{90.} 19.

EGER VAR VIADALYAROL VALO ENEC.

EGER VAR VIADALYAROL VALO ENEC.
Historia.
Tinodi Sebesten deac Kassaba
Ferdinandus Kiralnac hiu voltaba
Egri varnac chuda ßerenciaiaba
Vitezeketh iria Cronikaiaba

TI Magyaroc mar Istend Imadgyatoc
Es ő neki nagy halakat adgyatoc
Jelősben Tißan innet kic lakoßtoc
Egri vitezeknec ßoc iot mongyatoc.

EGER VÁR VIADALJÁRÓL VALÓ ÉNEK.
Historia.
(1553.)



n 2 b)
ENNYNGY TEREC
IANOS VITESSEGE.
1553.


Y 3 a)

[Heltai-Canc. 1574. Riij l. HISTORIA | AZ EGER VARNAC | CZODA NAGY SzERENTZES VI- | tatássáról, és a Törökektől valo meg mene- | kedésseről. EZ ÉNEKNEC ELŐL IÁRÓ BESzÉDE. – Ugyane dallam EZ HISTORIAS ÉNEKNEC II. RÉSzE élén a Tij b) lapon.]

Egervár: Ti magyarok már Istent imádjátok, És ő neki nagy hálákat adjatok,

{91.} Egervár: Ti magyarok már Istent imádjátok, És ő neki nagy hálákat adjatok,
Török János: Ez elmult gonosz üdőket beszélöm, Vitéz Terek Jánosról emléközöm,
Jelölsben Tiszán innet kik lakoztok, Egri vitézeknek sok jót mondjatok.
Mert jó hire, neve öröm énnéköm, Atyja halálán keserög én lelköm.

RMKT. III. 105. l., ill. III. 176. l. Mátray 84–85., 138–39. l., ill. 94–95. l. Az utolsó kóta záróhang, mely sajtóhiba folytán elcsúszott vagy magassága indifferens. Hasonló a 2., 5., 6., 8., 10., 16., 20., 21. sz. végén.

A dallam máig fennmaradt a nép között; l. Zenészeti Lapok, 1862. 378–79. (Hajdú László: Észrevételek a Mátray úr által 1859-ben kiadott XVI-ik századi dallamokra), Ethnogr. 1901. 362. l. (Seprődi János: Marosszéki dalgyűjtemény), Bartók Béla–Kodály Zoltán: Erdélyi Népdalok, 1923. 138. sz. (Lajtha László 1921. Bogyiszlón jegyezte fel „Szépen legel a báróné gulyája” szöveggel.)

Erre a dallamra utal Bogáti Fazekas Miklós 114. zsoltára („Jsrael hogi Aegyptusból indula”); a Jancsó-kódex nótajelzése hozzáteszi: „az Trojaear is jo”. – A dallam kezdete a XVI. század lant-irodalmában gyakran előforduló frázis; l. pl. Fr. Bossinensis Recercar-ját (1509.) W. J. v. Wasiliewski „Geschichte der Instrumentalmusik im XVI. Jahrhundert” c. művében (1878, kótamelléklet No. 13. [20. l.]) L. a 10. sz. dallam 2. sorát is.

Durvariáns: Illyés, Sóltári Énekek, 1693. 5–6. l.

AZON [II.] SOLTAR.
Más notára.

Sommaja megvagyon fellyeb.

Zugodik dulful magában a világ, Agyarkodik eggyütt a sok pogányság,

Zugodik dulful magában a világ, Agyarkodik eggyütt a sok pogányság,
Es a’ népek mit gondolnak csak hivság, Kristus ellen támadot fok hamisság.

1) ered. *) 1749: 1781 stb. 2) ered. **) későbbi kiad.

Későbbi kiadásokban: 1721: 5–6. l., 1749: 5., 1781: 5. l. stb. – Szövege (Zeleméri Lászlóé, l. RMKT. VIII. 219. [1574 előtt]) először Bornemisza 1582-iki énekeskönyvének LXXX. a) lapján; nótajelzése az előbbi melódiára (Azon Notara) utal: Boldog {92.} az olyan ember az Istenben. A XVII. századi Kecskeméti Grad. 517. lapján, a 31. zsoltár szövege előtt ez a nótajelzés olvasható: Nota Zugodik dulful magaban ez vilag [mikor föl támad] (szöveg az 518. lapon: Boldogh az ollyan ember ez uilagon) [Szegedi 32. zsoltára; ugyanezzel a nótajelzéssel még a Gönczi-féle é. k.-ben, 1592. stb.]. További ide-utaló nótajelzések Illyés „Sóltári Énekei”-ben: 8. l. (3. zsoltár: „A’ Sz: David nagy háborúságában”), 29. l. (14. zsoltár [Sztáray]: „Sokan vannak most is ollyan emberek”), 38. l. (25. zsoltár [Sztáray]: „Mikor Dávid volna keserűségben”), 53. l. (33. zsoltár [Sztáray]: „Mindenkoron áldom az én Uramat” [ennek a szövegnek nótajelzése az 1593-iki bártfai énekeskönyv 313. lapján Görcsöni Ambrus – először vsz. 1574. körül megjelent – Mátyás királyról szóló históriás énekének dallamára utal: „Notaia: Arpad vala fő az kap(itányságban)”], 60. l. (36. zsoltár: „Nyomorúság szenvedő hív keresztyén”), [83–]84. l. (51. zsoltár. „David, Dóeg gonosságát hogy látá”), 92. l. (62. zsoltár. „Saulnak a’ Dávidhoz jó szerelme”), 94. l. (63. zsoltár: Sztáray]: „Meg-halgassad az én imádságomat”), 112. l. (91. zsoltár [Sztáray]: „Melly igen jó az Ur Istent dicsirni!”), 126. l. (112. zsoltár: Kerefztyének kik e’ földön lakoztok”), 127. l. (115. zsoltár: „Nagy öröme adaték én lelkemnek”), [142–]143. l. (146. zsoltár: „Drága dolog az Ur Istent dicsirni” [ennek a szövegnek nótajelzése az 1593-iki bártfai énekeskönyv 322. lapján Ilosvai Nagy Sándorról szóló énekének (1548.) dallamára utal: „Notaia: Iol lehet nagy sokat szoltunk Sandorrul”]) 144. (tévesen 134.) l. (147. zsoltár: „Jerusalem dicsirjed Istened”). – Szövegéről l. Jénáki Ferenc: Kájoni János énekeskönyve és forrásai. Kolozsvár, 1914. 123. l. 144.