12.
AZ LEVITAROL HISTO-
RIA, MELYBEN LATTYUC
MELY RETTEnetes képpen
az Wr Isten az paraznafagot es egyeb gonoß fertelmetes
chyelekedeteket meg büntet. Azokaert vagyüc eßünkbe
magunkat es téryünc penitenciara. Iudicum 19.

Dési András
1549.
(Y 4 [sztlan] b)-Za) [119. l.]

Nagy soc ßent irasokat ielentettem,

Nagy soc ßent irasokat ielentettem,
tanufagul kiket előttekbe vetettem, de még egyről
in gyen sem emlekeßte kerlec vegyetec eßt io neven tőllem.

RMKT. V. 42. Mátray 22–23. Szöveg és dallam divergálnak; eredetileg valószínűleg nem tartoztak egymáshoz és erőszakos párosításukban nagyrésze lehet a szerkesztői gondatlanságnak. A szövegben a 11-es sor uralkodó, a dallam szerkezete viszont 12–12–10–12 s ha feltesszük, hogy 3. sora kétszeres hangkettőzéssel számít, tiszta aszimmetrikus 12-esekből álló melódia van előttünk. Talán ezt igazolná, hogy Szkárosi Horvát András 12-es sorokból álló „Kétféle hit”-je élén Born. 1582-iki é. k.-ében (CXCVIII. 1.) ezt a nótajelzést olvassuk: „Az Troia Notaiara. Avagy: Nagy fok ßent Irasokrol emlek.” Ha ez utóbbi utalás Dési „Levita”-jára utal, úgy vagy tévedésen alapul, vagy arra céloz, hogy az itt közölt dallam valóban 12-esekből áll s így ritmus-rokona annak a szövegestül elveszett Trója-melódiának, melyre már Fekete Imre „Sámson”-ja (1546) utal. Ezzel szemben Hunyadi Ferenc többször nótául idézett Trójai históriája (1569) 11-es sorokból áll, a Szentmártoni Bodó-féle „Tékozló fiu” (1628) XVIII. századi kiadásai pedig egy 13-as sorokból áll Trójai história dallamát kívánják. Úgy látszik tehát, hogy a XVI–XVII. században háromféle Trója-dallam is ismeretes volt.