| KORUNK DIAGNÓZISA | TARTALOM | I. |
FEJEZETEK
{1-273.} A Magyar Jogi Szemle legutóbbi számaiban Szontagh Vilmos1 és Magyary Zoltán2 professzorok között vita folyt a közigazgatás jogszerűségének és eredményességének kérdéséről. Két-két polemikus cikk után* a szerkesztő lezárta a vitát, és az olvasóra bízta véleményének kialakítását. Az olvasó azonban nehezen alkothatott véleményt; a vita ugyanis azon a ponton állott meg, hogy Szontagh Vilmos tévesnek minősítette azt az állítást, mely szerint a közigazgatás jogszerűsége és eredményessége alternatív vagy legalábbis szemben álló fogalmak, Magyary Zoltán viszont azt hangsúlyozta, hogy ez a tétel nem helyes megfogalmazása az ő felfogásának. Ilyen módon tehát a vita tárgyára nézve sem jött létre megegyezés.3
Az alábbiakban a kérdés állam- és társadalomelméleti vonatkozásaihoz kívánnánk hozzászólni, és mindenekelőtt megkíséreljük a vitatott tételt lehetőleg szerzőjének intenciói szerint megfogalmazni. Azt hisszük, Magyary Zoltán álláspontjának az a lényege, hogy a mai posztindusztriális államban, mely az államra és a közigazgatásra széles körű gazdaságszervezési feladatokat ró, a közigazgatás nagyüzemszerű eredményessége az uralkodó követelmény, szemben az azt megelőző indusztriális-liberális korszakkal, amely a „jogállam” gondolatának jegyében a közigazgatással szemben elsősorban a jogszerűség követelményét támasztotta.* E felfogás hangsúlyozza, hogy nem akarja elvetni {1-274.} a jogállam vívmányait, hanem azokon felül tűzi ki az eredményesség követelményét is.* Minthogy bizonyos fokú jogszerűség és bizonyos fokú eredményesség nyilvánvalóan fellép követelményként a világon mindenféle közigazgatással szemben, mely ezt a nevet igényli magának, a fenti tétel sem akar bizonyára többet mondani, mint azt, hogy néha az egyiken, néha a másikon van nagyobb hangsúly, s hogy a 19. század indusztriális-liberális állama a jogszerűség gyakorlati biztosításának, a 20. század posztindusztriális állama pedig az eredményesség gyakorlati biztosításának fejlesztette ki a jellegzetes technikai megoldásait. Ezzel párhuzamos Magyary Zoltánnak az az álláspontja, mely szerint a modern államszervezet említett változása erős végrehajtó hatalmat, a végrehajtó hatalom túlsúlyát kívánja, s ellene dolgozik annak a – főleg a liberális korszakban uralkodó – tendenciának, mely más államhatalmi tényezőket, elsősorban a törvényhozást fölénybe juttatta a végrehajtó hatalom felett.*
A következőkben a fenti tételekkel szeretnénk vitába szállni.
| KORUNK DIAGNÓZISA | TARTALOM | I. |