| [II. Az „Elvi tisztázás”-sal párhuzamos, befejezetlen gondolatmenet] | TARTALOM | [NYILATKOZAT, 1956. NOVEMBER 4.] |
{4-159.} A dicsőséges magyar forradalom egy hét alatt megteremtette azokat az erőviszonyokat, melyekben lehetségessé válik valóságos, szabad, magyar demokrácia megindulása. Az egypártrendszer feladásával a forradalommal magukat azonosító kommunisták is elfogadták azt az elvet, hogy a demokrácia egyetlen lehetséges formája a szabad, éspedig több párt közötti szabad választáson alapuló parlamentáris demokrácia. Ebben a helyzetben azonban gyorsan tisztáznunk kell néhány előzetes kérdést, melyeknek időben való eldöntésével rengeteg felesleges feszültségnek vehetjük elejét, s megakadályozhatjuk azt, hogy induló szabad demokráciánk egy csomó, a forradalmi egységet megbontó politikai vitakérdésbe belebonyolódjék.
A veszélyes feszültség lehetséges gócai a következők: a forradalmi fiatalság nagyobb része és a munkásság feltétlenül szemben áll a kapitalista restaurációval, a kommunisták által elfoglalt pozíciók elleni általános akciót nem helyesel, az egyház és állam szigorú elválasztását vallja, az egyházi iskolázást nem helyesli; ezzel szemben az ország széles rétegei, a parasztság [?] vagy esetleg többsége hajlik legalábbis a közép- és kisüzemi kapitalizmus helyreállítására, súlyt fektet az egyházak tekintélyének, közelebbről az egyházi iskoláztatásnak a helyreállítására, és – noha egyébként híve a szabadságnak és demokráciának – örömmel benne lenne a kommunisták országos lecserélésében minden pozícióból.
Mindezen kérdésekben kiindulási alapot kellene kidolgozni, s nem volna célszerű, ha e feszültségek révén az első szabad választás elkeseredett vitakérdésekké válna, mert az a helyzet… [a mondat befejezése nem rekonstruálható] Ehhez {4-160.} azonban le kell szögezni azt a törvényes formát, amelyben ez a közös alap létrejöhet, mert egy ilyen közös alap nem jöhet létre ötletszerű [?] megállapodva, hanem csakis egy szilárd törvényesség alapján.
Mi e törvényes alap, mi e program?
Kormányozni vagy terrorral, vagy a törvényesség alapján lehet. Harmadik eset nincs. Nem vitás, hogy a törvényesség alapján akarunk kormányozni. Törvényesség kétféle van: történeti hagyományokon alapuló monarchikus-arisztokratikus legitimitás és a népakarat szabad megnyilvánulásán alapuló modern, racionális törvényesség. Harmadik eset ebben sincs. Nem vitás, hogy a magyar forradalom legitimitása csak ez utóbbi lehet. A népképviseleti törvényes kormányzás folyamatát megindítani ismét kétféleképpen lehet: vagy egy rögtönzött kormányszerv által megállapított valamiféle demokratikus választójog alapján összeülő népképviselet alkotmányozó működésével, vagy egy már régebben létezett törvényes szerv törvényhozói működésével.
A szabad pártalakulással meginduló azonnali választásoktól, mint mondották, sokan és sok okból félnek. Mindenekelőtt félnek a jó szándékú és magyar forradalmár kommunisták s velük számos szocialista attól, hogy a letűnt bolsevista kormányzás által országosan felkeltett elkeseredés folytán egy ilyen választáson, bár a magyar nép többsége nem akar sem politikai, sem gazdasági restaurációt, fellép egy restaurációs demagógia. Félni lehet anarchikus pártalakulásoktól is. E veszély elhárítására bizonyára fel fog merülni a nemzeti egységlista gondolata. Ennél rosszabbat azonban alig tehetnénk; a letűnt rendszer elegendően megutáltatta azokat a választásokat, ahol nem volt kik között választani. Ennél sokkal célszerűbb a demokratikus kormányzást már létezett törvényes népképviseleti szervek működésével megkezdeni, amelyek alkotmányjogi hatállyal megszabnák az új magyar demokrácia közös indulási alapjait, feltéve persze, ha találnánk ilyet.
{4-161.} Ez a meglévő törvényes szerv semmiképpen sem lehet a jelenlegi országgyűlés, melynek semmi tekintélye és erkölcsi hitele nincs, mert alapja egy olyan alkotmány, mely a magyar nép szemében s a történelem színe előtt is örökre összekapcsolódott az egypártrendszerrel, az üres választási komédiákkal, Rákosi személyével, az általa indított hóhérperekkel s a közutálatnak örvendő szalma-címerrel. Ellenben létezik az utolsó törvényes szabad választás alapján, Tildy Zoltán köztársasági elnöksége idején összeült 1947. évi parlament, melynek elnöke s alelnökei Nagy Imre, Kéthly Anna és Kovács Imre voltak, mely összeülése után nem sokkal egyoldalú politikai terror alá került, s így megbízásának ideje megszakadt. A magyar köztársasági jogfolytonosságot tehát az 1947. szeptemberi állapothoz visszatérve lehetne helyreállítani, úgy, hogy a szabad választásokig úgy lehetne az [?] néhány [?], hogy közben a törvényhozás hatályos demokratikus alapon működnék. Ez a visszatérés természetesen csak alkotmányjogi helyzetre szorítkoznék, és nem jelenti semmi más vonatkozásban az azóta teljességgel átalakult akkori gazdasági, törvényi és jogi helyzetek automatikus visszaállítását. Ellenkezőleg, éppen ennek az országgyűlésnek kellene megszavaznia és alkotmányjogi biztosítékokként körülbástyáznia azt a közös indulási alapot, amelyet az újonnan induló magyar demokrácia minden felelős tényezője elfogad, éspedig nemcsak a közös elvi alapokat, hanem az ezek megvalósítására szolgáló eljárásmódot is, mert a régi koalíció legnagyobb betegsége az volt, hogy nagy közös elvi deklarációkat tettek, melyeket ki-ki a maga módján értelmezett és vitt keresztül. Ezek a közös alapelvek és megoldási eljárások a következő kérdéseket és megoldásokat ölelhetnék fel:
1. A köztársasági államforma sértetlenül fennmarad.
2. Nem problematikus követelések: szabad választások, miniszteri felelősség, bírói függetlenség, közigazgatás bírói {4-162.} ellenőrzése, hatalmak elválasztása, sajtó- és szólásszabadság stb.
3. A földreform szigorúan fenntartandó, a termelőszövetkezeti kényszer megszűnésével. A bankok, bányák és a nehézipar államosítása fennmarad úgy, hogy a munkásdemokrácia és a munkások nyereségrészesedése a közérdek szempontjainak korlátai között ezekben az üzemekben is érvényesüljön.
4. A gyárak, ipari és kereskedelmi üzemek tulajdonjoga – ha nem esnek a 3. pont szerinti államosítás alá – a munkások kezébe kerül, s a volt tulajdonosnak – mint személyes munkáját befektetőnek – esetleges igényét az 5. pont szabályozza. A kialakított esztelen üzemi bürokrácia megszüntetése céljából a munkások és műszakiak választják ki a megfelelő százalékra leszállított adminisztratív személyzetet, akik ettől kezdve teljes jogú tagjai a munkásönkormányzatnak.
5. A szabad vállalkozás lehetősége helyreáll oly módon, hogy minden újonnan alapított vállalkozás akár szövetkezeti, akár egyéni vállalkozás formájában szabadon indul, de az egyéni vállalkozás meghatározott feltételek mellett és meghatározott idő, pl. 30 vagy 50 év alatt kerül a teljes munkásdemokrácia és nyereségrészesedés állapotába.
6. A bűnösöket érő számonkérés a szigorú törvényesség jegyében, a [?] szándékos felkutatása nélkül, a legszigorúbb egyéni és közvetlen felelősségen alapszik, és ártó és rossz szándékú törvénytelen cselekedetekre vonatkozhatik, nem pedig kijelentésekre, véleménynyilvánításokra, jóhiszemű tévedésekre és becsületes politikai meggyőződésből való cselekedetekre. Igazolási eljárást nem minden alkalmazásnál, hanem csak a különleges erkölcsi felelősséggel járó állásoknál (bíráskodás, felsőoktatás) vagy hitelt érdemlő és kivizsgált bejelentés alapján lehet indítani.
7. A történt igazságtalanságok és jogfosztások nemcsak párttagokkal, hanem mindenkivel szemben helyrehozandók, de a jóvátétel nem történhetik az elkobzott tulajdon és {4-163.} az elmaradt fizetés visszaadásával, mert ezzel a tulajdonosok és fizetésesek jogtalan előnybe jutnának azokkal, s azoknak a munkájából kapnának kárpótlást, akik mint munkások, iparosok vagy földtelen parasztok nem tulajdonnal vagy fizetéssel, de nyomorral és rabsággal éppen úgy adóztak az elmúlt népnyúzó rendszernek. Elkobzott tulajdon vagy járadék visszaadása vagy kárpótlása nem annak mennyisége alapján, hanem a szétdúlt otthon, a megsemmisített egzisztencia, a jogos lakásigény, a személyes munka elpusztított eredménye erejéig történik, tehát elsősorban a személyesen munkált parasztbirtok, kisipari és kiskereskedői üzem, családi ház vagy lakás stb. erejéig, ezen túlmenően csak főleg a személyes teljesítményen alapuló tőkebefektetés erejéig.
8. A magyar közigazgatás újjászervezése a szakszerűség alapján, a versenyvizsga-rendszer általános bevezetésével [történik]; oly módon azonban, hogy ez ne váljék a közigazgatásba bekerült nem diplomások elleni hadjárattá a régi diplomások részéről, hanem főleg az általános közigazgatásban, rendőrségben, hadseregben a diploma nélküliek vagy tanfolyamosok helyzete – ugyancsak tárgyi képességen alapuló kiválasztás mellett – biztosítva legyen.
9. Az állami és üzemi bürokrácia megszüntetése során állástalanná váltaknak a termelési munkába való beillesztése – ha egyébként számonkérés alá nem esnek – megbélyegzés és bosszúállás nélkül, jól kiépített munkaközvetítés, államilag támogatott egyéni és szövetkezeti vállalkozói, alapítási segítséggel történik.
10. A vallásszabadságot helyre kell állítani és az egyházak életébe való ostoba beavatkozást megszüntetni; elvi alap az állam és egyház elválasztása és szabad egyház a szabad államban; a vallásos hovatartozás nem része a polgári állapotnak, és feltüntetése tilos; azonban a történelmi magyar adottságokra való tekintettel az egyházak állami támogatásának ma is meglevő rendszere az egyházakkal való megegyezés szerint fenntartható.
{4-164.} 11. Az iskolázás állami feladat; pedagógus önkormányzat és a bírói függetlenséghez hasonló pedagógusfüggetlenség bevezetése; a Magyarországon nagy történelmi múlttal és népszerűséggel bíró egyházi iskolák szabadsága helyreállítandó, úgy azonban, hogy minden iskola nevelői részt vesznek az országos pedagógus-önkormányzati szervezetekben, s az egyházi iskolák fenntartói ne az egyházak mint közjogi szervezetek legyenek, hanem tanítással foglalkozó hitvallásos nevelők szervezetei, tanítórendek, hitvallásos nevelőszervezetek, tanáregyesületek. Egyházi, állami és magániskolák teljes egyenlő feltételek melletti támogatása. Az iskolai hittantanítás állami feladat, de a szülők kívánsága, ezen felül a gyermek megkérdezése dönt a hittantanulásban való részvétel felett.
12. A fenti követelmények alkotmányos alapelvek erejével bírnak, tehát nem indulhat párt, mely ezeket nem fogadja el; efelett a legfelsőbb bíróság – illetve keretében megfelelően szervezett alkotmánybíróság – őrködik, de lehet induláskor azt is kikötni, hogy elsőre csak az MDP szabadságszerető elemeiből alakult új párt, a szociáldemokratapárt, a kisgazdapárt, a parasztpárt és a fenti alapelveket elfogadó demokrata néppárt indulhat. Ezekbe a pártkeretekbe az egész ország belefér.
| [II. Az „Elvi tisztázás”-sal párhuzamos, befejezetlen gondolatmenet] | TARTALOM | [NYILATKOZAT, 1956. NOVEMBER 4.] |