{4-759.} A KAPITALISTA LIBERALIZMUS ÉS A SZOCIALIZMUS–KOMMUNIZMUS ÁLLÍTÓLAGOS KIEGYENLÍTHETETLEN ELLENTÉTE


FEJEZETEK

{4-761.} A kiegyenlíthetetlen ellentétek legáltalánosabb formulája szerint a kapitalista liberalizmus a polgárság érdekein, a védelmükre megszületett demokratikus és liberális eszmerendszeren és a polgárságot uralomra juttató francia és más forradalmak akcióin alapszik. Ezzel szemben a szocializmus és annak legkövetkezetesebb formája, a kommunizmus az ipari munkásság érdekein, a védelmükre megszületett szocialista–kommunista eszmerendszeren és a munkásságot uralomra juttató nagy októberi orosz forradalom úttörő akcióján alapszik.

Ez nemcsak a hivatalos kommunista és általánosan elfogadott marxista értelmezés, de ezt vallja egy sor, magát nem kommunistának, sőt antikommunistának valló, ún. polgári álláspont is. Ez utóbbi magától értetődőnek tartja, hogy a polgárság ideológiai osztályérdekből született, csak éppen megfordítja az angyal és ördög szerepeit: szerinte nem az ipari munkásság, hanem a polgárság lesz az a társadalmat magába olvasztó osztály, amely képes a maga érdekében egyetemes érvényű eszmerendszert létrehozni.

E magyarázat hibás voltának gyökere az a – már az ókorban is ismert – gondolkodási buktató, amely a homályos dolgokat még homályosabb fogalmak révén próbálja világossá tenni. Előbb az „alapvető érdek” szóra tennék néhány megjegyzést.

Úgy hangzik ez a meghatározás, mintha egy osztálynak az érdeke teljesen világos vagy legalábbis objektíven meghatározható valami volna. Erről pedig szó sincsen. Semmiféle érdek nem világos és objektíven nem meghatározható. Egyike a legszubjektívebb fogalmaknak. Az egyén társadalmi érdeke, {4-762.} mondjuk, lehet az, hogy embertársaitól minél több hasznot szerezzen, lehet az, hogy embertársai előtt magának minél nagyobb respektust és köztiszteletet szerezzen; lehet az, hogy hősként, erkölcsi nagyságként vagy esetleg szentként végezze életét. Bármennyire is ritkább az utóbbi, mint az előbbiek, megléte ennek is, annak is lehetséges. Bár az utóbbiak előfordulása ritkább, viszont annál nagyobb a hatásuk. Ha ezt áttesszük az osztályérdek síkjára, ugyanúgy mondhatjuk: egy osztálynak lehet célja, hogy minél több profitot zsaroljon ki a kiszolgáltatott osztályokból, tekinthetjük osztályérdeknek azt, hogy minél nagyobb békességet és megnyugvást próbáljon a vele szemben álló osztályba beleplántálni, és tekinthetjük osztályérdeknek azt, hogy minél okosabban és simábban oldja meg saját osztálya majdani letűnésének a módját, folyamatát. Csak értelmi különbség van a legokosabb burzsoá osztályérdek és a legokosabb proletár osztályérdek felfogása között. Ha az ellentétes, kiegyenlíthető vagy kiegyenlíthetetlen, a feltételezett vagy valóságos érdekeknek a szövevényében el akarunk igazodni, akkor vissza kell lépnünk ahhoz a történeti helyzethez, amelyikből ez a szembeállítás a maga példaanyagát meríti. Nevezetesen a francia forradalomhoz.