HUSZÁR TIBOR: BIBÓ ISTVÁN – A GONDOLKODÓ, A POLITIKUS

1. Id. Bibó István (1877–1935) – etnológus, filozófus, könyvtáros. 1909-ben a budapesti tudományegyetemen doktorált. 1910-től a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa. 1920-ban megszervezte a Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyeletét. 1922-től 1924-ig az iskolán kívüli népművelés országos felügyelője. 1924-től haláláig a szegedi Egyetemi Könyvtár igazgatója. 1921–1924 között – még Budapesten – a Néprajzi Társaság Társadalomtudomány c. folyóiratának, majd 1929–1933-ig Szegeden a Népünk és Nyelvünk c. folyóiratnak a szerkesztője. Főbb művei: A megismerés új magyarázata (Bp., 1914); Nietzsche (Bp., 1916); A primitív ember világa (Szeged, 1927); Földrajzi szempontok a magyar lélek egyéniségének megítélésében (Szeged, 1930); Nomád népek lángelméi: Árpád, Géza, Sarolta (Szeged, 1932); A számok szerepének és jelentéseinek kialakulása az emberiség történetében (Szeged, 1935).

2. Beszélgetés Bibó Istvánnal. Huszár Tibor interjúja. Valóság, 1980. 9. sz. 27. (A továbbiakban: Beszélgetés Bibó Istvánnal.)

3. Erdei Ferenc és Reitzer Béla levelei Bibó Istvánhoz. A levelek Majláth Jolán és az MTA Kézirattára tulajdonában vannak. A másolatok megtalálhatók az ELTE Szociológiai Intézet és Továbbképző Központ könyvtárában, S–133/78. szám alatt.

4. Beszélgetés Bibó Istvánnal. 34.

5. 1934-ben jelenik meg első közleménye: A szankciók kérdése a nemzetközi jogban. (Szeged, 50.) Pályadíjas dolgozata, a Kényszer, jog, szabadság (Szeged, 151.) – amely kötetünkben is {3-601.} megtalálható – 1935-ben lát napvilágot. A bécsi egyetem szemináriumán Jogsértés a népjogban, illetve Jogfogalom és erőszakelméletek címmel két előadást tart németül. Genfben szintén egyetemi szemináriumon diplomáciatörténeti témákról tart beszámolót – franciául. 1935-ben, huszonnégy évesen – a szegedi egyetem támogatásával – a Nemzetközi Jogfilozófiai és Jogszociológiai Intézet (Institut International de Philosophie du Droit et Sociologie Juridique) kongresszusán is részt vesz.

6. Beszélgetés Bibó Istvánnal. 32.

7. Beszélgetés Bibó Istvánnal. 32.

8. Bibó István Erdei Ferenchez. Genf, 1935. febr. ELTE Szociológiai Intézet és Továbbképző Központ Könyvtára. S–133/78.

9. Bibó István Erdei Ferenchez. Bécs, 1934. ápr. 26. ELTE Szociológiai Intézet és Továbbképző Központ Könyvtára. S–133/78. E–6/3.

10. Beszélgetés Bibó Istvánnal. 37–38.

11. Bibó István levele Erdei Ferenchez. Bécs, 1935. jan. ELTE Szociológiai Intézet és Továbbképző Központ Könyvtára. S–133/78. E–6.

12. Beszélgetés Bibó Istvánnal. 38.

13. Beszélgetés Bibó Istvánnal. 38.

14. Itt említendő az 1935-ben nyomtatásban is megjelent Kényszer, jog, szabadság, az 1938-ban közzétett Etika és büntetőjog s számos, e kötetben nem szereplő, főleg a Társadalomtudomány, a Szellem és Élet című folyóiratban közölt recenziója.

15. Le dogme du „bellum justum” et le théorie de l'infaillibilité juridique. Revue Internationale de la Théorie du Droit, X. köt. (1936) 1. sz. (14–27.); Rechtskraft, rechtliche Unfehlbarkeit, Souveränität. Zeitschrift für öffentliches Recht. XVII. köt. (1937) 5. sz. 623–637.

16. A makói tanácskozásról l. Salamon Konrád: Márciusi Front. Bp., 1980. 88–94.

17. A Márciusi Front 1938. évi programtervezetének változatai {3-602.} – Reitzer Béla és Bibó István módosító javaslataival. (MTA Kézirattár tulajdonában.) A program végleges változata Mit kíván a magyar nép? címmel a Válasz 1938. évi 3. számában (121–127.) jelent meg. – L. továbbá: Bibó István levele Erdei Ferenchez. Bp., 1938. febr. 18., febr. 21. ELTE Szociológiai Intézet és Továbbképző Központ Könyvtára. S–133/78. E–6/30–31.

18. L. a 17. sz. jegyzet.

19. Beszélgetés Bibó Istvánnal. 46.

20. Bibó István levele Erdei Ferenchez. Bp., 1938. máj. 22. ELTE Szociológiai Intézet és Továbbképző Központ Könyvtára. S–133/78. E–6/43.

21. Bibó István levele Erdei Ferenchez. Bp., 1938. jún. 27. ELTE Szociológiai Intézet és Továbbképző Központ Könyvtára. S–133/78. E–6/48.

22. Bibó István levele Erdei Ferenchez és Sándorhoz. Bp., 1938. dec. 23. ELTE Szociológiai Intézet és Továbbképző Központ Könyvtára. S–133/78. E–6/52.

23. A jogbölcselet tárgykörében 1940-ben habilitál Szegeden, majd a kolozsvári egyetemre helyezik át, ahol 1942 tavaszától A huszadik század jogbölcselete címmel tart magántanári előadásokat. 1942-ben – sikertelenül – megpályázza a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán a Társadalomelméleti Tanszék professzúráját. 1941 őszén megválasztják a Magyar Társadalomtudományi Társaság titkárának. Baloldali mozgalmakkal való kapcsolatainak kerete a Művészek, Írók és Kutatók Szövetkezete; a háború éveiben a Györffy Kollégiumban tart előadásokat.

24. L. Kovács Imre: Levél a Márciusi Frontról. Kelet Népe, VI. évf. 6. sz. 1940. márc. 13–14.; Veres Péter: Számvetés. Szabad Szó, 1940. márc. 24.; Gombos Gyula: Lezüllesztett népiesség. Magyar Út, 1940. máj. 9.

25. E tanulmány gépelt változatát a szerző 1977-ben bocsátotta forrásanyagként az ELTE Szociológiai Intézet és Továbbképző {3-603.} Központ rendelkezésére. Egy része megjelent a Történelmi Szemle 1980. 2. számában.

26. Az államhatalmak elválasztása egykor és most című, 1947. jan. 13-án felolvasott akadémiai székfoglalóját e szempontból joggal tekinthetjük rendhagyónak.

27. I. k. 300. (A tanulmánykötetből vett idézeteknél csupán a kötet- és az oldalszámot adjuk meg.)

28. I. k. 374.

29. I. k. 302.

30. I. k. 302.

31. I. k. 297.

32. I. k. 305.

33. I. k. 306. – Az idézett gondolatmenet változatai variálódnak későbbi írásaiban. A szövegazonosság különösen szembeötlő az 1946-ban írt, Az államhatalmak elválasztása egykor és most, illetve az 1971-ben magnón rögzített, Az európai társadalomfejlődés értelme című dolgozatok egyes fejezeteivel. A hangsúlyeltolódások, illetve módosítások híven tükrözik Bibó gondolati evolúcióját.

34. I. k. 308.

35. I. k. 310.

36. I. k. 312.

37. I. k. 312.

38. I. k. 312.

39. I. k. 313–314.

40. I. k. 320.

41. I. k. 324.

42. I. k. 324.

43. I. k. 326.

44. Hajnal István: A kis nemzetek történetírásának munkaközösségéről. Bp., 1942. (Különlenyomat a Századok 1942. évf.-ának 1–3. és 5–6. sz.-ából. A továbbiakban: Hajnal I.: A kis nemzetek történetírásának munkaközösségéről.); Szabó István: A magyar parasztság története. Bp., 1940.; Erdei Ferenc: A magyar paraszttársadalom. Bp., 1942.

{3-604.} 45. I. k. 330.

46. I. k. 330.

47. I. k. 335.

48. I. k. 335.

49. Az említett irányzatokról Borbándi Gyula Magyar népi mozgalom című, 1970-ben német nyelven megjelent könyvével kapcsolatos, e válogatásban is megtalálható kritikai megjegyzései teljesen egybecsengenek saját, korabeli állásfoglalásával. L. Juhász Gyula: Uralkodó eszmék Magyarországon, 1939–1944. Bp., 1983. 108–135. és 248–325. (A továbbiakban Juhász Gyula: Uralkodó eszmék Magyarországon.)

50. I. k. 548–549.

51. I. k.

52. I. k. 580.

53. I. k. 566–567.

54. I. k. 568.

55. E megfontolásait nem csak a kommunista emigránsokra vonatkoztatta, az antifasiszta mozgalmakban ugyanis általában megkülönböztetett egy „emigráns” és egy „belföldi”, a dolgokat belülről átélő attitűdöt.

56. A magyar munkásság „békeajánlata” a magyar középosztálynak. (Fogalmazvány, 1944 nyara.) Kritika, 1983. 12. sz. 15–16.

57. I. k. 565.

58. I. k. 568.

59. E szempontból tanulságos E. H. Carr 1943-ban, a Times-ban közzétett cikkeinek hazai recepciója. Feltevéseire Bibó is, Németh László is utalt, a módosító álláspontokat azonban kevésbé ismerték. L. Juhász Gy.: Uralkodó eszmék Magyarországon. 223.

60. I. k. 568–569.

61. I. k. 572.

62. Huszár Tibor: Bibó István életrajza. Beszélgetés Bibó Istvánnal. ELTE Szociológiai Intézet és Továbbképző Központ {3-605.} Könyvtára, kézirat. 2. d. 9. (A továbbiakban Huszár T.: Beszélgetés Bibó Istvánnal.)

63. Huszár T.: Beszélgetés Bibó Istvánnal. 2. d. 16–17.

64. II. k. 138.

65. Huszár T.: Beszélgetés Bibó Istvánnal. 2. d. 13.

66. Hajdú Gyula, Boér János, Szebenyi Endre és saját szerepéről 1. Huszár T.: Beszélgetés Bibó Istvánnal. 2. d. 36–44.

67. E kérdésről részletesebben l. Gyarmati György: Adalékok egy elmaradt közigazgatási reform történetéhez (1946). Századok. 1979. 3. sz. 513–548.

68. A kitelepítésekkel kapcsolatban a hivatalos tervezet mellett alternatív javaslatot terjesztett fel a miniszterelnökséghez. A Minisztertanács a hivatalos tervezetet emelte törvényerőre. Részletesebben l. Huszár T.: Beszélgetés Bibó Istvánnal. 2. d. 99–102.

69. Az NPP Intéző Bizottsága 1945 áprilisában alakult meg. Az operatív irányítást a rendszeres főtitkári értekezlet látta el. Ebben Veres Péter, Erdei Ferenc, Kovács Imre, Darvas József, Fazekas Ferenc vettek részt. l. Tóth István: A Nemzeti Parasztpárt története. Bp., 1972. 25.

70. Huszár T.: Beszélgetés Bibó Istvánnal. 2. d. 43.

71. Magyar Közlöny, 1946. aug. 29.

72. Megemlítjük, hogy A magyar demokrácia válsága című tanulmány nyilvános vitáján Lukács György első jelentősebb, felszabadulás utáni publikációja ismeretében Bibót a demokrácia jobboldali kritikusaként jellemezte. Valóság, 1946. 1–2. sz. 86–95.

73. Huszár T.: Beszélgetés Bibó Istvánnal. 2. d. 61–62.

74. I. k. 604.

75. A magyar társadalomfejlődés és az 1945. évi változás értelme. II, k. 491. Bibó István írásaiban a „Kelet-Európa”, „Kelet-Közép-Európa” terminust egyaránt használja; egyik tanulmányában „közép-európaias” jellegű fejlődésről beszél. (A koalíció válaszúton. II. k.) E fogalmak eltérő jelentésárnyalására történik utalás, pontosabb elkülönítésük szükségességét azonban {3-606.} joggal hangsúlyozza Szűcs Jenő: Vázlat Európa három történeti régiójáról. Bp., 1983 című tanulmányában. (A továbbiakban: Szűcs J.: Vázlat Európa három történeti régiójáról.)

76. Uo. II. k, 493.

77. Uo. II. k. 495.

78. Szűcs J.: Vázlat Európa három történeti régiójáról. 60. – Szűcs egyébként e vonatkozásban annak a jelentőségét is hangsúlyozza, hogy az európai minták adaptálásában a magyar társadalomfejlődés korai periódusában is nagyobb szerep jutott „a felülről való átrendeződésnek, mint a struktúrák kiformálódásának eredeti színterein”. A kérdésről l. még: Hajnal I.: A kis nemzetek történetírásának munkaközösségéről. 28–32.; Erdei Ferenc: Történelem és szociológia. Társadalomtudomány, 1942. 4–5. sz. 463–496. Erdei Ferenc összegyűjtött művei. Történelem és társadalomkutatás. Bp., 1984. 9–43.

79. A magyar társadalomfejlődés és az 1945. évi változás értelme. II. k. E tézist egyébként Szabó István egy olyan tanulmányából vette át Bibó István, mely – megítélésünk szerint – nem reprezentálja e kiemelkedő történetíró munkásságát. Közelebbről Az úr és paraszt a magyar élet egységében (szerk. Eckhardt Sándor. Bp., 1941) című kötet egyik írásából (Nemesség és parasztság Werbőczy után. 44–80.), mely a németellenes erők tömörítése érdekében a nemzeti erők koncentrációját volt hivatott szolgálni. Bibó gondolatvilágától mi sem volt idegenebb, mint az „úr” és a „paraszt” egysége. Miután azonban Szabó István tanulmánya a társadalomfejlődés korai korszakát igényesen rekonstruálta, a valós, de a kötet téziseivel összhangban kinagyított társadalmi mozgásokat Bibó saját mondanivalója szempontjából annak jól argumentált állításait érvényesnek és adaptálhatónak ítélte.

80. A magyar társadalomfejlődés és az 1945. évi változás értelme. II. k. 497–498.

81. Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem. II. k. 574, 607

{3-607.} 82. A magyar társadalomfejlődés és az 1945. évi változás értelme. II. k, 498–499.

83. A kelet-európai kis államok nyomorúsága. II. k. 219.

84. Uo. II, k. 220.

85. Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem. II. k. 588.

86. Uo. II. k. 592.

87. Uo. II. k. 593.

88. Uo. II. k. 599.

89. II. k. 204.

90. A magyar társadalomfejlődés és az 1945. évi változás értelme. II. k. 500.

91. Uo. II. k. 502.

92. Szűcs J.: Vázlat Európa három történeti régiójáról. 102–103.

93. Szűcs J.: Vázlat Európa három történeti régiójáról. 103.; Gazdasági elmaradottság, kiutak és kudarcok a XIX. századi Európában. Az európai periféria az ipari forradalomban. Szerk, Berend T. Iván–Ránki György. Bp., 1979. 12–13. (A továbbiakban: Gazdasági elmaradottság. Szerk. Berend T. Iván-Ránki György.); Berend T. Iván-Ránki György: Közép-Kelet-Európa gazdasági fejlődése a 19–20. században. II. kiad. Bp., 1976. 60–61.

94. L. Varga János: A helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején, Bp., 1982.

95. Halász Gábor: A magyar viktoriánusok. – Halász Gábor: Tiltakozó nemzedék. Bp., 1981. 92–125.

96. A vitákról 1. Hanák Péter: A kiegyezés historiográfiájához. Valóság, 1973.12. sz. 16–25.; Hanák Péter: A kelet-közép-európai nyomorúság okairól. Egy dunatáji hazafi testamentuma. (Bevezető tanulmány.) – Jászi Oszkár: A Habsburg-monarchia felbomlása. Bp., 1982. 5–61.

97. Gerő Ernő felszólalása az Ideiglenes Nemzetgyűlésben 1944. december 21. – Az 1944. évi december hó 21-ére Debrecenben összeült, majd később Budapestre összehívott Ideiglenes Nemzetgyűlés naplója. Bp., 1946. 12.

{3-608.} 98. II. k. 466.

99. Vida István: A népi demokratikus forradalom külső feltételei. Történelmi Szemle, 1981. 2. sz. 171.

100. Egyébként az NPP befolyását napjainkban is sokan túlbecsülik. Nem kétséges: a magyar irodalom talán legjelentősebb vonulata e párthoz tartozónak vallotta magát. A párt szervezeti befolyása azonban csak egyes körzetekben volt jelentős; a nemzetgyűlési választásokon 1945-ben a szavazók 6,9%-a, 1947-ben 8,3%-a adta szavazatát az NPP-re.

101. A koalíció válaszúton. II. k. 349.

102. Magyarország demokratikus újjáépítésének és felemelkedésének programja. Az MKP javaslata. 1944. nov. 30. – A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt határozatai, 1944–1948. Bp., 1967. 37–41. (A továbbiakban: Az MKP és SZDP határozatai, 1944–1948.)

103. A Magyar Kommunista Párt III. kongresszusának határozata. – Az MKP és az SZDP határozatai, 1944–48. 265–275. (Az MKP III. kongresszusa 1946. szeptember 29-e és október 1-je között ülésezett.)

104. L. Közigazgatásunk reformja (Erdei Ferenccel közösen). Szabad Szó, 1947. ápr. 6.; Bibó István összegyűjtött munkái. 3. k. Sajtó alá rend. Kemény István és Sárközi Mátyás. Bern, 1983. 647–702.

105. A magyar társadalomfejlődés és az 1945. évi változás értelme. II. k. 503.

106. E folyamatokról lásd részletesebben: Balogh Sándor: Parlamenti és pártharcok Magyarországon, 1945–1947. Bp., 1975; Izsák Lajos: Polgári ellenzéki pártok Magyarországon, 1944–1949. Bp., 1983; Huszár Tibor: Az MKP értelmiségi politikájának változásairól – Huszár Tibor: Nemzetlét, nemzettudat, értelmiség. Tanulmányok. Bp., 1984. 315–419. (A továbbiakban: Huszár T.: Nemzetlét, nemzettudat, értelmiség); A magyar népi demokrácia története. 1944–1962. Bp., 1978; Tanulmányok a népi demokrácia történetéből (Pach Zsigmond Pál, Orbán Sándor, Glatz Ferenc, Jemnitz János, Vida István, Gyarmathy {3-609.} György, Izsák Lajos, Varga F. János írásai). Történelmi Szemle, 1981. 2. sz. 129–245.; Vida István: A Független Kisgazdapárt politikája, 1944–1947. Bp., 1976; Vas Zoltán: Viszontagságos életem. Bp., 1980; uő.: Akkori önmagunkról. Önéletrajz. II. Bp., 1982.

107. Révai József említett cikke megtalálható: Fórum. I. évf. 1946. november, 262–270. A vitáról l. Huszár T.: Nemzetlét, nemzettudat, értelmiség.

108. II. k. 453–454. Bibó István Wilhelm Röpke: A harmadik út korunk társadalmi válsága (Bp., 1943) című könyvére utal.

109. Révai József hozzászólása az MDP oktatási értekezletén, 1948 szeptemberében. Idézi Urbán Károly: Révai József. – Politikuspályák. Szerk.: Sánta Ilona. Bp., 1984. 192.

110. Ilyen volt pl. annak kimondása, hogy hiba volt, hogy „a szocializmusba való fejlődés népi demokratikus, tehát viszonylag békés jellegéből azt a következtetést vontuk le, hogy a szocializmusba eljuthatunk proletárdiktatúra nélkül is, vagy ami ennek a hibának csak más forrása, azt mondottuk, hogy a proletárdiktatúrát nálunk a népi demokrácia feleslegessé, átugorhatóvá teszi”. Révai József: Népi demokráciánk jellegéről. – Révai József: Élni tudtunk a szabadsággal. Válogatott cikkek és beszédek (1945–1949). Bp., 1949. 512. (A továbbiakban: Révai J.: Élni tudtunk a szabadsággal.)

Rákosi Mátyás az MDP Központi Vezetőségének 1949, márc. 5-i ülésén egyébként már arra hivatkozva ellenezte a demokratikus pártok további működését, hogy azok az „osztályellenség tartalékai”, s egyidejűleg az újjáalakuló Népfrontról cinikusan kijelenti: „Mert ha az elvtársak azt hiszik, hogy ez a Népfront hosszú életű, tartós képződmény, akkor nagyon tévednek. Ez a Népfront tulajdonképpen a szomszéd pártok elhalási processzusának egy foka, talán az utolsó foka… Nekünk az a benyomásunk, hogy sok ebből a Népfront-politikából nem jön ki.” (Idézi Izsák Lajos: Rákosi, Révai, Rajk a többpártrendszer felszámolásáról. História, 1984. 3, sz. 34.) Ilyen légkörben s a célok ilyetén megfogalmazását tudomásul véve Révai a Központi Bizottság {3-610.} fóruma előtt érthetően visszavonni kényszerült az MDP oktatási értekezletén egy ével korábban e kérdéssel kapcsolatosan megfogalmazott tételét. (L. História, 1984. 3. sz. 34.; valamint Révai J.: Élni tudtunk a szabadsággal. 513.)

111. L. Rákosi Mátyás: Népi demokráciánk útja. A Magyar Dolgozók Pártja Pártfőiskoláján 1952. febr. 29-én tartott előadás. Bp., 1952. 63.

112. A koalíció válaszúton. II. k. 359.

113. Nagy Ferenc: Mit kell tudni a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Pártról? Bp., 1945; A balatonkenesei értekezletre 1948. október 28–29-én került sor. L. A második balatonkenesei értekezlet. Politikai és gazdasági tájékoztató. II. évf. 34–44. sz. 1948. nov. 12. Bp., 1948.

114. Sztálin 1946. február 9-i választási beszédében szólt először nyilvánosan a kapcsolatok romlásáról, élesebb hangot – kilenc nappal Churchill fultoni beszédét követően – 1946. március 14-én ütött meg a Pravda szerkesztőjének adott nyilatkozatában.

115. Marshall – az USA akkori külügyminisztere – 1947. június 5-én hirdette meg „az európai országok segélyezésének” tervét; a Marshall-tervben részt vevő országok 1948. április 16-án hozták létre az Európai Gazdasági Együttműködés Szervezetét. (Organization for European Economic Cooperation.)

116. A Kommunista Pártok Tájékoztatási Irodája a jugoszláv, a bolgár, csehszlovák, francia, olasz, lengyel, magyar és a szovjet kommunista párt részvételével 1947. szeptember 30-án alakult meg.

117. II. k. 355.

118. Huszár Tibor: Beszélgetés Bibó Istvánnal. IV. d. 2–6.

119. Magyarország városhálózatának kiépítése. Tervezte és készítette Bibó István és Mattyasovszky Jenő. Bp., 1950. Kézirat gyanánt.

120. Huszár Tibor: Beszélgetés Bibó Istvánnal. IV. d. 6.

121. E cím nélküli – részben javított – fogalmazvány feltételezhetően egy készülő tanulmány első, befejezetlen változata. {3-611.} Számos gondolata visszatér 1956 októberében írt cikktervezetében, illetve kiérlelt formában, 1971-ben magnón rögzített történelmi esszéjében (Az európai társadalomfejlődés értelme). A fogalmazvány első oldalán Bibó kézírásával a dátummegjelölés: 1953–1956. (Megtalálható: MTA Kézirattár, M 8 5112/9.)

122. Huszár Tibor: Beszélgetés Bibó Istvánnal. IV. d. 8.

123. Válság után – választás előtt. II. k. 542.

124. Huszár Tibor: Beszélgetés Bibó Istvánnal. IV. d. 16.

125. Huszár Tibor: Beszélgetés Bibó Istvánnal. IV. d. 22–26.

126. Huszár Tibor: Beszélgetés Bibó Istvánnal. 23.

127. Huszár Tibor: Beszélgetés Bibó Istvánnal. IV. d. 30–31.

128. Huszár Tibor: Beszélgetés Bibó Istvánnal. IV. d. 39–40.

129. Fogalmazvány. Bibó István összegyűjtött munkái. 3. k. Bern, 871.

130. Huszár Tibor: Beszélgetés Bibó Istvánnal. IV. d. 40.

131. Huszár Tibor: Beszélgetés Bibó Istvánnal. IV. d. 44.

132. Huszár Tibor: Beszélgetés Bibó Istvánnal. IV. d. 46.

133. Egy autóban, amely a Berkenye utcából, ahol Bibó lakott, Pestre szállította volna, félreértés folytán éppen neki nem jutott hely. Huszár Tibor: Beszélgetés Bibó Istvánnal. IV. d. 44.

134. Huszár Tibor: Beszélgetés Bibó Istvánnal. IV. d. 45.

135. Huszár Tibor: Beszélgetés Bibó Istvánnal. IV. d. 45–49.

136. Levél Borbándi Gyulához. III. k. 366.

137. Huszár Tibor: Beszélgetés Bibó Istvánnal. V. d. 7–8.

138. Bibó István: Nyilatkozat. – Bibó István összegyűjtött munkái. 3. k. Bern, 879–880.

139. Huszár Tibor: Beszélgetés Bibó Istvánnal. V. d. 14–16.

140. Bibó István: Tervezet a magyar kérdés kompromisszumos megoldására. Bibó István összegyűjtött művei. 3. k. Bern, 881–884.

141. A Tervezet Magyarország és a Varsói Szerződés tagállamainak viszonyát oly módon kívánta rendezni, hogy a katonai relációkat megszűntnek minősíti, s tudomásul veszi az egyéb kapcsolatok fennmaradását, feltéve, ha hasonló feltételek mellett Jugoszlávia is belép. A Tervezet biztosítékokat helyezett kilátásba {3-612.} a kommunisták jogi státusára vonatkozóan. Érdemben semmisnek tekintve a Magyar Népköztársaság 1949-ben elfogadott alkotmányát, az ország államformáját az 1946. I. tc., kormányformáját az 1848. II. tc. alapján határozza meg. Egyidejűleg kinyilvánítja, hogy „Magyarország társadalmi formája a kizsákmányolás tilalmán alapuló társadalmi rend (a szocializmus)”, ami többek között azt jelenti, hogy érvényben marad az 1945-ös földreform 20–40 holdas maximummal, állami kézben maradnak a bányák, a bankok, a nehézipar; a tulajdon közösségi jellegét erősítené a meglévő gyárak munkásigazgatása, a munkásrészvények bevezetése. Egyidejűleg szavatolnák „az egyéni és szövetkezeti szabad vállalkozás lehetőségét, a kizsákmányolás tilalma által megszabott biztosítékokkal… és a teljesen kiépített munkásvédelmet és munkásszervezkedés szabadságát…” Bibó István: Tervezet a magyar kérdés kompromisszumos megoldására. Bibó István összegyűjtött munkái. 3. k. Bern, 882–884.

A Tervezettel kapcsolatban a vele készített interjúban még a következőket jegyezte meg: „Lakásomon a kibontakozási tervezetet tüzetesen megfogalmaztam, de azt továbbra is nov. 6-ára, keletkezésének időpontjára dátumoztam, és azt juttattam el a francia kultúrattaséhoz, fogalmam sincs már, hogy hogyan.” – Huszár Tibor: Beszélgetés Bibó Istvánnal. V. d. 19.

142. Bibó István: Harmadik út. Politikai és történeti tanulmányok. Sajtó alá rend. és a bev.-t írta: Szabó Zoltán. London, 1960. (A továbbiakban: Bibó L: Harmadik út.)

143. Bibó István: Magyarország helyzete és a világhelyzet. – Bibó L: Harmadik út. 363–369.

144. Bibó István: Magyarország helyzete és a világhelyzet. – Bibó L: Harmadik út. 373–374. és 377.

145. Bibó István: Magyarország helyzete és a világhelyzet. – Bibó I.: Harmadik út. 364.

146. Huszár Tibor: Beszélgetés Bibó Istvánnal. V, d. 24.

147. Bibó István tudomása szerint a levél nem jutott el Nagy Imréhez. V, d. 30.

148. Huszár Tibor: Beszélgetés Bibó Istvánnal. V. d. 32.

{3-613.} 149. Bibó István: Az 1956 utáni helyzetemről. – Bibó István összegyűjtött munkái. 3. k. Bern, 925. (A továbbiakban: Bibó I.: Az 1956 utáni helyzetemről.)

150. Bibó István: Levél Kádár Jánoshoz. – Bibó István összegyűjtött munkái. 3. k. Bern, 919.

151. Bibó I.: Az 1956 utáni helyzetemről. 929–953. – Emellett már említett, 1971-ben magnóra rögzített tanulmányvázlata, amelyet később írásban is csiszolt, szerkesztett, de nem fejezett be, e szempontból szintén fontos forrásnak tekinthető.

152. Bibó L: Az 1956 utáni helyzetemről. 942.

153. Bibó L: Az 1956 utáni helyzetemről. 938.

154. Bibó L: Az 1956 utáni helyzetemről. 939.

155. Bibó L: Az 1956 utáni helyzetemről. 939.

156. Bibó L: Az 1956 utáni helyzetemről. 940.

157. Bibó L: Az 1956 utáni helyzetemről. 940.

158. The Paralysis of International Institutions and the Remedies. The Study of Self-Determinations. Concord among the Major Powers. 1976. A kész kéziratot egyébként 1970–71 fordulójára juttatta el angliai barátaihoz. „Ha hívságos módon – írja visszaemlékezésében – azt hittem, hogy elég lesz Londonban egy kézirattal megjelennem, a kiadók kapkodni fognak értem, akkor alaposan csalódhattam, mert négy évbe tellett, míg 1974-ben kiadó akadt, s további két évbe, míg a fordítás befejeződött.” Az elemzés konkrét kiindulópontjául már a megírás időszakában is időszerű két területi konfliktus, a ciprusi kérdés, illetve a közelkeleti izraeli-arab válság szolgált. A kiadó azonban nem volt toleráns: „1975-ben közölték, hogy művem 1976-ban meg fog jelenni, sajnálatos módon lemaradt belőle végül is mind a két konkrét elemzés, amiből elindult; egyrészt, mert újabb események miatt kissé át kellett volna írni őket, másrészt talán a londoniak kissé fáztak is ezektől.” Ugyanakkor az előszóba bekerültek 1956-os szerepvállalásával kapcsolatos utalások, amelyeket Bibó István nem tartott kívánatosnak, mert könyvével nem kívánt antikommunista propagandát gerjeszteni. Ami a kritikai fogadtatást illeti, a könyvnek nem volt nagy visszhangja, s jóllehet {3-614.} megjelentek személyét méltató írások, a téma Bibó által fontosnak tartott tartalmi vonatkozásai zárójelben maradtak.

A kézirat kijuttatásával kapcsolatos bonyodalmak sajnálatos módon lelassították a Bibó István rehabilitációjának akkor már napirendre kerülő folyamatát, azonban az ügy körül elültek a hullámok, mert utóbb „kialakult egy olyan hivatalos álláspont, amely igyekezett ezeknek az ügyeknek nem túl nagy fontosságot tulajdonítani”. (Bibó I.: Az 1956 utáni helyzetemről. 930–933.)

159. Az európai társadalomfejlődés értelme c. tanulmányt, amely tulajdonképpen vázlata több tervezett s a betegségek, a halál okán befejezetlenül maradt dolgozatnak, csonkán is joggal tekinthetjük önálló opusznak; a szöveg nyersfogalmazvány jellegét ellensúlyozza a gondolati kiérleltség: Bibó István azt mondta hangszalagra, amin az utóbbi évtizedekben megállás nélkül gondolkodott, s ha lehetősége volt rá – dolgozott.

160. III. k. 123.

161. III. k. 7.

162. III. k. 10.

163. III. k. 10.

164. III. k. 18.

165. III. k. 14–15.

166. A konfuciusi tanok summázata, a Nagy Szabály e szempontból a legfontosabb forrás. L. Kínai filozófia. Ókor. I. k. Szöveggyűjtemény. Vál., ford., a bev.-t és a jegyzeteket írta: Tőkei Ferenc. Bp., 1962. 35–45.

167. L. E. Balázs: Bürokratikus monarchia Kínában. – E. Balázs: Gazdaság és társadalom a régi Kínában. (Tanulmányok.) Bp., 1976. 26–35.

168. L. Max Weber: Gazdaság és társadalom. Bp., 1967. 87.

169. III. k. 31.

170. Pierre Bourdieu: A vallási mező kialakulása és struktúrái. Idézi: Huszár Tibor: Fejezetek az értelmiség történetéből. Bp., 1977. 225.

171. E. Ennen: Die Europäische Stadt des Mittelalters. Höttingen, 1972.

{3-615.} 172. J. Le Goff: Az értelmiség a középkorban. Bp., 1979. 11–13.

173. Marc Bloch: A feudális társadalom. – Marc Bloch: A történelem védelmében. Válogatott Művek. Vál., az előszót és a jegyzeteket írta: Kosáry Domokos. Ford. Kosáry Domokos, Makkai László és Pataki Pál. Bp., 1974. 142–153.

174. Az egyén csakis hívői minőségben és spirituális értelemben (fidelius Christianus) tagja a hívők társadalmának (populus Christianus). (Szűcs Jenő: Nemzet és történelem. Tanulmányok. Bp., 1974. 212. A továbbiakban: Szűcs J.: Nemzet és történelem.)

175. G. Duby-R. Mandrou: A francia civilizáció ezer éve. Bp., 1975. 35. (A továbbiakban G. Duby–R. Mandrou: A francia civilizáció ezer éve.)

176. Az apátságok a kegyúri család birtokai voltak, az egyházi hierarchia csúcsain az arisztokrácia hatalma érvényesült (G. Duby–R. Mandrou: A francia civilizáció ezer éve. 34.)

177. Hajnal István e századokat egyenesen az írásreakció korának nevezi. (Hajnal István: Írástörténet az írásbeliség felújulása korából. Bp., 1921. 9.)

178. Az európai társadalomfejlődés értelme. III. k. 24.

179. Szűcs J.: Nemzet és történelem. 212–222.

180. A. J. Gurevics: A középkori ember világképe. Bp., 1974. 25–134. (A továbbiakban: A. J. Gurevics: A középkori ember világképe.)

181. Szűcs J.: Nemzet és történelem. 213–214.

182. III. k. 38.

183. III. k. 37.

184. A rendi status quót a tradicionalizmus is erősítette. E körülmény magyarázza, hogy a fejlődés e szakaszában „Minden fejlődést és változást szükségszerűen olyan fogalmakban fogtak fel, mint »reformáció«, »regeneratio«, »restauratio«, »revocatio«. (A. J. Gurevics: A középkori ember világképe. 160.)

185. Immanuel Wallerstein: A modern világgazdasági rendszer kialakulása. A tőkés mezőgazdaság és az európai világgazdaság {3-616.} eredete a XVI. században. Bp., 1983. 53. (A továbbiakban: I. Wallerstein: A modern világgazdasági rendszer kialakulása.)

186. John U. Nef szerint 1540 és 1560 között „korai ipari forradalom ment végbe”. Ha a terminológia vitatható is, tény, hogy a vastermelés megötszöröződött, s hogy Anglia 1640-ben háromszor annyi szenet termelt, mint Európa többi országai. J. U. Nef: A Comparison of Industrial Growth in France and England from 1540 to 1660. – The Conquist of the Material World. Chicago, 1964. L. továbbá: R. H. Tawney: The Rise of the Gentry, 1558–1640. – Essays in Economic History. (Szerk. E. M. Carys-Wilson.) New York, 1965. I. k. 200. és köv.

187. M. Campbell: The English Yeomen Under Elisabeth and Early Stuart. New Haven, 1942.

188. Ch. Hill: Az angol forradalom évszázada. 1603–1714. Bp., 1968. 87. (A továbbiakban: Ch. Hill: Az angol forradalom évszázada.)

189. „Ami Hollandia s még Anglia számára is lehetővé tette Franciaország versenyképtelenné tételét ebben az időben – írja Wallerstein –, az az volt, hogy a szűkülő világpiacon az ötveneshatvanas években (a 17. sz.-ban. – H. T.) felhalmozott ipari tőke és technológia hatásának kritikus pillanata érkezett el: »Franciaország versenytársai mögött kullogott minden fontos szempontból. A francia manufaktúrákban alacsonyabb fokon áll a munkamegosztás… Az állami támogatás, amire feltétlenül szükség volt ebben az időben, alkalmi volt és szórványos, s nem képviselt túl nagy összegeket; eközben a pénzfelhalmozódás is a kelleténél kisebb arányban folyt; Franciaország a gyarmatok közvetlen kifosztásából ki volt zárva, amely a holland és spanyol eredeti tőkefelhalmozást és az angol ipart is táplálta.«” (I. Wallerstein: A modern világgazdasági rendszer kialakulása. 513.)

190. I. Wallerstein: A modern világgazdasági rendszer kialakulása. 490–523.

191. „1637-ben a Csillagkamara húszra csökkentette az engedélyezett nyomdák számát – írja Ch. Hill angol történész –, és kegyetlen testi fenyítést rendelt el azokkal szemben, akik illegálisan {3-617.} nyomtatnak. Minden kívülről behozott könyvet a püspökkel kellett megvizsgáltatni és jóváhagyatni, mielőtt piacra került volna, John Lilbournt, a levellerek későbbi vezetőjét, mivel megszegte ezt a szabályt, végigkorbácsolták London utcáin.” (Ch. Hill: Az angol forradalom évszázada. 83.)

192. Az európai társadalomfejlődés értelme. III. k. 40.

193. III. k. 40.

194. III. k. 38.

195. III. k. 42.

196. III. k. 47.

197. G. Duby–R. Mandrou: A francia civilizáció ezer éve. 390.

198. G. Duby–R. Mandrou: A francia civilizáció ezer éve. 388.

199. Artois grófja 1789-ben Torinóban rendezkedett be; 1790-ben a trieri választófejedelem birtokain gyülekezni kezdtek az első fegyveres alakulatok; Angliában az 1790-es választásokon megszilárdult a konzervatív toryk többsége, akik – hasonlóan az anglikán egyházhoz – a forradalom ellenfeleivel rokonszenveztek. Burke 1790-ben közzétett műve, az Elmélkedések a francia forradalomról, az ellenforradalom evangéliuma lett. (A. Saboul: A francia forradalom története [1789–1799]. Bp., 1963. 205–208. A továbbiakban: A. Saboul: A francia forradalom története.)

200. VI. Pius 1791 tavaszán elítélte a papság polgári alkotmányát. A. Saboul: A francia forradalom története. 208.

201. G. Duby–R. Mandrou: A francia civilizáció ezer éve. 399–400.

202. Saint-Just: Beszédek és beszámolók. Bp., 1969. 201–202.

203. G. Duby–R. Mandrou: A francia civilizáció ezer éve. 399–402.

204. 1689–1713: a spanyol örökösödési háború; 1740–1748: az osztrák örökösödési háború; 1755–1763: Anglia és Franciaország hétéves háborúja. E fegyveres összecsapások nemcsak birodalmak közötti háborúk formájában jelentkeznek, de hasonlóan {3-618.} az amerikai függetlenségi harcokhoz (1776–1783), az indíték lehetett a gyarmati mozgalmak elszakadási törekvésének megakadályozása vagy felkelések, politikai megmozdulások leverése Írországban (1782–1784), Belgiumban Liége-ben (1778–1790), Hollandiában (1783–1787), Genfben és Angliában 1779-ben voltak például fegyveres konfliktusok. A francia forradalom e tágabb horizontot tekintve nem elszigetelt esemény. Eric Hobsbawm ezért írja: „A politikai robbantásoknak ez a sorozata annyira szembeötlő, hogy egyes mai történészek a demokratikus forradalom korszakáról beszélnek, s a francia forradalmat úgy tekintik, mint amely csak egyike volt a forradalmaknak, bár a legdrámaibb lefolyású és a legnagyobb hatású.” (E. Hobsbawm: A forradalmak kora. Bp., 1964. 61. A továbbiakban: E. Hobsbawm: A forradalmak kora.)

205. Ch. Hill: Az angol forradalom évszázada. 53.

206. III. k. 61–62.

207. E. Hobsbawm: A forradalmak kora. 121–122.

208. E. Hobsbawm: A forradalmak kora. 121–122.

209. E. Hobsbawm: A forradalmak kora. 122.

210. E. Hobsbawm: A forradalmak kora. 133.

211. Az európai társadalomfejlődés értelme. III. k. 38.

212. P. Bourdieu: Hatalmi mező, értelmiségi mező és osztályhabitus. – Korunk értelmisége. Értelmiségelméletek – értelmiségvizsgálatok. Válogatás. (Szerk. Huszár Tibor.) Bp., 1975. 157–168; E. Hobsbawm: A forradalmak kora. 123.

213. E. Hobsbawm: A tőke kora. Bp., 1978. 88. (A továbbiakban: E. Hobsbawm: A tőke kora.)

214. G. Duby-R. Mandrou: A francia civilizáció ezer éve. 393.

215. G. Duby-R. Mandrou: A francia civilizáció ezer éve. 401.

216. E. Hobsbawm: A tőke kora. 7–8.

217. I. Wallerstein: A modern világgazdasági rendszer kialakulása. 25.

{3-619.} 218. I. Wallerstein: A modern világgazdasági rendszer kialakulása. 312–367.

219. I. Wallerstein: A modern világgazdasági rendszer kialakulása. 25. és 576–699.

220. I. Wallerstein: A modern világgazdasági rendszer kialakulása. 25. L. még: Gazdasági elmaradottság. Szerk. Berend T. Iván-Ránki György. 375.

221. III. k. 48–49.

222. III. k. 49.

223. III. k. 51.

224. III. k. 54.

225. III. k. 55.

226. III. k. 57.

227. III. k. 71.

228. Bibó István: Az 1956 utáni helyzetről. 952–953. (A kézirat itt megszakad.)

229. F. Engels: Bevezetés (az Osztályharcok Franciaországban, 1848-tól 1850-ig, 1895-ös kiadásához). Karl Marx és Friedrich Engels Művei. (A továbbiakban: MEM.) 7. k. Bp., 1962. 533.

230. F. Engels: Bevezetés. MEM. 7. k. 534–536.

231. Az európai társadalomfejlődés értelme. III. k. 71.

232. Bibó István: Fogalmazvány. – Bibó István összegyűjtött munkái. 3. k. Bern, 1983. 869–878. (A továbbiakban: Bibó L: Fogalmazvány.)

233. Bibó L: Fogalmazvány. 3. k. Bern. 871.

234. Az európai társadalomfejlődés értelme. III. k. 519.

235. Lenin: A „baloldali” gyerekességről és a kispolgáriasságról. V. I. Lenin Összes Művei. (A továbbiakban: LÖM.) II. kiad. 36. k. Bp., 1972. 284–285.

236. Lenin: A „baloldali” gyerekességről és a kispolgáriasságról. LÖM. II. kiad. 36. k. 285–286.

237. Lenin: A „baloldali” gyerekességről és a kispolgáriasságról. LÖM. II. kiad. 36. k. 286.

238. Milyen sajátosságok jellemezték Azerbajdzsán, Grúzia, {3-620.} Örményország, Dagesztán helyzetét? – tette fel a kérdést Lenin. Oroszország sehonnan nem kapott katonai támogatást, a kaukázusi szovjetköztársaságokat politikailag és kismértékben katonailag is az Orosz Szovjet Köztársaság támogatta; a kaukázusi köztársaságoknak az antant inváziójától kellett tartaniuk; még paraszti jellegű társadalmaknak számítottak. Oroszország gazdaságilag el volt vágva a fejlett kapitalista országoktól, a Kaukázus – ezzel szemben mutatott rá – „gyorsabban és könnyebben teremtheti meg az »együttélést« és az árucserét a kapitalista Nyugattal”. „Nemcsak ezek a különbségek – hangsúlyozta Lenin. – De a felsorolt különbségek is elegendők annak megértéséhez, hogy más taktikát kell alkalmazni. – Több türelmet, óvatosságot, engedékenységet a kispolgárság, az értelmiség és különösen a parasztság irányában. Gazdaságilag mindenképpen fokozottan, sürgősen ki kell használni a kapitalista Nyugatot a vele való koncessziós politika és az árucsere révén. Ásványolaj, mangánérc, szén (a tkvarcseli bányák), réz – ez még korántsem teljes felsorolása az óriási ásványi kincseknek. Minden lehetőség megvan a koncessziós politikának és a külfölddel való árucserének nagyarányú kifejlesztésére. – Nagyvonalúan, határozottan, ügyesen, körültekintően kell ezt megvalósítani, s mindenképpen fel kell használnunk arra, hogy javítsunk a munkások és parasztok helyzetén, s hogy bevonjuk az értelmiséget a gazdaság építésébe, Az Olaszországgal, Amerikával és más országokkal való árucsere felhasználása révén minden erőnkből fejleszteni kell e gazdag vidék termelőerőit, a fehér szenet, az öntözést. Az öntözés különösen fontos, hogy bármi áron is fellendítsük a földművelést és az állattenyésztést.” (Lenin: Az azerbajdzsáni, a grúziai, az örményországi, a dagesztáni, a hegyi köztársasági kommunista elvtársakhoz. LÖM II. kiad. 43. k. Bp., 1974. 182.)

239. Lenin: A szakszervezetek szerepe és feladatai az új gazdasági politika viszonyai között. A tézisek tervezete. LÖM II. kiad. 44. k. Bp., 1975. 333.

240. Lenin: A szakszervezetekről, a jelenlegi helyzetről és {3-621.} Trockij elvtárs hibáiról. LÖM II. kiad. 42, k. Bp., 1974. 195–218.

241. Lenin: uo. LÖM II. kiad. 42. k. Bp., 1974. 200–201.

242. Az európai társadalomfejlődés értelme. III. k. 8.

243. Mint erről korábban szólottunk, a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán pályázta meg a Társadalomelméleti Tanszéket, s ennek mellékleteként készítette el az általa tanítandó tárgyak programját. L. Bibó István életrajzi adatai. – Bibó István összegyűjtött munkái. 4. k. Bern, 1984. 1285.

244. A magyar demokrácia válsága. II. k. 53., 55.

245. P. Chanou: A klasszikus Európa, Bp., 1971. 12.

246. K. G. Just: Geschichte der Essays in der europäischen Literatur. Köln-Wiesbaden, 1960,

247. Poszler György: Illúzió és értelem. (Vázlat az „esszéista nemzedék” portréjához.) – A magyar filozófiai gondolkodás a két világháború között. Összeáll.: ELTE BTK Filozófiai Tanszékének Munkaközössége. Bp., 1983. 264–299.

248. Az élmény fogalmáról lásd H. G. Gadamer: Igazság és módszer. Egy filozófiai hermenentika vázlata. Bp., 1984. 65–69.

249. L. Németh László: A minőség forradalma. I–II. k. Bp., (é. n.).

250. Az esszé önvallomásosan szubjektív jellegét emelte ki egyébként a műfajalapító nagy előfutár, Montaigne is.

251. Az európai társadalomfejlődés értelme. III. k. 8–9.

252. Az európai társadalomfejlődés értelme. III. k. 10.