{4-674.} Zárószó
az arab–izraeli viszállyal foglalkozó 14–16. fejezethez

Ebben a gondolatmenetben végig a politikai szemponté volt az elsőség, mert úgy találtuk, hogy az arab–izraeli viszály különleges körülményei között a nemzetalakulás központi politikai kérdése minden egyébnél, így a társadalmi feszültségeknél és gazdasági érdekeknél is nagyobb és döntőbb erejű meghatározó tényező. Viszont a nemzetalakulásnak a közösségi tudatállapotokkal és közösségi indulatokkal való összefüggése, melyek arab és izraeli viszonylatban különösen erősek, elkerülhetetlenné tette e politikai lélektani elemzés területére való kimerészkedést. Olyan szempont ez, mely mind nagyobb mértékben foglalkoztatja a politikai tudomány művelőit, ellenben lényegesen kevésbé konkrét vitás politikai, méghozzá nemzetközi politikai kérdések elemzőit. Itt ugyanis óhatatlanul felvetődnek a kibontakozás, a megoldás, a tennivaló kérdései, s ezekkel együtt a politikai helyzetekre és eseményekre való lélektani ráhatás és befolyásolás nagyon is bizonytalannak látszó és világos eredményeket nem ígérő problémái is. De éppen az előttünk lévő ügy sajátos politikai lélektani állapota adott némi bátorságot ahhoz, hogy konkrét – és lélektani szempontokra is tekintettel levő – kibontakozási javaslatok tételének egyébként hálátlan feladatát vállaljuk, nem félve attól a veszélytől, hogy e javaslatok az események továbbgyűrűző vagy robbanó menete során hamar és könnyen túlhaladottá és tárgytalanná válnak. Az arab–izraeli viszály zsákutcája ugyanis minden külső robbanásveszélyessége ellenére is legbelsőbb adottságaiban egy különösen megmerevedett és alig mozdítható {4-675.} politikai és politikai lélektani helyzetet mutat, amelyben azok a kritikus pontok, ahonnan esetleg mégis továbbmozdítható volna, nagyon pontosan lokalizálhatók, és meglehetősen egy irányba mutató megoldásokat szuggerálnak. Ezeket próbáltuk megfogalmazni.