{2-883.} A MAGYAR TÁRSADALOMFEJLŐDÉS ÉS AZ 1945. ÉVI VÁLTOZÁS ÉRTELME

1. Szabó István (1898–1969) – agrártörténész, egyetemi tanár, az MTA tagja (1950-ig). Oklevelét a Debreceni Tudományegyetem Jogi és Bölcsészettudományi Karán szerezte, 1923-tól az egyetem történelmi intézetének tanársegéde. 1928-tól 1943-ig a Magyar Országos Levéltár munkatársa. 1941-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen A magyar történelem a 14–15. században c. témakörben magántanárrá képesítették. 1942-től 1960-ig, nyugdíjazásáig a debreceni egyetem középkori magyar történeti tanszékének vezetője. Tudományos érdeklődésének középpontjában a jobbágyság és a parasztság kérdései álltak. Ő kezdeményezte a parasztság kapitalizmus kori történetének kutatását és feldolgozását. Alapvető jelentőségűek agrártörténeti, településtörténeti és történeti demográfiai tárgyú tanulmányai. Iskolát teremtett a magyar agrártörténetírásban. Fő művei: A magyar parasztság története (1950); A magyarság életrajza (1941); Tanulmányok a magyar parasztság történetéből (1948); A falurendszer kialakulása Magyarországon (1948); A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848–1914. Tanulmányok I–II. k. (1965), szerkesztés és bev. tanulmány; A középkori magyar falu (1969); Jobbágyok – parasztok. Értekezések a magyar parasztság történetéből (1976).

2. Német rablólovagok, pontosabban a német lovagrend – 1198-ban, a keresztes háborúk idején Palesztinában alakult egyházi szerzetesi intézmény. Tagjai – lovagok, az ún. segítő testvérek és papok – szerzetesi fogadalmat tettek, s egyben vállalták, hogy fegyveresen védelmezik a kereszténységet, és ápolják a betegeket. (A kórházakban apácákat is foglalkoztattak.) A 13. sz.-ban – erőszakkal – önálló államot hoztak létre Kelet-Poroszországban és Lengyelország északi részén, a Visztula és Nyeman folyók mentén. Meghódították a Balti-tenger vidékét, a tengeri kereskedelmet ellenőrzésük alatt tartották. 1410-ben a grünwaldi csatában súlyos vereséget szenvedtek az egyesült lengyel és {2-884.} litván seregektől. 1525-ben Hohenzollern Albrecht nagymester áttért a protestáns hitre, kisajátította a rend birtokát, és Kelet-Poroszországot örökletes hercegséggé alakította át. Ezzel megszűnt önálló államuk. 1809-ben Napóleon a lovagrendet feloszlatta, és birtokait visszaadta az egyes országoknak.

3. Kelet-Európának a Nyugattól való „elkanyarodására” vonatkozóan l. Pach Zsigmond Pál: Nyugat-európai és magyarországi agrárfejlődés a XV–XVII. században. Bp., 1963.

4. Géza magyar fejedelem 973-ban küldött békeköveteket I. Ottó német-római császárhoz (ur. 936-tól 973-ig, 962-ben koronázták császárrá), s egyúttal megnyitotta az ország kapuit a nyugati egyház térítő papjai előtt. Egész családjával együtt maga is felvette a kereszténységet. A katolikus egyházat I. István király építette ki az országban.

5. A Budai Nagy Antal-féle erdélyi parasztlázadás (1437–38) – az első nagyarányú parasztfelkelés Magyarországon. Közvetlen előzménye az volt, hogy Lépes György erdélyi püspök a tizedet a kisnemességtől és az ortodox vallású román parasztoktól is be akarta szedni. A mozgalom Erdély északi fele mellett a Tiszántúl egyes megyéire is átterjedt. A parasztsereg 1437. július elején Désnél fegyveres győzelmet aratott a nemesi hadakon. Az első kolozsmonostori egyezményben ennek hatására a nemesség számos engedményt tett: többek között eltörölték a kilencedet, meghatározták a Lépes György erdélyi püspöknek fizetendő tized összegét, s biztosították a jobbágyság szabad költözködési jogát. Az erdélyi három rend: a magyar nemesség, a székelyek és a szászok szövetségre léptek egymással, s közös erővel – hosszas harcok után – leverték a parasztfelkelést, s kegyetlenül megtorolták.

6. A Mátyás politikájáról felvázolt képet a történetírás időközben több ponton korrigálta. A leglényegesebb ezek közül: Mátyás nem a szabad polgári fejlődés, hanem a központosított rendi monarchia – tehát a feudális állam – megerősítésére tett kísérletet. Való igaz: a centralizáció társadalmi-politikai bázisát részben a köznemesség és a városi polgárság alkotta. De a köznemesség {2-885.} nem volt „a nagyobb szabadság irányában való tömeges társadalmi fejlődésnek a hordozója”; mint a feudális uralkodó osztály alsó rétege szervesen betagozódott a rendi társadalomba, érdekei ahhoz kötötték. A polgárság nem játszott számottevő szerepet az ország életében. Mátyás nemcsak védte a parasztságot a földesúri hatalmaskodások és túlzott terhek ellen, de alaposan meg is adóztatta, azaz ki is zsákmányolta.

7. Mátyás király 1490. ápr. 6-án halt meg Bécsben.

8. A pozsonyi országgyűlés 1526. dec. 17-én választotta királlyá I. Ferdinánd Habsburg főherceget és cseh királyt. A Habsburgok azonban csak Szapolyai János (I. János, ur. 1526–1540) halála és Buda eleste után rendezkedtek be az uralmuk alá került nyugat- és észak-magyarországi területeken.

9. A Dózsa-féle parasztháborúra vonatkozóan a legújabb feldolgozás: Bartha Gábor–Fekete Nagy Antal: Parasztháború 1514-ben. Bp., 1973. L. még: Szűcs Jenő: Dózsa parasztháborújának ideológiája. Valóság, 1972. II. sz. 12–39.

10. Una eademque nobilitas (lat.) – egy és ugyanazon nemesség. Ezt a megfogalmazást I. (Nagy) Lajos (ur. 1342–1382) 1351-es kiváltságlevele használta először.

11. Darabontkormány – az I. Ferenc József által a parlament megkerülésével kinevezett Fejérváry-kormány (1905. jún. 18.–1906. ápr. 8.) gúnyneve. – Darabontoknak nevezték azokat a teremszolgákat, akiket az 1904. nov. 18-i házszabály-revízió után – a Tisza-kormány utolsó idejében – a parlament elnöksége alkalmazott a rend fenntartására. A Fejérváry-kormányt az ellenzék az erőszak eszközének tekintette, s ezért ragasztotta rá a darabontkormány gúnynevet.

12. Szatmári béke (1711. ápr. 30.) – a Rákóczi-szabadságharcot lezáró béke.