Csíki T.: Zsidóság TARTALOM Tischler J.: Lengyel válság

Heves megye idegenforgalma 1901-1944 között

Misóczki Lajos



1. Előzmények

A közelmúlt, sőt napjaink élénk idegenforgalmának alapjait Heves megye három körzetében még a XIX. században rakták le. A megye egyik idegenforgalmi térsége Eger (és környéke), amely megyeszékhely és egyházi központ fürdőivel, várával, híres boraival és élénk egyházi és világi szellemi életével. A másik Gyöngyös a jelentős gazdasági szerepével, szintén híres boraival és a Mátra a varázslatos tájaival. A harmadik Parád ugyancsak a Mátrában gyógyvizeivel, fürdőivel. Így a XX. század elején a már ismert idegenforgalmi adottságok továbbfejlesztésével mindhárom térségben számottevő fejlesztés indulhatott.[1]

A múlt század utolsó évtizedeiben nekilendült Heves megyei gazdasági, társadalmi élet megerősítette azt a számban egyre gyarapodó polgári réteget, amely a szabadidő eltöltéséhez az utazást, kirándulást, természetjárást is felhasználta. Ugyanakkor már országos igény is volt Heves változatos tájainak, vagy településeinek látogatására. Olykor rendezvények vonzottak jelentős számú látogatót. Egyik ilyen, 1868 nyarán, Egerben tartott országos természettudományos tanácskozáson "a hazai vidékek helybeli ismertetése" célját is megfogalmazták[2], hogy "ezáltal idővel egész hazánk" iránt nőjön az érdeklődés.[3] Azaz felismerték azt, hogy hazánk egy-egy tájegységének, helyének bemutatása eszköz lehet idegenforgalmának indításához, vagy lendítéséhez. A személyi feltételek, vagy igények mellett a tárgyi feltételek is megvoltak a megye idegenforgalmához: Egerben és Gyöngyösön szállodák, fogadók nyújtottak pihenőhelyet, a kávéházak szórakozást, és nemcsak a járási székhelyeken, hanem nagyobb településeken, forgalmas helyeken is ott voltak az egyszerűbb csárdák, vagy fogadók.[4] A vasúthálózat kiépülése előtt pedig az Eger-Gyöngyös-Pest, (Eger-Miskolc) és az Eger-Füzesabony közötti úton két-két gyorskocsi intézet járatai szállították az utasokat.[5]

Egerben és Gyöngyösön már a múlt század második felében gazdasági tényezőként tartották számon az utasforgalmat. A megyeszékhelyen 1876-tól a vendéglők és a szállodák, Gyöngyösön pedig az Oroszlán és a Három Rózsa Vendéglő hetenkénti kimutatást készített a megszállt utasokról.[6] A megyében ezeket az összesítéseket tekinthetjük az első idegenforgalmi nyilvántartásnak. Az idegenforgalmi reklámozásban ugyancsak az utasszállítók és a szállodák, vendéglők jeleskedtek. A rendszeres idegenforgalom legtöbbet a szervezett turizmus indulásának köszönhet. 1887-ben megalakult a Magyarországi Kárpát Egyesület Mátra Osztálya Gyöngyösön (MKE MO) - 1891-től a Magyar Turista Egylet Mátra Egylete, vagy Osztálya (MTE MO) -, 1891-ben az MKE Egri Bükk Osztály (EBO) Egerben.[7] Működési tervükben első helyen szerepelt a turizmus és az idegenforgalmi élet élénkítésének célja. Az MO és az EBO meg is szervezte a térség turistaéletét, utakat nyitott a Mátrában és a Bükkben, menedékházakat, kilátókat emelt, kiránduló csoportokat vezetett. A helybeli és a máshonnan idelátogató turisták sokat tettek a XIX-XX. század fordulóján a vendégforgalomért-idegenforgalomért.


2. Idegenforgalom 1919-ig

Különösen Eger iránt nőtt meg az érdeklődés, mivel újabb és újabb rendezvények és létesítmények vonzották az idelátogatókat. Az 1902. augusztus 14-től rendezett háromnapos XV. Országos Tűzoltó Kongresszus már tömegeket vonzott szinte az ország minden tájáról. A líceumban borkiállítás, az Érsekkertben népünnepély, a várban pedig első alkalommal idegenforgalmi kalauzolás volt.[8] A vendéglátásról a szállodák és vendéglők kellően gondoskodtak, de rendkívüli módon felemelték az árakat. 1904-ben színház nyílt a megyeszékhelyen: Az 1907. augusztus 15-i országos dalosverseny több rendezvénye már itt kapott helyet. A dalostalálkozóra 2.500 dalos és 5000 látogató érkezett Egerbe.[9]

A megyei járási és városi közigazgatási, valamint a katolikus egyházi vezetők - felismerve az idegenforgalomban rejlő városfejlesztő lehetőségeket - az ügy pártfogói lettek. A törődést jól tükrözte Eger városiasodása. Bekapcsolása az országos telefonhálózatba, utcák aszfaltozása, villamos közvilágítás. Jankovics Dezső polgármester kiemelten szorgalmazta a közművesítést. Az 1910-es években meg akarta oldani a vízvezeték, a csatornázás és a szállodák építésének gondjait. Javaslatára a város 1914-ben megvette a fürdőt az érsekségtől, és hozzálátott Eger kiemelt fürdővárossá fejlesztéséhez, a "gasteini fürdő testvérvárosának" hazai kialakításához.[10] Sajnos, az I. világháború a terveket áthúzta.

A lendületes gazdasági életet, amely az idegenforgalmat segítette Gyöngyösön, a szőlészet-borászat alapozta. Sajnos, a XIX. század végi iszonyú filoxéria-vész az itteni szőlőket is elpusztította.[11] Alig heverte ki a csapást a város, 1904-ben tűzvész sújtotta. Ezek ellenére a századelő idegenforgalma látványos sikereket hozott. Az 1904-1906 közötti években jól felismerhetően elkülönültek a turisták, illetve az idekirándulók úticéljai. Ezeknek megfelelően voltak 1./ a Gyöngyösre látogatók, 2./ a Mátrába érkező természetrajongók. Bene, 1893 óta Mátrafüred mellett már a későbbi nevén ismert Mátraháza is helyet kapott a Galya és Kékes mind nevesebb kiránduló- és üdülőhelyei között. Sorra létesítették a panzióvá alakított magánvillákat.

Önálló üdülőrégióvá, a megye harmadik jelentős idegenforgalmi körzetévé ezekben az évtizedekben vált Parád. Ide a gyógyulni, pihenni és szórakozni vágyók jöttek. A gr. Károlyi családnak köszönhetően a századfordulón az országos üdülőparadicsomok között emlegették. Kilencven évvel ezelőtt a megye történetírója ezt jegyezte fel: "A régi fürdő nincs többé, helyét új, a modern igényeket mindenben kielégítő gyógytelep foglalja el, méltó helyet követelve magának Magyarország elsőrendű fürdői között."[12] Hanák Kolos, a Mátra idegenforgalmának és turisztikai életének megalapozója pedig eképpen dícsérte Parádot: "Parád neve ott van Pöstyén, Tátrafüred, Ránküred, Borszék, Herkulesfürdő és Daruvár mellett."[13]

A Mátra Egylet I. világháború előtti idegenforgalmi tevékenységének jeles állomása volt a Mátrai és Gyöngyösi Kalauz 1909. évi kiadása, amely turisztikai és vendéglátói tanácsadásával méltán nyerte el az érdeklődők elismerését.[14] 1910-ben Kemény János polgármester Gyöngyös-Mátrafüred között (elsőként az országban) villamosított vasútvonalat kért a városnak, és ezt a Hatvan, illetve Pétervására-Rozsnyó-Kassa vonallal akarta kibővíteni. Ez a vonal óriásit lendített volna Gyöngyös, illetve a Mátra idegenforgalmán. A villamosvasút egyik állomását a Csathó-kerthez javasolta. A Csathó-kert hideg gyógyvizére alapozott fürdőjének szállodái a város gyógyidegenforgalmát erősítették volna.[15] A gyöngyösi és a mátrai idegenforgalmi terveket az I. világháború hiúsította meg - sőt az 1917. évi tűzvész szinte az egész várost elhamvasztotta.[16]

Az 1914-1918 közötti háborús években az ország helyzetét tükrözően a Heves megyei idegenforgalmi, turisztikai élet is megtorpant. Az akadozó élelmiszerellátás lecsökkentette a szállodák és éttermek forgalmát. Találóan írta az MO titkára 1918. október 1-jén az alispánhoz küldött tájékoztatójában: "Idegenforgalmunk a múlt évi tűz miatt még sehol nem tart. A mátrai települések - ideértem Parádot is - kiránduló közönsége pedig eltűnt. A szállodák és panziók üresek [...] Az Egri (Bükk, M. L.) Osztály ugyanezt közölte velem az egri (idegenforgalmi) életről."[17]

1918-1919-ben mind Egerben, mind Gyöngyösön és a Mátrában néhány helybeli látogatta a pihenő-, vagy gyógyhelyeket. Az Egri Munkás-, Katona- és Paraszttanács 1919-ben "köztulajdonba" vette az Egri Városfejlesztő Rt. fürdőit és uszodáját, hogy "elsősorban a dolgozó tömegek, a proletárok részére" biztosítsa "a föld mélyéről előtörő természeti kincseit, a [...] termálforrások vizét."[18] A gyöngyösi direktórium a mátrai üdülőket nyilvánította "köztulajdonná." A mátrafüredi szállodákba és panziókba 260 szegény gyermeket küldött üdülni. A mátrai üdülők és szállodák többségét a közeli lakosság kifosztotta.[19]


3. Az idegenforgalom sodrában

A háború és a forradalmak utáni gazdasági összeomlás ellenére Egerben 1919/1920 telén hozzálátnak a szállodák és a vendéglők a felszerelési tárgyak és eszközök pótlásához, valamint az élelmiszerek beszerzéséhez. A gyors talpraállást az infláció erősödése akadályozza. A város vezetői korszerű fürdővárossá akarják Egert fejleszteni. Támogatják a városfejlesztő rt.-t, amely 1920. május 15-én megnyitja az általa épített új uszodát.[20] Bízva Eger leendő nagy idegenforgalmában, a MÁV Igazgatósága felállította menetjegyirodáját. 1921-ben elkészül Eger távlati idegenforgalmi terve, amelynek alapján megindul az idegenforgalmi propaganda, és egymást követik a jelenetős rendezvények. 1923. június 24-én országos úszóversenyt rendeztek. Megindult a külföldiek látogatása, illetve a kiutazás az európai országokba.[21] Az utazási lendületet az 1929-1933 közötti gazdasági válság visszafogta, ennek ellenére megindult a közműfejlesztés. 1929. március 30-án megnyílt az új Korona Szálló. Április 27-én pedig a város megalapította az Egri Idegenforgalmi Hivatalt (EIH), továbbá az Egri Idegenforgalmi Tanácsot.[22] Az egri idegenforgalom eredményeinek elismeréseként az Országos Idegenforgalmi Tanács Egerben rendezte meg vándorgyűlését.[23] Eger és környéke kirándulóinak program-összeállításában sokat tett az 1922. május 14-én újjáalakult MTE EBO is.[24]

Az 1920-as évek elejére befejeződött a vendéglátás, turizmus újjáéledése, és Heves megye is bekerült az idegenforgalom országos sodrába. A már addig is rendszeres idegenforgalmi munka szervezetté vált az arra hivatott intézmények közreműködésével. 1932-től megindultak a "filléres" gyorsvonatok, amelyek a kirándulók tömegét hozták Egerbe Budapestről és Debrecenből, június 15-én meg Egerből vitték Budapestre, majd Pécsre. Az EIH Karcos Béla vezetésével kiépítette idegenforgalmi kapcsolatait. Az 1932/1933. tanévre országos iskolai kirándulásokat szervezett Egerbe, és ezzel megvetette a diák idegenforgalom (kirándulás, tanulmányi út) alapját. A programok, a szállás és a vendéglátás sokaságát nyújtotta Dr. Thirring-Dr. Vigyázó: Eger filléres kalauza, a saját kiadású Lloyd könyvek Magyarország útikönyv Eger kiskalauza.[25] Szmrecsányi Miklós Egri kalauzát német, angol, olasz és francia nyelven is kiadta, amelynek első felhasználói 1933. augusztus 11-én a gödöllői táborból különvonattal idelátogató cserkészek voltak. A fiatalokat elkísérte Peter Baden Powel, a főcserkész fia is, aki dicsérően nyilatkozott az egri vendéglátásról, és ezzel búcsúzott: "Éljen Magyarország!"[26] Október 15-23. között a megyei gazdasági egyesület az EIH-hel megrendezte az Egri Borhetet, amelyet az idegenforgalom szolgálatába állítottak. A borhét szép kiállítású színes plakátjából 8 ezret itthon, 2 ezret külföldön helyezett el az idegenforgalmi hivatal.[27] A szüreti nap és a borhét sikerei egyben az egri és a Heves megyei idegenforgalmi eredményeket is tükrözték.[28] Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter az Egri Borhéten az EIH tevékenységét is méltatva kijelentette: "Az eddig tapasztaltak bíztatók, de tovább kell lépni... Egert idegenforgalmi központtá kell fejleszteni!"[29] A hivatal már ennek megfelelően tárgyalt 1934. április 2-13. között négyszer is Frank Tivadar városi tanácsnokkal Eger 1921. évi idegenforgalmi tervének továbbfejlesztéséről és a támogatási összeg folyósításáról. A képviselő-testület Frank közreműködésével nemcsak új tervezetet fogadott el, hanem jóváhagyta az idegenforgalmi költségvetést is.[30] Az új idegenforgalmi terv 1934/1935-re a következő öt területen számolt a lakosság segítésének lehetőségével: Jelentkezzenek 1. akik díjmentes idegenvezetésre vállalkoznak, 2. akik idegen nyelven bemutatnák Egert, 3. akik szobát adnak ki kirándulóknak, 4. akik élelmeznék a kirándulókat, 5. akik megengedik, hogy pincéjüket megtekintsék.[31] A város idegenforgalmi törekvéseinek egyik nagy eredménye volt 1934-ben az, hogy a belügyminisztérium a fürdőnek az Egri Városi Gyógyfürdő nevet adományozta.[32] Miután az EIH biztos alapokra helyezte a város fellendülő idegenforgalmi jövőjét, a környék és az egri Bükk turizmusának fejlesztéséhez kezdett az EBO bevonásával. Első állomásaként 1934. július 16-án a Várhegyen felavatták az Isaák Gyula Menedékházat, "az itteni turistaélet fellegvárát."[33] A környék idegenforgalmi beszervezésében pedig az Országos Magyar Weekend Egyesület segített az osztályintéző Hammel Árpád irányításával. Eger és a közeli települések (Noszvaj, Szarvaskő, Mikófalva - ahol évekkel később megrendezték a passió játékokat -, Szilvásvárad) idegenforgalmi élete ettől kezdve kölcsönösen fejlődött.

Gyöngyös és a Mátra idegenforgalma újraindításáról az ME 1920. november 3-i taggyűlésén tárgyaltak először. Beszéltek a háború és a forradalmak, illetve az 1917. évi tűz pusztításairól. Stiller János ügyvezető elnök a mostoha körülmények ellenére cselekvésre hívta az egyesület tagságát: "Most mégis ezen a tájon szeretnők felette nagy buzgalommal tenni mindent. Hiszen országunk gyilkos megcsonkításával (utalás a trianoni békére, M. L.), a mi kedves Mátránk maradt egymagában hegyvidéki kirándulóhelyünk."[34] A város újjáépítésével szállodák, vendéglők nyíltak. A közúti hálózat fejlesztésével terjedt az autóbusz, illetve személyautó forgalom. A Mátravasút Gyöngyös-Mátrafüred vonalán 1926. június 18-án megindult utasszállítás hamarosan a mátrai idegenforgalom egyik nevezetessége lett.[35] Július 1-jén felavatták a gyöngyösi sportuszodát, amely kft-szerződéssel bevonta a turistaforgalomba az 1925-ben megújított Vízgyógyintézetet, és megkísérelték a Csathó-kerti gyógyfürdő újbóli megnyitását.

Gyöngyös polgármestere, dr. Puky Árpád az országos hatókörű Idegenforgalmi és Utazási Vállalat Rt fiókirodáját még 1922-ben megnyitotta. Ennek utódával, az IBUSZ-szal 1927-ben meghosszabbította az együttműködési szerződést, és annak közreműködésével 1929. április 27-én (egy napon az egrivel) megalapította a gyöngyösi Idegenforgalmi Hivatalt (GYIH).[36] A GYIH az idegenforgalom szervezője, összehangolója és irányítója lett. Gyöngyös az 1930-as évek elejétől elsősorban a Mátra, másodsorban a saját turizmusának fejlesztését szorgalmazta. Ez nem önzetlenség, főleg nem lemondás volt a város részéről, hanem annak felismerése, hogy "Gyöngyös a Mátra által fog fejlődni."[37] A GYIH az ME-vel hozzálátott távolabbi helyek szervezéséhez is. 1932 elején Budapesten, a Balatoni Iroda helyiségében megnyitotta a fővárosi kirendeltségét.[38] Mátraháza, Kékes és Galya vonzása mellett Parád varázsa szintén nőtt. Parád tulajdonképpen gyűjtőnév, amely a 9 km hosszú Parádi-Tarna-völgyben három kirándulóhelyet jelöl: 1. Timsós-fürdő, azaz Parád-fürdő, 2. Parád község, 3. Csevice-forrás és -fürdő, azaz Parád/Sasvár. Parádfürdőn 1924-1928 között már 7 szálloda, 4 kisebb villa (panzió) (190 szoba) és turistaszálló (2 terem) fogadta a vendégeket. A gyógyfürdőben korszerű eszközöket alkalmaztak, és négyféle gyógykúrát vezettek be. 1929. augusztus 1-től a Parádi Fürdőigazgatóság (PF) teljes jogkörrel fogadta a vendégeket.[39] A következő években a PF jó propagandával (1930. január1-jétől a gyöngyösi városházán ügynöki irodát tartott fenn) főleg a külföldi vendégforgalmat növelte. Amíg 1927-ben 3.276, 1930-ban 4.990 volt a parádi összvendégek száma, amelyből 250-350 fő volt a külföldi.[40]

Az MO bővítette szomszéd kapcsolatait. 1932. június 12-én segített a mátrai Vándor-forrás foglalásában, amelyet az MTE Salgótarjáni Osztálya, Zagyvapálfalvi Osztálya, Pásztói Osztálya, valamint a Hatvani Osztály ünnepélyesen rendezett. 1931. január 4-én, a mátrai síviadal nyitásaként dr. Puky felavatta a síugrósánc rövidebb szakaszát. A téli sportok feltételei tovább javultak, mert 1934. január 18-án megrendezték a magyar ugróbajnokságot és lesiklóversenyt, február 2-4 között a nemzetközi összetett síbajnokságot, 14-16 között a hadseregsíversenyt, 25-én a "Kékes-kupáért" lesikló csapatversenyt a Kékes és Mátraháza között épített lesiklópályán.[41] 1932-ben az IBUSZ-központ ötletét felhasználva az ME kiadta a jelszót: "Nyaraljunk itthon, a Mátrában!"[42] A jó propaganda eredményt hozott, mert a következő időkben évenként több kedvezményes utazást is szervezett a GYIH és a mátrafüredi IBUSZ kirendeltség. Az úgynevezett filléres vonatok ezer számra hozták Gyöngyösre, vagy vitték Gyöngyösről a kirándulók ezreit ide, illetve szerte az országba.

1937 elején ifj. Fazekas József lett a GYIH vezetője. Első, hivatalos útja az EIH ügyintézőjéhez, Karczos Bélához vezetett, akivel megkötötte a két város idegenforgalmi együttműködéséről szóló szerződést.[43] Fazekas június 15-én 5000 turista részvételével megrendezte az ME fennállásának 50. évfordulója ünnepi közgyűlését és műsorait, szeptember 19-26. között pedig a Gyöngyös-Mátra-Hét ünnepségeit.[44] Az utóbbiakon emlékezett meg Gyöngyös várossá nyilvánításának 600. évfordulójáról. Abban az évben a város idegenforgalma 40.000 fő volt. Az 1937. évi gyöngyösi és mátrai idegenforgalmi eredmény az azévi országos eredményt tükrözte, ugyanis az egykorú összesítések és a későbbi feldolgozások szerint is az 1937. évi kiemelkedett a II. világháború előtti átlagból. A Gyöngyösön keresztül vezető forgalom az 1936. évi 108.000 főről 1937-ben 116.600 főre nőtt.[45] Eger növekvő idegenforgalma szintén megfigyelhető az 1930-as évek közepén. A kirándulók zavartalan ellátását sikerrel oldották meg az újabb létesítmények, amelyek sorát a Kis-Korona szórakozóhelyiség vezette be. Négy panzió nyílt, és 1936-ban a közeli Síkfőkúton a város "olyan tündéri nyaralótelepet létesített, amilyen kevés akad az országban."[46] Az ország más tájára vágyó egri és környéki kirándulók ezreit tovább is a szervezett filléres vonatok, vagy filléres gyorsok szállították.

Jeles nap volt az egri idegenforgalmi propagandának 1937. október 30-a. A budapesti rádió városismertetőt közvetített a várból, vármegyeházból, főszékesegyházból, érseki palotából, a minaret és a Dobó-szobor mellől.[47] A belső vendégforgalom mellett a külföldi kirándulók száma is nőt. Az úgynevezett kiemelkedő kiránduló napokon ezrek jöttek Egerbe. 1938 húsvétján 1600 idegen fordult meg a szépülő barokk városban.[48] A szívesen fogadott vendég még otthon is emlékezett Egerre, amint arról a Giornale d'Italia című lap cikkírója is tette.[49] Az utolsó békeév kiemelkedő idegenforgalmi rendezvénysora, az Egri Ünnepi Hét szeptember 24.-október 1. között zajlott le. A HMGE szőlő-, gyümölcs- és borkiállítása, ipari és kereskedelmi kiállítás, a Heves Megyei Automobilosok Egyesületének csillagtúrája, a Magyar Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Országos Bizottságának idegenforgalmi tanácskozása, tanügyi konferencia tette változatossá a hét műsorát.[50]


4. A II. világháború éveiben

Az egyre aggasztóbbá váló európai politikai helyzet ellenére sem a belföldi, sem a külföldi kirándulók száma nem csökkent jelentősen Heves megyében. Az EIH nyilatkozatban közölte, nem fejlődött vissza az egri idegenforgalom sem.[51] Sőt, bizonyos élénkülés is tapasztalható volt az EIH tevékenységének bővülésében: 1939. július 25-én közreműködött a fentebb említett vendéglősök és korcsmárosok országos szövetsége Heves Megyei Szakosztályának megalapításában.[52] Eger varázsának köszönhetően a nyáron a fővárosi Kovács és Faludi Filmcég hozzálátott dr. Kapor Elemér szövegkönyve alapján a város első idegenforgalmi filmjének elkészítéséhez. 1940. január 2-án pedig dr. Kálnoki István polgármester tette közzé Eger idegenforgalmi távlati tervét, amelyben további, újabb városismertetők közreadását is jelezte.[53] Amíg az ország számos helységében csökkent az idegenforgalom, Eger még mindig tartotta a "szintet." Ezért is rendezhette meg a városházán az EIH az Országos Magyar Idegenforgalmi Hivatal (OMIH) vezető szakembereinek bevonásával a szeptember 14-i országos idegenforgalmi értekezletet. A tanácskozást az egriek úgy minősítik, hogy az "a város idegenforgalmi értékének kitüntető elismerését jelenti."[54]

Magyarország 1941. június 26-i háborúba lépését követően Heves megye idegenforgalma, hasonlóan többi megyékéhez, fokozottan csökkent. Szeptember és 1942 májusa között az Eger környékére irányuló kirándulóforgalom egy-két diákrendezvényt kivéve, visszaesett. Nem járt eredménnyel az EBO erőfeszítése, amely az 1942 februári közgyűlésén (megújítva az osztály tisztikarát) elfogadta azt az idegenforgalmi fejlesztési tervezetet, amely 1945-ig vázolta a teendőket.[55] Nem hozott fordulatot a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter 46320/1942. sz. rendelete sem, amelynek végrehajtási utasítása a jelentősen kedvezményezett - a belső és külső idegenforgalom szempontjából kiemelt városok közé sorolta Egert (és Gyöngyöst) is.[56] Bár a háború miatt tovább csökken az idegenforgalom most már Egerben is, lelkes idegenforgalmi szakemberek, lokálpatrióták 1943 októberében a város életének újbóli fellendülésében reménykednek, és abban, hogy a "magyar Weimarrá" válik. Sajnos, ez csak ábránd maradt. A november 9-i egri rádiónap sem indította el kellően a kirándulók áradatát.[57]

Gyöngyös és a Mátra 1939/1940-től gyérülő idegenforgalma 1942/1943-ra megtorpant. Fazekas 1942. június 2-án, az ME, a Mátrafüredi Üdülő Bizottság (MÜB) és a GYIH mátrafüredi tanácskozásán sötét színnel festette le az idegenforgalom csökkenését. A többek között kijelentette: "Észre kell vennünk, hogy ez a háború megtörte idegenforgalmunkat... Már csak a kispénzű vendégek jönnek. Sajnos, azok is egyre kevesebben."[58] A mátrai idegenforgalmi élet lendítésének kísérlete 1943 őszén végképp befulladt: A Mátrafüredi Nyaralótulajdonosok Egyesületének kezdeményezésére még az év elején megalakították a Gyöngyösi és Mátrai Szállodák Egyesületét 65 szálló és panzió csatlakozásával. A gyöngyösi polgármesteri hivatalhoz október 29-én benyújtott tájékoztatóban e szállodák egyesülete az idegenforgalom és a turistaélet leállásáról, a forgalom szüneteléséről és az élelmiszerek akadozó beszerzéséről panaszkodott.[59]

Az EIH az utolsó kirándulást 1944 tavaszán Kárpátaljára szervezte. Azonban az április 8-12 közötti úthoz nem kapta meg a belügyminisztériumtól az utazási igazolványokat, emiatt el sem indíthatta a csoportot. A vendégforgalom Egerben is alábbhagyott, még a fürdőkben és a strandon is. Pedig éppen az 1944. év fürdőforgalmát segítendő - a kabinsort és a fogadóhelyiségeket 3-4 ezer fő érkezésére számítva kibővítették.[60] A július 30-án rendezett észak-magyarországi úszóbajnokságon csak a közeli nagyobb városok versenyzői jöhettek el Egerbe, mert az ideutazáshoz ugyanúgy rendőrségi engedély kellett, mint az elutazáshoz. Július 28-án életbe lépett a MÁV utasforgalmi korlátozása, amely gyakorlatilag megszűntette az idegenforgalmat.[61] A MÁVAUT gyöngyösi kirendeltsége júniusban minden távolsági, júliusban a környékre irányuló menetrend szerinti járatait megszüntette.

1944. július 15-én utoljára tartotta meg Egerben az EIH, Gyöngyösön a MÜB és az ME az ülését. Nyáron, a zsidók deportálásakor Gyöngyösön és a mátrai településeken 30 szállodát, vagy panziót számoltak fel. Szeptemberben a többi mátrai szálloda is bezárta ajtaját.[62] 1944 őszén és telén Heves megyén is végigpusztított a II. világháború.

Tourism in Heves County, 1901-1944

-- Summary --

The Heves County region in northern Hungary had already enjoyed considerable tourism during the nineteenth century. Beginning after the turn of the century tourism at Eger and its surroundings, Gyöngyös, Parád and the Mátra Mountains became increasingly attractive due to the growing urbanization and the excellence of the local wines and expanded significantly. The spa at Parád also attracted growing attention. Eger and its historic castle drew many foreign visitors, who also found enjoyment in the region's recreational facilities. Sport tourism also led to an increase of visitors to the area. The Mátra Circle was founded in 1887 and in 1897 the Bükk Mountains Department of Eger, which even managed to help tourism during World War I and the turbulent times that followed.

The recovery of tourism after the war was hindered by inflation and the Great Depression of 1929-1933. Then briefly tourism expanded dynamically. The tourist bureaus of Eger and Gyöngyös, as well as the spa at Parád, promoted hiking and scenic tours. Excursions for foreigners were organized by the IBUSZ offices at Eger and Gyöngyös. During the summertime village tourism increased, while in the winter sports proved to be popular in the Mátra Mountains. Approximately 500 people attended the Gyöngyös-Mátra Week of September 1937. The bustling tourism of Heves County suffered during World War II and was particularly hard hit during the last weeks of the war.

Jegyzetek

[1] Heves megye idegenforgalmához ld.: Kapor Elemér: A Heves megyei idegenforgalom kezdetei. Kézirat. Eger, é.n. [1980?] Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 119-80. sz. tétel (továbbiakban: Kapor); Misóczki Lajos: Adatok Gyöngyös és a Mátra idegenforgalmához 1918-ig. In: Annales Musei Agriensis. Az Egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve. Agria XXVII-XXVIII. Eger, 1992. 207-222. p.; Misóczki Lajos: Az idegenforgalmi és turisztikai élet Gyöngyösön és a Mátrában 1919-1944-ig. In: Egri Történelmi Évkönyv. Eger, 1994. 65-101. p.; Misóczki Lajos: Hanák Kolos és a Mátra idegenforgalma. In: Hanák Kolos Emlékkönyv. Gyöngyös, 1994. 40-53. p.

Jelen tanulmány készült az OTKA-T-4653. támogatásával.

[2] Magyarország és a Nagyvilág, 1868. augusztus 23., 404-405. p.; Kátai Gábor - (Montedégói) Albert Ferenc (szerk.): A magyar orvosok és természetvizsgálók 1868. augusztus 21-től 29-ig Egerben tartott XIII. naggyűlésének történeti vázlata és munkálatai. Eger, 1869. 3. p.

[3] Albert Ferenc: Előszó. In: (Montedégói) Albert Ferenc (szerk.): Heves és Külső Szolnok törvényesen egyesült vármegyéknek leírása. Eger, 1868. VI. p.

[4] 1867-ben a Heves megyei városok (mezővárosokkal) szállodáinak és fogadóinak száma 15, a községek fogadóinak és szállásadó csárdáinak száma 18, a kávéházaké 5 volt. Gyöngyös Város Tanácsa (továbbiakban: GyVT) V.B. MGO, Heves Megye Gazdasági Egyesület iratai, Általános statisztikák, Töredék. 1858-1867 közötti köteg, F jelzet.

[5] Eger, 1866. május 17. 176. p.; Eger, 1867. május 2. , 150. p.; Eger, 1870. február 3., 40. p.; Eger, 1871. szeptember 14.

[6] Idegenek. In: Eger, 1876. november 30., 332. p.; illetve: Idegenek névjegyzéke. In: Egri Híradó, 1893. október 7., 6. p.

[7] A Mátra Osztály, 1887-1891. In: Posewitz Tivadar: A Magyarországi Kárpát Egyesület története, 1873-1898. Igló, 1898. 133-136. p.; illetve: Egri Bükk Osztály, 1891. In: Uo., és 149-150. p. Továbbá: Hanák Kolos: A Mátraegylet. In: Déry József-Thirring Gusztáv (szerk.): A Magyar Turista Egyesület 25 éves múltja 1888-1913. Bp., 1913. 222-228. p.

[8] Kapor, 4. p.

[9] Kapor, 5. p.

[10] Az egri fürdők. In: Eger, 1914. április 16. , 3. p.

[11] Az egri vészre ld.: Kozári József: Adalékok a filoxera-pusztításának Eger város gazdaságára gyakorolt hatásához. In: Acta Academiae Paedagogicae Agriensis. Nova Series, Tom. XVI., Az Egei Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Füzetei. Separatum. Eger, 1982. A gyöngyösi vészre ld.: Misóczki Lajos: A filoxéra-vész a gyöngyösi-visontai borvidéken. In: Agria. Az Egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, XXIV. Eger, 1988. 143-163. p.

[12] Bréhm János: A parádi gyógyfürdő ismertetése. In: Borovszky Samu (szerk.): Heves vármegye. Bp., 1909. 274. p.

[13] Molnár József: A gyöngyösi középkori kereskedelem. Bp., 1970. (Kézirat) (továbbiakban: Molnár, 1970.) 11. p.

[14] A szálló- és vendéglátóhelyek felsorolása mellett eligazított a Mátra jelzett turistaútjain. Kép- és rajzos mellékletei hasznos útiprogramokat javasoltak.

[15] Molnár, 11. p.

[16] A gyöngyösi tűzre: Vendéglősök Lapja, 1917. június 5., 1. p.; Gyökkössy Endre: A gyöngyösi borok, a gyöngyösi vendégfogadósok.

[17] Molnár, 12. p.

[18] Sugár István: Az egri fürdőkultúra története. In: Sugár István (szerk.): Eger gyógyvizei és fürdői. Eger, 1983. (továbbiakban: Sugár, 1983.) 193. p.

[19] Molnár, 16. p.

[20] Kapor, 6 . p.

[21] Kapor, 5 . p.

[22] Kapor, 12 . p.

[23] Kapor, 13-14. p.

[24] Turisták Lapja, 1922., 3-5. sz. 57. p.

[25] Részletes helyi kalauzok ld.: Kellner E. Kny., Bp., 1933. és Lloyd könyvek, Fővárosi Ny. Rt., Bp., é.n. [193?]

[26] Beszélgetésünk a világ főcserkészének fiával. In: Hevesvármegye, 1933. augusztus 15., 3. p.

[27] Az egri borhét. In: Hevesvármegye, 1933. szeptember 15., 1. p.; Az egri borhét. In: Hevesvármegye, október 1., 1-2. p.; Az egri borhét. In: Hevesvármegye, október 15., 1. p. (A plakát Pál György munkája.)

[28] Idegenforgalom. In: Városok Lapja, 1933. október 15., 490. p. Az október 15-i szüreti napon Kállay Miklós földművelésügyi miniszter is jelen volt. Városok Lapja, november 2., 503. p.

[29] Hatalmas fejlődés várható Eger város idegenforgalmában. In: Hevesvármegye, 1934. április 15., 10. p.

[30] Uo.

[31] Kapor, 21. p.

[32] Sugár, 1983. 216. p.

[33] Turista nyaralók... In: Hevesvármegye, 1934. augusztus 1., 8. p.

[34] GYVT V. B. Irattára, Kereskedelmi gyűjtemény 1901-1950. Tanácselnöki összesítés, 1950. december 31., hivatkozással az 1920. november 3-i ME taggyűlés eredeti jegyzőkönyvére. (K).

[35] GYVT V. B. Irattára, Polgármesteri iratok, az 1926. június 30-i polgármesteri jelentés Heves megye alispánjához, 2. (P).

[36] Uo., az 1930. év iratok.

[37] Molnár, 5. p.

[38] Egyesületi élet. In: Turistaság és Alpinizmus, 1932. 16. p.; ill.: Turistaság és Alpinizmus, 1933. 11. sz., LXV. p.

[39] Turisták Lapja, 1930. 1. sz., 21. p.

[40] GYVT V. B. Irattára, P, Idegenforgalmi iratok, Statisztikai összesítések, 1930. év (I).

[41] Egyesületi élet. In: Turisták Lapja, 1933. 11. sz.

[42] GYVT V. B. Irattára, K, 1901-1950.; Nagy Dezső: Kereskedelmünk és vendéglátásunk. Kézirat, Gyöngyös, 1953. január 18. , 6. p., és VI. sz. melléklet (továbbiakban: Nagy, 1953.)

[43] Nagy, 1953. 9. p.

[44] Gyöngyös-Mátra Hét. In: Gyöngyösi Népújság, 1937. augusztus 1., 2. p.; Felhívás. In: Tiszajobbparti Mezőgazda, 1937. augusztus 1., 175. p. ill.: Gyöngyösi Újvilág, 1937. szeptember 26., 1. p.

[45] GYVT V. B. Irattára, K, 1901-1950, az 1950. évi idegenforgalmi köteg

[46] Városok Lapja, 1936. július 15., 427. p.

[47] Eger Gyöngyösi Újság, 1937. október 28., 2. p. és Kapor, 26. p.

[48] Eger, 1938. április 20., 1. p.

[49] Eger, 1938. július 9., 1. p.

[50] Eger, 1938. október 6., 2. p.

[51] Eger, 1939. június 4., 1. p.

[52] Eger, 1939. július 20., 2. p.

[53] Eger a bor, az iskolák és a fürdők városa. In: Eger, 1940. január 3., 1. p.

[54] Eger, 1940. szeptember 14., 4. p.

[55] Eger, 1942. február 25. 2. p.

[56] Eger, 1942. június 6., 1. p.

[57] Eger, 1943. november 3., 1. p.

[58] GYVT V. B. Irattára, K, 1901-1950, az MTE ME 1942. június 2-i jegyzőkönyve, 3. p.

[59] GYVT V. B. Irattára, K, 1901-1950, az 1943. október 29-i levél, 1-2. p.

[60] Eger, 1944. május 4., 2. p.

[61] Eger, 1944. augusztus 4., 2. p.

[62] Nagy, 12. p.

Csíki T.: Zsidóság TARTALOM Tischler J.: Lengyel válság