{85.} 16.

AZ VEG TEMES VARBAN LOSONCI ISTVANnac halalarol.

AZ VEG TEMES VARBAN LOSONCI ISTVANnac halalarol.
Soc chudac közzül halyatoc egy chudat
Mint elveßtétöc az veg Temes varat
Benne veßtétöc io Lofonci Istuant
Soc io vitezel ßannyatoc halalat.

AZ VÉG TEMES VÁRBAN LOSONCI ISTVÁNNAK HALÁLÁRÓL.
(1552.)

I 2 a)

(Heltai-Canc. 1574. Miiij b) l. [sztlan])

Sok csudák közzül halljatok egy csudát, Mint elvesztétök az vég Temesvárát,

Sok csudák közzül halljatok egy csudát, Mint elvesztétök az vég Temesvárát,
Benne vesztétök jó Losonci Istvánt Sok jó vitézzel, szánjátok halálát.
1) e helyett:

{86.} RMKT. III. 72. l. Mátray (hibás ritmizálásban) 80–81. l. – Dallamára utal: Bogáti Fazekas „Castriota György”-ének (1592.) 6. része, valamint ugyanannak a szerzőnek 57. zsoltára („Boszszudat ember had az io Istennek”) és 108. zsoltára (Tómósuar notaiara: „Minden szerenczen Vram kesz en lelkem, | hogi io tetedet órómmel emlíczem, | mozduly hegedűm kiuel io hirt leltem, | mozduly szep lantom, musikam uigh sziuem”). Kétségkívül ugyanezt idézi Bogáti Fazekas 60. zsoltára is (Losonczi notajara: „Halliuk el regen Attiankal mit tóttel”); a Jancsó-kódex egyik szombatos éneke (131. b.: „Sok tsudai kózt Isten illien tsudat”) szintén ide utal („Sok czudaj kózt halliatok egi czudat”). „Ad melodiam Losonciam vel sic Dolgát halljuk Amurates császárnak” nótajelzés áll egy névtelen (Szekfű Gy. szerint Laskai János) „Historia Báthori Gáboré” c. históriás énekének Szenczi Molnártól eredő latin verziója, a „Conspiratio Kendiana” (1610–18 közt) élén (l. Száz. 1899. 211. s köv. ll., Szekfű Gyula: Adatok Szamosközy I. tört. munkáinak kritikájához 1904. 77–88. l., Dézsi L.: Magyar tört. tárgyú szépirodalom 1927. 21. l.). A Szamosközy-féle ének nemcsak versformában követi Tinódit, de első sorát is Tinódi énekéből veszi át; a két ének kezdete azonos. Lásd Régi Magyar Költők Tára XVII. század I. 1959. 398–428, 629–637. l. – Záróhangjáról l. a 19. sz. jegyzetét. Ritmusáról bővebben a Tinódi-ritmusok részletesebb tárgyalása kapcsán szólunk. Vö. Irodalomtört. Közl. 1927. 143.