Gaál E.: Davies-Macadam 93 TARTALOM Szlávik G.: "Jó princeps"

Az egyiptomi Középbirodalom egy közigazgatási kifejezésének (wcrt) értelmezése

Kóthay Katalin Anna


Az egyiptológiai szakirodalomban a legutóbbi időkig többnyire általánosan elfogadott volt az a nézet, mely szerint a Középbirodalom története közigazgatási szempontból két részre (egy korábbi és egy későbbi szakaszra) bontható, melyeknek határvonala III. Szeszósztrisz uralkodása. Az említett uralkodó nevéhez kapcsolt - feltételezett - közigazgatási reformokat a nomoszkormányzók hatalmának - ugyancsak feltételezett - visszaszorításával, s a nomoszrendszer megszüntetésével szokták összekapcsolni. Az "új" rendszer a feltételezések szerint három közigazgatási egységre épült, melyek a Nílus-völgy három nagy topográfiai egységének feleltek meg, s egyben a központi adminisztráció igazgatási szervei voltak. Ez a három szerv az "északi uaret" (wcrt mhtt), a "déli uaret" (wcrt rst) és az ún. "Dél Feje uaret" (wcrt tp-rsy);[1] az északi terület a feltételezések szerint Memphiszt és a Delta vidékét foglalta magába, a déli terület Közép-Egyiptom, a "Dél Feje" pedig az Egyiptomnak Elephantinétól Akhmimig terjedő része volt.[2] Vannak azonban olyan kutatók is, akik a "Dél Feje" alatt Egyiptom legdélibb pontját - Elephantinét - és a Középbirodalom idején egyiptomi fennhatóság alá tartozó Alsó-Núbiát értik.[3]

A hagyományos elképzelés átvétele mellett a korábbi évek szakirodalmában és az újabb publikációkban egyaránt megfigyelhető, hogy egyes egyiptológusok óvatosan kezelik, vagy egyenesen megkérdőjelezik a hipotézisnek mind a nomoszkormányzókra vonatkozó részét,[4] mind a késő Középbirodalom közigazgatási átszervezésével kapcsolatos nézetet.[5] S bár ezek az újra és újra felbukkanó fenntartások jelzik a hipotézis kétes voltát, a szemlélet mégis rányomja bélyegét a Középbirodalom közigazgatástörténetével foglalkozó munkákra, melyek két szakaszt különböztetnek meg a korszakon belül, s ezeket egymástól elkülönülten vizsgálják. Ennek egyik oka, hogy közigazgatási dokumentumok elsősorban a késő Középbirodalom idejéből maradtak fenn, tehát ez az időszak könnyebben kutatható; másik oka pedig, hogy a Középbirodalom elejének és végének közigazgatása kétségtelenül eltérő képet mutat (pl. új központi hivatalok megjelenése a korszak második feléből származó dokumentumokban). A valóságban azonban nem két jól elkülöníthető időszakról kellene beszélni, hanem a közigazgatás rendszerében végbement fokozatos átalakulásról; s az is lehet, hogy az adminisztráció bizonyos egységei, melyeket eddig egyértelműen a késő Középbirodalom időszakához kapcsoltak, már jóval korábban léteztek.

A közigazgatásnak egy ilyen egységét jelöli az uaret szó ("rész", "részleg"), melynek helyes értelmezéséhez először azt kell vizsgálni, hogy a területi megjelölések, melyek a három uaret elnevezésében szerepelnek (Dél Feje, észak, dél), valóban egy-egy többé-kevésbé jól elkülöníthető topográfiai egységet jelentenek-e, valamint hogy azok a közigazgatási kifejezések, melyek tartalmazzák ezeket a megjelöléseket, tekinthetők-e a központi adminisztráció egy-egy szervének.

A három kifejezés közül részletesen eddig még csak a "Dél Fejé"-vel foglalkoztak. A kifejezés előfordulásai arról tanúskodnak, hogy területi egységként a "Dél Feje" és az "észak/dél" megjelölések nem egyenértékűek. A "Dél Feje" kifejezés ugyanis önállóan is előfordul, nemcsak a "Dél Feje uaret" összetételben, s használatával mind a Középbirodalmat megelőző, mind az azt követő korszakokban találkozunk egy konkrét területi egység megnevezéseként.[6] Ezzel szemben az "észak" és "dél" kifejezések, ha önállóan fordulnak elő, nem egy adott területre vonatkoznak, hanem viszonylagosan adják meg annak elhelyezkedését.[7] Fontos továbbá az a tény, hogy a "Dél Fejé"-ben található várost - és közigazgatási központot -, Thébát egykorú szövegek "déli város"-ként (njwt rst) említik; azonban, ha a "déli uaret" Egyiptom területének egy bizonyos, a "Dél Feje uaret"-től jól elkülöníthető - s azzal területi-közigazgatási szempontból egyenértékű - részét jelentette volna, akkor zavaró lett volna, ha a "Dél Fejé"-ben található várost egy olyan kifejezéssel jelölik, amely egy attól különböző területi egységre utal. Ugyancsak a fenti megállapítás mellett szól, hogy a "Dél Feje uaret" számos alkalommal fordul elő hivatali címek integráns részeként,[8] míg - tudomásom szerint - a "déli uaret" soha, az "északi uaret" pedig mindössze egy esetben.[9] Tehát míg a "Dél Feje uaret"-nek voltak hivatalnokai, addig a két másik uaret esetében ez nem mutatható ki. A "Dél Feje uaret"-nek a központi adminisztrációhoz fűződő kapcsolatát az is jelzi, hogy két XIII. dinasztia korabeli forrásban is megnevezik annak egyéb hivatalai mellett, a hivatalok egyikeként.[10] Vagyis a "Dél Feje uaret" - az eddigi kutatásokkal megegyezően - a központi adminisztrációnak valóban egy hivatalát jelöli, melynek működése Egyiptomnak egy meghatározott (az Elephantinétől Akhmimig terjedő) részéhez kapcsolódott. Az "északi/déli uaret"-et említő források azonban olyan információkat nem tartalmaznak, amelyekből akár azt a következtetést vonhatnánk le, hogy ezek szintén Egyiptomnak egy-egy adott területi egységét jelölték, akár azt feltételezhetnénk, hogy központi szinten működtek.

E két utóbbi kifejezésnek a Középbirodalom közigazgatásában betöltött szerepét világítják meg azok a Felix Arnold által nemrégen publikált, Listben - és más középbirodalmi uralkodói temetkezőhelyeken - talált kőtömbök, melyek az építkezés és munkaszervezés menetével kapcsolatos feliratokat őriztek meg.[11] A feliratok azoknak a tisztviselőknek és munkáscsoportoknak a megnevezését tartalmazzák, akik felelősek voltak az egyes kőtömbök szállításáért és az építkezés területén belül történő mozgatásáért. Ezeket a munkáscsoportokat nem egy esetben egy-egy földrajzi névvel (pl. településnév) jelölték, amelyek minden valószínűség szerint arra a helyre utaltak, ahonnan a munkások származtak. A szövegek több alkalommal említik Junu (Héliupolisz) második és harmadik uaret-jét (wcrt snwt n Jwnw, wcrt 3-nwt n Jwnw),[12] egy esetben az "északi uaret földjei"-t (hbsw wcrt mhtt),[13] és egy - vagy talán két - példát találhatunk a "déli uaret pásztorai"-nak (mnjw nw wcrt rst) említésére.[14] Ezek az új források két olyan dologra hívják fel a figyelmet, melyek a Középbirodalom közigazgatási rendszerére vonatkozó korábbi elképzelésekkel ellentétben állnak.

Egyrészt módosítják azokat a feltételezett időhatárokat, amelyeken belül az "északi/déli uaret" kifejezések előfordulnak. Korábban ezeket egyértelműen a késő Középbirodalom közigazgatási terminológiájához sorolták. Az említett példák azonban I. Szeszósztrisz piramiskörzetéből kerültek elő, és az ő uralkodási idejéből származnak. Ez egyértelművé teszi, hogy a vizsgált két megjelölés már jóval korábban, a XII. dinasztia elején létezett, tehát mindenképpen felül kell vizsgálni azt a nézetet, mely szerint az uaret szó közigazgatási terminusként kizárólag a késő Középbirodalom időszakában fordult elő. Egyben azt is jelenti, hogy a Középbirodalom két szakasza közötti különbségtétel már nem olyan egyértelmű.

A feliratok emellett a településeken belüli területi-közigazgatási felosztásra vonatkozó adatokat is tartalmaznak. A vizsgált forrásokból ugyanis nyilvánvaló, hogy a XII. dinasztia elején volt legalább egy olyan település (Héliupolisz), melynek területét kisebb kerületekre osztották, szám szerint minimum háromra,[15] s ezeket a kerületeket uaret-nek nevezték. A késő Középbirodalomból szintén ismerünk olyan forrást, melyből arra következtethetünk, hogy egy-egy települést (vagy települést a hozzátartozó területtel egy egységként kezelve) uaret-ekre osztottak. Egy Abüdoszból származó sztélé a déli város (Théba) "északi uaret"-jének egy tisztviselőjét említi.[16] Luft egy még publikálatlan cikkében[17] két - szintén publikálatlan - példára hivatkozik: az 10236d jelzésű Berlini papirusz[18] az "északi uaret"-nek egy olyan birtokát említi, amely Szehem-szenuszert (II. Szeszósztrisz piramisvárosa ) területén belül helyezkedett el. A település pontos fekvésével kapcsolatban a vélemények megoszlanak; a vizsgált kérdés szempontjából azonban csak annak van jelentősége, hogy az "északi uaret birtoka" kifejezés alatt mindenképpen egy a város területén belül található, vagy azon kívül eső, de a város fennhatósága alá tartozó területet kell érteni. A Luft által említett másik példa a Szobek-tó (Fajjúm-oázis) területén található "északi uaret"-ről tanúskodik.[19] Mindezeket az előfordulásokat figyelembe véve el kell fogadni Quirke-nek azt az álláspontját, mely szerint az "északi uaret" és a "déli uaret" kifejezések nem országos, hanem helyi szinten értelmezendők.[20]

Noha az előzőekben felsorolt középbirodalmi példák nem bizonyítják cáfolhatatlanul, hogy az uaret közigazgatási összefüggésben minden alkalommal egy településen belüli területi megosztást jelöl, azok a Középbirodalom elejéről származó források, melyek Héliupolisz második és harmadik uaret-jét említik, valószínűvé teszik ezt a feltételezést, hiszen példát szolgáltatnak arra, hogy létezett egy ilyenfajta településen belüli területi felosztás. Így ennek mintájára elképzelhető, hogy más településeket (vagy településeket és a hozzájuk tartozó területet) két kerületre - "északi uaret" és "déli uaret" - osztottak. A fenti magyarázatnak gyenge oldala, hogy a forrásokban csak az "északi uaret" kifejezés fordul elő ilyen összefüggésben; eddig még nem került elő olyan dokumentum, amely a "déli uaret"-et olyan szövegkörnyezetben említené, mely egyértelműen hasonló értelmezésre adna lehetőséget. A "déli uaret" kifejezés egyébként kevesebb alkalommal fordul elő mint az "északi uaret", és mindig nehezebben magyarázható környezetben. Ezért csak annyi állapítható meg, hogy az uaret szó nem egy alkalommal területi egységet jelöl egy településen (vagy egy kisebb közigazgatási egységen) belül. Az sem biztos, hogy minden település esetében használták ezt a területi felosztást, ugyanis az erről tanúskodó dokumentumok kizárólag olyan települések uaret-jeit említik (Héliupolisz, Illahun, Théba), amelyek mind területüket, mind közigazgatási szerepüket tekintve jelentősnek mondhatók. Egy kisebb település esetében nyilvánvalóan semmi nem indokolta, hogy területét kerületekre osszák. Az is elképzelhető, hogy egyes települések önmagukban alkottak egy uaret-et, s ez magába foglalhatta a települést és a hozzátartozó területet. Erre lehet példa az az I. Szeszósztrisz korából származó kőtömb, mely "Athribisz uaret"-jét nevezi meg.[21]

Az "északi/déli uaret" kifejezések egyéb késő középbirodalmi előfordulásait nehezebb értelmezni, annyi azonban biztos, hogy ezzel a jelöléssel tisztviselők, embercsoportok, vagy akár hivatalok elnevezésében találkozhatunk. A kifejezés azonban nem alkotja részét ezeknek a címeknek és hivataloknak, hanem azok megnevezése után szerepel: "az írnok, Ameniheteru, északi uaret",[22] "a hadsereg írnoka, Szinuhe, északi uaret",[23] "a szántóföld hivatala, északi uaret",[24] "a kincstár elöljárójának helyettese, Sepszet fia Ihiszeneb, északi uaret".[25] Ez a megjelölés valószínűleg a nyilvántartás könnyítését szolgálta a közigazgatás helyi szintjén. Számos középbirodalmi dokumentum ugyanis azt bizonyítja, hogy az egyiptomi ember minden esetben valamilyen csoporthoz tartozott, mely csoportok a munkaszervezés (és adózás?) egységei voltak. Ez a hovatartozás megjelent az egyes személyek címében, megjelölésében: a tisztviselők a közigazgatás központi vagy helyi hivatalához tartoztak, alacsonyabb rangú tisztviselők egy magasabb rangú tisztviselőhöz, és voltak olyanok is, akik valamilyen területhez. A fenti példákban ennek megjelenéséről lehet szó. Ezekkel a megjelölésekkel olyan személyek esetében találkozunk, akik valamilyen tisztséget viseltek, bizonyos társadalmi pozícióval rendelkeztek, de a közigazgatásnak helyi, és nem központi szintjén, s hovatartozásukat az adott helyi egységen belül adták meg. S mivel ezek az emberek az adminisztráció mindennapos működése során valószínűleg nem kerültek kapcsolatba sem a közigazgatás központi szerveivel, sem annak más helyi egységeivel, amikor az "északi/déli uaret" kifejezéseket használták megjelölésükre, akkor feltehetőleg nem volt szükség a túlzott pontosságra, s noha nem adták meg, hogy mely konkrét területre vonatkozik a kifejezés, az egyiptomiak számára ez nyilvánvaló lehetett.

A központi adminisztráció olyan magas rangú tisztviselőinél, akiknél feltételezhetjük, hogy működésük az ország egy nagyobb területi-közigazgatási egységéhez kapcsolódott, s hogy az erre való utalás hivatali címükben is megjelent, soha nem találkozunk ezen két kifejezés egyikével sem (ellentétben a "Dél Feje uaret" kifejezéssel, mely számos alkalommal szerepel tisztviselői címek részeként).

Mindezek alapján valószínűnek tűnik, hogy az uaret szó az "északi/déli uaret" kifejezésekben nem közigazgatási szervet jelent, hanem területi megjelölésként értelmezendő (erre utal egyébként a szó determinatívuma is), egy-egy település (és az ahhoz tartozó, a település határain kívül eső terület) kerületeként. Az erről a felosztásról tanúskodó legkorábbi források a XII. dinasztia elejéről származnak, s a rendszer lényegét tekintve nem változhatott a késő Középbirodalom idején sem. A három kifejezés közül egyedül a "Dél Feje uaret" az, amely nem fordul elő a késő Középbirodalmat megelőzően, s kétségtelenül a központi adminisztráció egy hivatalaként értelmezhető, s mint ilyen, mindenképpen arra utal, hogy a közigazgatásban országos szinten valamilyen átalakulás zajlott le, mely a Középbirodalom második felében új központi hivatalok megjelenésében mutatkozott meg. Az "északi/déli uaret" kifejezéseknek a XII. dinasztia elejétől való megléte azonban azt bizonyítja, hogy ez az átalakulás az adminisztráció helyi szintjét nem érintette.

Some Notes on the Administrative Units Called wcrwt of the Egyptian Middle Kingdom

-- Summary --

The traditional interpretations of the administrative system of the Middle Kingdom emphasize that a major change took place during the reign of Sesostris III, which led to a new territorial-administrative division of the country. Nevertheless, new approaches to the problem have raised questions about this hypothesis. The present article attempts to contribute to these investigations by using recently published material from the cemetery of Lisht. In light of this information it seems probable that at least two of the Late Middle Kingdom "administrative departments" (wcrwt) were in existence as early as the reign of Sesostris I. Thus they cannot be interpreted as newly created sectors of the reformed administrative system. The occurrences of these two wcrwt, a northern and a southern one, also indicate that these expressions could not be taken as administrative departments but rather as mere territorial divisions in local level administration.

Jegyzetek

[1] Griffith, P.Ll.: The Petrie Papyri. Hieratic Papyri from Kahun and Gurob. London, 1898. (továbbiakban: Griffith, 1898.) 21. p.; Hayes, W.C.: A Papyrus in the Late Middle Kingdom in the Brooklyn Museum (p.Brooklyn 35.1446) Brooklyn Museum, 1955. 138-139. p.; Hayes, W.C.: Notes on the Government of Egypt in the Late Middle Kingdom. In: JNES 12 (1953) 31-39. p.; Boorn, G.P.F. van den: The Duties of the Vizier. Civil Administration in the Early New Kingdom. London - New York, 1988. (továbbiakban: Boorn, 1988.) 346. p.; Leprohon, R.J.: Some Remarks on the "Administration Departments" (wcrt) of the Late Middle Kingdom. In: JSSEA IX/2 (1980) 161-171. p.

[2] Gardiner, A.H.: The Reading of the Geographical Term /tp-rs/ In: JEA 43 (1957) 6-9. p.

[3] Grimal, N.: A History of Ancient Egypt. Oxford - Cambridge, 1992. 169. p. (Eredeti francia kiadás: 1988.)

[4] Kemp arra hívja fel a figyelmet, hogy a nagyméretű, díszített nomoszkormányzói sírok eltűnéséből nem kell messzemenő következtetéseket levonni. Trigger, B. - Kemp, B.J. - O'Connor, D. - Lloyd, A.B.: Ancient Egypt: a social history. Cambridge, 1983. 111-112. p. Franke pedig azt igyekezett kimutatni, hogy a két jelenség (ti. a sírok eltűnése és a nomoszkormányzói cím megszűnése) nem feltétlenül függ össze, és hogy a nomoszkormányzók hatalmának visszaszorítása sokkal inkább fokozatosan (az elhunyt kormányzó helyett nem neveztek ki újat a tisztség betöltésére), és nem pedig reform útján történt. Franke, D.: The career of Khnumhotep III of Beni Hasan and the so-called "decline of nomarchs" In: Quirke, S. (ed.): Middle Kingdom studies. Cambridge, 1991. 51-65. p.

[5] Kees, H.: Zu einigen Fachausdrücken der altägyptischen Provinzialverwaltung. In: ZÄS 70 (1934) 86-91. p.; Drioton, E. - Vandier, J.: Les peuples de l'orient méditerranéen. Vol. II: L'Égypte. Paris, 1946. 299-300. p.; Helck, W.: Zur Verwaltung des Mittleren und Neuen Reichs. Leiden - Cologne, 1958. 12. p. 8. jegyz.; Quirke, S.: The administration of Egypt in the Late Middle Kingdom: the hieratic documents. New Malden, 1990. (továbbiakban: Quirke, 1990.) 4., 7. p. 8.jegyz.

[6] Ld. 2. sz. jegyzet.

[7] A X. dinasztia egyik uralkodója, Merikaré számára írt intelem ugyan a déli területről beszél, de itt "dél" alatt nem Közép-Egyiptomot, hanem a Théba központú Felső-Egyiptomot kell érteni, tehát azt a területet, amelyet más források "Dél Feje" néven említenek. Ld. Quack, J.F.: Studien zu Lehre für Merikare. Wiesbaden, 1992. 46-47., 179. p.; Helck, W.: Die Lehre für König Merikare. Wiesbaden, 1988.2 46. p.

[8] Ward, W.A.: Index of Egyptian Administrative Titles of the Middle Kingdom. Beirut, 1982. (továbbiakban: Ward, 1982.) nos. 77;217;1417;1484;1586.

[9] Smithers, P.C.: A Tax-Assessor's Journal of the Middle Kingdom. In: JEA 27 (1941) Pl. IX,11; ahol az "északi uaret szántóföldjeinek írnokát" említik.

[10] Griffith, F.Ll.: The account papyrus no. 18 of Boulaq. In: ZÄS 29 (1891) 107. p.; Mariette, A.: Les papyrus égyptiennes du musée de Boulaq. Vol. II. Paris, 1872. Pls. XIV, XV, XXV, XXVII, XXIX, XLII, XLIII.; Helck, W.: Eine Stele Sebekhoteps IV. aus Karnak. In: MDAIK 24 (1969) Abb.2, 14., 17. sor.

[11] Arnold, F.: The South Cemeteries of Lisht, vol.II: The Control Notes and Team Marks. New York, 1990. (továbbiakban: Arnold, 1990.)

[12] Arnold, 1990. 23. p.

[13] Arnold, 1990. 25., 68. p. W5.

[14] Arnold, 1990. 25. p. Az N2.2 (104. p.) és talán a W7 (69. p.) jelzésű kőtömbökön fordul elő a kifejezés; a második esetben mnjw nw utáni rész olvashatalan. Az előbbi példákon túl Arnold még kettőt sorol ide, az N57 (122. p.) és S12 (154. p.) jelzésűeket, ezekben az esetekben azonban a szöveg csak a mnjw (pásztor) szót említi. Lehetséges, hogy ez mnjw nw rst rövidítése, mint ahogyan Arnold javasolja (122. p.), de jelen dolgozat szempontjából egy ilyen feltételezés nem lehet bizonyító erejű.

[15] A feliratok csak a második és harmadik uaret-et említik, egy hármas felosztás azonban a közigazgatásban nem ésszerű, és nem is jellemző a szimmetriát kedvelő egyiptomi kultúrában. Ezért feltételezem, hogy Héliupolisznak létezhetett egy negyedik kerülete is, ahonnan az építkezésre nem érkeztek munkások, mint ahogyan az első uaret-ből sem. Ezt a kerületekre osztást a város mérete indokolhatja, melynek középbirodalmi határait nem ismerjük ugyan, de tudjuk, hogy Héliupolisz templomkörzetének kiterjedése a Későkorban többszöröse volt a karnaki Amon templomkörzetének; s talán nem túlzó a feltételezés, hogy - mint az ország legfontosabb kultuszközpontja - a Középbirodalom idején is az egyik legnagyobb kiterjedésű egyiptomi település lehetett.

[16] Mariette, A.: Catalogue général des monuments d'Abydos. Paris, 1880. 288. p. no. 847.; Lange, H.O. - Schafer, H.: Grab- und Denksteine des Mittleren Reichs. Berlin - Le Caire, 1902-1925. CG 20378. A cím ilyen értelmezése nem általánosan elfogadott. Griffith fordítása: "administrator(?) of the uart, for the courtcitizens(?) in the uarts of Middle(?) and Lower Egypt." Griffith, 1898. 21. p. Ld. még: "Administrator of Thebes and the Northern District." Ward, 1982. no.699. Griffith fordításának bizonytalanságát az általa használt kérdőjelek is jelzik, valamint neki még csak a Mariette által közölt, pontatlan olvasat állt rendelkezésére, ezért ettől az értelmezéstől eleve eltekinthetünk. Ward fordításával azért nem értek egyet, mert nem tartom valószínűnek, hogy egy címben két olyan területnek a megnevezése szerepeljen, melyek mind területileg, mind közigazgatási szempontból függetlenek egymástól; márpedig az uaret szó Ward által is elfogadott értelmezése alapján csak erről lehetne szó. Egy ilyen fordítás azt jelentené, hogy egy olyan tisztviselő, aki a közigazgatás helyi szintjéhez tartozik, egyszerre lenne egy városnak és egy attól a várostól több száz km-re fekvő nagy kiterjedésű területi-közigazgatási egységnek a tisztviselője. Valószínűbb, hogy a helyes fordítás: "a déli város 3tw-tisztviselője, északi uaret", ahol az uaret kifejezés a tisztviselő hovatartozásának megjelölésére szolgál. A területi hovatartozásnak ez a fajta jelölése (mely szerint a nagyobb területi egységet követi az azon belül elhelyezkedő kisebb) nem ritka a forrásokban; erről ld.: Boorn, 1988. 213-214. p.

[17] Luft, U.: The Ancient Town of El-Lahun. (megjelenés alatt, továbbiakban: Luft.)

[18] Kaplony-Heckel, U.: gyptische Handschriften I. Wiesbaden, 1971. no. 304.; Luft.

[19] P UC 32127; Luft.

[20] Quirke, 1990. 4., 161., 166. p. A kérdést részletesen nem vizsgálja, de több alkalommal is ezt a megállapítást teszi.

[21] Arnold, 1990. 25., 106. p. N8.

[22] Gardiner, A.H. - Peet, T.E. - Cern, J.: The Inscriptions of Sinai. 2 vols. London, 1952-1955. no.115. W6.

[23] Griffith, 1898. Pl.IX,11.

[24] Griffith, 1898. Pl.IX,11.

[25] Griffith, 1898. Pl.XIII,12.

Gaál E.: Davies-Macadam 93 TARTALOM Szlávik G.: "Jó princeps"