Szent-Györgyi Albert alakja a magyarok szemében a tudomány
jelképévé vált, vitán felül legismertebb a magyar természettudósok
közül. Ez leginkább annak tulajdonítható, hogy ő még Magyarországon
élt, amikor megkapta a Nobel-díjat, de aktív közszereplése a politikai
és társadalmi életben szintén növelte népszerűségét, olyannyira, hogy
ismertsége 1944-ben a rejtőzködése során komoly nehézségeket is
okozott számára. Haladó szellemisége és mély humanizmusa, becsvágyó,
de a tekintélyelvűséget elvető szilárd jelleme a legnemesebb értékeket
hordozó tudósaink sorába emelte.
Szent-Györgyi Albert 1893. szeptember 16-án született Budapesten. A
Práter utcai elemi iskola után a Lónyai utcai Református Főgimnáziumba
íratták be a szülei, amit 1903 és 1911 között végzett el. Nem
tartozott a jó tanulók közé, kifejezetten nehézfejűnek tartották.
Tizenhét éves kora körül javult teljesítménye, így a VIII.
gimnáziumban már csak jeles és jó jegyei voltak. Ekkor döntötte el,
hogy kutatóorvos lesz. Kitüntetéssel érettségizett, majd 1911-ben a
pesti Tudományegyetem Orvosi Karára iratkozott be. Még tanulmányévei
alatt kitört az első világháború és behívták katonai szolgálatra.
Kétéves frontszolgálat után a háború borzalmait és értelmetlenségét
látva merész és kockázatos elhatározással átlőtte karját, hogy
leszereljék és hazakerülhessen. Lelepleződésekor hadbíróság elé
állították volna, de végül "harctéri" sebesüléséért megkapta az Ezüst
Vitézségi Érmet. Néhány hónap múlva leszerelték és folytathatta
tanulmányait. Így 1917-ben - évfolyamvesztés nélkül - kapta meg orvosi
diplomáját. Diplomájának megszerzése után újra behívták katonának: az
olasz fronton, egy Udine közeli kórházban dolgozott. Bécsi
katonaorvosi felettese az olasz hadifoglyokon gyógyszerkísérleteket
akart végezni, ehhez azonban Szent-Györgyi nem volt hajlandó
asszisztálni, ezért büntetésből a frontra helyezték. Szerencséjére a
háborúnak három hét múlva vége lett, így 1918-ban leszerelhetett.
A frontról visszatérve 1919. január 1-jétől a pozsonyi Szent Erzsébet
Tudományegyetem gyógyszertani tanszékén tanársegéd lett. Rövid ott
tartózkodás után - életre szóló élményeket szerezve - távoznia
kellett, mert a trianoni békeszerződés értelmében Pozsonyt
Csehszlovákiához csatolták.
A következő évtized tanulmány utakkal telt. Rövid ideig Prága, majd
Berlin, Hamburg, Leiden, Groningen, London és Cambridge
tudományegyetemei az egyes állomások "vándorévei" alatt. Az ebben az
időben rohamléptekkel előrehaladó atom- és elektronfizika, valamint a
kvantummechanika nem hagyta érintetlenül a biológiát és fiziológiát
sem, így figyelme egyre inkább a kémia, élettan és biokémia felé
fordul. Első komolyabb tanulmánya, amely a sejtlégzés mechanizmusát
írja le, felkeltette a szakma figyelmét. Ez idő tájt ádáz vita dúlt a
biológiai oxidáció terén két, látszólag ellentmondó szemlélet között.
A Wieland kontra Warburg vitában a hidrogén-, ill. oxigénaktiválás
konfrontációjáról volt szó. Mai szemmel nézve természetesnek tűnhet
fel, hogy ez a két, merőben különböző folyamat - a hidrogén és az
oxigén aktiválása - ugyanazon jelenségnek a két különböző oldalról
történő megközelítése. Szent-Györgyi ezt a problémát a Kolumbusz
tojása feltörésének egyszeriségével oldotta meg két elméletet mintegy
"összebékítve". Zseniális kísérletsorozattal igazolta az
oxidáció-redukció elektronátadási folyamatát. A tápanyagok
hidrogénatomjai és a molekuláris oxigén lépésről lépésre történő
átalakulások sorozata útján egyesülnek. Ha ezt a láncot gátlókkal
megszakítjuk, a folytonosságot alkalmasan megválasztott oxidáló vagy
redukáló anyag helyreállítja.
Szent-Györgyi Albert még Cambridge-i tartózkodása alatt kémiából is
megszerzi a doktorátust. 1930-ban Klebelsberg Kunó kultuszminiszter
hívására hazatért Magyarországra és átvette a szegedi biokémiai
tanszék vezetését. A Groningenben elkezdett, de részben már
Magyarországon tisztázott sejtlégzéssel kapcsolatos kutatásai során
fedezte fel, hogy a fumársav (Fumaria officinalis növényben fordul
elő) katalitikus hatást fejt ki a mechanizmus egyik lépcsőjén. Ezen az
úton elindulva jutott el Szent-Györgyi a C-vitamin izolálásához. Még
Groningenben megfigyelte egy jellegzetes oxidációs folyamat
reakciókésését, ami valamilyen redukáló anyag jelenlétére utalt.
Cambridge-ben felismerte, hogy ez a redukáló anyag a
mellékvesekéregben és a citrusfélékben egyaránt előfordul, de ahhoz,
hogy kén szerkezetét is megvizsgálhassa, nagyon kis mennyiségben
sikerült előállítania. Az is ismertté vált, hogy az emberi sejtnek
szüksége van erre az anyagra, de csak a növények és az állatok tudják
előállítani. Mivel "cukorjellegű" vegyület volt, Szent-Györgyi először
az "ignose" (magyarul nemismerem cukor) nevet adta neki, de a
tudományos folyóirat szerkesztője, ahol ezt publikálni szerette volna,
nem fogadta el, így, a hat szénatomra utaló hexuron-sav névre
keresztelte. Nagyon jelentősnek bizonyult az a felismerés, hogy a
szegedi zöldpaprika sokkal többet tartalmaz ebből az anyagból, mint a
citrusféle gyümölcsök, így nagy mennyiségű előállítása könnyebben vált
lehetővé. A korábbi grammnyi mennyiség helyett egyszeriben kilónyi
állt rendelkezésre, és csakhamar bizonyossá vált, hogy gyógyítani
lehet vele a skorbutot (tengerimalacokat gyógyított ki Szent-Györgyi
ebből a betegségből), vagyis a hexuron-sav azonos a C-vitaminnal.
Ekkor kapta végleges aszkorbin-sav elnevezését.