{3-272.} VIII. FEJEZET •
ÖSSZEFOGLALÁS: LEHETSÉGES KÖZIGAZGATÁSI SZINTRENDSZEREK

Befejezésül szemügyre vesszük azt, hogy az eddig tárgyalt különböző területi egységek milyen kombinációkban, milyen rendszerekké szerveződhetnek együvé. Rámutattunk már a súlypontok váltakozásának elvére, mely szerint egymáshoz közel álló területi szervezési szinteken nehezen létezhetnek egyaránt súlyponti területi egységek. Ennek figyelembevételével a különböző szintű területi egységeknek a következő kombinációi lehetségesek, melyeket a súlypontok feltüntetésével a 6. sz. táblázat érzékeltet:

1. Megyerendszer a jelenlegi 20 körüli megyével vagy nagymegyerendszer a Koncepció felsőfokú központ-jegyzékére való figyelemmel kiválasztott 13–15 nagymegyével. Kedvez az erőteljes helyi hatalmi gócok kifejlődésének, nem kedvez a járási önkormányzatnak, s könnyen ellentétbe kerül a városokkal is, melyeket maga alá igyekszik rendelni, míg azok a vidéki igazgatástól független, zárt önkormányzatra törekednek. Ezek a tendenciák némileg gátolni fogják a városok és járások egybefejlődésének várható folyamatát, de azt végsőleg meg nem akadályozhatják. E rendszer a magasabb, országos kerületi beosztást csak korlátozottan igényli, s ha az mégis létrejön, arra törekszik, hogy annak egyedüli végrehajtó közege legyen.

2. Középkismegye-rendszer 30 körüli egységgel vagy kismegyerendszer 40 körüli egységgel. A koncepció által felvázolt központ-kategóriáknak nem felel meg, s a Koncepció jegyzékeinek, sőt egész rendszerének jelentős módosítását kívánja. Kedvez a centralizált központi hatalomnak, mert nem olyan erős, mint a nagyobb méretű megye. Viszont feleslegessé teheti a járásokat, de aligha tud ellenállni a jelentősebb városok különállási törekvéseinek. Ugyanakkor lehetségessé teszi, bár nem szükségszerűvé {3-273.} egy járásnál alacsonyabb (10 000-es) egység (óriásközség, községcsoport, kanton) szintjét. Jól kiegészül az országos kerületek rendszerével, de nem kívánja őket feltétlenül: az országos kerületekkel együtt egy erőteljesen tervező, technokratikus igazgatást valósíthat meg; országos kerületek nélkül pedig egy erőteljesen centralizált, némileg statikus hatalomgyakorlás eszköze lehet, annál is inkább, mert ez az utóbbi típus teszi lehetővé a legkevesebb, három szinttel (központ, kismegye, község) dolgozó változatot, szemben a jelenlegi néggyel (központ, megye, járás, község) vagy a lehetséges néggyel (központ, kerület, kismegye, község vagy kanton) vagy a lehetséges öttel (központ, kerület, megye, járás, község).

3. Városkörnyékrendszer 80–110 egységgel, melynek alapja a meglevő vagy kifejlesztendő városok köré felépülő járás (nagyjárás), s megfelel a Koncepció szerinti középfokú központok némileg megszaporított együttesének. Kedvez az erőteljes és nagyvonalú (községi szintet meghaladó) helyi önkormányzatnak és a város és vidék egybeszerveződésének, város járássá való alakulásának. Feltétlenül kívánja az országos kerületnek mint tervező és a központot tehermentesítő (döntően nem önkormányzati jellegű) területi szervezési szintnek a beiktatását. A megye egységét háttérbe szorítja, s inkább a járások szövetségeiként hagyja meg. Települési, tervezési és szervezési szempontból feltétlenül ez a leglendületesebb, legdemokratikusabb és legmodernebb megoldás.

1975

{3-274.} 6. sz. táblázat: A lehetséges területi beosztási rendszerek és egységeik súlypontjai

{3-272.} VIII. FEJEZET •ÖSSZEFOGLALÁS: LEHETSÉGES KÖZIGAZGATÁSI SZINTRENDSZEREK

{3-272.} VIII. FEJEZET •
ÖSSZEFOGLALÁS: LEHETSÉGES KÖZIGAZGATÁSI SZINTRENDSZEREK