| 21. | TARTALOM | A XVII. SZÁZAD MAGYAR VILÁGI DALLAMAI |
{272.} JEGYZETEK
212-1
Arany János: A magyar nemzeti vers-idomról. Összes munkái. V. 313. l. Kodály Zoltán: Árgirus nótája. 1921. 5–6. l.
213-2
Ptolomeusát, mint maga írja „el-fenn egy som-bokorban” fejezte ba. (R. M. K. T. IV. 240. l.)
214-3
L. Takáts Sándor adatait A régi magyar trombitások c. tanulmányában (A régi Magyarország jókedve 1921. 150–54. l.): Batthyány Ádám trombitása id. Bethlen Istvánnál 1631; Erdődy György gróf kéri Batthyány trombitását 1644; Csáky László hívja Batthyányt egy-két trombitásával; Megyeri Zsigmond szökött hegedűse Batthyány udvarában 1629; Esterházy Miklós saját hegedűsét ajánlja fel érte; ugyanaz Batthyány hegedűsét „marosztolja” s hívja Batthyányt hársfásával és cimbalmosával; ugyanazt hívja Turcsányi Sándor hegedősével és cimbalmosával 1656. – Lipóczi Keczer Ambrus is feljegyzi Thököly István késmárki udvarában 1663. jún. 2. „Estvére érkezék Máriássy László Csáky uramtól, síposokat kérni kölcsen”. (Monum. Hung. Hist. Script. XXXIII. [Magyar Tört. Évk. és Naplók II.] 105. l.) Rakalupszky István Csejtéről 1600 február 2-án Thelekessy Mihály udvarából kéri kölcsön „Lukácskót az hegedűvel és Trombitás Jánost az trombitával”, Marsovszky Miklós menyegzőjére. (Századok 1890. 635. l.) Két 1572-ki adatot körmöczi zenészekről l. Századok 1875. 155. l. Ezenkívül Demkó Kálmán, A felsőmagyarorsz. városok életéről 1890. 212. l. Történeti Lapok (Kolozsvár) II. 1875. 821. l. (Gimesi Forgács Zsigmond levele Rákóczy Györgyhöz, Monoki Miklós trombitás-inasának levitele s mielőbbi visszaadása ügyében, 1613. júl. 9.) Zenei Szemle 1928. 108. (Apafi Miklós elkéri lakodalmára Béldi Pálné hegedűsét, 1676. aug. 9.). Analóg jelenségekről a német városi zenekarok körében l. H. Kretzschmar, Führer durch den Konzertsaal, I. (1919-iki kiad.) 12. l. – A külföld régi városi és udvari zenekarairól általában l. W. J. v. Wasiliewski: Geschichte der Instrumentalmusik im XVI. Jahrhundert, 1878. 4–15., 98–100. l.
214-4
Magyar Tört. Tár X. (1861.) 8. l. (Horváth Mihály: Kismartoni regesták.)
214-5
Magyar Tört. Tár 1885. 241. l. (Szilágyi Sándor: Bethlen Gábor fejedelem levelezése, 1887. 406. 33.)
216-7
Vö. még Esterházy Miklós nádor egyik udvari hegedűsének 1633-iki kondíciójában: Tartozik bennünket híven szolgálni, barbély mesterségekkel is ha kívántatik.” (Muzsika 1929. 8–9. sz. 56. l. [Hárich János: Esterházy Miklós nádor udvari zenekara.])
217-8
Magyarországi s erdélyi bujdosó fejedelem Késmárki Thököly Imre secretáriussának, Komáromi Jánosnak törökországi diariumja s experientiája. Közli Nagy Iván. 1861. 73. l.
217-9
Mon. Hung. Hist. Script. XI. 330–31. l. A Methamorphosis verses fogalmazásában ( 1739. Mon. Hung. Hist. Script. XXXVI. 30. l.): „Ma úgy elhagyatott régi magyar nóta, Hogy talán nem volna, az ki olyan fúna.”
218-10
Rimay János munkái. Kiadja br. Radvánszky Béla 1904. 36. l., ill. Jenei Ferenc szerk.: Magyar költők XVII. század, Bpest 1956. 192.l.
219-11
Talán másolási hiba „kortista” v. „stortista” helyett (l. Radvánszky, M. családélet és házt. III. 1879. 369. l. Egy 1617-iki jegyzékben: Storttista. – Puzanista.; „storto” v. „cornamuto torto” a görbekürt (Krummhorn) régi olasz neve (Wasiliewski, i. m. 84. l.); a „Kort-Instrument”-ről l. M. Praetorius, Syntagma Mus. II. (1618, uj kiad. Publ. d. Gesellschaft f. Musikforschung XIII. 1884.) 47. l. (a storto-ról 27., 47. l.) és C. Sachs: Handbuch der Musikinstrumentenkunde 1920. 329–30. l.
219-12
Irodalomtört. Közl. II. 1892. 144–46. l.
220-13
Régi Magyar Könyvtár XV. 1899. 54–55. l. Vö. a Szencsey-gyűjteményben: „Trombitálnak, sípolnak, és igen vigadnak; Az ifjak is peniglen hegedülnek, lantolnak, Hajdútánczot járnak…” (Thaly, Vit. Én. I. 349. l.)
221-14
NEGYEDIC RESZE AZ EVENGELIOMOKBOL, ES AZ EPISTOLAKBOL VALO TANVSAGOKNAC. Sempte 1578. (Egyet. Kvt. péld.) 909. l.
221-15
1683-iki kiad. 176. l.
222-16
Thaly Kálmán kiad. 1894. 49. l. (I. 118. str.)
222-17
51. l. 129. str. Vö. Rákóczi asztali zenéjének leírásával Beniczky Gáspár naplójában (1707 jún. 26. Thaly, Rákóczy-tár I. 20. l.): „…le is ültenek, a’ sok Trombita, Dob, és másféle Musikának zöngése között.” Majd ugyanott (30. l., júl. 25.): „…drága étkekkel és confectumokkal {273.} lévén megkészétve az ebéd: a’ sok szép discursus, Trombita, Dob és másféle Musica meg nem szűnt”…
222-18
Mon. Hung. Hist. Script. XI. 330–31. l.
222-19
Thaly, Adalékok, I. 270. l.
223-20
Irodalomtört. Közl. 1892. 140. l.
223-21
Uo. 134. l.
223-22
Régi Magyar Kvt. XV. 155. l.
223-23
Thaly: Adalékok I. 197. l. Hasonlóan énekkel kombináltan jelenik meg a kisebb együttes Apornál, a monostori kerti ünnepségek leírásában (Mon. Hung. Hist. Script. XXXVI. 98. l.):
| Akkor minden étel s ital bőven vala, |
| Virgina, hegedű, ének s szép muzsika… |
Énekes és hangszeres apparátus jelenik meg a Szencsey-kézirat 23. sz.házassági énekében is (26. str.): Az éneklő személyek kérlek jelen legyenek, mondgyanak éneket és ditséreteket, szépeket, szépeket. – 28. str.: Az musikás van hátra ennek ő Regulája, hegedű notája, Czimbalim harfája, ezt vonnya ezt vonnya. (Thaly, Vit. Én. I. 410–11. l.) – A Both János másolta „lemondási költemény”-ben (1631, Figyelő III. 1877. 62. l.) olvassuk: Dob, síp, lant és hegedőlés, Nem köll nékem sem éneklés, Mert rövid nap meghalok, Trombitálás, virginálás, Tőlem távol légy tánczosztás, Mert rövid nap meghalok.
223-24
Uo. 199. l.
223-25
I. m. 336. l. Vö. Horváth Istvánnak Batthyány Ádámhoz küldött jelentésével (Rohoncz várából): „Dudást vittenek s csaknem felfordították a házat a mosólányok, legények és inasok”. (Takáts S.: A magyar múlt tarlójáról. 251. l.) – Hogy a duda nyugati országokban a XVI–XVII. század folyamán még a legkevésbé világi jellegű együtteseknek is része lehetett, érdekesen bizonyítja, G. M. Artusi, ki a ferrarai San Vito apácakolostor zenekarában említi (L’Artusi overo delle imperfettioni della moderna musica, 1600, 2. l.)
223-26
I. m. 358. l.
224-27
Ismertette Bartalus István: Újabb adalékok a magyar zene történelméhez 1882. (Akad. értekezések a nyelv- és széptud. köréből. X. 13.) 10–15. l. Réthei Prikkel Marián: A magyarság táncai 1924. 44. és 48. l.
224-28
Bpesti Egyetemi Kvt. RMK. III. 518.
226-29
L. többek közt Wasiliewski i. m. 106–9. l., Johannes Wolf előszavát Giov. Luca Conforto Breue et facile maniera d’essercitarsi a far passaggi c. művének (1593 vagy 1603?) új kiadásához (Veröffentlichungen der Musikbibliothek Paul Hirsch, Frankfurt a/M. II. Berlin 1922.); Vierteljahrsschrift für Musikwissenschaft 1892. 370–75. l. stb.
227-30
35. sz. „Ueber die Nationaltänze der Ungarn” 611–16. hasáb. A zenekarról 611. hasáb. – Újabban l. Fabó Bertalan: A magyar népdal zenei fejlődése 1908. 221–24., 232–34.l. Réthei Prikkel Marián i. m. 48–49. l.
227-31
Major Ervin: Két bírálat 1925. (Különlenyomat a „Századok”-ból). 6. l.
228-32
Metamorphosis 383. l. B. Radvánszky Béla: M. családélet és házt. I. 366. l.
228-33
Gyöngyösi István összes költeményei I. (R. M. K. T.) 1914. 98. l. Keletkezési idejéről l. uo. 455.l.
228-34
Thaly, Irodalom- és miveltségtört. tanulmányok a Rákóczi-korból, 1885. 47. l. Réthei Prikkel i. m. 95. l. Vö. Mikes, Törökorsz. Lev. L. (1723): „Hol vannak a muzsikások? Fújják el a tehénhús nótát, és vonják el a menyasszony táncát”… – Idegen (francia) eredetét vitatja a tehénhúsnótának Haraszti Emil (Barokk zene és kuruc nóta, Századok 1933. Pótfüzet). – A kérdésről l. még e sorok írójának idevágó cikkét: Tus és fogásnóta. tükör 1936, 502–504. l.
228-35
1683-iki kiad. 213. l. – Zenei anyagáról l. Barna István: „Ungarischer Simplicissimus”, Kodály-emlékkönyv 1953. 495–514. l.
229-36
Wesselényi Pálhoz 1681. júl. 21. Deák F.: Gr. Tököly Imre levelei, 1882. 244. l. Hegedűst és virginást említ Udvarhelyi György is, fentebb idézett 1646-iki levelében (Teleki Mihály levelezése III. 264. l.).
229-37
L. Kretzschmar i. m. 5. és 12. l.
229-38
Uo. 4. l. S. Virdung „Musica getutscht vnd aussgezogen” c. művében (1511) ezt írja a dobokról: {274.} „An der fürsten höfe zu den felt trummeten, wann man zu tisch plaset, oder wann ein fürst in ein stat ein reitet, oder ausszeucht, oder in dz felt zeucht”. Wasiliewski i. m. 90., 104., 14. l.
229-39
Helyzetükről és feladataikról l. Johann Ernst Altenburg; „Versuch einer Anleitung zur heroischmusikalischen Trompeter- und Pauker-Kunst” c. instruktív művét (1795), A. Reissmann: Allg. Gesch. d. Musik II. (1864) 18–19. l. stb. A csoportos játékról l. Wasiliewski i. m. 105. l.
229-40
1683-iki kiad. 175. l. II. Ferdinánd koronázásánek rendjében (1618) olvassuk: „dispositis tempestive Musicis in theatro pro ipsis exstructo, durare debet clangor tubarum dum sua Majestas pervenerit in Sacristiam…” (Mikó, Erd. tört. ad. III. 183. l.) – A szepesvári muzsikusok „chorus”-áról l. Takáts S. Rajzok a török világból I. 1915. 432.
230-41
Thaly kiad. 137. l.
230-42
Metamorphosis 383. l.
230-43
Kretzschmar i. m. 10. l. E. Buhle: Die musikalischen Instrumente in den Miniaturen des frühen Mittelalters, 1903 st.
231-44
I. m. 758 a)–b) l.
231-45
Egy. Phil. Közl. 1885. 180. l. (Nagy Sándor: Adalékok XVI–XVII. száz. elbeszélő költészetünk irodalmához VI.) Id. h. az első szó: Lastos, vsz. sajtóhiba.
231-46
F. Deák Ferenc: Irodalomtört. tanulmányok a kuruc költészet köréből. 1909. 98. l.
232-47
Gyöngyösi összes költ. II. 1921. (R. M. K. T.) 297. l. Keletkezési idejéről uo. 463. l. – Vö. a Bogáthi Fazekas Miklós egy töredékes himnuszában szereplő apparátussal (Abafi Figyelője IX. 1880. 31. l.): Zengedező cimbalom szó, hegedű szó zeng… Énekeljen a Virgina, Cithera, Hárfa, Nagy-Orgona, Trombitának harsogó szava…
232-48
Kézirat a kolozsvári Erdélyi Múzeum könyvtárában: Egyes versek gyűjt. Kz. On. 162–1912.
232-49
Gyöngyösi összes költ. II. 225. l.
233-50
Thaly kiad. 1894. 104. l.
233-51
Vö. Vásárhelyi dalosk. LXXVIII. 130. l. 4. str. „Sivalkodjék az sípszó, dörögjön az durgó”; itt kétségkívül szintén a dudáról van szó. (L. Geleji Katona Öreg Graduáljának Ajánló Levelében: „Az orgonán értvén minden fuvos és tömlös sipokat, az minemü a’ Magyaroknak elsö Muscajok az bordó sip, avagy duda-is…”).
233-52
I. h. 140. l.
234-53
Br. Radvánszky Béla: Udvartartás és számadáskönyvek I. Bethlen Gábor fejedelem udvartartása. 1888. 226. l. Főkövi L.: Musik und Musiker am Hofe Gabriel Bethlens. Monatshefte für Musikgeschichte XXX. 1898. No. 3. 27. l.
234-54
Monum. Hung. Hist. Script. XXVII. (Történelmi Naplók 1663–1719.) 4. l. A trombitás kíséretről, mint a nemesi temetések jellegzetességről l. Keresztény Magvető XXI. (1886.) 220. l. (Kolozsv. unit. koll. anyakönyvi feljegyzése 1654.).
234-55
Monum. Hung. Hist. Script. XV. 33. l.
234-56
Uo. 39–40. l.
234-57
Uo. 62–63. l.
235-58
Uo. 355. l.
235-59
Metamorphosis 409. l.
235-60
Uo. 410. l. A „sok éneklés”-t, „papi sereg”-et, deákot, mestert említi a Bocskai haláláról szóló ének is (1607), Szepsi Laczkó Máté krónikájában (Gr. Mikó Imre, Erd. tört. adatok III. 105. l.). A váltakozást illetőleg l. még Rhédey Pál temetési menetének leírását (a beszterczei országgyűlésen 1659. márc. 7. Erd. Orsz. Eml. XII. 170. l.): „sex pastores cum cantoribus calvinisticis Hungaricis aliquot Hungarico idiomate canentes, alternando cantum cum sonitu tubarum eosdem insequentium”.
235-61
Thaly: Irodalom- és míveltségtört. tanulmányok, 1885. 181. l. Thaly csonkán közölte; teljes szövegét l. Irodalomtört. Közl. 1915. 311. Ami dallamát illeti, a XVII.–XVIII. sz. kótás halotti énekeskönyveinek néhány, ritmusban rokon-szerkezetű énekére gondolhatunk, olyanokra is, melyek formájukban a „Cur mundus militat” himnusz hatása alatt készültek, de dallamukkal magyar tizenkettes szerkezetté módosultak: „Oh szomorúságnak, napja siralomnak!” (Illyés 1693, Bozóky 1806), Kőrösi István: „Szomorú az halál a gyarló embernek” (mel. Losonczy 1778, Ujfalvy 1791), Czeglédi Pál: „Krisztushoz készülök, szerelmes szüléim” (mel. Ujfalvy 1791) stb.
236-62
Mon. Hung. Hist. Script. XXXVI. 96–97. l.
{275.} 236-63
1683-iki kiad. 211. l.
236-64
Ezt a helyet az 1854-iki kiadás (188. l.) tévesen, elferdítve közli: mit Satin verdeckt; ami értelmetlen volna.
236-65
B. Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században, III. 1879. 366. l. Takáts Sándor: Régi idők, régi emberek: 1922. 189. l.
237-66
Tört. Tár, 1878. 356. l. (Temetkezési költségek a XVIII. századból.)
237-67
Századok, 1875. 414. l. (Tört. Tár. 1894. 739. l. 1624. jún. 4. dátummal. [?])
237-68
Századok 1875. 276. l.
237-69
Uo. 277. l. A leírást l. még Tört. Tár 1894. 741–42. l.
237-70
Radvánszky i. m. III. 380. l.
237-71
Uo. 383. l. Vö. a Bethlen Gábor temetéséről való rendelkezéssel (Tört. Tár 1887. 48. l.): Item quo ordine procedant tympanistæ, tubicines, cantores. – János Zsigmond temetésén (1571) csak általánosságban dobosokat és trombitásokat említenek (Erd. Országgy. Eml. II. 396. l.). Egyéb fejedelmi temetésekről (Apafi, II. Rákóczi György) l. Erdélyi Irodalmi Szemle 1929. 1–2. sz. 82–83., 84., 87. l. (Biró Vencel: Az erdélyi fejedelmek temetkezése.)
238-72
Mon. Hung. Hist. Script. XXVIII. (Szamosközi történeti munkái II.) 349. l. Bagyary Simon: A magyar művelődés a XVI–XVII. században, Szamosközy István tört. maradványai alapján. Esztergom, 1907. 102. l.
239-73
Gyöngyösi István összes költ. I., 1914. 102. l. 44. str.
239-74
Hadtörténelmi közlemények. II., 1889. (Szendrei János: Magyar hadi szabályzatok és utasítások a XVII. századból.) 294. l. Keletkezési idejéről uo. 287. l.
239-75
Uo. 299. l.
239-76
Mon. Hung. Hist. Script. XV. 94. l.
239-77
Uo. 502. l. – E kérdésről újabban l. Esze Tamás Zenetörténeti adataink II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának idejéből c. dolgozatát (Zenetud. Tanulmányok IV. 51–97. l.).
239-78
Gyöngyösi összes költ. II., 1921. 149. l.
239-79
Mon. Hung. Hist. Script. XXIII. 2. 757. l.
239-80
Mon. Hung. Hist. Script. XXVII., 198–99. l.
240-81
Érdekes ennek a leírásnak egybevetése azzal, melyet S. Schweigger (Eine newe Reyssbeschreibung auss Teutschland Nach Constantinopel vnd Jerusalem… 1608. 209.) és a Türkischer Vagant c. kalandorregény (1683. 39–40.) ad a török zenekarról; az előbbi: „Solcher Instrumenten gebrauchen sich die Türcken in den Feldzügen | bey Hochzeiten vnd andern jhren Festtagen vnd Wolleben… Als nemlich eine messine Trommeten | ein hültzerne Schallmeyen | der Teutschen Schăfer Schallmeyen von Gestalt vnd Thon gantz ehnlich | ein Baucken mit rothem Tuch überzogen…” Az utóbbi: „sie brauchen in Feldzügen | Fasttagen | Hochzeiten | und anderem Wolleben einerley Music | als eine kleine… messene Trompet | ein Tragouner-Drummel mit rothem Tuch bezogene | eine Schalmey | 2. spitzige Teutscher Hütt weite mit Pergament überzogene Paucklein… (Trostler József: A Magyar Simplicissimus s a Török Kalandor forrásai. [Kny. az EPhK-ből] 1915. 31. l.) Az utóbbi leírásban tehát megjelennek a kisdobok is, melyeket a magyar követségi napló említ. Figyelemreméltó, hogy az a hangszer, melyet Schweigger a német „Schalmei”-hez hasonlónak talál, úgy látszik, azonos az Almády-említette töröksíppal s a Gyöngyösinél, valamint a követségi naplóban szereplő síposok hangszerével. Rozsnyai Dávid Naplójában (Mon. Hung. Hist. Script. VIIII. 289. l.) így írja le a császár zenekari kíséretét (1665. aug. 23.): „kik után a császsár musikási, zászló öreg volt nyolcz, utána sípos öt vagy hat, trombitás 8, dobos 12, czinczin 2. Ezeken bőgnek vala”. Később (303. l.) Iliasko vajda kíséretében említ dobosokat, trombitásokat, síposokat, cincinásokat: „Apafi Mihály Érsekújvár alá menetelé”-ben pedig (uo. 362. l.) török, magyar és oláh trombiták s dobokról beszél. Joh. Lutsch szebeni főbíró Diariuma 1659-ben Konstantinápolyban feljegyzi: „23. Januarii ist der Kayser auff dem Meer herabkommen mit Schalmeyen, und einer kleinen Pauken…” (Gróf Kemény József, Deutsche Fundgruben I. 1839. 313.) A „Türkisch Trümlein oder Päucklein” képét bemutatja M. Praetorius, „Theatrum Instrumentorum”-ának (1620) 30. tabelláján. A nagy dobok már a Dselálzáde-féle XVI. századi török krónika a mohácsi csatát ábrázoló képén is ott szerepelnek a török hadi zenekar sorában. Vö. még Mikó, Erd. tört. ad. I. 135. l. (rézdobokról) és II. 258. l. (menet leírása).
{276.} 240-82
Mon. Hung. Script. XV., 333. l.
240-83
Mon. Hung. Script. XXVII., 454. l. Hasonló gúnyolódó s egyúttal győzelmi zenéről számol be egy 1594-iki hadi tudósítás az esztergomi táborból (Tört. Tár 1902. 579–80., ujabban Irodalomtörténeti Közlemények 1959. 106, 108. l. Eckhardt Sándor közl.) „…nach solchem hat der Gall berüerten Fahnen Inn die schannz eingestekht vnnd seine Musicos als Geÿger harfonisten vnnd Schalmäÿer neben dem Fahnen gegen der Festung bey einer halben stund lanng musicirn lassen.” A soproni toronyzenéről l. még Payr Sándor: Wohlmuth János orgonista és karmester, Sopron 1929. 3. – A veszprémi déli trombitanótáról és trombitásasszonyról 1833-ban l. Vas Gereben említését a „Tekintetes Urak”-ban (1864; Összes Műv. VII. 4. kiad. 128.)
241-84
Mon. Hung. Hist. Script. XXXV., 39. l. – A győri katonáknak 1660-ban katonai fizetésen levő orgonásuk van (l. Takáts Sándor: Rajzok a török világból I. 1915. 7. l.)
241-85
Uo. 598. l.
241-86
Uo. 599. l.
241-87
Metamorphosis, 347. l.
241-88
Uo. 379. l. Vö. Barcsai Ákos fejedelmi felvonulásával a beszterczei országgyűlésen, 1659. márc. 2.: „cum sonitu ingentium tympanorum, tubarum et fistularum Turcicarum” (Erd. Orsz. Eml. XII. 164.l.) – Martin Mever „Ortelius Redivivus”-ának folytatása, a „Wunderbahrer Adlers-Schwung” (I. 1685?) Lipót császár menyasszonyának bécsi fogadtatását részletezve (1666. dec.) mintegy száz trombitást említ (64–72. l.) s ez alkalomból kiemeli „a magyar és török trombiták, dobok és sípok idegenszerű és szokatlan hangzását” („der fermbde vnnd vngewöhnliche Schall der Ungarisch- vnnd Türckischen Trompeten / Paucken / vnnd Schallmeyen / …” 61. l.) [Az ünnepség egykorú magyar leírását – a magyar trombitások, síposok említésével – l. Századok 1884. 142. l. és Szendrei János: A magyar viselet történeti fejlődése 1905, 124.l. képét uo. a VI. táblán.] Ugyanez a mű említi más helyen (392–93. l.) a korona Sopronba vitele alkalmából (1681. dec. 5.) a nádor síppal-dobbal felszerelt, tigris- és párducbőrös lovascsapatát.
241-89
Thaly kiad. (Kőszeghy Bercsényi Házasságá-val) 1894. 187. l.
242-90
Mon. Hung. Hist. Script. XV., 669. l. Vö. Rozsnyai analóg feljegyzésével, Mon. Hung. Hist. Script. VIII. 287.
242-91
Történeti emlékek a Magyar Nép községi és magán életéből. II., Inczédi Pál, Kézsmárki névtelen, Szakál Ferenc és Vizaknai Briccius György Napló följegyzései 1660–1715. Kiadják Szabó Károly és Szilágyi Sándor 1860. 27. l.
242-92
Uo. 60. l.
243-93
Mon. Hung. Script. XXXV., 102–3. l.
243-94
Jegyzet uo.
243-95
A magyar népdal zenei fejlődése, 1908. 76. és 206. l. – Hasonló értelemben Haraszti Emil: Barokk zene és kuruc nóta (Századok 1933. Pótfüzet): katonaindulóvá alakult táncdarabnak tartja.
243-96
Metamorphosis. 331. l.
243-97
Mon. Hung. Script. XXXVI., 30. l.
243-98
Uo. 29. l.
243-99
Uo. 30. l.
244-100
R. M. Kvt. XV. 146. l.
244-101
Réthei Prikkel M. i. m. 239. l.
246-102
Báthori Zsigmond udvaráról l. Bagyary S. id. m. 102. l. Bethlen udvaráról l. Főkövi L. idézett cikkét és Stimákovits László: Erdély művelődése Bethlen Gábor korában, 1910. 83. l. Apafi udvaráról: Thallóczy Lajos, I. Apafi Mihály udvara, 1878. 15. l. Thököly udvaráról: Székely Jolán, Thököly Imre udvartartása, 1912. 43–44., 54., 68. l. Ezenkívül: Weichhart Gabriella: Keresztelő, házasság és temetés Magyarországon 1600–1630. 1911. 58–9. 82. 85. l. Schustler Emilia: Magyar társadalmi és családi élet 1570–1600. 1912. 32–3. 106. l.
246-103
Tört. maradványai IV. (Mon. Hung. Hist. Script. XXX.) 76–77. l. Az olasz zenészeket, úgy látszik, Jósika István hozta a fejedelem udvarába 1591-ben. (Bethlen Farkas: Hist. de rebus Transsylvanicis III. [1782.] 15. Századok, 1906. 905.) L. még Gárdonyi Albert: A Báthoryak és a zeneművészet, Muzsika 1929. 6–7. sz. 33–36. l.
{277.} 246-104
Descrizzione della Transilvania fatta da maêstro Pietro Busto Bresciano Musico di quel serenissimo Principe 1595. Tört. Tár 1878. IV., 967–74. l. (Marczali Henrik: Adalékok Erdély történetéhez a párizsi nemzeti könyvtár kézirataiból.)
246-105
Basszus-lant.
246-106
Szilágyi S.: Bethlen Gábor fejedelem kiadatlan pol. lev., 1879. 186. l.
246-107
B. Radvánszky Béla: Udvartartás és számadáskönyvek I. Bethlen G. fejedelem udvartartása. 1888. 64.l.
246-108
Uo. 155. 82. l.
246-109
Uo. 259. 294. l.
246-110
Uo. 82. l.
246-111
Uo. 97. l.
246-112
Uo. 43. l.
246-113
Uo. 90. és 115. l.
246-114
Uo. 105.l.
247-115
Tört. Tár. 1887. 20.l. (Szilágyi S.: Levelek és okiratok Bethlen Gábor utolsó évei történetéhez.)
247-116
Uo. 7. l. és Szilágyi S.: Bethlen Gábor fejedelem lev., 365. l.
247-117
Radvánszky i. m. 109. l. (1625.)
247-118
Uo. 64. l. (1622.) Istvánról (1624.)
247-119
Uo. 43. l. (1620.) és 202. l. 82. 90. l.
247-120
Erd. Orsz. Eml. VIII., 143. l. (1623. jún.) Egyéb, Bethlen udvarában működött zenészekről (Don Diego spanyol gitáros, Johann Preusinger, Michael Hermann német orgonisták, Giovanni Baglioni lantos, Konrád és Dietrich gyermek-lantosok) l. Szekfű Gyula: Bethlen Gábor 1929. 205. l.
247-121
Brassai Sámuel: Magyar- vagy cigányzene? Kolozsvár, 1860. 37. l. II. Rákóczi György udvarában csak trombitásokat (hármat) említ az Erd. Múz. levéltárában őrzött 1657-iki számadáskönyv. I. Rákóczi Ferenc udvarában 1668-ban egy énekes, egy orgonista, 3 trombitás, 4 trombitás inas, 2 hegedűs, 1 dudás, 1 virginás, 1 töröksípos, 1 lengyelsípos és 4 síposinas működik. (L. Isoz Kálmán: I. Rákóczi Ferenc udvartartásának zenészei. Zenei Szemle 1929. II. 53. l.)
247-122
Thallóczy, i. h.
247-123
I. Apafi Mihály fejedelem udvartartása. (Szerk. Szádeczky Béla.) I. Bornemissza Anna gazdasági naplói, 1911. 378.l.
247-124
Thallóczy, i. h. Egyéb adatok Apafi zenekaráról: az Erd. Múz. levéltárában őrzött konvenciós könyv tanúsága szerint 1663-ban 7 trombitás, 2 sípos, 1 dobos, 1 hegedűs szolgál az udvarnál; az 1683-iki Catalogus Katanaiensis Praebendariorum Familiarum Suarum Celsitudinum Princip. 1 virginást, 4 muzsikást, 5 trombitást, 2 sípost mutat ki (Kelemen Lajos szíves közlése). 1681-ben kántor és kántorinasok mellett 2 sípos, 3 trombitás, 3 fogarasföldi trombitás áll a fejedelem szolgálatában (Erd. Orsz. Eml. XVII. 207. és 211. l.); az 1666-iki járandósági listán 5 trombitás, 1 töröksípos, 1 virginás, 2 hegedűs szerepel (Tört. Tár 1894. 560. l.). 1672-ben 17 udvari zenész működik: 6 trombitás, 2 virginás, 2 töröksípos, 2 hegedűs, 1 dobos, 4 énekes (Napkelet 1859. febr. 27. 9. sz. 142. l. [a Kolozsvári Közlöny egyik közleménye alapján]).
247-125
Deák Farkas: Gr. Tököly Imre levelei, 1882. 233.l.
248-126
Tört. Tár. 1899. 450. l. (Adatok a Thököly-féle mozgalmak történetéhez.) Hogy a nagy fizetés nem túlzás, bizonyítja, hogy Francz német trombitás 120 frt fizetést kapott. (Mon. Hung. Hist. Script. XXIV., 91. l.)
248-127
Mon. Hung. Hist. Script. XXXIV. (Thököly Imre fejedelem 1691–92-iki leveleskönyve.) 253. l.
248-128
Mon. Hung. Hist. Script. XXIV., 398.
248-129
Uo. 90–94.
248-130
Uo. 100. l.
248-131
Uo. 122. l.
248-132
Uo. 130. l.
248-133
Uo. 122. l.
248-134
B. Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században, [I.] 1896. 445. l.
249-135
L. „A Zene” VII. (1925.) 98–99. l. (Major Ervin: Fusz János és kora) Zenei Szemle XI. (1927.) 106. l. (Papp Viktor: Az Esterházy hercegek kismartoni zenekara.) Már az 1627–30 közötti időben Esterházy Miklós nádor kismartoni udvarában szereplő muzsikus-együttes is idegen összetételű (l. Muzsika 1929. 8–9. sz. 55. l. [Hárich J.: Esterházy Miklós nádor udvari zenekara]).
249-136
Metamorphosis, 362. l. – Kemény János Önéletírása (Szalay L. kiad. 1856. 86.) felemlíti Balási F. főlovászmester Cserkesz nevű „jádzi bolond”-ját, „ki egyszersmind hegedős is vala” (1626.) Egy 1689-ben feltűnt udvarhelyi énekes inasról, „ki az orgona mellett szokott volt énekelni”, l. Cserei M. Hist. (Újabb Nemzeti Könyvtár I. 1852.) 187.
249-137
Radvánszky i. m. III., 369. l.
249-138
Takáts Sándor: A régi Magyarország jókedve, 152–53. l. – Egyéb főúri együttesekről l. Takást S. Rajzok a török világból I. 1915. 433–37. (Batthyány Ferenc zenekara a XVII. sz. elején: hegedős, cimbalmos, dudás, trombitás, dobos, Batthyány Ádámé 1641: 2 hegedős, dudás, cimbalmos; 1658: 16 tag, köztük 3 hegedős, 1 hegedősinas, lantos, cimbalmos, sípos, dudás, 7 trombitás; 1682: szintén 16 muzsikus, köztük 7 trombitás, 3 sípos, hegedős, dudás, cimbalmos, dobos.) – Esterházy Miklós zenekara 1628: trombitás, puzónista, 3 hegedűs, lantos, dobos, 4 templomi énekes. Uo. ugyanakkor: 2 hegedűs, egy violás, egy pozaunista, egy lantos, 1633(–36): egy hárfás, egy hegedűs. (Muzs. 1929. 8–9. sz. 55. [Hárich J.: Esterházy Miklós nádor udvari zenekara.]) Esterházy Pálé 1675: 4 trombita, 4 síp, cimbalom, lant, hegedű, dob; szopránista, orgonista; 1678-ban Schmidtpauer Ferenc gamba-játékost és zeneszerzőt szerződteti. L. Muzsika 1929. 4. sz. 24–25. l. (Hárich János: Az Esterházyak udvari és tábori trombitásai, Muzsika 1929. 6–7. sz. 59. l. Uo. 61. l. érdekes adat Trombitás Mihók jobbágyi eredetéről 1677.) – I. Rákóczi Ferenc 1668-iki zenekaráról (orgonista, 3 trombitás, 4 trombitás-inas, töröksípos, lengyelsípos, 4 sípos-inas, 2 hegedűs, dudás, virginás) l. Isoz Kálmán: I. Rákóczi Ferenc udvartartásának zenészei, Zenei Szemle 1929. II. 53. l.
249-139
Radvánszky i. m. I., 420–21. és 445–46. l.
249-140
Uo. III. 58. l. (Az muzsikásoknak… 70 frt. Az trombitásoknak… 25 frt.) Szintén lakodalmi apparátusra utal egy másik adat gr. Thurzó György özvegye, Czobor Erzsébet rendelkezései között „fiának gr. Thurzó Imrének bedeghi Nyáry Krisztinával Helmecz várában, városában és még több helytt tartott lakodalmi ünnepélyeire” (1618, i. m. 22. l.): „fél lobogóra való tafotáért dobra és trombitára valóért” stb.
249-141
Századok, 1873. 445. l. (B. Nyáry Albert: Asztali rendtartás egy kuruczvilági főur udvarában.) Radvánszky, i. m. I., 446. l.
249-142
Thaly: Adalékok, I. XVIII., l. jegyzet. Irodalom- és míveltségtört. tanulmányok a Rákóczi-korból, 47. l. Bercsényi (1705-iki?) zenekaráról (Cedron, Suffay, discantista, cimbalmos, organista, 2 német, trombitások, síposok) l. II. Rákóczi F. levéltára VIII. 374. 377. 412. 414. l. (Bercsényi leveleskönyvei.) Adami lantosról Bercsényi Lev. 157. II. Rákóczi Ferenc udvarának nyugatias jellegű zenekultúrájáról Haraszti Emil: Barokk zene és kuruc nóta (Századok 1933. Pótfüzet).
250-143
Isoz Kálmán: Körmöczbánya zenészei a tizenhatodik században, 1907. 22. l. L. még Demkó Kálmán: A felső-magyarországi városok életéről a XV–XVII. században, 1890. 210–13. l.
250-144
Payr Sándor: Wohlmuth János orgonista és karmester, Sopron jeles zeneművésze (1643–1724), Sopron 1929.
250-145
Takáts S.: A magyar múlt tarlójáról, 268. l.
250-146
Uo. 270–71. l.
250-147
Takáts i. m. 271. l. 28. jegyzet.
251-148
Uo. 269. l.
251-149
Uo. 271. l. Még a XVIII. században is szinte feltűnően hat, ha például a gyulafehérvári szabócéh „tisztességes musikások, hegedűsök s czimbalmosok” alkalmazását kívánja. („Közművelődés”, Gyulafehérvár, 1907. ápr. 18. 2. l.)
253-150
L. Bethlen és Thököly idevágó leveleit, továbbá Takáts S.: A régi Magyarország jókedve, 150–52. l. – A kobozról és lantról l. többek között Thaly K.: „Mikor hallgatott el a koboz?” c. cikkét, Archeol. Ért. 1876. [X.] 124. l. A sípról különösen figyelemreméltó, amit a Bossányi Farkas és Varjú István között lefolyt disputáció (Curiosum quare per Quia Aristotelicum Resolutum… Nagyszombat, 1707.) egyik vizsgatétele mond (45. l., újabban Haraszti Emil, Két tanulmány, 1924. 47. l.): Cur Ungaris, et orientalibus magis placeat unus canens ad tibiam, {279.} quàm aut plures, aut ad plures tibias? Eo quòd regulariter sint melancholico-colerici, amant igitur căntum, qui tum moerorem, tum spiritus ferventes excitet, talis autem est monodia praesertim longis tractibus terminabilis, tibia autem spiritus calidiores excitat, eò quòd & in bellis ipsâ utantur, unde & phantasiam magis commovet, ut spritosior sit audiens, & ad versum advertat, plerúmq; enim amant, sibi vel fortia gesta, vel clades occini.
254-151
A korszak külföldi gyakorlatában szokottabb a kornett (cink-)puzón kombináció. – Ha valóban a görbekürt volt az a hangszer, melyet a templomi kórusokban használtak, úgy kétségkívül reá vonatkozik Dávid Ferenc Igaz és Hamis Isten Ismeretéről írt munkájának (1567) az a passzusa, melyben megemlíti, „hogy a sakramentumok reformálását a misén kezdették, a kürtök és orgona használást kizárták”. (Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke, 1879. 217. l.) Kürtöknek az egyházi énekkel kapcsolatban való szerepeltetéséről egyébként már a XV. században van adat. (Századok, 1883. 569. l.) Egy 1670-ből való tábori szabályzat terve, mely trombitás, sípos és dobos mellett kürtöst is említ, azt bizonyítja, hogy a kürt a tábori életben sem volt ismeretlen. (Deák Farkas: A bújdosók levéltára, 1883. 234. l.) Puzónok és görbekürtök használatáról a kórusban l. M. Prætorius, Syntagma III. (ed. Bernoulli 1916.) 126., 131. Kórus kíséretében használt cinkek és puzónokról l. K. Nef: Die Collegia Musica in der deutschen ref. Schweiz. St. Gallen 1897. 70–71. l. (1717-iki zürichi adat.) – Hangszerek csoportosításáról a régi zenekarokban: G. Schünemann: Gesch. des Dirigierens 1913. 161 s köv. ll.
254-152
Az egyes dokumentumokra vonatkozó irodalmat l. e kötetben, a XVII. század magyar világi dallamai c. tanulmányban. – Az Organo Missale-ról l. Bartalus István: A magyar egyházak szert. énekei a XVI. és XVII. században. 1869. 108–119. l.
254-153
A vokális hatások alatt meginduló, lassan felszabaduló instrumentális irodalomról l. Wasiliewski i. m. 3–4. l.
255-154
Irodalomtört. Közl. 1909. 138. l.
255-155
Kézirat a székelyudvarhelyi ferencrendi zárda könyvtárában. Ilyen kisebb orgona más községekben, más templomokban is szerepel. Bártfán például 1517–18-ban épül egy „organum minus in choro” (Tört. Tár. 1884. 530., 542., 545. l.) – A templomokban később is nem egyszer jutottak szóhoz világi hangszerek; így egy 1721-iki disputáció a kecskeméti franciskánusoknál „dob, síp, hegedű, orgonálások között” folyik le. (Sárospataki Füzetek 1860. 339. l.)
256-156
Bubics-Merényi: Herczeg Esterházy Pál nádor. (Magyar Tört. Életrajzok, 1895.) 196. l.
256-157
„A magyar népdal az irodalomban”. Arany hátrahagyott prózai dolgozatai 15. s köv. ll.
256-158
Gyöngyösi-tanulmány. Összes munkái. V. 209. l.
256-159
Kodály Zoltán: A magyar népzene. Zeneközlöny. 1925. XV. 9. sz. – Újabb kiadása: A zene mindenkié c. kötetben, 1954. 6. l.
257-160
H. Botstiber: Geschichte der Ouvertüre, 1913. 11–12. és 233. l.
257-161
O. Chilesotti, Biblioteca di Rarità Musicali I. (Danze del Secolo XVI.) 60., 62., 64. l.
257-162
L. Riemann: Handbuch der Musikgesch. II. 2., 20–24. 292–94.l.
257-163
RMKT. V. 80. 344. IV. 27. Nagybánkai (vagy Nagybáncsai) éneke 1560-ból való.
258-164
Szövege a Mátray-féle kódexben (38. ének, l. Erdélyi Pál: Kurucz költészet 1903. 43. l.) és a Vásárhelyi-daloskönyvben (XC. 148. l.).
258-165
L. Révész Kálmán cikkét a Magyar Szó 1903. jún. 4-i (131.) számban.
259-166
Erre a dallamra utal Felvinczi György „Comico Tragoedia”-jának (1693.) egy jelenete, (Alszeghy Zsolt: Magyar drámai emlékek a középkortól Bessenyeiig, 1914. 257. l.). A szöveg folytatása nincs meg.
260-167
A dallam kezdete azt bizonyítja, hogy a szövegvariánsok között – ezt a kezdősort illetőleg – a Barakonyi-versek között szereplő a leghelyesebb; mert a dallam élén ugyan ez áll: „Terÿ megh bujdossasidbul”, de a melódia első sora 8 szótagos, ami a Barakonyi-féle változattal („Térj meg már bujdosásidból”) egyezik.
263-168
Egyiknek variánsait l. Bartók Béla: A magyar népdal, 1924. 259. b) és c) alatt; a másik „Ritka kertben találsz télben kinyílt virágot” kezdetű szöveggel szerepel Kulcsár Pál Melodiáriumában (Sárospataki főisk. kvt. 1770. sz. kz. 57–8. l.), a „Dávidné Soltári”-ban (1790, uo. 630. sz. No. 72.), Pálóczi Horváth „Ötödfélszáz ének”-ében (132. sz.); Tóth István kéziratos gyűjteményében (1832–43) „Igen fürge mint az ürge a’ nyiri Dáma” szöveggel találjuk meg (135. l. 178. sz.); Kodály karácsonyi énekként közli egy XIX. századi szalakuszi (Nyitra m.) kéziratból {280.} (Ethnogr. 1916. 222–23. l.). Betlehemes variánsait l. Sztankó Béla: Énekiskola tanító és tanítónőképző intézetek számára III., (1905) 74., 75., 77. l. Román variánsát a M. N. Múz. Néprajzi Osztályának 1903. évi Értesítőjében (1–2. sz. 26. l. 3. Kolinda.). A Kájoni-kódex két román táncdallamának variánsairól Bartók máramarosi román gyűjteményében l. Napkelet, 1923. júl. 658. l. (Kodály: A máramarosi oláh népzene.)
264-169
Chilesotti: Biblioteca di Rarità Musicali II. 28–29. l.
265-170
L. Karl Nef: Geschichte der Sinfonie und Suite 1921. 88. l.
266-171
Vö. Fabó Bertalan: Hajnalnóta. M. Nyelv 1907. 126. Csefkó Gyula: Hajnal (Ethnogr. 1929. 187.). A Szencsey-gyűjteményben: „Az menyasszonynak És vőlegénynek… Vonjanak hajnalt” stb. (Thaly, Vit. Én. I. 371. l.)
266-172
Europica Varietas stb. Kassa 1620. 301. l. Bartalus István: Újabb adalékok a magyar zene történelméhez. 1882. 7. l.
266-173
J. de Laboureur: Relatio du Voyage de la Royne de Pologne et du Retour de Madame la Mareschalle de Guébriant… 1647. A. Pirro: Remarques de quelques voyageurs sur la musique en Allemagne stb. c. tanulmánya (Riemann-Festschrift, 1909.) nyomán újabban Haraszti Emil: Két tanulmány, 1924. 45–46. l.
266-174
Schunda V. József: A cimbalom, 1884. 21. l. (Új kiad.: A cimbalom tört., 1907. 9. l.) Schnda forrását nem ismerem; az említett krónikásnak „a kolozsvári múzeumban” őrzött kéziratára hivatkozik.
266-175
Takáts S.: A régi Magyarország jókedve, 149. l. Vö. Mélius, Sámuel könyvei és kir. könyvei 1565. 320. „Papa minden latrot mint a niri bordo sipos czorda pastort pappá teszi”.
266-176
I. 289. l.; Tóth Béla: Magyar ritkaságok, 1907. 348–49. l.
267-177
Krónika Magyarország polgári és egyházi közéletéből a XVIII. század végén. Keresztesi József egykorú eredeti naplója. Kiadta S. Hoffer Endre. 1868. 201., 212–13. l. A tárogatóról l. még ugyanitt 249. l. és Nefelejts 1859. 5. sz. 51. l. Említi Gvadányi is (A’ mostan folyó ország gyűlésének satyrico criticé való leírása, 1791. 207. l.), 1790-iki pozsonyi szereplésével kapcsolatban. Vö. továbbá Martinovics-Laczkovics: A’ Magyar-Ország’ Gyűlésiben egybengyűllt Méltóságos és Tekíntetes Nemes Rendekhez 1790-dik Esztendőben tartattatott Beszéd, 1791. 130. l.: (A nemes ember) „Bertsenyi, Rákóczi, Bezerédi Notáit füleket boszszontó tárogató sípon… fujja danollya…” majd uo. 178. l. (a bárdolatlan nemesekről:) „…ezeknek a’ tárogató sípjok mellé a’ doromb, duda és furúlya-is jó, mellyeknek füleket hasogató dömmögés és ordításánál a’ bokátokat elegendőképpen öszve-verhetitek…” – Mint népi hangszerről: Délibáb 1853. 126–27. 186–87. – l. Vasárnapi Újság 1859. 534. 571–72. l. – L. még Erd. Tört. Ad. III. 84. (1606.)
267-178
Tóth B. id. m. 347–48. l.
267-179
L. Zeneközlöny 1911. 143. l. Ugyanígy Ethnogr. 1912. 110. l. (Bartók Béla: A magyar nép hangszerei. II. A duda.)
267-180
131–33. l. (I. Táblázat.)
268-181
L. pl. Ethnographia 1908. 39–40. l.
268-182
Ethnographia 1904. 210., 212. l.
268-183
Zenei Szemle 1917. (I.) 313. l. (Bartók Béla: Primitív népi hangszerek Magyarországon II.)
268-184
Etnographia 1906. 252. l.
269-185
Ethnographia 1907. 154–55. l.
269-186
A hangszeres zene folkloreja Magyarországon, Zeneközlöny 1911–12. A magyar nép hangszerei, Ethnographia 1911–12.
269-187
Ethnographia 1912. 110., 113. l.
269-188
Zeneközlöny 1911. 148., 212. l. Ethnographia 1912. 113–14. l.
269-189
Uo.
270-190
C. F. Pohl: Joseph Haydn. I. (1875.) 206–7. l.
(Zwickau, Ratsschulbibl. Ms. CXV. 3.)
(1660–1670 körül)
(1634–1671 között)
(1680 körül)
| 21. | TARTALOM | A XVII. SZÁZAD MAGYAR VILÁGI DALLAMAI |