Alfred Nobel végrendelete
"Egyéb hátramaradó, hasznosítható vagyonom a következőképpen
használandó fel:
Hagyatékom gondnokai által biztos értékpapírokban elhelyezett tőkém
alapot képvisel majd, amelynek évi kamatai azok számára osztassanak
fel, akik az elmúlt esztendőben az emberiségnek a legnagyobb hasznot
hajtották.
E kamatok öt egyenlő részre oszlassanak, amelyből egy rész azé, aki a
fizika terén a legfontosabb felfedezést vagy találmányt érte el;
egy rész azé, aki a legfontosabb kémiai felfedezést vagy
tökéletesítést érte el;
egy rész azé, aki a fiziológia vagy az orvostudomány terén a
legfontosabb felfedezést tette;
egy rész azé, aki az irodalomban eszmei értelemben a legjobbat
alkotta;
egy rész azé, aki a legtöbbet vagy a legjobban működött közre a népek
testvériségéért, az állandó hadseregek megszüntetéséért vagy
csökkentéséért, valamint a békekongresszusok megrendezéséért és
követeléséért.
A díjakat a fizikában és a kémiában a Svéd Tudományos Akadémia, a
fiziológiában vagy az orvostudományban a stockholmi Karolinska
Intézet, az irodalomban a stockholmi Akadémia, a béke ügyében pedig
egy öttagú bizottság adja ki, amelyet a norvég Storting választ.
Kifejezett akaratom, hogy a díjak odaítélésében a nemzetiség kérdése
fel ne merüljön, így tehát a díjat a legméltóbb nyerje el, akár
skandináv az, akár nem."
A vagyon a végrendelet meghagyásakor mintegy 50 millió svéd korona
volt. A díj összege a változó kamatjáradékok miatt nem minden évben
azonos, de átlagosan 160 ezer svéd korona (1957-ben például 208 600
korona volt!).
A végrendelet végrehajtása rengeteg vitára adott alkalmat, mert a
szöveg számos résztelte nem tért ki. Nem volt például bizonyos, hogy a
díjat egy-egy évben csak egy személy kaphatja-e, vagy megosztható.
Csak személyek kaphatják-e, vagy odaítélhető szervezeteknek is?
Ezeknek a jogi részleteknek az eldöntése csaknem öt évet vett igénybe,
s így az első díjakat 1901-ben osztották ki.
A jelöltek kiválogatásában a világ tudósai és a kulturális élet
képviselői vesznek részt. A bizottságok a világ különböző országaiból
beérkező javaslatok alapján döntenek.
Természetes, hogy a Nobel-díjak odaítélése évről évre élénk vitát vált
ki, és az utókor nem egy esetben ténylegesen nem is igazolta a
korabeli bizottság döntését. Időközben aktuálissá vált az a kérdés is,
hogy a Nobel-díjjal jutalmazandó tudományágak mellé a testamentum
megfogalmazása óta több olyan önálló tudományág sorakozott fel, amely
a végrendelet szerint nem díjazható. Nem adható ki például mindmáig
matematikai díj. Másfelől a díjazható tudományágak sok ponton
érintkeznek, nem választhatók el olyan határozottan, mint Nobel
idejében. Ezért fordul elő mind gyakrabban, hogy például fizikusok
kapnak fiziológiai díjat, olykor technikusok fizikait, máskor
vegyészek orvostudományit. A végrendelet azonban jogilag kötelez, nem
avulhat el. Az például, hogy a közgazdaságtan az elmúlt évtizedek
során igen fontos tudománnyá lett, arra indította a végrendelet mai
végrehajtóit, hogy valamiképpen helyet adjanak e tudománynak is a
díjazottak között. Így jött létre a közgazdasági Nobel-díj, amely
azonban megkülönböztetés végett az „Alfred Nobel-emlékdíj” nevet
viseli, s a svéd állam alapította. A díjakat nem a Nobel-alapítványból
adják ki. Erkölcsileg természetesen ez a díj azonos értékű a
Nobel-díjjal, a díjazottaknak tehát helyet kell adnunk e kötetben is.
A Nobel-díj kiosztása minden év decemberében - az alapító halála
évfordulóján - a tudományos és a művészeti világ ünnepi eseménye. A
díj átadásának ceremóniáin általában részt vesz maga a svéd király is,
rendszerint ő adja át a díjakat. Kikötés, hogy a díjat csak még
életben levő tudós vagy művész kaphatja meg, utólagos díjazásra így
nem nyílik lehetőség. Két kivétel akad, Hammarksjöld Nobel-békedíja,
melyet tragikus balesete után posztumusz díjként ítélt meg számára a
bizottság, valamint E. Karlfeldt posztumusz irodalmi Nobel-díja.
Az oklevél és az érem a díjazott visszavonhatatlan tulajdona, tehát ha
valami miatt nincs módja átvenni vagy nem akarja a díjat átvenni, az
mindig rendelkezésére áll. Csak a pénz átvételének joga évül el záros
határidőn belül. A díjazottat a megjelent vendégeknek általában
egy-egy svéd tudós mutatja be, ő méltatja munkásságát, amire a
díjazott röviden válaszol. Külön előadásokban számolnak be a
díjazottak az ünnepség lezajlása után az egyes szakmai szekciók
keretén belül. Gyakran előfordul, hogy a fizikai, kémiai stb. díjakat
egy-egy évben visszatartják, majd a következő évben visszamenőleg
kiosztják.
1901 óta évről évre kiosztják a díjat, kivételt csak néhány háborús év
jelentett, amikor a bizottságok sem működtek – akaratlanul is
szimbolizálva Nobel akaratát. Azt az egyszerű akaratot, amelyet a
Nobel-emlékérem mondata fejez ki: Inventas vitam iuvat excoluisse per
artes – Szép dolog az életet találékony művészetekkel nemesíteni.