Hermann R.: Kormánybiztosság | TARTALOM | Csíki T.: Zsidóság |
Szabó Dániel
A magyarországi lapok 1877. február 16-án
közölték a hírt, hogy
"Körmöczbányán az elhunyt Lehoczky helyére e
hó 15-én egyhangúlag Pesty Frigyest
választották meg, ki a Szabadelvű Párthoz tartozik".
Nyolc évvel a kiegyezés és két évvel a
fúzió, azaz a Szabadelvű Párt megalakulása
után még mindig igaz Toldy Ferenc megjegyzése: "Ma a
poéta, holnap a történész avatkozik a
politikába: miért ne? Csak tiszta legyen a szándék,
aztán nincs mit egymásnak szemünkre hánynunk, ha nem
értünk is egyformán hozzá."[1]
Az adott példán, Pesty Frigyes képviselővé
válásán (amely különben csak a
következő általános választásokig, 1878
augusztusáig tartott, mivel akkor vereséget szenvedett Gyurgyik
Gyulától) sokat bemutathatunk a dualizmus politikai,
választási rendszerének
működéséből, a helyi és központi
értékek egybeeséséből és
ütközéséből, a pártok párt
létéből vagy nem-létéből, s a
politikai elit mozgásformáiból. Természetesen az
itt kapott kép csak az egyik modell. Jellemzői
mindenekelőtt a kisváros lét, azaz a
közigazgatási egység és
választókerület többé-kevésbé
egybeesése. Részben ebből következik, hogy a
választójogosultakon belül a politikai referencia-csoport
erőssége is nagyobb. Több településre
kiterjedő választókerületben nem ilyen homogén
a politikailag "meghatározó elem", s
tevékenységük is más formájú a
szavazáshoz való mozgósításkor:
városban az egyéni, míg vidéken a csoportos
mobilizáció a meghatározó. Lényeges
még a közjogi politizálás iránti viszonylagos
semlegesség. Az adott példa is bizonyítja, hogy a
képviselőházi politikát meghatározó
1848-1867 ellentét nem általános az egész
országban, s így a politikai piac vizsgálatát soha
nem szűkíthetjük le egyedül erre a
kérdésre. Az, hogy időközi
választásról, s nem egy általános
választás szeletéről van szó,
mindenekelőtt a külső körülményeket
változtatja meg, magának a városnak, a
választókerületnek mozgósítása egyforma
általános és időközi választás
idején, csak a vezető politikusok és hivatalok
rendelkeznek több energiával az időközi
választáskor egy kerületre koncentrálni.
I. Az általános helyzet. 1875-től a Deák
párt és a balközép
fúziójából létrejött
Szabadelvű Párt uralja a magyarországi
pártpolitikai helyzetet. Tulajdonképpen
stabilitásának bizonyítéka, hogy nem pusztán
közjogi ellenzéke van, hanem világnézeti is a Sennyey
Pál által vezetett Jobboldali ellenzék. A
konzervatív politikusok nem érezték veszélyben a
dualista rendszert, ezért "megengedhették maguknak", hogy
külön ellenzéki pártként szervezkedjenek.[2] 1877-ben lejárt az 1867-ben
Ausztriával között vám- és kereskedelmi
szövetség (a gazdasági kiegyezés):
megújítására már 1876
januárjában megindultak a tárgyalások. Ezek a
kormánypárton belüli bomláshoz vezettek, a
szabadelvű politikusok egy része elfogadhatatlannak tartotta a
Tisza által tett közjogi kompromisszumokat, s 1876
májusában kilépve a pártból
önállóan Független Szabadelvű Párt
néven szervezkednek.[3]
1877 februárjában végül a "bankkérdés",
azaz a Monarchia jegybankjának kérdése törésre
viszi a kérdést; Tisza Kálmán február
7-én beadja lemondását Ferenc Józsefnek, s az
uralkodó azt elfogadja. A válság február
25-én megegyezéssel, s Tisza újabb miniszterelnöki
kinevezésével zárul.[4]
Tehát kormányválság van, s a
kormánypártnak minden új mandátum fontos,
pontosabban fogalmazva minden újabb mandátumvesztés
kritikus lehet.
II. Körmöcbánya helyzete. A magyarországi
gazdaságban valamikor jelentős szerepet játszó
Körmöcbánya főbányaváros a XIX.
század második felében egyértelműen
visszafejlődött. A város 1848-ban önálló
törvényhatóság lett, de
bányászatának jelentősége egyre kisebb,
még mindig fontos mint az egyedüli magyar királyi
pénzverőhivatal székhelye, de súlya egyre
csökkent.[5] A várost
tulajdonképpen "megsértették", mikor az 1870-es
évek közigazgatási rendezéseinek sorában[6] mivel lakosságszáma
tízezer alatt volt, előbb önálló
törvényszékét, majd önálló
törvényhatóság voltát vesztette el, bár
szabad királyi városi és
főbányavárosi címét megtarthatta.[7] Mivel két megye
határterületén feküdt maga a város
dönthette el, hogy melyik törvényhatósághoz akar
kerülni. Így lett 1876-ban a város Bars megye része
(a másik lehetőség Zólyom vármegye volt).
Tehát egy problémákkal küzdő, sértett
és éppen átalakulás folyamatában levő
területen fekvő választókerületben tartottak
1877. február idusán választást.[8]
III. Körmöcbánya az országos politikában.
Mint az kiderült az 1877-es időközi választáson
Körmöcbánya szabadelvű (azaz kormánypárti)
képviselőt választott meg. Ez nem meglepő a
városnak az alkotmányosság újra megindulása
óta mindig kormánypárti képviselője volt, s
a későbbiekben is mindig ilyet küldött a
képviselőházba. Ez nem jelentette azt, hogy a
városban pusztán kormánypárti politikusok
találhattak politikai bázist, de ezek túlsúlya
olyan nagy volt, hogy a helyi "kormánypárt" bizonyos esetekben
megengedhette magának azt is, hogy ne pusztán egy jelöltje
induljon a választásokon. Például 1869-ben
Splényi Béla báró a leadott szavazatoknak csak
50,14%-val szerezte meg a mandátumot, de legerősebb
ellenjelöltje a szavazatok 28%-át megszerző Havas
Sándor ugyancsak a Deák- illetve a kormánypárt
híve volt. A városra tehát a kiegyezés és a
kormány melletti állásfoglalás, ugyanakkor az ilyen
jellegű nagypolitika híveinek megosztottsága volt a
jellemző.
IV. A helyzet. 1875-ben az általános
választásokon Lehoczky György körmöcbányai
ügyvéd, 1867-1868-ban a város ügyésze szerzi meg
a mandátumot. Ő 1876. december 20-án elhalálozik, s
ekkor lép a képbe Pesty Frigyes, aki az első
perctől kezdve igényt tart a képviselői helyre.
Már itt le kell szögezni, nincs adat arra, hogy pusztán vagy
akár elsősorban Pesty politikusi vágyairól van itt
szó, vagy a Szabadelvű Párt korifeusai már
korábban számba vették az országos
hírű férfiút, mint olyat, akit a legközelebbi
időközi választásokon indítani lehet, mint
olyat, aki bizonyosan megmarad bármely feszültség
ellenére a kormány oldalán. Egy biztos már december
végéről fennmaradtak olyan levelek, amelyek Pesty
képviselőjelölti jelentkezésére
reagálnak.[9]
V. A jelölt, és későbbi
képviselő. Pesty Frigyes 1823 márciusában
Temesvárott született, apja szíjgyártó volt.
Már 1848 októberében magyarbarátsággal
vádolva összeütközésbe kerül a helyi
osztrák hatóságokkal, akik a külvárosba
internálják. 1849 áprilisában Debrecenbe megy s a
Klapka által vezetett hadügyminisztériumban a
hadügyi-igazságügyi osztályon nyer alkalmazást.
A szabadságharc után emigrál
Törökországba, de betegségére tekintettel
hazatérhet. Ezután többször rövid időre
letartóztatják, többek között
"koronarejtegetéssel" vádolva. 1850-ben az éppen
megalakult temesvári kereskedelmi- és iparkamara
titkárává választják, e posztot 1864-ig
tölti be. Mint ilyen több bel- és külföldi
utazást tett, többek között a bányaipart
tanulmányozva.
1858 és 1861 között szerkesztette az általa
alapított Delejtű című lapot, s ennek
következtében a korszak szóhasználatával
számtalan "zaklatásoknak volt kitéve". 1861-ben
tiszteletbeli főjegyzőnek választják, ugyanezen
évben felajánlják neki Temesvár
polgármesterségét, amit nem vállal el, de az
újaradi választókerület képviselője
lesz.
Ezek után már csak az ötvenes években megkezdett
történetírói tevékenységével
foglalkozik. 1859 decemberében a Magyar Tudományos
Akadémia levelező tagjává is
választják. Mint történész
mindenekelőtt történelmi helynévtárakat
készít és országos ismertségre tesz szert.
Így a Szabadelvű Párt személyében egy olyan
jelölttel rendelkezik, akinek neve a "művelt
közönség" körében ismert, múltja 1848-as
tevékenysége, 1849-1850-es illetve 1860-as
letartóztatásai miatt a 48-as hagyományokhoz köti, s
mivel 1861 óta aktívan nem politizál nincsenek vele
szemben politikai előítéletek.
VI. Az 1877-es történet. Kihez is fordul - ismereteink
szerint - Pesty? Három személyről tudunk: Campione
Sándorról Körmöcbánya város
polgármesteréről,[10]
Pehatsek Alajos bányaigazgatóról, aki a
körmöcbányai városi Szabadelvű Párt
elnöke,[11] és Majláth
Istvánról, Bars vármegye
főispánjáról.[12]
Úgy tűnik, Pesty minden követ megmozgat:
támogatói írnak a főispánnak, s helyi
polgároknak azt a (valószínűleg igaz)
benyomást keltve, hogy a Szabadelvű Párt központja, s
a kormány Pesty jelöltségét és
megválasztását támogatja. Ennek megfelelően
alapvetően pozitív válaszokat kap Barsból,
Körmöcbányáról.
Valószínűleg ő maga az, aki január
elején megjelenteti a következő közleményt a
sajtóban: "A körmöczbányai
választókerület, az elhalt Lehoczky György
helyébe Pesty Frigyes ismert történettudóst
léptette fel egyhangúlag, ki már volt a
képviselőház tagja."[13]
Ez egyszerre tükrözi, hogy Pesty biztos
megválasztásában, s ugyanakkor a választók
és esetleges ellenjelöltek számára azt a
benyomást kelti, hogy a választás már lefutott. Az
egyhangú felléptetés természetesen csak a
Szabadelvű Pártra vonatkozik, ilyetén megfogalmazása
valószínűleg más párti ellenjelöltek
elijesztését szolgálja. Annyiban jogos, hogy a
választási kampány során nem merül fel az,
hogy bármely ellenzékben lévő párt
(akármilyen feszültségek vannak is a kormány
és a város között) jelöltet
állítson.
A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Végig kell járni a
szokott fázisokat. A kezdeményezés nem valamely
állandóan működő városi egyletből[14]jön, hanem az egyes
jelöltektől s a helyi, városi Szabadelvű
Párthoz torkollik. Tulajdonképpen a
képviselőséghez való eljutás első
lépése ennek (s esetleg a megyei pártnak)
megnyerése.[15] Mindenekelőtt
magát a pártot kell alvó állapotából
felébreszteni, mivel a dualizmuskori helyi politikai pártok a
választások közötti időszakban, ha
egyáltalán, csak latensen léteznek, tulajdonképpen
az azt meghatározó személyiségek minden
választáskor újra szervezik, újra élesztik
azt. Körmöcbányán 1877-ben a szokott
jelöltkijelölésen kívül még egy feladat
vár a pártra, új elnököt kell
választania. Pehatsek az eddigi elnök, ugyanis, betegsége
miatt lemond erről a posztról. A korszakban
általában a "párt" csak egyszer ülésezik egy
választás előtt: eldönti ki lesz
képviselőjelöltje, s azután csak a
választási kampány eseményeit szervezi. Nem
így történik 1877-ben Körmöcbányán.
Az első pártgyűlés nem igazán tudja
betölteni a caucus feladatkörét. Január 21-én
ugyanis két jelölt, s annak támogatói jelentkeznek
ott. Az egyik Justh József Túrócz megyei földbirtokos
volt alispán a másik Rutska Tivadar kolozsvári
erdészeti hivatalnok. Pesty neve itt a főispán
értesülése szerint el sem hangzott, a városi
kormánypárt ekkor megválasztott új elnöke
Schrőder Károly m. kir. főreáltanodai
igazgató[16] Pestynek írott
beszámolója alapján a Pehatsektől kapott
információk alapján ő közölte Pesty
életrajzát a választókkal.
Kétségtelen, hogy az első értekezlet után
két szabadelvű jelölt volt
Körmöcbányán. A kampány azonnal megindult: "A
Justh pártbeliek élénken mozogtak, zászlókat
tűztek ki s plakátokat ragasztottak fel", s azután
valamikor január végén Justh
állítólag hirtelen visszalépett.
Schrőder, aki úgy tűnik egyértelműen Pesty
mellé áll február 2-re hívja össze a
pártgyűlést, ahol majd lehetőség
nyílik Pesty ajánlására. A negyedik
felkínálkozó kormánypárti
jelöltről Feyseisen Ádám
pénzügyminisztériumi titkárról[17] ekkor már nem esik szó. Ez a
pártgyűlés csak bizalmi bizottságot
választott. E napon keltezett dr. Kubacska Hugó távirata
Gränzenstein Béla miniszteri titkárnak, Pesty erős
támogatójának, akivel rendszeres kapcsolatban áll,
mely szerint "Ügyünk szépen fejlődvén biztos."[18] A február 6-án
ülésező, négy napja született bizalmi
bizottság, már annak tudatában hogy Rutska
visszalépett, kizárólag Pestyt ajánlotta a
két nappal később tartandó nagy
pártgyűlésnek, amely azután valóban
egyedüli jelöltként állította az ismert
történészt. Schrőder nem pusztán magát
a jelöltet értesítette, hanem azonnal
sajtóközleményt is fogalmazott: "A
körmöczbányai választókerületi
szabadelvű párt elnöke: Schrőder Károly
főreáltanodai igazgató értesít
bennünket, miszerint néhai Lehoczky György országgy.
képviselő elhunyta folytán megüresedett
képviselői helyre a f. hó 8-án
csütörtökön tartott nagy pártgyűlésen
egyhangúlag és egyedül Pesty Frigyes kiáltatott ki
képviselőjelöltül. A pártban tehát teljes
egyértelműség éretett el, s így biztosan
remélhető, hogy a f.é. febr.15-én tartandó
képviselőválasztásnál Pesty Frigyes fog,
mint képviselő megválasztatni."[19] Az újsághír újfent a
kampány része, sulykolni akarja a választókba az
egyedüli alternatívát, hiszen Schrődernek Pestyhez
írott leveléből kiderül: "A dolog nem ment minden
oppositió nélkül, amennyiben akadt (igaz csak
egy-két) polgár, ki ezen határozat-hozatalt még
pár napra elhalasztani óhajtotta, ezek azonban zajos
éljenzésekkel csakhamar elnémíttattak, úgy
hogy az egyhangúlag hozott határozat formaszerű
kimondásánál ők is belenyugodtak."
Ezek után már minden egyszerű volt, Pesty megjelent a
városban, beszélt a mértékadó
személyekkel, s végül, ahogy kezdtem egyhangúlag,
azaz közfelkiáltással megválasztatott.
VII. A választást meghatározó szempontok. A
már említett levelezés lehetőséget ad arra,
hogy bepillantsunk az adott választói réteg
értékrendjébe. Mi szólt, s ki szólt Pesty
mellett, s mi szólt ellene.
A végül is valamilyen módon Pestyhez eljuttatott
levekből egyértelmű, hogy a megnyilatkozók, legyen
az a város polgármestere, a megye főispánja, vagy a
helyi Szabadelvű Párt elnöke valamennyien Pesty
ismertségére "országos nevére" tudományos
teljesítményére hivatkoznak. Ebben szerepet játszik
nemcsak Pesty nagy szakirodalmi munkássága, amelyről a
napisajtó is beszámol,[20] hanem
előző évben kapott királyi tanácsosi
címe is. Az országos név nemcsak azt jelenti, hogy a
körmöcbányaiak egy része, mindenekelőtt az
itteni bárhogyan is értelmezett értelmiségiek
tudnak a tudósról, hanem egyben azt is, hogy
feltételezhetően "odafenn" a nagypolitikában is ismerik
Pestyt. Ez meghatározó először a jelölt
később a képviselő
megválasztásában. Ilyen jellegű benyomásomat
erősíti az, hogy a levelek állandóan
hangoztatják Pesty összeköttetéseit. Ezek azok,
amelyeken keresztül a megválasztandó képviselő
a város érdekében működhet. Az
összeköttetések nemcsak feltételezettek, sokan
és különböző módon segítik Pesty
sikerét. Gränzenstein Béla, aki
pénzügyminisztérium V. főosztályán a
bányászatin miniszteri titkár, egyértelműen
síkraszáll mellette, s barátján, a helyi
pénzverde egyik becsőrén, és későbbi
főnökén Kubacska Hugón keresztül
próbálja segíteni. A város volt
főispánja, ekkor zólyomi főispán
Radvánszky Antal is sokaknak szól érdekében,
köztük az ekkori barsi főispánnak. A Radvánszky
család más tagjai is aktívak. Sikerül a Hont megyei
főispánt Majthényi Lászlót, akinek e
vidéken nagy befolyása van, megnyerni a támogatók
közé. Az akadémikus társak is színre
lépnek: Ipolyi Arnold, akivel a Magyar Történelmi
Társulat megalakulásakor Pesty szorosan együttdolgozott, s
aki ekkor a besztercebányai római katolikus püspök,
tehát akinek egyházmegyéjébe Körmöc is
tartozik szintén sokat segít,[21] hasonlóan feltételezhető Kautz Gyula
támogatása, akinek a helyi tanárokra lehet
befolyása. A levelezésből egyértelműen
kitűnik, hogy mindezek a támogatások nagy szerepet
játszanak a helyi főispán Majláth István
megnyerésében, akinek régi barátja, a Pestyhez
hasonlóan temesvári születésű, Joannovits
György országgyűlési képviselő ír
rendszeresen Pesty érdekében, s aki Majláth
válaszleveleit és táviratait mindig eljuttatja a
várható képviselőjelölthöz. Pesty
támogatói közé számíthatjuk Migazzi
Vilmost is, aki Majláth előtt Bars főispánja volt,
s ekkor a megye egy másik választókerületében,
Aranyosmaróton szabadelvű képviselő. Érdekes
támogatásokra, vagy együttműködésekre is
fény derül a levelezésből. Pesty anyagában
található 1877 februárjából két
távirat, amelyeket ellenjelöltje Justh József
küldött Kövér Gábor szabadelvű
országgyűlési képviselőnek.[22] Mindezek a támogatók
nyilvánvalóvá teszik mindazok számára,
akiknek fontos, hogy az "idegen" jelölt összeköttetései
valóban kiválóak. Ezt csak megerősítik
magának a pénzügyminisztériumnak (vagy magának
Széll Kálmán pénzügyminiszternek)
január végén befutó, s több szálon, de
mindenképpen Pesty mellett szóló lépései,
amelyekre még visszatérek.
Mik azok a faktorok, amelyek gyengítik Pesty esélyeit.
Mindenekelőtt a már említett idegen volta. Már
Campione Sándor polgármester is azt írja 1876. december
25-i levelében "feltéve, hogy helybeli szülött a
jelöltségre nem fogna jelentkezni [...] úgy találom,
hogy Nagyságod állása a legnehezebbek közé nem
tartozik." De mint említettem fellép Rutska Tivadar aki
bár a pénzügyminisztérium kolozsvári
jószágigazgatóságán dolgozik, mint
Majláth írja egy levelében "körmöczi
gyökér" s sokan a polgárok közül az ő
pártján állanak "meg lévén
győződve, hogy Körmöczöt méltóan
csak körmöczi képviselheti."
Mind a két értékrend: az
összeköttetésekkel rendelkező híresség,
és a helyi elkötelezettségű személy ugyanarra a
szituációra reagál, csak részben
eltérően. A közös a kettőben, hogy a
városnak sajátos érdekei vannak, melyek részben
már említett súlyának
elvesztéséből, további
önállóságvesztéstől való
félelemből, részben a központi
kormányszervekkel való más
feszültségekből következnek. Biztosítani kell,
hogy, aki Körmöczöt reprezentálja; Pesten az adott
kérdésekben a helyi és ne az esetleges központi
akaratot képviselje. Campione már idézett levelében
szó szerint ki is mondja: "Részünkről,
jövendőbeli képviselőnktől
megkívánjuk, hogy minden irányban
önálló állást elfoglaljon, s tudománya
- ismeretei, összeköttetéseinek
érvényesítésével e
választókerület jogait megvédeni képes
legyen."
A kérdés tehát az, mi a jobb választás: kis
befolyású de kétségtelenül helyi
elkötelezettségű, vagy nagy befolyású de eddig
még nem bizonyított elkötelezettségű
személyt küldjenek az ország házába.
Kijáró képviselőről van tehát
szó,[23] aki kormányközeli,
de nem kizárólagos kormányelkötelezett, aki a
városért, s annak polgáraiért, akár
egyéni problémáikkal kapcsolatosan hajlandó
és képes lépni. Mint említettem a helyi
értelmiség ismeri Pesty nevét, úgy tűnik a
helyi polgárság nem, vagy számára ez nem
elégséges. Január végétől kezdve
sorakoznak a levelek, táviratok Pesty postájában, amelyek
arra utalnak, hogy a helyi megismertetés sürgős és
elkerülhetetlen. Schrőder pártelnök még
február 6-án is így fogalmaz: "A polgárok sajnos
nem ismerik Nagyságodat, ezért én és sokan
hívei közül szükségesnek tartjuk Nagyságod
idejövetelét." Két nappal később a még
el nem kötelezettekre utalva írja ugyanő: "Ezen pár
habozó a polgári elemet képviseli s ők
sürgetik különösen Nagyságod mielőbbi
idejövetelét." Nyilvánvaló, hogy szokott
választási rítusnak megfelelően
választási nagygyűlést is kell tartani, ahol a
jelölt találkozhat nemcsak a városi
polgársággal, hanem a környékbeli falvak
választójogosultjaival is.
Mire jó a választási nagygyűlés? Erre a
kérdésre egyértelmű tanácsot ad, mind a
főispán, mind a pártelnök: "A programbeszédet
német nyelven kellene tartani és inkább alantos
és nem magos politikainak kellene lennie, hogy a
közönséges polgár ember kit kiválóan
kellene szem előtt tartani megértse. A hivatalnokok, az
intelligentia amúgyis már meglévén nyerve."
"Politikáról ne sokat beszéljen, a kormány
dicséretében ne áradozzék, mondja meg csak azt,
hogy képviselői állásában egész
befolyását érvényesíteni hajlandó
lesz a város erkölcsi és anyagi érdekei,
jövő fejlődése érdekében, s e
téren benne mindig hű szövetségesre
találandnak: [...] ezzel legjobban fogja a szíveket
meghódítani és a voksokat csoportosítani."[24]
A tanácsból egyértelmű, hogy Körmöcnek
ugyan kormánypárti képviselő kell, de nem a
kormány okvetlen szolgája, a megyei főispán
még január végén is így fogalmaz:
"elhárítom a gyanút is, mintha ő a kormány
által szándékoltatnék a városra
tukmáltatni, azon városra, mely csak az imént szenvedett
veszteségek miatt még mindig nagyon nervozus."[25]Az idegesség oly nagy, hogy a polgármester
még attól is fél, hogy esetleg a
körmöcbányai választókerületet is
megszüntetik.[26] Így
természetesnek tűnik, hogy hiába ajánlja Pesty, hogy
megszerzi a Szabadelvű Párt elnökének
támogató sorait, a helyi pártelnök, Schrőder
úgy látja, hogy sokan ebben gyámkodást
látnának így tekintsen el tőle. A
kormánnyal, a bármiképpen értelmezett
központtal való elégedetlenség igaz a város, a
választóközönség egészére, de nem
igaz a választók egyes csoportjaira nézve.
Körmöcbánya választójogosult polgárait, a
már eddig is idézett levelek több csoportra osztják:
a leggyakoribb beosztás a hivatalnokok és intelligencia versus
polgárok beosztás. Hogy a város életében
meghatározó súlyú bánya, kohó,
pénzverde, amely az összes foglalkozással rendelkezők
több mint egy harmadának pénzkereső helye a politikai
döntésekben is domináns, az mindenki számára
nyilvánvaló. A polgármester már első
levelében azt írja Pestynek hogy elsősorban a
bányakincstár helybeli főbb hivatalnokait kellene
megnyerni: Helvig Nándor bányahivatali főnököt,
Bakhmann Gyula kohóhivatali főnököt és
Privorszky Alajos bányatanácsost pénzverdei
igazgatót. A különböző hivatalnokok a
választóközönségen belül csak kis csoportot
alkotnak; a népszámlálásban a
bányászat és kohászat kategóriában
1869-ben 26 hivatalnokkal találkozunk, a városi és
kihelyezett állami hivatalnokok száma ugyanekkor 69, mégis
meghatározó szerepük van a politikai döntések
kialakításában. Központilag a
pénzügyminisztériumnak van a legtöbb szava, hiszen a
már említett hivatalok mellett ott vannak az erdőhivatal
tisztjei, az adóhivatal stb. A minisztérium és a miniszter
szerepe még fontosabb, hiszen az egyik legfontosabb ellenjelölt
Rutska Tivadar maga is a minisztériumnak alárendelt hivatal
alkalmazottja. Így egyfolytában mindenki arra buzdítja
Pestyt, s barátait, hogy nyerjék meg az ügynek Széll
Kálmánt. Maga a főispán is ír neki. S
január végén az első fordulatot valóban az
hozza, hogy, mint Gränzenstein Kubacska január 27-i
leveléből megtudja "a kormány
részéről megígért utasítás
végre Körmöczre megérkezett". Február
elején, valószínűleg szintén a
pénzügyminisztérium közbejöttével Rutska is
lemond. 10-én Pesty megérkezik a városba
végigjárja a hivatalokat és a polgárság
jelentősebb képviselőit, s meglátogatja a
környező falvakat is. Tárgyal a Justh (vagy a volt Justh)
párt vezetőivel, akik végül is
többé-kevésbé elfogadják. Még
két nappal a választás előtt is feltételezi
híveivel együtt, hogy elképzelhető újabb
jelölt fellépése, akihez volt ellenfeleinek hívei
puszta ellenzékiségből csatlakoznak. Ezért a
választás napjára híveit majdnem úgy kell
mozgósítania, mintha lenne ellenjelölt.[27] Mint már említettem a félelem
felesleges, a választás napján nem jelölnek rajta
kívül senkit, így a közfelkiáltásnak
nincs akadálya.
VIII. Utójáték. Az 1877-es
eseményekből eredő következtetéseket
megerősítik az 1878-as választás eseményei,
bár ezekről jóval kevesebb információ
áll rendelkezésre. A meghatározó pontok itt is a
város "önérdekei" és az, hogy "idegen" vagy helybeli
tudja azokat jobban érvényesíteni. A
középpontban már nem a múltbeli sérelmek,
hanem a kormányzattal régóta fennálló
vitakérdés eldöntése áll. A város
erdőiről van szó, amelyek a pénzügyi
kormányzat kezelésében vannak.
Az adott probléma alkalmas a helyi politika
befolyásolására mint azt már 1876-ban is
láthattuk. Ennek a városra nézve kedvező
elintézésével próbálja a Bars
vármegyei elit elintézni, hogy Körmöcz e
megyéhez csatlakozzon.[28] Pesty
egyedüli képviselőházi felszólalása is
ezzel kapcsolatos, mikor 1878. május 7-én az 1878. évi
költségvetési vita során, a
pénzügyminisztériumi tárca részletes
tárgyalásánál (egy kicsit összekeverve az
interpellációt és a
kérdésföltevést) felveti, hogy mi okból
kezelteti a pénzügyminiszter Körmöcz városa erdeit
az államkincstár költségén évi 5 - 8000
forintnyi kezelési hiánnyal, s hogy szándékozik-e
Széll az állami takarékosság
érdekében ezen visszás jogviszonynak véget vetni.
Széll - mikor válaszol erre a formailag a
költségvetési takarékosság
érdekében, gyakorlatilag azonban Körmöcz város
érdekében elmondott beszédre - jelzi hogy
elmagyarázta már, magánúton Pestynek (tehát
az tett már lépéseket ez ügyben), hogy a
problémák a peres viszonyból fakadnak, s újfent
felajánlja a méltányos megegyezésre vezető
tárgyalást.[29]
Az 1878-as választás előtt úgy tűnik a
Széll által megígért tárgyalások
már folynak Chabada[30]
polgármester a főispánnal és a
pénzügyminisztérium szakértőivel
tárgyal július vége felé. Ki is jelenti: "[...] ha
ezen kérdés a választásig legalább csak
főbb pontozataiban megoldatik, akkor (talán egyhangúan)
megválasztása (mármint Pestyé - Sz.D.)bizonyos,
mert ez esetben Gyurgyik úr és pártja teljesen
visszalépne." Ezért javasolja Schrőder
pártelnök a jelöltnek, hogy a választásokig
fennmaradó pár napot Budapesten szentelje ezen ügy
elintézésének. Pesty valószínűleg
eléggé kétségbeesett helyzetben fogadja a jó
tanácsot. Már túl van a korteskörúton,
és bár pártja felkészülten várta,
plakátokkal stb. s a vidéket is bejárta, egészen
egyedül érezte magát. Se Széll
támogatása nem érkezett meg (nem is sikerült vele a
kapcsolatot felvennie), sem a Szabadelvű Párt központi
bizottsága nem jelölte.[31] Ekkor,
mivel más párti ellenjelölt van,
valószínűleg ez is segíthetne. Nem lehetetlen, hogy
a kormányzat támogatását éppen a
város érdekében tett lépése
következtében vesztette el. Ellenjelöltje a egyesült
ellenzék színeiben fellépő Gyurgyik Gyula helybeli
ügyvéd, s ő is foglalkozik az erdő üggyel.[32]
Az 1878-as választás komoly előkészületekkel
folyik, az etetés-itatás mindkét jelölt pártja
részéről meglehetősen nagy. Ugyanakkor a
bizonytalanság is meglehetős. Még pár nappal a
szavazás előtt is terjednek olyan pletykák a
városban, hogy a kormánypárttal elégedetlenek -
félve Gyurgyik visszalépésétől - az
Egyesült Ellenzék központi klubjához (a
Jobboldali Ellenzékből, a Független
Szabadelvüekből és más disszidens volt
kormánypártiakból kialakított, a kortársak
által habaréknak nevezett pártról van szó)
fordul jelöltért. Ebben szerepet játszhat az is, hogy
Gyurgyik a választás előtti napokban pártját
"Bürgerpartei"-nak nevezi, ezzel is hangsúlyozva helyi, s a
polgársághoz s nem a hivatalnokréteghez való
kötődését.[33]
A helyi jelölt nem lép vissza, sőt, mindenekelőtt a
város környéki falvakban komoly
hódításokat ér el Pesty pártjának
kárára. A történészt továbbra is
támogatja a helyi plébános, és a helyi
Szabadelvű Párt elnöke, ez azonban már kevés.[34] Az 1877-es főbb segítők
közül Majláth és Radvánszky
főispánok sokkal visszafogottabbak,
valószínűleg számukra nem a személy, hanem a
választókerületnek a kormánypárt
részére való megszerzése a fontos. Mivel nem
sikerül Pestyt megválasztatni, Gyurgyikot veszik rá, hogy
csatlakozzon a szabadelvűekhez, amit az a többség
megszerzése után meg is tesz. Így egyszerre
profitál a "kormánytámogatásból" és a
városi ellenzéki attitűdökből. A sajtó
is bizonytalan: előbb egyesült ellenzékiként, majd
Gyurgyik nyilatkozatának megfelelően szabadelvűként
jelzik a politikust.
A mandátum megszerzése után hű marad a
kormánypárthoz, bár úgy tűnik azon belül
egyéni magatartása van. 1881-ben még egyhangúlag
választják képviselővé, majd 1884-ben
és 1887-ben egy másik helybeli szabadelvűvel Ámon
Edével a város 1879 és 1884 közötti
főjegyzőjével szemben marad alul, a leadott szavazatok 48
illetve 47%-át megszerezve, s bizonyítva, hogy e városban
nem a közjogi kérdések határozzák meg a
politikai frontvonalakat.
Friedrich Pesty, the subject of this study, was a nineteenth-century scholar-politician, or politican-scholar. Due to the decline of political involvement during the 1850s and 1860s the new political system that arose after the Compromise of 1867 was greatly in need of politicans. Thus, many men of letters became temporary or professionally politicians. During the first part of his career Pesty had been a scholar who dabbled in politics. At the end of the 1870s he again had a chance to become a member of Parliament, and he seized the opportunity. By examining his personal letters and essays, the author explains how, with the help of influential friends and the public finances administrative apparatus, Pesty won a by-election and became the representative of Körmöcbánya [Kremnitz]. His brief political role ended within a year. Nevertheless, his election campaign reveals that during the Age of Dualism elections in special situations were decided not on the basis of the overall symbolic question of support for, or opposition to, the Compromise of 1867 but on the basis of the direct interests of the elecrtoral constituency, or in this case by the interests of the voters in a small town.
Jegyzetek
[1] Toldy Ferenc - Jókai
Mórnak 1868. december 12-én. In: Jókai Mór
levelezése (1860 - 1875). Bp., 1975. 180. p.
[2] Az 1875-ben megválasztott
képviselők 80%-a tartozott a kormánypárthoz, 9%-a a
közjogi, 5%-a a jobboldali ellenzékhez, 6%-uk pedig
nemzetiségi pártokat reprezentált.
[3] A Szabadelvű Párt oly sikeres
volt az 1875-ös választáson, hogy 74 kilépő
képviselője sem veszélyeztette
képviselőházi többségét.
[4] Ld. Gratz Gusztáv: A dualizmus
kora (Magyarország története 1867 -1918). Bp., 1934. I. 154
-162. p.; Kovács Endre (főszerk.): Magyarország
története 1848-1890. Bp.,1979. II. 1173-1180. p.; Kövér
György: Az Osztrák-Magyar Bank megalakulása és
működése 1914-ig. (Kézirat) 1992.
[5] Ld. Körmöczbánya
főbányaváros múltja és jelene,
bányászata és a magyar pénzverés
története. Bp., 1909.
[6] Ld. Hencz Aurél:
Területrendezési törekvések Magyarországon. Bp.,
1973. 129 -134. p.
[7] Ld. 1876. XX. és 1877. III.
törvénycikk.
[8] A városnak az 1870-es években
8 és 9 ezer fő között volt a lakossága. A
polgárok közel háromnegyede német, több mint
húsz százaléka szlovák volt. A
foglalkozással rendelkezők 36%-a kötődött a
bányászathoz és kohászathoz. A felnőtt
férfiak 11%-a volt értelmiségi beleértve a
lelkészeket, tanítókat, közhivatalnokokat s a
történetünk szempontjából igen lényeges
26 bányászatban és kohászatban dolgozó
hivatalnokot. A választókerületben 1878-ban 661
választót írtak össze. A
választójogosultak a város
összlakosságának megközelítőleg
7,6%-át, a felnőtt férfilakosságnak 28%-át
tették ki.
[9] Az elemzett levelek, ahol más
forrás nem jeleztetik: Országos Széchényi
Könyvtár Kézirattára (továbbiakban OSzKKt.)
Fol. Hung. 1115. (= Pesty Frigyes körmöcbányai
képviselőségével kapcsolatos iratok.)
[10] Először 1848-ban foglalta el
ezt a posztot, sok magyar politikushoz hasonlóan, 1849 után
letartóztatják, 1861-ben újra ő a
polgármester, majd 1867-től újra ő.
Egyértelműen képviseli a folyamatosságot. Egyike
azon városi politikusoknak, akik a "megyeválasztás"
kérdésénél Bars vármegye mellett foglaltak
állást. Ld.: Bars vármegye. Bp., én. [Borovszky
Samu (szerk.): Magyarország vármegyéi és
városai.] (továbbiakban: Bars vármegye) 448. p.
[11] Pehatsek politikai szerepe nem új,
már az 1872-es választás idejéből vannak
adataink arról, hogy a helyi kormánypárti jelölt (az
1869-es vesztes Havas Sándor) érdekében mindent megtesz.
Ekkor a balpárti polgárok ugyanis keresztül vitték a
választást lebonyolító központi
választmányban, hogy a szavazást ne nyíltan, hanem
titkosan tartsák. Pehatsek és "érdektársai" a
belügyminisztériumhoz fordulnak tiltakozásul. A Pehatsek
Alajos és érdektársai kifejezés nem arra utal, hogy
ne lett volna Deák párt 1872-ben a városban, hanem arra a
közjogi felfogásra, mely szerint szervezett pártok
nincsenek: a képviselőjelölteket személy(ek)
állítják, s személyek választják meg.
Ld. A belügyminisztérium 1872 júniusában kelt
leiratát Körmöcbánya város központi
választmányának, melyben tükröződik az
1848:V.t.c. 32&-ának többértelműsége
"utasítom a központi választmányt, hogy újabb
megfontolás tárgyává tegye azon
körülményt, vajjon az ottani képviselő
választásnál a közakarat nyilvánulása
nem nyerne-e inkább kifejezést a nyilvános szavazat, mint
a titkos szavazás útján?" Magyar Országos
Levéltár (továbbiakban: MOL) K 150. (=
Belügyminisztérium általános iratok.) II.
kútfő 10. tétel. 17689. (161. csomó). A
nyílt vagy titkos választás
problémájára ld. Gerő András: Az
elsöprő kisebbség. Bp., 1988.; Ruszoly József: A
választási bíráskodás Magyarországon
1848-1948. Bp., 1980.
[12] 1869-ben a Hont vármegyei
Szalkán választották meg Deák-párti
képviselőnek, majd Hont vármegye főjegyzője,
1872-től alispánja, s végül 1875-ben lett Bars
vármegye főispánja.
[13] Politikai Újdonságok,
1877. január 3. XXIII/1. 6. p.
[14] A városban ekkor
működik (1862 óta) a Concordia egylet, (1875 óta)
társaskör, van még lövészegylet és
önkéntes tűzoltó-egyesület is, ahogy az egy
rendes városban dukál. Csak 1880-ban alakul meg a
Körmöczbányai Magyar Egyesület (mint említettem a
városban elenyésző számban élnek magyarok),
melynek elnöke a helyi Szabadelvű Párt vezetője. Nincs
nyoma annak, hogy az 1877-ben működő egyletek közül
bármelyik is részt vett volna a
képviselőválasztásban, s ez megfelelt az
általános magyarországi gyakorlatnak; sokszor még a
politikai célkitűzéssel rendelkező egyletek is
"átengedik" a képviselőjelölést s a
kampányszervezést a tulajdonképpen nem
létező pártoknak.
[15] Majláth főispán
jelzi egy levelében, hogy az új szituációban, mikor
Körmöcbánya Bars megye része, nem pusztán a
városi kormánypártot, hanem a megyeit is meg kell nyerni,
s vigyázni kell, hogy a két "szervezet" között ne
legyen ellenségesség, ne legyen a
körmöcbányaiaknak újabb sérelmük. Pestyt
nemcsak a városiaknak, hanem a megyeieknek is ajánlják,
mint arról az alispántól a főispán
értesül. Nincs olyan adatom, hogy a megyei Szabadelvű
Párt kísérletet tett volna a városi
befolyásolására.
[16] Pályájára ld.:
Emlékkönyv. Kiadja a Körmöczbányai áll.
főreáliskola tanári testülete az intézet 50
éves fennállásának jubileuma
alkalmából. Körmöczbánya, 1906. és
Hlatky József - Schrőder Károly: A
Körmöczbányai középiskola története a
XVI. századtól a jelen korig. Bp., 1895.
[17] A pénzügyminisztérium
VII. főosztályán a felsőmagyarországi
gazdászattal foglalkozik, innen kötődése a
területhez, ugyanakkor ugyanúgy Széll Kálmán
"alárendeltje", mint még sokan e történetben.
[18] Gränzenstein azonnal
átküldi a táviratot Pestynek ráírva:
"Gratulálok Gr. Béla."
[19] Ld.: A Hon, 1877. febr. 9. XV. 36.
(esti szám) 1. p. és Pesti Napló, 1877. febr. 9.
XXVIII. 36.(esti szám) 1. p.
[20] Például éppen az
1877-es választás idején tárgyalja a sajtó,
hogy elfogadták Szörény vármegye új, Pesty
által tervezett címerét.
[21] Olyan tanácsot is kap Pesty, hogy
városba látogatásakor kísértesse el
magát Ipolyival. A püspök nyilván ilyen közvetlen
politizálásra nem kapható, de lehetséges, hogy
ő is szerepet játszik abban, hogy Pestyt a városban tett
korteskörútján nemcsak a helyi szabadelvű
pártelnök, hanem Belházy Imre körmöcbányai
plébános is elkíséri mindenhová. Ld.:
Pesty Frigyes Pesty Irmának 1877. február 13-én.
OSzKKt. Levelestár.
[22] Ezek alapján Justh még
február 6-án is kísérletet tett "pártja"
megszervezésére, akkor, amikor sokan úgy tudták,
hogy már lemondott a
képviselőjelöltségről: még
február 7-i távirata is így szól "A
kilátások pártomnál eddig nem kedvezők."
[23] Ezt a Pesty hagyatékban
található levelek is bizonyítják, amelyekben a
képviselőtől részben a város ügyes
bajos dolgaiban való eljárást, részben
egyéni problémákban való segítséget
kérnek. Érdekes, és valószínűleg
jellegzetes, hogy maga a főispán, Majláth István is
kéri volt támogatottját, hogy
összeköttetéseit felhasználva segítsen a
városban egy háziipar iskola
felállításában. Ld. Majláth István
- Pesty Frigyesnek. 1877. május 31. OSzKKt. Levelestár. Ezzel
szeretne a főispán azon a nyomoron segíteni,
melyről Bars vármegye közigazgatási
bizottságának 1877. február 7-i ülésén
Fokla János adófelügyelő számolt be, bemutatva
többek közt egy "Jaestraba községből hozott
kenyeret, mely korpából és
káposztalevelekből van sütve, s mely
Körmöczbánya vidékén a nép nagy
részének eledelét képezi." Pesti Napló,
1877. febr. 14. XXVIII/40. 3. (reggeli szám).
[24] Igen jellemző, hogy az
egész vizsgált levelezésben csak egy utalást
találtam a már említett politikai válságra.
Pesty feleségének írott levelében jegyzi meg, hogy
nagyon aggódik a "politikai helyzet" miatt. Pesty Frigyes - Pesty
Irmának. Körmöczbánya 1877. február 13. OSzKKt.
Levelestár.
[25] Az ellentétekre Majláth
már korábbi leveleiben is utalt, például
január 4-én: "Alig vette fájdalmasabban bár melyik
volt sz. kir. város kiváltságainak
beszüntetését, mint Magyarország
'főbányavárosa'. Ehhez járult még az is,
hogy a jelzett elkeseredés folytán, az utóbbi
időben a város közönsége és a
belügyminisztérium közt nem egy komoly confliktus jött
felszínre, s a város passióval opponált."
Február 22-én, már a megválasztott
képviselőnek gratulálva, szövetségest keresve
írja a főispán: "Kétségtelen: sokban igen
méltánytalan a kormány ezen jó érzelmű
és áldozatkész ódon város iránt.
Legutóbb, a város által az új szervezetbeli
tisztviselők számára megállapított tiszti
fizetésekbe kötöttek be, mert ott néhány
száz forint emelés fordul elé. A
rendszermerevségből egyenlíteni akarják a
polgármester fizetését a járási
szolgabírákéval - jóllehet az, egy millió
értéket meghaladó városi vagyont, a stubnyai
uradalmat is kezeli, míg az utóbbiak egy krajcárt sem
kezelnek. A városi bizottság igen helyesen, igen okosan
illő fizetés megállapítás által
kíván jó és megbízható
tisztviselőkre szert tenni, mert bizony a mai nehéz viszonyok
közt képzett és előre törő
városiak sem maradhatnak tűzhelyüknél
közszolgálatban, ha nem válik lehetségessé,
hogy fizetésükből illően existálhassanak."
[26] Nemcsak, hogy erre nem kerül sor, de
mint a belügyminisztérium 1877. január 11-i a
képviselőház elnökéhez intézett
átirata kimondja "Körmöczbánya város
központi választmányának
hatáskörét az 1876:XX. t.cz. érintetlenül
hagyta." MOL. K 150. II. kútfő 10. tétel. 1246.
Néhány évig tehát még a város
maga intézheti képviselőválasztási
ügyeit.
[27] Ld. Pesty Frigyes - Pesty
Irmának. Körmöczbánya, 1877. február 13. OSzKKt.
Levelestár.
[28] Ld. Migazzi Vilmos levelét
Bodó alispánhoz 1876. július 26-ról:
"Körmöcz városnak van egy nagy erdőpere a
kamarával, meg kell ígérni, hogy az ügyet
magunkévá fogjuk tenni." Bars vármegye. 448. p.
[29] Az 1875. évi augusztus
28-ára hirdetett országgyűlés
képviselőházának naplója. 17. kötet.
Bp., 1878. 180-182. p. Az erdővitának végül csak
1879. július 1-én lett vége. A vitatott
erdőterület körülbelül egy negyedét megkapta
a kincstár, a többi visszakerült a város
kezelésébe. Az ügy elintézéséért
Körmöcbánya 1880. júniusában Majláth
főispánt díszpolgárává
választja.
[30] Chabada József 1870-től a
város főjegyzője s 1877-től polgármestere
volt.
[31] Ld. Pesty Frigyes - Pesty
Irmának. Körmöczbánya 1878. július 27. OSzKKt.
Levelestár.
[32] Igaz, hogy könyve, melyet 1878
novemberében fejez be csak 1879-ben jelenik meg:
Körmöcz-bánya szab. kir. főbányaváros
és a m. k. bányakincstár között a város
területi és stubna- uradalmi erdők kezelése és
használata iránt fenforgó viszály tekintettel a
hazai bányajogra, eredeti kútfők nyomán. Bp.,
1879.
[33] Nem feledkezhetünk meg arról,
hogy a dualizmus időszakában nincsenek a húszadik
századi értelemben vett szervezett pártok. Sokszor a
jelöltről nevezik el a választás idején
egzisztáló helyi pártot. A központi
pártnév használata tulajdonképpen csak
utalás a jelölt egyik jellemzőjére. A
"Bürgerpartei" vagy a "Városi párt" elnevezés gyakran
előfordul olyan esetekben, ahol a választáson
induló politikus nem akarja túlzottan hangsúlyozni
valamely képviselőházi párthoz való
kötődését.
[34] Már az "országos
névvel" való rendelkezés sem segít; hiába
tudja a városi intelligencia, hogy Pestyt 1877 májusában
az Akadémia rendes tagjává választották, a
polgárságot ez nem hatja meg.
Hermann R.: Kormánybiztosság | TARTALOM | Csíki T.: Zsidóság |