesítés azonban nem sikerült. 1925. dec. 14-én Hágában letartóztatták a hamis ezerfrankost beváltani akaró Jankovich Arisztidet és két társát, akik a magyar Külügyminisztérium szolgálati útlevelével érkeztek oda. A hamis bankók miatt hatalmas nemzetközi botrány kerekedett. Franciaország és a magyar ellenzék, az SZDP, a polgári liberálisok és a legitimisták erélyes fellépésére a Bethlen-kormány az ügyben kénytelen volt parlamenti vizsgálatot indítani, hozzájárulni ahhoz, hogy a francia detektívek is részt vegyenek a nyomozásban, s a felelősöket bíróság elé állítani. Bethlennek ügyes taktikával sikerült a botrányt elsimítani és a {2-837.} kormányválságot megakadályoznia. 1926. máj. 26-án Windischgrätz négy év, Nádasy három és fél év fogházbüntetést kapott, de büntetésüket nem kellett letölteniök, mert 1928. márc. 1-én kormányzói kegyelemben részesültek. (L. Iratok az ellenforradalom történetéhez. 1919–1945. III. k. Az ellenforradalmi rendszer gazdasági helyzete és politikája Magyarországon. 1924–1926. A bev. tanulmányt írta Nemes Dezső. Bp., 1959. 79–106.)

19. Optáns (lat.) – olyan személy, akinek joga van két állampolgárság között választani. 1918 után a Romániához került területeken élő magyarok, ha Magyarországon is volt ingatlanuk, optálhattak, azaz választhattak a magyar és román állampolgárság között. Ha valaki a magyar állampolgárságot tartotta meg, akkor romániai ingatlanaiért kárpótlást kérhetett, amelyet az ún. optánsper révén rendeztek. Ilyen pereket főként a magyar földbirtokosok, közöttük arisztokraták (pl. gr. Teleki Pál, gr. Bethlen István) indítottak. Az évekig tartó pereskedés különböző nemzetközi fórumokon végül is kompromisszummal végződött; mintegy 350 magyar földesúrnak ítéltek meg bizonyos kártérítést, amelynek teljes kifizetésére a második világháború miatt nem került sor.

20. Keszthelyi Nándor, dr. (1908–1976) – ügyvéd. 1932-ben avatták jogi doktorrá. 1934-től ügyvéd Budapesten. 1933-ban belépett a Bajcsy-Zsilinszky Endre vezette Nemzeti Radikális Pártba, 1935-től, pártügyészként, a párt Intézőbizottságának tagja. 1939-ben részt vett a Nemzeti Parasztpárt megalapításában, s a felszabadulás után is e párthoz tartozott. 1945 után miniszteri tanácsos a Belügyminisztériumban, majd a sajtóosztály vezetője a Külügyminisztériumban. Az ötvenes években vállalati jogtanácsos, később – élete végéig – ügyvéd. Jogi szakkérdésekkel is foglalkozott, számos tanulmányt írt.

21. Utalás arra, hogy 1946. febr. 10-én Budapesten Mindszenty József hercegprímás szentbeszéde után jobboldali, reakciós tüntetés robbant ki.

22. A 6800/1945. M. E. rendelet, amely 1945. aug. 16-án {2-838.} jelent meg, bizonyos megszorításokkal ugyan (pl. 2 év házasság, 5 évi különélés), de lehetővé tette a házasság felbontását, a válást.

23. A felsőház eltörléséről a felszabadulás után nem jelent meg jogszabály, 1944 decemberében, az Ideiglenes Nemzetgyűlés összehívásával automatikusan megszűnt.

24. Katolikus Szövetség, helyesebben Katolikus Népszövetség – 1905-ben a Katolikus Néppárt támogatásával alakult katolikus tömegszervezet, amely elsősorban propagandatevékenységet fejtett ki. A Horthy-korszakban számottevő szerepet nem játszott. A felszabadulás után újjászervezték, de jelentősége csak a katolikus egyesületek betiltása után, 1946 nyarától növekedett meg, amikor Mindszenty és a klérus megpróbálta felhasználni a legkülönbözőbb rétegekhez tartozó katolikus hívők összefogására, befolyásolására. Valószínűleg 1948-ban szűnt meg. (L. Gergely Jenő: A politikai katolicizmus Magyarországon [1890–1950]. Bp., 1977. 251., 266. A továbbiakban: Gergely J.: A politikai katolicizmus Magyarországon.)

25. Actio Catholica – a világi katolikusok egyházi vezetés alatt álló, annak teljesen alárendelt társadalmi szervezete. Az első AC Olaszországban alakult meg az I. világháború előtt; általánossá, világszerte elfogadottá XI. Pius tette. Magyarországon az AC 1932-ben jött létre, elnöke Serédi Jusztinián hercegprímás lett. Öt szakosztályra tagozódott; minden plébánián megszervezték helyi szervezetét, a helyi egyházközséget. Rajtuk keresztül minden katolikus automatikusan az AC tagja lett. Igyekezett helyreállítani a katolikus család eszméjét; felkarolta a katolikus ifjúsági mozgalmat; 1938-ban részt vett az eucharisztikus kongresszus megrendezésében; mindent megtett az egyház hatalmának, eszmei-ideológiai befolyásának megőrzése érdekében. A felszabadulás után újjáalakult, elsősorban Mindszenty politikáját követte.

26. KALOT (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete) – katolikus ifjúsági szervezet. Kerkai Jenő és Nagy Töhötöm jezsuita páterek kezdeményezésére 1936-ban alakult. Indulásától kezdve határozottan antikommunista platformon {2-839.} állt, fennállása alatt mindvégig megőrizte katolikus jellegét. 1942-ben 3500 helyi csoportja és kb. félmillió tagja volt. A felszabadulás után újjászerveződött, de nem tudott igazán beilleszkedni az új viszonyokba, bár nem támogatta Mindszenty merev népidemokrácia-ellenes vonalát sem. 1946-ban a Belügyminisztérium feloszlatta. 1947. aug. 11-én-pártközi megállapodás folytán – Katolikus Paraszt Ifjúsági Szövetség (KAPSZ) néven újjáalakult, de már komolyabb szerepet nem játszott a korabeli ifjúsági mozgalomban. (L. Gergely J.: A politikai katolicizmus Magyarországon. 217–235., 253–257.)

27. Lassalle, Ferdinand (1825–1864) – író, filozófus, német szocialista. 1846-ban Berlinben végezte az egyetemet, az Ifjú Hegeliánusok köréhez tartozott, tudományos pályára készült. Ebben az időben ismerkedett meg Marxszal és Engelsszel, dolgozott Marx lapjában, a Neue Rheinische Zeitungban. 1849-ben forradalmi tevékenységéért rövid időre bebörtönözték. Az ötvenes években elsősorban tudományos munkával foglalkozott. A hatvanas évek elején fellépett Bismarck politikája ellen, de bírálta a német liberálisokat is, s az önálló német munkáspárt megteremtése mellett agitált. 1863-ban megalapítója és első elnöke volt az Általános Német Munkásegyletnek. Nevéhez fűződik a nemzetközi munkásmozgalom kispolgári-szocialista irányzatának megteremtése (lassalleanizmus), mely a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben nagy hatással volt a német és a kibontakozó kelet-európai munkásmozgalomra.

28. A csendőrséget 1945. máj. 10-én oszlatta fel az Ideiglenes Kormány (1690/1945. M. E. sz. rendelet).

29. Koczkás Gyula (1905–) – középiskolai tanár, 1942-ig Pécsett tanított, majd a budapesti Fáy András Gimnázium tanára. 1943-tól a Független Kisgazdapárt Polgári Tagozatának tagja. A párt balszárnyához, Ortutay Gyula környezetéhez tartozott. 1947–48-ban a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban főosztályvezető.

30. Karácsony Sándor (1891–1952) – filozófus, pedagógus, a népiek körébe tartozó író. 1918-ban szerzett tanári oklevelet a {2-840.} budapesti egyetemen. 1918–19-ben Kassán, 1919–27-ig Budapesten középiskolai tanár. 1942–51-ig Debrecenben egyetemi tanár. 1945–48-ig a Szabadművelődési Tanács elnöke. Filozófiai rendszere eklektikus, a fideizmus, a voluntarizmus és az egzisztencializmus keveréke; pedagógiai nézeteiben a korabeli reformpedagógia tételei és az új lélektani irányzatok felismerései ötvöződtek modernista protestáns elvekkel; politikailag a polgári progressziónak a „nép”, parasztság felé orientálódó szárnyához tartozott; élesen bírálta a Horthy-rendszer közoktatási rendszerét; erősen német- és fasizmusellenes beállítottságú volt.

31. MADISZ (Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség) – ifjúsági tömegszervezet 1944–48 között. 1944 decemberében alakult Debrecenben, első elnöke a kisgazdapárti Kiss Sándor volt. Célját, a magyar ifjúság demokratikus egységének megteremtését csak részben tudta megvalósítani, mert a demokratikus pártok 1945 tavaszától kezdve létrehozták saját ifjúsági szervezeteiket, s azok kiléptek a MADISZ-ból. Hamarosan a kommunista fiatalok vezetése alá került, s a munkáspártok politikáját támogatta. 1948 tavaszán egyesült a SZIT-tel (a Szakszervezeti Ifjúmunkás- és Tanoncmozgalommal).