A MAGYARSÁGTUDOMÁNY PROBLÉMÁJA

1. Huszadik Század (1900–1919) – a Társadalomtudományi Társaság folyóirata, a polgári radikalizmus legjelentősebb ideológiai fóruma. Megindítását 1899-ben Jászi Oszkár és köre kezdeményezte; szerkesztői közé tartozott Gratz Gusztáv {2-894.} (1900–1903), Somló Bódog (1903–1906) és Jászi Oszkár (1906–1919). Működését a spenceri pozitivizmus szellemében kezdte, de később teret adott marxista szellemű írásoknak is. Jelentős szerepet játszott az 1918-as polgári demokratikus forradalom eszmei-politikai előkészítésében. A második világháború után, 1947–49 között Csécsy Imre próbálta újra feltámasztani, átmeneti sikerrel.

2. Erdei Ferenc: Parasztok. Bp., 1938. 14.

3. Marót Károly (1885–1963) – klasszika-filológus, egyetemi tanár, az MTA tagja. 1917-ben a kolozsvári egyetem magántanára, 1924-től 1947-ig a szegedi egyetemen a klasszika-filológia tanára; 1947-től haláláig a budapesti tudományegyetemen tanít. Tanulmányainak zöme a görög eposzok korát és etnográfiai vonatkozásait tárgyalja. Ezek révén kapcsolódott a népköltészet és a „közköltészet” kutatásához. Idevonatkozó művei közül l. Alkat és közösség a szellemi életben. Társadalomtudomány, 1936. 1–3. sz. 21–32.

4. L. Ortutay Gyula: Magyar népismeret. Bp., 1937; Parasztságunk élete. Bp., 1937; Székely népballadák, Bp., 1937; Fedics Mihály meséi. Bp., 1940; Kis magyar néprajz. Bp., 1940; Magyar népművészet. I–II. Bp., 1941.

5. Bizáncot 1453-ban, Szerbiát 1389-ben, Bulgáriát 1393–96 között foglalták el a törökök. Havaselve 1416-tól, Moldva 1456-tól fizetett adót a török portának.

6. Horvát István (1784–1846) – történész, nyelvész, egyetemi tanár. 1809-től 1820-ig Ürményi József országbíró titkára, 1820-tól a Széchényi Könyvtár igazgatója, 1823-tól egyetemi tanár. 1825-ben jelent meg leghíresebb munkája, a Rajzolatok a magyar nemzet legrégibb történeteiből, amelyben arra törekedett, hogy kimutassa: a világ legrégebbi nemzete a magyar. Állításait a Biblia és a görög–latin források egyes szavaira és kifejezéseire alapította, amelyekről – tudománytalanul – a legmerészebb szószármaztatással vezette le a magyar jelentést. Megpróbálkozott azzal is, hogy a régi történeti személyiségekről hasonló etimologizáló eljárással kimutassa magyar voltukat. {2-895.} A reformkor első éveiben, a felajzott nemzeti légkörben tanai hatottak, de később Vörösmarty, Bajza József és Toldy Ferenc kimutatták állításainak tarthatatlanságát s tudósi mivoltának komolytalanságát.