Előszó

Előszó

Jelen kötetben egy másfél esztendővel ezelőtt rendezett konferencia résztvevőinek írásait veheti kézbe a T.Olvasó. A konferencia "Fiatal egyháztörténészek találkozója" címmel került megrendezésre, s ez önmagában sokmindent elmond abból, kik és milyen célból jöttek össze 1997. december 2-án a miskolci Herman Ottó Múzeum Papszer utcai épületében.

A konferencia ötletének kezdeményezésében több intézmény (főleg a Miskolci Egyetem BTK Magyar Történeti Tanszéke és az esztergomi Prímási Levéltár) vett részt, elsősorban azzal a céllal, hogy megszólítsa és egymással kapcsolatba hozza az egyháztörténettel foglalkozó fiatalabb történész-nemzedék képviselőit, PhD-hallgatókat, közgyűjteményekben dolgozó szakembereket stb. Az idősebb nemzedéktől tanulni akarunk, hiszen tudjuk: bőven van mit; ugyanakkor feltétlenül szeretnénk felvenni a kapcsolatot azokkal, akik - hozzánk hasonlóan - az 1989-1990-es rendszerváltás óta kötelezték el magukat az egyháztörténetírással, s a megváltozott társadalmi-politikai közegben keresik-kutatják e szép történettudományi diszciplína továbbfejlődésének irányait, lehetőségeit.

A közelmúltban megélénkülő egyháztörténeti kutatásokból ugyanis észrevételünk szerint egyre több fiatal történész, PhD-hallgató vette ki részét, s fontosnak éreztük, hogy az ország különböző egyetemeinek doktorandusz hallgatói, közgyűjtemények, kutatóhelyek vonatkozó témákkal foglalkozó fiatal munkatársai megismerhessék egymás kutatási területeit, módszereit, egyáltalán szerettünk volna lehetőséget biztosítani arra, hogy a különböző egyháztörténeti témákkal foglalkozó kutatók személyesen teremthessenek kapcsolatot, nyújthassanak esetleg segítséget a hasonló érdeklődésű kollégáik számára. Nem gondoltuk, hogy egy egynapos konferencia mindent megold ezen a téren, mégis talán elkezdhettünk együtt gondolkodni, a siker reményében útjára indíthattunk egy folyamatot. Konferenciánkat részben felhívásnak is szántuk: kerestük és keressük a kapcsolatot a hozzánk hasonló érdeklődésű (esetleg még leendő) történészekkel, illetve mindazokkal, akiknek a munkájába eredményesen bekapcsolódhatunk. Talán nem túlzás az a reményünk, hogy jelenlegi sikeres együttműködésünknek szerepe lehet abban, hogy a későbbi generációknak mennyi és milyen egyháztörténeti tanulmány, kézikönyv stb. kerül a kezébe, milyen ismeretekkel fognak ezen a téren rendelkezni, hiszen úgy látjuk: tanulmányaink, kutatásaink előrehaladtával egyre több megválaszolatlan és megválaszolásra késztető kérdéssel találkozunk, továbbá szeretnénk, ha kutatásaink, problémafelvetéseink gazdagabbá tennék általában az egyháztörténetírást.

A miskolci konferencia megnyitó szavaiban Dr. Kabdebó Lóránt, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja rátapintott kezdeményezésünk egyik legfontosabb vonására, amikor hangsúlyozta: bár mindegyikőnknek megvan a maga hitbeli-világnézeti meggyőződése a világról, de ide "csak" mint tudósok érkeztünk. Valóban, feladatunknak a múlt megismerését-megismertetését tartjuk, azon sokrétű társadalmi, politikai, kulturális stb. szerepvállalás feltárásával, mely egyházakhoz, egyházi intézményekhez vagy egyszerűen csak vallásos emberek csoportjaihoz, személyiségeihez kötődik. Feltétlenül szerettük volna és szeretnénk a továbbiakban is kérni a témában járatos idősebb kutatók iránymutatását, ezért már miskolci rendezvényünkre is meghívtuk Péter Katalint és Gergely Jenőt, a reformáció korának, illetve az újkori Magyarország egyháztörténetének kiváló ismerőit.

Miskolci rendezvényünk, úgy érezzük, jól sikerült, méltó a folytatásra, a hasonló és örömünkre szolgáló egyéb kezdeményezésekkel történő kapcsolatfelvételre. A Magyar Országos Levéltártól a nyíregyházi Görög Katolikus Hittudományi Főiskoláig sokan, sokféle intézményből eljöttek, úgy érezzük tehát, meglévő igény kielégítésére tettünk kísérletet, amelyet a rendezvényről megjelent sajtócikkek, beszámolók (például a Confessio vagy a Theológiai Szemle hasábjain) is megerősítettek. E helyen is hadd mondjunk köszönetet a konferencia megrendezésében nyújtott segítségéért a már említettek mellett Miskolc város önkormányzatának, illetve a Forrásvíz Kulturális Alapítványnak.

A résztvevők által a konferencián elmondott előadásokat részben szerzőjük más helyen vagy más formában már publikálta, ezért jelen kötetünket egyéb írásával tisztelte meg. Szeretnénk, ha mind írásaink tartalma és témája, mind pedig a fiatalabb egyháztörténész nemzedék ezen jelentkezése is a megillető figyelmet, méltatást és jogos kritikát kapná a történész szakmától illetve az érdeklődő nagyközönségtől egyaránt.

Lectori Salutem!

Miskolc, 1999. június 2.

Fazekas Csaba

TARTALOM Péter Katalin: Köszöntő