Lakatos A.: Plébániák     TARTALOM     K. Farkas Cl.: Zsidótörvények

Az eperjesi görög katolikus püspöki szék
1913. évi betöltése.


(Adalék a dualizmus-kori főpapi kinevezések politikai hátteréhez)

Hegedűs András

 

A liberális kormányzat és a katolikus főpapság közötti viszony a dualizmus korában korántsem volt feszültségmentes, hiszen az egyházi és a politikai érdekek többször is összeütköztek.[1] Ugyanakkor a kormány számára fontos volt, hogy az egyházfejedelmek ne váljanak kifejezetten politikai ellenlábassá, hiszen a magyar törvényhozás tagjaiként és az ország lakosságának többségét alkotó katolikus hívőkre gyakorolt hatásuk révén figyelemreméltó súlyt képeztek. Ezért, mielőtt a kultuszminiszter megtette volna a kinevezéssel kapcsolatos felterjesztését az uralkodó felé, a színfalak mögött sokszor hosszan elhúzódó egyeztetés zajlott a kormány és a prímás között. E tanulmány az eperjesi görög-katolikus püspöki szék 1913. évi betöltésének elemzésén keresztül kísérli meg feltárni azokat a politikai indítóokokat, amelyek az egyes kinevezéseknél közrejátszhattak.

A magyar uralkodók Szent István királytól eredeztetett joguk, a királyi főkegyúri jog alapján tartottak igényt a főpapok kinevezésére. A főkegyúri jog széles körű jogosítvány-hálózata évszázados fejlődése során mélyen belenyúlt a katolikus egyház belső életébe. Az uralkodónak döntő beleszólása volt az egyházi szervezet beosztásába (püspökségek, plébániák felállítása, átszervezése).[2]

II. József halála után a püspöki kinevezésekre vonatkozó javaslatot - a korábbi gyakorlatot felelevenítve - a magyar udvari kancellária tette az államtanácsnak, s ennek véleményezése után az ügy döntés végett az uralkodó elé került. Gyakran azonban a döntés az államtanács meghallgatása nélkül történt meg. Javaslatot a kormányhatóságok viszont csak királyi felszólításra tehettek.[3] Előfordult, hogy a király a kancellária helyett a nádort szólította fel a javaslattételre. 1815 után csaknem kivétel nélküli gyakorlattá vált, hogy a helytartótanács hármas javaslatot tett a kancelláriának, amely kikérte a prímás véleményét, s ez után tette meg felterjesztését az államtanácsnak.[4]

Az első felelős magyar kormány kinevezése a főkegyúri jog gyakorlásának mechanizmusát tekintve lényeges változással nem járt, hiszen az 1848. évi III. tc. 7. §-a, azt mondta ki, hogy az érsekek, püspökök, prépostok és apátok kinevezése a "felelős magyar minister ellenjegyzése mellett, egyenesen Ő Felségét illeti" . Ugyanezen tc. 21. §-a az ellenjegyzést a király személye körüli miniszter jogkörébe utalta. Vagyis a kormányszékek szerepét a javaslattételben a magyar kultuszminisztérium vette át és a pápai megerősítés érdekében a király személye körüli miniszter fordult a külügyminiszterhez.

Ez a gyakorlat dualizmus idején is megmaradt: a főpapok kinevezése továbbra is az uralkodót illette, de e jogát felelős minisztériuma útján gyakorolta, s csak hozzájárult aláírásával a megvalósításhoz. A különbség a főkegyúri jog gyakorlása terén az 1848 előttihez képest tehát nem annyira a mechanizmus újszerűségében van, hanem inkább abban, hogy bár az uralkodó kegyúri jogait szabadon gyakorolta, a törvényileg megszabott kereteket immár nem léphette túl, mint azt I. Ferenc tehette 1799-ben, 1803-ban, 1807-ben és 1808-ban, amikor az uralkodó minden javaslattétel nélkül közvetlenül maga intézkedett a püspöki székek betöltését illetően.[5] Ezáltal a főkegyúri - még ha csak előterjesztés formájában is - a vallás- és közoktatásügyi miniszter és rajta keresztül a magyar kormány kezébe került.[6] A főpapság azonban mindvégig kellemetlen beavatkozót látott a laikus kormányzat képviselőiben.

A kinevezésre vonatkozó javaslatot a vallás-és közoktatásügyi miniszter tette a királynak, miután a minisztertanács hozzájárult a javaslathoz. A miniszter a jelölés kérdését csak a prímással tárgyalta meg, vagy úgy, hogy tőle kérte a jelöltek megnevezését, vagy pedig megkérdezte őt, hogy bizonyos javaslatba hozandó ellen nincs-e kifogása.[7] A gyakorlatban a megkérdezés és válaszadás általában először szóban, majd írásban is megtörtént. Ez kiderül a Csernoch János hercegprímás és Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi miniszter közötti, Fetser Antal győri püspökké történt kinevezése kapcsán kirobbant vitából is, Csernoch ugyanis nehezményezte az írásbeli vélemény megkérésének elmaradását: "a kinevezés ügyét szerencsém volt ugyan Nagyságoddal szóban megbeszélnem, hanem a forma szerinti írásbeli nyilatkozat valószínűleg elnézésből, tőlem be nem követeltetett ."[8]

A kultuszminiszter így mentette ki magát: "az osztály előzetesen nem intézkedvén, az ügy elintézése sürgős volt. Ez iránt érdeklődvén, azon felvilágosítást nyertem, hogy a múltban is csak azokban az esetekben kéretett a herczegprímás írásbeli nyilatkozata, amikor azt szóbeli tárgyalás nem előzte meg. A felségfelterjesztésben azonban ezen hozzájárulásodra expressis verbis hivatkozás történik. Amennyiben azonban súlyt helyezel reá, utasítottam az osztályt, hogy a jövőben a hasonló esetekben írásbeli nyilatkozatodat csatolja."[9]

A kinevezendő személyét illetően a prímás emelhetett kifogást, de ezt a minisztériumban nem mindig vették figyelembe, valamint a prímás saját jelöltjeit sem mindig fogadták el. Ha a királyi elhatározás már megtörtént, a kultuszminiszter közölte azt a külügyminiszterrel, aki - amint az 1858 óta szokásban volt - megkérdezte a nunciust írásban, hogy nem lesz-e kifogás a kinevezett praesentatiója[10] ellen. A nunciusnak négy héten belül válaszolnia kellett. A kinevezést csak az igenlő válasz megérkezése után tették közzé[11], majd a király személye körüli miniszter, akinek a közvetítés az ügykörébe tartozott, a kultuszminisztériumból beérkezett praesentatiót eljuttatta a külügyminiszternek.[12] Így a praesentatiós irat elküldése már szinte formaság volt, amelyre a Szentszék már csupán áldását adta. A kinevezésről a kinevezett magyar nyelvű királyi decretumot kapott, amelynek formulája: "püspökévé tartottuk teendőnek és nevezendőnek, sőt tettük és neveztük".[13]

Esetenként nehéz volt összeegyeztetni az egyházi és politikai szempontokat, mint ahogy az 1887-ben is történt, Bubics Zsigmond kassai püspök kinevezésénél. A személye körüli vitát azért is érdemes közelebbről szemügyre vennünk, mert sok mozzanatában hasonlít az általunk vizsgált 1913. évi kinevezésre. Ugyanis, amikor Trefort Ágoston vallás-és közoktatásügyi miniszter levélben megkérdezte Simor János hercegprímást, hogy volnának-e Bubiccsal szemben, aki szabadelvű képviselő volt, kifogásai, ő valóban hangot adott fenntartásainak. Simor szerint a jelöltet a Vatikánban nem tartották elég buzgónak, sőt szabadkőművesség gyanújába is keveredett. A prímás a tót nyelvtudást is hiányolta, amely pedig, véleménye szerint, a kassai püspöki székben elengedhetetlen. Mindemellett Bubics csak képviselő, sohasem volt lelkipásztor, hanem csak nevelő egy előkelő családnál.[14] A kultuszminiszter hosszú, hétoldalas válaszlevelében a szabadkőművesség vádját visszautasította, s a nyelvismeret hiányát sem tartotta kizáró oknak, hiszen, mint írja, maga a prímás sem beszél tótul, pedig egyházmegyéjében nagy számarányban laknak tótok. Végezetül megjegyzi: "Eminentiád még mondani méltóztatik, hogy Bubicsra azért sincs szükség, mert van hazánkban számos oly egyházi férfiu, ki minden tekintetben beválnék kassai püspöknek. Sajnálattal kell megjegyeznem, hogy e kecsegtető állítást saját tapasztalataim és személyismeretem nem igazolják; mert ha vannak is egyházférfiaink, kik a legszorosabban vett egyházi szolgálat terén kitűnnek, ezek a legritkább esetben bírnak nagy nemzeti és társadalmi érdekeink iránt azzal az élénk érzékkel a melyet a magyar püspöki kartól, annak traditióihoz és hazánk szükségleteihez képest megkívánni lehet, s a melyet én a minisztertanács által elfogadott s nyomósabb kifogás alá egyházi részről sem eshető jelöltemben teljes mértékben föltalálok ."[15] A kultuszminiszter idézett véleménye jól tükrözi milyen politikai magatartást várt el a liberális kormányzat a püspököktől, s hogy erősen igényelte az együttműködésre való készséget is. Ez a nézet azonban szemben állt az egyház érdekeivel, mint az Simor válaszából[16] is kitűnik: "Ezen nyilatkozatban Excellenciádat kétségkívül az a meggyőződés vezérelte, hogy Bubicsban mindazok a tulajdonok feltalálhatók, melyeket Excellentiád egy püspökjelöltben a politikai téren való működés tekintetéből kívánatosnak tart. Meg fogja azonban Excellentiád azt is engedni, hogy ezen tulajdonok nem merítik ki mindazt, amit egy katholikus püspöktől a katholikus egyház, a katholikus hívek, sőt maga az állam érdeke is magasabb szempontból véve a dolgot, elengedhetetlenül megkívánnak.

A katholikus püspöknek első sorban püspöknek, az egyház szellemétől át és áthatott papnak kell lennie, ki a hívek vallási szükségleteit mind elméletileg mind gyakorlatilag jól ismeri s azoknak kielégítéséről gondoskodni tud, s azért nem csak alapos theológiai ismeretekkel bír, hanem azok gyakorlati alkalmazásához is ért vagyis ki a különböző egyházi hivatalokban a lelkipásztorkodást, az egyházi kormányzatot gyakorlatilag elsajátította. Csak akkor ha a püspök egyházi hivatalának viselésére szükséges képzettséggel bír, s azt tényleg híven teljesíti, képes az állam érdekét is híven szolgálni. Ellenkező esetben politikai szereplése feltűnést kelthet, de áldásos alig lesz."[17] Trefort azonban kitartott Bubics mellett, s miután a minisztertanács hozzájárult, megtette felterjesztését Ferenc Józsefnek. Hosszabb vita után végül a Szentszék is hozzájárult a kinevezéshez - vagyis a prímás nem érte el célját.

Vályi János püspök 1911. november 19-én bekövetkezett halálával után az eperjesi püspöki szék megüresedett.[18] A hosszú sedisvacantia, amely a XIX. század első felében, s a korábbi századokban is gyakori volt, Róma számára hitéleti szempontból elfogadhatatlan volt, ezért a megürült székek mielőbbi betöltését szorgalmazta. Az eperjesi püspöki szék betöltését illetően azonban a kormány és Róma hosszú ideig nem tudott megegyezésre jutni.[19] "Az eperjesi püspökség kérdése teljesen zsákutcába jutott - írta Tisza István miniszterelnök 1913. augusztus 6-án Csernoch János hercegprímásnak - s miután a magyar kormánynak négy jelöltje talált egymásután visszautasításra, el voltam határozva, hogy mindaddig nem hozom a kérdést napirendre, amig Rómából nem jön valami közeledés. ... Utolsó Bécsben létem alkalmával azután meglátogattam a nunciust s azt a benyomást nyertem, hogy Róma most már hajlandó volna Novák jelöltségét fontolóra venni ."[20]

A kormány jelöltje Novák István[21], az ungvári szeminárium tanára lett, aki 1908 és 1913 között gróf Pálffy Móricz[22] gyermekeinek nevelője volt, s a gróf kijárta neki az eperjesi püspöki széket.[23] Pálffy 1913-ban a Monarchia Vatikáni Nagykövetségén teljesített szolgálatot, mint az egyházi ügyek ágense (rendes követi és meghatalmazott miniszteri címmel és jelleggel).[24] A jelölt tehát tekintélyes támogatóval rendelkezett, olyannal, aki a kinevezés útját Rómában is hathatósan támogathatta. Mindezek ellenére 1913. augusztusáig Novákot a Szentszék háromszor is visszautasította.[25] E visszautasításban nagy szerepe volt a hercegprímásnak, aki Novák jelöltségét, akárcsak Bubics említett esetében Simor, egyházi szempontok alapján ellenezte: "nem tartom ugyan alkalmasnak arra, hogy az Eperjesen az új püspökre váró nagy nemzeti és egyházi feladatoknak megfeleljen. Nincs semmi lelkipásztori gyakorlata, életét jövendő föladatának színhelyétől messze töltötte. Azért a nuncius előtt annak idején, mikor Novák jelöltsége először szóba került, ellene nyilatkoztam, bár már akkor kijelentettem, hogy végső esetben el lehetne azért Novákot fogadni, ha jobb jelöltet nem sikerül keresztülvinni."[26] A hercegprímás ezzel a kijelentésével azonban maga kínálta fel a lehetőséget a kormánynak arra, hogy az egyház jelöltjeit az ő készségességére hivatkozva ismét elutasítsa. Előfordulhat, hogy Csernoch szóban vagy írásban Novák életkorát - a mindössze harmincnégy évet - is kevesellte, hiszen ezt Tisza védelmébe veszi: "Egyedüli hibájából, fiatalságából napról-napra gyógyul kifelé hisz az ember sokkal hamarább levetkezi ezt a hibát, mint maga szeretné."[27]

Csernoch szerint míg a fiatal pap Magyarországon élt semmi jelét nem adta annak, hogy alkalmas lenne a püspöki szék betöltésére. A hercegprímás fenntartását fejezte ki Pálffy gróf és mások nézetével szemben is, akik Novákot római tartózkodása alatt ismerték és úgy vélték, hogy a jelölt teljesen megváltozott.[28]

A miniszterelnök érvei azonban abban kimerülnek, hogy Novák "szélesebb látókörű, művelt, eszes és megbízható magyar ember, akinek Rómában is jó pozíciója van ."[29] Ez utóbbi megállapítását viszont csak Pálffy támogatása miatt írhatta. Tisza többször is igyekezett hangsúlyozni az állam és az egyház érdekeinek azonosságát: "a ruthén görög-katholikus egyházmegyékben teljesen fedi a nemzeti érdek az egyház érdekét, mert minden legkisebb elhajlás a slavofil irányzatok felé menthetetlenül a schisma malmára hajtja a vizet ."[30] Illetve más helyütt még ugyanebben a levélben: "az eperjesi püspöki szék betöltetlenül hagyása, tekintettel a Galícia felől erősen szervezkedő russzofil mozgalomra, egyaránt károsítja a nemzeti és az egyházi érdeket."[31] Tisza tehát a pánszláv mozgalom visszaszorításával politikai feladatot kívánt adni a leendő püspöknek. A hercegprímás azonban ezt az érvet augusztus 12-én írt levelében el is fogadta, amikor saját jelöltjeit, Gebé Pétert és Suba Györgyöt[32] ajánlotta: "A mostani viszonyok mellett igazán kár volna bennök politikai ellenfelet látni, mert rutén püspök, bármilyen volt azelőtt a politikai nézete, nem követhet mást mint gouvernementális politikát, s annál hálásabb a kormánynak, minél inkább tapasztalja, hogy kineveztetésénél nem a politika volt a fő szempont."[33]

Csernoch azonban Novákot még a politikai cél megvalósítására sem tartotta alkalmasnak, amikor 1913. augusztus 17-én írott levelében kérte a pápát hívja fel az ifjú püspök figyelmét arra, hogy kinevezése után rokonainak, ismerőseinek ne nagyon kedvezzen, egyházmegyéjét gyakran látogassa és a szegény nép lelkigondozásával törődjön. Csernoch saját tapasztalatára hivatkozik, miszerint a görög-katolikus püspökök gyakran túlságosan előzékenyek rokonaikkal szemben és ezért elvesztik tekintélyüket a nép körében. Mivel egyházlátogatást ritkán végeznek a nép kimondhatatlan testi és lelki nyomorban él és ezért gyakran enged az orosz ortodoxok csábításának.[34] Tisza, valószínűleg már csak Csernochhoz fűződő barátsága miatt is, igyekezett a hercegprímás véleményét akceptálni: "még egyszer komoly reconsideratio tárgyává tesszük - írja augusztus 17-én -, vajjon nem lehetne-e a Te általad említett két jelölt valamelyikében megnyugodnunk, mert igen nagy súlyt helyezünk a te állásfoglalásodra s nagyon nehezünkre esik, ha egy vagy más dologban nem járhatunk el kívánságod szerint."[35] Augusztus 24-én azonban, tehát mindössze egy hét múlva, Tisza Csernochtól a Novák melletti kiállást kérte.[36] E végleges döntés valószínűleg Pálffy hatására történt meg, akire levelében a miniszterelnök utal is. A hercegprímás korábbi ígéretét tartva, és a kormány tántoríthatatlanságát látva, közbenjárt a nunciusnál és Merry del Val bíboros államtitkárnál Novák kinevezésének ügyében.[37]

Valószínűleg a hercegprímás és a miniszterelnök közötti jó viszony miatt a kultuszminiszternek ebben a kinevezésben kevesebb szerep jutott az átlagosnál, legalábbis a fennmaradt iratanyag alapján ez állapítható meg. A vallás- és közoktatásügyi miniszter és a prímás közötti levélváltás újabb információt csak a pápai szentesítés tekintetében hordoz, egyébként az előbb említettek összefoglalását tartalmazza. Szeptember 11-én a nuncius, 15-én pedig a hercegprímás is értesítette a kultuszminisztert arról, hogy Novák István jelöltségét a Szentszék is elfogadta.[38] Így a kinevezés menetének szokásos mechanizmusa működésbe léphetett, és mire a minisztertanácshoz került az előterjesztés, a kérdés már eldőlt. Így az 1913. szeptember 25-én Tisza István miniszterelnök elnöklete alatt Budapesten megtartott minisztertanács határozata[39], amely felhatalmazta a kultuszminisztert, hogy Novák István eperjesi püspökké történő kinevezését az uralkodó elé terjessze, már csupán formalitás volt.

A felhozott példákból láthattuk, hogy a püspöki székek betöltésének kérdése többnyire az egyházi és politikai szempontok összeütközését eredményezte, kivételt talán gróf Apponyi Albert kultuszminisztersége jelent, amely időszakból vitára utaló iratot még nem találtam. A vita hevessége, a prímás és a kormány viszonyától függően, változó erősségű volt. Az egyház szempontjai a következőkben foglalhatóak össze: a leendő püspök az egyház szellemétől áthatott pap legyen, a különböző egyházi hivatalokban és az egyházkormányzatban szerzett gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezzék, illetve egyházmegyéjének többségi nyelvét is beszélje. Fetser Antal[40] kinevezése tárgyában 1914-ben a nuncius kérésére Csernoch az információgyűjtésnél azt tartotta szem előtt, hogy a jelölt tud-e annyira németül, hogy e nyelven prédikáljon, az ügyek intézése körül kellő körültekintéssel jár-e el, véleményéhez görcsös módon ragaszkodik-e, tűr-e ellentmondást, milyen viszonyt alakított ki paptársaival, illetve mennyire közvetlen.[41]

A kormány szempontjainál szinte kizárólagosan a megbízhatóságot említhetjük, azt, hogy a jelölt mennyire volt képes a politikai együttműködésre. Ez az elvárás mintegy vezérmotívumként köti össze a különböző kinevezési ügyeket, amelyekhez, esetenként váltakozva, más-más szempontok is társulnak, s ezek néha következetlenségekhez vezetnek. A kassai püspöki szék 1877. évi betöltésénél Trefort Ágoston vallás-és közoktatásügyi miniszter az egyik jelöltet épp a szláv nyelvekben való járatlansága miatt, a többieket pedig egyházkormányzati tapasztalataik hiánya miatt utasította el.[42] Ugyanakkor a kassai püspöki szék 1887. évi említett betöltésekor ezeket az érveket, melyek Bubics ellen szóltak, nem tartotta jelentősnek. Mindezek ellenére a kormány Ferenc Józsefnél mégis el tudta érni jelöltjének kinevezését, s így az egyházi szempontok háttérbe szorultak.

Novák István kinevezésekor is a fő szempont, mint arra a hercegprímás augusztus 12-én írt levelében (2. sz. forrás) rámutatott, a politika volt, amely az új püspöktől a "gouvernementális politika" végrehajtását várta. Novák hű is maradt az őt kinevező magyar kormányhoz, hiszen nem volt hajlandó a csehszlovák államesküt letenni, így 1918-ban elhagyta egyházmegyéjét, a Szentszék pedig 1920-ban felmentette az egyházmegye kormányzása alól. Magyarországon telepedett le[43] és Budapesten élt 1932-ben bekövetkezett haláláig.[44]

 


DOKUMENTUMOK

1. Tisza István miniszterelnök támogatja Novák István jelölését az eperjesi püspöki székre, s kéri Csernoch János hercegprímást, hogy ő is álljon a kormány választottja mellé. Geszt, 1913. augusztus 6.[45]

MÉLYEN TISZTELT BARÁTOM!

Az eperjesi püspökség kérdése teljesen zsákutcába jutott s miután a magyar kormánynak négy jelöltje talált egymásután visszautasításra, el voltam határozva, hogy mindaddig nem hozom a kérdést napirendre, amig Rómából nem jön valami közeledés. Hiszen ha valahol, éppen a ruthén görög-katholikus egyházmegyékben teljesen fedi a nemzeti érdek az egyház érdekét, mert minden legkisebb elhajlás a slavofil irányzatok felé menthetetlenül a schisma malmára hajtja a vizet.

Utolsó Bécsben létem alkalmával azután meglátogattam a nunciust s azt a benyomást nyertem, hogy Róma most már hajlandó volna Novák jelöltségét fontolóra venni. Megmondtam a nunciusnak, hogy mi addig nem fogjuk őt újból most már harmadszor proponálni, amíg nem tudjuk, hogy nem újabb kosár vár reánk, mire ő ígérte meg, hogy kérdést intéz e tárgyban Rómába s az eredményről értesíteni fog.

Nem akartam e kérdésben távolléted alatt alkalmatlankodni Neked, de most már külföldi üdülésed befejeztével azzal a kérdéssel fordulok Hozzád, lennél kedves ezt az ügyet a nunciusnál s esetleg directe Rómában is hatékonyan támogatni. Én a legnagyobb súlyt helyezném a Szentszékkel való jó viszonyra és harmonikus közreműködésre s már csak ebből a szempontból is nagyon nyom, hogy e szerencsétlen püspöki kérdésben ilyen érthetetlen merevségre találunk. E mellett az eperjesi püspöki szék betöltetlenül hagyása, tekintettel a Galicia felől erősen szervezkedő russofil mozgalomra, egyaránt károsítja a nemzeti és az egyházi érdeket. Mindezeknél fogva igen nagy súlyt helyeznék a kérdés kedvező elintézésére és nagyon hálás volnék, ha annak a Te intervencióddal megadnád a döntő impulzust.

Novákról csak szépet és jót hallottam szélesebb látókörű, művelt, eszes és megbízható magyar ember, akinek Rómában is jó pozíciója van. Egyedüli hibájából, fiatalságából napról-napra gyógyul kifelé hisz az ember sokkal hamarább levetkezi ezt a hibát, mint maga szeretné.

Mindezen okoknál fogva nagyon melegen ajánlom az ügyet kegyes jóindulatodba.

Igaz nagyrabecsüléssel vagyok őszinte híved:

Tisza

 

2. Csernoch János hercegprímás Tisza István miniszterelnöknek írt levelében Gebé Pétert és Suba Györgyöt jelöli az eperjesi püspöki székre, s kijelenti, hogy Novák Istvánt csak a végső esetben fogadja el. Esztergom, 1913. augusztus 12.[46]

Nagym. gróf Tisza István m. kir. miniszterelnök úr

Budapest

Az eperjesi püspökségre jelölt Novák Istvánt nem tartom ugyan alkalmasnak arra, hogy az Eperjesen az új püspökre váró nagy nemzeti és egyházi feladatoknak megfeleljen. Nincs semmi lelkipásztori gyakorlata, életét jövendő föladatának színhelyétől messze töltötte. Azért a nuncius előtt annak idején, mikor Novák jelöltsége először szóba került, ellene nyilatkoztam, bár már akkor kijelentettem, hogy végső esetben el lehetne azért Novákot fogadni, ha jobb jelöltet nem sikerül keresztülvinni. Megvallom őszintén, hogy én a kormányt igen csodálom, miért utasított el egy egész sereg alkalmas jelöltet nyilvánvalóan alaptalan gyanúsítások miatt, s miért forsziroz most egy igazán csak épen elfogadható embert, akinek a működése elé se a nemzet, se az egyház reménységgel nem tekinthet. Gebé Péter[47], vagy Suba György[48] akiket mindíg első sorban ajánlottam, eddig hidegen elutasítattak, pedig mindkettő kifogástalan magyar és mélységesen egyházias. Mindkettő kitűnően ismeri a rutén népet, hozzászokott az evvel való foglalkozáshoz. Szorgalmas, tanult és becsült emberek. A mostani viszonyok mellett igazán kár volna bennök politikai ellenfelet látni, mert rutén püspök, bármilyen volt azelőtt a politikai nézete, nem követhet mást mint gouvernementális politikát, s annál hálásabb a kormánynak, minél inkább tapasztalja, hogy kineveztetésénél nem a politika volt a főszempont. Én tehát nagyon kérlek, ha még lehetséges, ejtsd el Novákot és fogadd el Gebét vagy Subát, akik ellen Róma semmi észrevételt nem fog tenni. Evvel úgy nemzeti, mint egyházi szempontból nagy jót cselekednél.

Az esetben azonban, ha Novákhoz ragaszkodol, úgy biztosítlak, hogy Róma részéről már aligha lesz akadály, mert a nunciust szíves leveled kapcsán megkértem, hogy a hosszú vacantia megszüntetése végett fogadtassa el a minum malumot és Novák kinevezését tegye lehetővé. Ezt a nuncius meg is ígérte. Végül biztosítlak, hogy Róma legkevésbé sem akart a magyar kormánnyal szemben mereven viselkedni, hanem az eperjesi egyházmegye szomorú viszonyainak rendezésére igazán alkalmas püspököt szeretett volna kineveztetni. nagy jól tudja Róma, hogy ebben a kérdésben a nemzet és az egyház érdekei egyeznek s azért joggal csodálkozott azon, hogy a magyar kormány eddig vagy teljesen értéktelen vagy igen gyönge embereket hozott javaslatba. Görög egyházmegyékben egyébként is nehéz alkalmas püspökjelöltet találni, de különösen nehéz volt Eperjesen, mert az egyház részéről alkalmas embereket mind elutasította a kormány. Magam ebben az ügyben már rengeteget leveleztem és a legilletékesebb információkat szereztem be. S hosszú fáradozásaim után nyugodtan mondhatom, hogy a magyar kormánynak nem volna oka megbánni azt, ha jelöltjeim egyikét fogadná el. Novák kinevezése ügyében a felelősséget elhárítom magamtól, de a nagyobb baj elkerülése végett a róla adott információ teljes fenntartásával ajánlottam elfogadásra.

Fogadd

Esztergom, 1913. augusztus 12.

Csernoch

 

3. Merry del Val bíboros államtitkár az eperjesi püspök kinevezésének tárgyában kérdést intéz a hercegprímáshoz, hogy továbbra is ellenzi-e Novák kinevezését, akit Pálffy gróf és a magyar kormány még mindig melegen ajánl és aki ellen semmi súlyos ellenvetés nem merült fel. Vatikán, 1913. augusztus 15.[49]

Illustrissimo e Reverendissimo Monsignore,

É noto alla Signoria Vostra Illustrissima e Reverendissima come e quanto la Santa Sede sia giustamente preoccupata della lunga vacanza della Diocesi di Eperjes, le cui condizioni si rendono di giorno in giorno sempre pi tristi e difficili per ogni riguado. Ond'é che il Santo Padre vorrebbe alfine porre termine a tale stato anormale, provvedendo senza ulteriore indugio alla vedovanza di quella Chiesa con la nomina del novello Vescovo.

A tale scopo Sua Santitá mi ha dato incarico d'interessare nuovamente la Signoria Vostra che ben conosce tutta intiera la situazione penosa della Chiesa suddetta, affinché voglia efficacemente coadiuvarla nella scelta del Prelato, che da tempo si sta indarno ricercando. Da parecchi mesi fu giá presentata e discussa la candidatura del sacerdote Novak; poi furono ricercati altri candidati, che sembrassero meglio rispondere ai bisogni di quella Diocesi. Ma finora altri candidati possibili non furono disgraziatemente trovati.

Pertanto, vista l'insistenza del Governo a favore del ridetto Novak; considerata la difficoltá reale di trovare altri buoni soggetti, che sieno nello stesso tempo bene accetti alle Autoritá civili; attese le tristi condizioni in cui si trova la Diocesi di Eperjes dopo omai due anni di vacanza, crede la Signoria Vostra che la Santa Sede potesse fermare la sua attenzione sopra la persona del sacerdote Novak, sempre caldamente raccomandato dal Conte Palffy, e contro il quale nulla di veramente grave sembra si possa obiettare?

In attesa di un cortese suo riscontro colgo di buon grado l'opportunitá di dichiararmi con sensi di ben distinta stima

di Vostra Signoria Illustrissima e Reverendissima

Servitore vero

Raffaelo Card. Merry del Val

 

4. Tisza István miniszterelnök kijelenti, hogy a kormány fontolóra veszi Csernoch János hercegprímás két jelöltjének támogatását. Geszt, 1913. augusztus 17.[50]

MÉLYEN TISZTELT BARÁTOM!

Folyó hó 12-én kelt leveled kapcsán még egyszer komoly reconsideratio tárgyává tesszük, vajjon nem lehetne-e a Te általad emlitett két jelölt valamelyikében megnyugodnunk, mert igen nagyt sulyt helyezünk a te állásfoglalásodra s nagyon nehezünkre esik, ha egy vagy más dologban nem járhatunk el kivánságod szerint. Rövid idő alatt meg fogom adni e kérdésben érdemleges válaszomat, nem akarok azonban addig késni örömöm és hálás köszönetem kifejezésével levelednek lényege és bizalmas hangja felett. Meg vagyok róla győződve, hogy ha egymással bizalmas érintkezésben valóban vállvetve igyekszünk eljárni, nagy szolgálatokat tehetünk úgy az egyház, mint a nemzet érdekeinek. Végtelenül szükséges a harmonikus együttmüködés ugy Rómában, mint a nunciusnál. A lényegben nincs köztünk eltérés. Ha egy vagy más személyi kérdésben más nézeten volnánk is, igyekezzünk azt kölcsönös concessiókkal kiegyenlíteni s lehetőleg magunk közt elintézni. Ha a kormány és prímás egyetértőleg lép fel minden fontosabb függő kérdésben, meg vagyok róla győződve sokkal eredményesebben fogunk eljárni, mint ahogy az egyháznak is tetemes kárára az a múltban többnyire történt.[51]

Igaz nagyrabecsüléssel vagyok őszinte híved

Tisza

 

5. Tisza István miniszterelnök végleges kérése Csernoch János hercegprímáshoz, hogy támogassa Novák István kinevezését az eperjesi püspöki székbe. Bécs, 1913. augusztus 24.[52]

Mélyen tisztelt barátom!

Engedd meg, hogy érett megfontolás után arra irányítsam végleges kérésemet, légy kegyes Novák érdekében írni a nunciusnak.

Gr. Pálffytól ismételten igen előnyös informátiót kaptam felőle és ... olyan buzgó catholikus, komoly gondolkozású derék emberek közé jut, akik között bizonyára teljesen meg fog hivatásának felelni.

E tárgyban tanusított előzékenységedért ismételten hálás köszönetet mondva igaz nagyrabecsüléssel maradok híved

Tisza István

 

6. Csernoch János hercegprímás értesíti Tisza István miniszterelnököt Merry del Val bíboros államtitkárral folytatott levelezéséről. Esztergom, 1913. augusztus 26.[53]

Merry del Val bíboros államtitkártól levelet kaptam, amelyben véleményt kér tőlem az eperjesi püspökség betöltése s Novák István jelöltsége tárgyában. Egyúttal jelzi mennyire a szívén viseli Őszentsége, hogy az eperjesi egyházmegye minél előbb alkalmas püspököt kapjon.

A mostani adminisztráció Eperjesen tarthatatlan s egyéb okok is sürgetik a püspökség betöltését. Megírtam a bíboros államtitkárnak, hogy a magyar kormány Gebé Péter és Suba György jelöltek elfogadhatósága ügyében még információkat[54] s legközelebb nekem jelezni fogja, hajlandó-e ezek közül egyet akceptálni, vagy ragaszkodik-e régi álláspontjához Novák István jelöléséhez.

Kifejtettem azt a nézetemet is, hogy ha a magyar kormány Novákhoz ragaszkodnék, úgy azt az Apostoli Szentszék is elfogadhatja.

Ezeket vagyok bátor szíves tudomásodra hozni s egyúttal kérlek, hogy a dolog sürgősségére való tekintettel a kormány álláspontját velem mielőbb közölni szíveskedjél. Amint soraidat vettem, azonnal értesíteni fogom Rómát, ahol bizonyára haladéktalanul fognak nyilatkozni s a kormány jelöltjét elfogadni.

Esztergom, 1913. augusztus 26.

 

7. Csernoch János hercegprímás értesíti az apostoli nunciust, hogy a magyar kormány Pálffy gróf véleménye alapján Novák Istvánt jelöli az eperjesi püspöki székbe. Esztergom, 1913. augusztus 27.[55]

Excellentissimo Domino

Rafaeli Scapinelli di Leguigno

Nuncio Apostolico - Wien

Statim post expeditam ultimam meam epistolam in causa procurandae Sedis Eperjesiensis excepi litteras Comitis Stephani Tisza primi Ministri Hungarici, quibus mihi refert, gubernium Hungaricum post maturam reconsiderationem omnium informationum de candidatis ad episcopatum Eperjesiensem acceptarum priorem sententiam retinere ac nunc decisive enuntiare, quod Stephanum Novák Suae Majestati nominandum episcopum praesentare intendat.

Cum ergo mentem gubernii, licet hoc mihi successurum jam seris judicaverim, immutare non valuerim, mente Excellentiae Vestrae accedo, imo rogo Excellentiam Vestram, ut acceptationem Stephani Novák Suae Sanctitati suadeat et provissionem sedis vacantis tandem aliquando possibilem reddat. Praeses gubernii maxime informationibus comitis Pálffy innititur, quae dignitatem St. Novák omnino tuentur. Posita fidedignitate informationem, quam ego impugnare nolo, St. Novák penitus immutatus est, quod utique possibile et laudabile foret. Gubernium Hungaricum optima intentione ducitur. Nullo modo causae Ecclesiae nocere vult, imo persuasum habet, St. Novák e respectu ecclesiastico et nationali optimum et optissimum esse candidatum. Ideo propositum gubernii acceptandum esse puto, licet meliores et aptiores adfuerunt candidati. Ceterum

Strigonii, 27 Aug. 1913.

Csernoch

 

8. Csernoch János hercegprímás értesíti Merry del Val bíboros államtitkárt, hogy a magyar kormány főleg gróf Pálffy Móric véleménye alapján Novák Istvánt jelöli az eperjesi püspöki székbe. Kéri, hogy a Szentatya figyelmeztesse az új püspököt a szegény nép lelkigondozásának fontosságára és egyházmegyéjének gyakori látogatására. Esztergom, 1913. augusztus 27.[56]

Beatissme Pater

Eminentissimo ac Reverendissimo Domino

Cardinali Merry del Val

Modo excipio litteras a praeside gubernii Hungarici, quibus me certiorem reddit, quod gubernium reconsideratis omnibus, quae candidatos ad episcopatum Eperjesiensem attinent priori sententiae insistat et candidationi Stephani Novák, sacerdotis dioecesis Munkácsensis et educatoris apud C. Mauritium Pállfy, plane inhaereat.

Ultimis nempe diebus primus minister rationibus a me contra Stephanum Novák et pro aliis candidatis, Petro Gebe et Georgio Suba, prolatis dictus pronum se esse dixit omnes hucusque in cauta praesenti factas pertractationes revidere et unum e supradictis candidatis forsitan acceptare. Nunc autem informationibus praesertim Comitis Pálffy motus, qui Stephanum Novák dignum censet. (Candidationi Stephani Novak inhaeretur atque ut S. Sedes Apostolica quoque candidationem hanc aceptare dignetur.)

Quae cum ita sint, ad evitandum majus malum Eminentiae Vestrae suadere praesumo, ut Stephanum Novák Suae Sanctitati pro acceptatione eorum ........ dignetur.

Verum quidem est praefatum juvenem sacerdotem, dum in Hungaria degeret, nulla dedisse specimina, quae eum ad dignitatem episcopalem commendarent, sed negere non possum, informatione Comitis Pálffy et aliorum, qui eum Romae cognitum habent, fidedignitate haud carere.

Totae autem informationes de illibata ejus vita sacerdotali testantur. Volo ergo in dubium vocare, quod anni Romae transacti optimum exercuerint in adiuvum ejus influxum et juvenilem caracterem penitus immutaverint. Necessarium tamen puto ut Sanctitas Sua eum paterne commodendum curare dignetur, ut in pastorali regimine sine personarum acceptatione, sine qualicumque respectu habito ad cognatos et affines procedat, eique severe inculcaret, ut in dioecesi Eperjesiensi quantocujus canonicam visitationem peragat, dioecesim pluries lustret et populum pauperrinum ac derelictum pastorali sollicitudine curet.

Expertum enim habeo, episcopos graecocatholicos nimis favere cognatis et affinibus et propterea auctoritatem suam coram clero et populo amittere. Porro episcopi graecocatholici, cum ad dispentandum s.confirmationis sacramentum, dioecesim peragere non debeant, nunquam parochias visitant. Populus in deplorabili miseria spirituali ac corporali vivent episcopum fere nunquam vidit. Inde est, quod emittarii Rustici schismatici graecocatholicos permultos ad schizma pertrahere possint. Valde optandum foret, ut episcopus periclitantes fideles pluries visitet eosque in fide catholica confirmet. Si futurus episcopus Eperjesensis nil amplius fecerit, quam quod episcopi graecocatholici hucusque maxime fecerunt, idest nonnisi curam viduarum et prolium sacerdotum habuerit, ecclesia catholica ab eo sanctionem tristissimi status dioecesis exspectare nequit. Spero tamen monitum praevium Sanctitatis sunt futuri episcopi animum ita esse confortaturum, ut arduo suo officio Deo opitulante eum successu respondere valeat.

Haec in cohaerentia cum meis litteris augusto 23 ac cum Nr. 5419. Eminentiae Vestrae humili- me referendo in reliquo est.

Strigonii, 27. Aug. 1913.

 

9. Csernoch János hercegprímás értesíti Tisza István miniszterelnököt, hogy a Szentszéknél Novák Istvánt ajánlotta az eperjesi püspöki székre. Esztergom, 1913. augusztus 30.[57]

Nagym(éltóságú) Gróf Tisza István

miniszterelnök úr

Budapest

Esztergom, 1913. augusztus 30.

Sietek szíves tudomásodra hozni, hogy f. hó 24-én Bécsben kelt leveled kapcsán azonnal írtam a bécsi nunciusnak és Merry de Val bíboros államtitkárnak, s Novák Istvánnak az eperjesi püspökségre való elfogadását nekik hathatósan ajánlottam.

Nem kétlem, hogy Novákot a római Szentszék most már akceptálja, amint azt úgy a nuncius szavaiból, mint Merry de Val bíbornoknak hozzám intézett egyik leveléből kivettem.

Fogadd

 

10. Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi miniszter Csernoch János hercegprímástól Novák István jelöltségének támogatását kéri. Tésa, 1913. augusztus 25.[58]

Kegyelmes Uram!

Szíves értesítésedet és az abban jelzett kegyes közbenjárásodat a nunciusnál őszinte köszönettel vettem. Szabadságom megkezdése előtt még további információt törekedtem szerezni Vaszary bíboros úr adósságainak ügyében mivel azonban azok egy része kapcsolatban áll a javadalmi ügyekkkel és Madách akkor még szabadságon volt - nem nyerhettem teljes áttekintést ügyeinek állásáról. Jövő hó elsején ismét elfoglalom hivatalomat és akkor folytatom a megkezdett akciót. Addig a felségfelterjesztés is elintézést nyer a jövedelem lefoglalása ügyében.

Egyúttal felhasználom az alkalmat, hogy ismételve kikérjem szíves véleményedet az eperjesi püspökség betöltése ügyében. Mivel becses tudomásod szerint az összes eddigi jelölések egyik vagy másik helyen meghiúsultak a kísérlet nem nagyon biztató.

Utóbb vett értesülés szerint azonban Novák jelölése a Szentszéknél nem ütközik többé nehézségbe. Amennyiben személyisége a nunciussal való beszélgetés közben szóba jött volna - igen leköteleznél, ha kegyes volnál azt velem közölni. Amennyiben kegyes volnál e jelöléshez magad részéről is hozzájárulni, legközelebb magán úton intéznék ez ügyben a nunciushoz, hogy annak alapján a további lépéseket Ő Felségénél is megtehessem, mihelyt Ischlből visszatér.

Kegyes válaszodat hivatalomba kérve maradok kiváló tiszteletem nyilvánításával

őszinte tisztelőd

Jankovich Béla

 

11. Csernoch János hercegprímás Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi miniszterhez írott levelében összefoglalja az eperjesi püspöki szék betöltésére tett eddigi lépéseket. Esztergom, 1913. augusztus 28.[59]

A Kultuszminiszternek

Budapest

Kegyelmes Uram, Tisztelt Barátom!

Tésáról f. hó 25-én írt szives leveled kapcsán az eperjesi püspökség betöltése tárgyában a következőket jelenthetem.

Még Tirolban tartózkodásom idején levelet kaptam gróf Tisza István miniszterelnök Úrtól, hogy a nunciusnál Novák István jelöltségét támogassam, mert a magyar kormány több jelölt elejtése után Novákhoz ragaszkodik és igen sajnálná, ha a római Szentszék elutasító álláspontra helyezkednék. Megírtam erre a miniszterelnök úrnak, hogy én Novák Istvánt nem tartom alkalmas jelöltnek, mert az eperjesi egyházmegye élére sokkal különb emberre van szükség, amilyen pld. Gebé Péter, vagy Suba György, de jeleztem egyúttal azt is, hogy ha a kormány az én aggodalmaim dacára is ragaszkodik Novákhoz, úgy hajlandó vagyok Novák elfogadása érdekében a Szentatyánál, illetve a nunciusnál közbenjárni. A miniszterelnök úr erre tudomásomra hozta, hogy az egész ügyet még egyszer reconsideratio tárgyává teszi.

De rövid néhány nap múlva ismét írt, hogy a kormány kénytelen ragaszkodni Novák jelöltségéhez, amelynek támogatását tőlem is kérte.

Erre úgy a nunciusnál, mint Merry del Val bíboros államtitkárnál ajánlottam elfogadásra Novákot. Nem is kétlem, hogy a római Szentszék akceptálni fogja Novákot, mert az erre való hajlandóságot kivettem úgy a nuncius szavaiból, akivel kétszer is beszéltem Bécsben, mint Merry del Val soraiból, aki e tárgyban levelet intézett hozzám

Fogadd

Esztergom, 1913. augusztus 28.

Csernoch

 

12. Merry del Val bíboros államtitkár válaszolva a hercegprímás 1913. augusztus 27-i levelére, értesíti Csernochot, hogy a pápa elfogadta Novák István jelölését az eperjesi püspöki székbe. Vatikán, 1913. szeptember 6.[60]

Illustrissimo e Reverendissimo Monsignore,

Ho ricevuto la lettera della Signoria Vostra Illustrissima e Reverendissima del 27 agosto p.p., concernente la provvista della diocesi greco-cattolica di Eperjes e mi son data premura di riferirne al Santo Padre.

Sua Santita attese le circostanze e le ragioni esposte da Signoria Vostra si e degnata di dichiararmi che accettera la presentazione del Sacerdote Stefano Novak per la Sede predetta, nella speranza che questo giovane ecclesiastico, conscio della gravissima responsabilita e dei grandi ed imprescindibili doveri dell'ufficio episcopale, voglia procurare con diligenza e costanza di rafforzare in sé le virtu proprie di un Pastore di anime e dedicare ogni sua attivita al popolo, che gli verra affidato.

Nel comunicare a Vostra Signoria tale venerata decisione del Sommo Pontefice, debbo pure, per Suo gradito comando, ringraziarla dell'opera prestata con zelo e con prudenza in questo delicato ed importante affare.

E son lieto di confermarmi con sensi di ben distinta stima

Di S. V. Illustrissima e Reverendissima

Servitor vero

Raffaelo Card. Merry del Val

 

13. Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi miniszter értesíti Csernoch János hercegprímást, arról, hogy a Szentszék Novák István jelölését elfogadta. Budapest, 1913. szeptember 18.[61]

Budapest 1913. szeptember 18.

Igen tisztelt Barátom!

Köszönettel vettem f. hó 15-én kelt nagybecsű soraidat, melyeknek kapcsán van szerencsém Veled közölni, hogy Novák István jelöltségének a római szentszék részéről történt elfogadására nézve magam is kaptam már értesítést abban a levélben, melyet a pápai nuncius f. hó 11-én e tárgyban hozzám intézett.

Éppen e levél alapján a napokban készülök Bécsbe, hogy Ő Felségének erről jelentést tegyek, a minek megtörténte után kihallgatásom eredményéről haladéktalanul értesíteni foglak.

Fogadd kérlek kiváló tiszteletem kifejezését, mellyel vagyok

őszinte híved

Jankovich Béla

 

14. A minisztertanács határozata, amely felhatalmazza a kultuszminisztert, hogy Novák István eperjesi püspökké történő kinevezését az uralkodó elé terjessze. Budapest, 1913. szeptember 25.[62]

Der Herr Kultus- und Unterrichtsminister bringt zum Vortrage, dass infolge des am 19. November 1911 erfolgten Ablebens des Eperjeser griechisch - katholischen Bischofs Dr. Johann Vályi der Eperjeser griechisch-katholische bischöfliche Stuhl bereits seit beinahe 2 Jahren erledigt ist, dessen Besetzung sowohl vom staatlichen, als vom kirchlichen Gesichtspunkte dringend notwendig erscheint.

Auf diesen Bischofssitz beabsichtigt er allerhöchsten Ortes den Dr. Stefan Novák in Vorschlag zu bringen, wozu er um die Zustimmung des Ministerrates ersucht.

Der Ministerrat erteilt seine Zustimmung.


Jegyzetek

[1] A liberális kormányzat és a katolikus egyház magyarországi összeütközését az I. Vatikáni Zsinat (1869-1870) konstitúcióinak kihirdetése kapcsán kirobbant ún. "placetum-harc", majd gr. Csáky Albin kultuszminiszter 1890-es "elkeresztelési" rendelete, illetve a Wekerle-kormány által elfogadtatott ún. egyházpolitikai törvények meghozatala (1894: XXXI. tc. az állami anyakönyvezésről, 1894: XXXII. tc. a gyermekek vallásáról, 1894: XLIII. tc. az állami anyakönyvezésről, 1895: XLII. tc. az izraelita vallásról, 1895: XLIII. tc a vallás szabad gyakorlásáról) körüli viták feszültté tették az egyház és az állam viszonyát.

[2] Csizmadia Andor : A magyar állam és az egyházak jogi kapcsolatainak kialakulása és gyakorlata a Horthy-korszakban. Bp., 1966. 92. p.

[3] Eckhart Ferenc : A püspöki székek és káptalani javadalmak betöltése Mária Terézia korától 1918-ig. Bp., 1935. (továbbiakban: Eckhart, 1935.) 10. p.

[4] Eckhart , 1935. 12-13. p.

[5] Eckhart , 1935. 12. p.

[6] Adriányi Gábor : A magyar egyház és a Vatikán (1848-1918) In: Zombori István (szerk.): Magyarország és a Szentszék kapcsolatának ezer éve. Bp., 1996. 235. p.

[7] Eckhart , 1935. 55. p.

[8] Prímási Levéltár, Esztergom (továbbiakban: PLE) Csernoch János hercegprímás magánlevéltára - Archivum secretum seu privatum (továbbiakban: Csernoch AS) Iktatott iratok, 7197/1914.

[9] Uo.

[10] A praesentatio az uralkodó jelöltjének a Szentszéknél történő bemutatása, amihez szükséges volt az ún. praesentatiós irat elküldése. Ezt a magyar kultuszminisztérium állította össze, s azt külügyminisztere útján az uralkodó juttatta el Rómába. ld. Eckhart , 1935. 25. p.

[11] Eckhart , 1935. 57. p.

[12] Eckhart , 1935. 58. p.

[13] Eckhart , 1935. 57. p.

[14] A Bubics kinevezése körüli vitával Eckhart idézett művében már foglalkozott. Mivel hivatkozásai a Kultuszminisztérium mára már megsemmisült irataira vonatkoznak, a Prímási Levéltár jelzeteit tüntetjük fel, ugyanis a vita teljes iratanyaga Simor hercegprímás magánlevéltárában (Archivum Secretum, a továbbiakban: Simor, A.S.), a 12, 13, 20, 23, 25/1887. sz. alatt fennmaradt. E levél jelzete: PLE, Simor, A.S., nr. 12/1887.

[15] PLE, Simor, A.S., nr. 13/1887.

[16] Uo. Simor levele 1887. május 3-án kelt és nem március 3-án, mint az Eckhartnál olvasható. Eckhart , 1935. 56. p.

[17] Uo. Az Eckhart és az általunk közölt szöveg között tapasztalható néhány szavas eltérés valószínűleg abból adódik, hogy a Prímási Levéltárban Simor levelének fogalmazványa maradt fenn, míg Eckhart már a tisztázott, végleges levelet olvasta.

[18] Pirigyi István : A magyarországi görög-katolikusok története. Nyíregyháza, 1990. (továbbiakban: Pirigyi, 1990.) 81. p.

[19] A kinevezésre vonatkozó iratanyag az esztergomi Prímási Levéltárban, Csernoch János hercegprímás magánlevéltárában az 5571/1913. sz. iratcsomóban található.

[20] PLE, Csernoch AS, 5213/1913.

[21] Novák István a Zemplén megyei Ublya (Ugar) községben született 1879. december 4-én. Érettségi után a munkácsi egyházmegye papnövendéke lett. Teológiai tanulmányait Bécsben végezte, s itt is doktorált. Pappá szentelése után (1905) az ungvári szeminárium prefektusa és tanára lett.

[22] Pálffy Móric (erdődi gróf; 1869. február 11., Szomolány - ?), jogi doktor, a souv. Máltai Lovagrend jogi lovagja, a Szent István rend kiskeresztjének tulajdonosa, cs. és kir. kamarás (1893.), a pápai Gergely rend csillag díszítményével kitüntetve. A Cs. és Kir. Közös Külügyminisztérium első osztályú követségi tanácsosa. 1897. április 29-én kötött házasságot Suchodolska Janinával, gyermekeik Ferenc Xavér és Mária. Szerencs János (szerk.): A főrendiház évkönyve, 1907. Bp., 1907. 372. p. Magyarország tiszti, cím- és névtára 1913. Bp., 1913. (továbbiakban: Címtár, 1913.) 23., 59., 600. p.

[23] Pekar, Athanasius B. : The History of the Church in Carpathian Rus. New York, 1992. 197-198. p.

[24] Címtár, 1913. 600. p.

[25] Ld. 1. sz. dokumentum.

[26] Uo.

[27] Uo.

[28] Ld. 8. sz. dokumentum.

[29] Uo.

[30] Uo.

[31] Uo.

[32] Mindketten idősebbek, mint Novák István. Gebé Péter 1862-ben született, 1892-ben szentelték fel. Elnyerte a tiszteletbeli pápai titkos kápláni címet. 1908-ban az ungvári katolikus gimnázium hittantanára és a kisszeminárium igazgatója. Schematismus cleri graeci ritus catholicorum diocesis Munkácsiensis ad annum domini 1908. Ungvarini, 1908. (továbbiakban: Schematismus, 1908.) 43., 294. p. Suba György (az egyházmegyében lévő két Suba György megkülönböztetésére a Schematismus az ifjabb megjelölést használja) 1869-ben született, 1892-ben szentelték pappá. 1908-ban az egyházmegyei szeminárium moralis és pastoralis tanára és gimnáziumi igazgató. 1912. március 12-én megkapta a pápai világi kamarási címet. Ld. Schematismus, 1908. 43., 51. p.; ill. Annuario Pontificio, 1914. Roma. 511. p.

[33] Ld. a hercegprímás levelének fogalmazványát: 2. sz. dokumentum.

[34] Ld. 8. sz. dokumentum.

[35] Ld. 3. sz. dokumentum.

[36] Ld. 4. sz. dokumentum.

[37] Ld. 5. sz. dokumentum.

[38] Ld. 8. sz. dokumentum.

[39] Ld. 14. sz. dokumentum.

[40] Fetser Antal: győri püspök 1914-1933.

[41] PLE, Csernoch AS, 6439/1914. Az irat a 7197/1914. sz. iratcsomóban található.

[42] PLE, Simor, A.S., nr. 13./1887.

[43] Pekar, A.: Nariszi isztoriji cerkvi Zakarpattja. Róma, 1967. 208-209. p.

[44] Pirigyi, 1990. 82. p.

[45] PLE, Csernoch AS, Iktatott iratok, 5213/1913 In: 5544/1913. sz. iratcsomó

[46] PLE, Csernoch AS, Iktatott iratok, 5213/1913 In: 5571/1913. sz. iratcsomó (Csernoch hercegprímás fogalmazványa.)

[47] Ld. 32. sz. jegyz.

[48] Uo.

[49] PLE, Csernoch AS, Iktatott iratok, 5419/1913.

[50] PLE, Csernoch AS, Iktatott iratok, 5213/1913. In: 5544/1913. sz. iratcsomó

[51] Az utalás valószínűleg a magyar katolikus egyháznak az egyházpolitikai küzdelmekben elszenvedett vereségére vonatkozik.

[52] PLE, Csernoch AS, Iktatott iratok, 5419/1913. (Tisza kéziratos levele.)

[53] PLE, Csernoch AS, Iktatott iratok, 5419/1913. (Csernoch fogalmazványa.)

[54] A fogalmazványból kimaradt az állítmány: gyűjt vagy kíván szerezni.

[55] PLE, Csernoch AS, Iktatott iratok, 5544/1913. (Csernoch fogalmazványa.)

[56] PLE, Csernoch AS, Iktatott iratok, 5544/1913. (Csernoch fogalmazványa.)

[57] PLE, Csernoch AS, Iktatott iratok, 5571/1913. (Csernoch fogalmazványa.)

[58] PLE, Csernoch AS, Iktatott iratok, 5544/1913.

[59] PLE, Csernoch AS, Iktatott iratok, 5544/1913. (Csernoch fogalmazványa.)

[60] PLE, Csernoch AS, Iktatott iratok, 5571/1913.

[61] PLE, Csernoch AS, Iktatott iratok, 5571/1913.

[62] Magyar Országos Levéltár, K 27. (= Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek) III. rész, 20. napirendi pont.

Lakatos A.: Plébániák     TARTALOM     K. Farkas Cl.: Zsidótörvények