AZ ÜRMÉNYI KASTÉLY

Válban, ebben a kis faluban jóval több az építészeti műemlék, mint azt a jelenlegi nagysága indokolná. A fennmaradt épületek szoros összefüggésben állnak a település virágkorával, az Ürményiekkel, akik Vált mezővárosi rangra emelték, és nyílván további terveket is melengettek. Csak ezzel magyarázható, hogy egy vonalban rakták le a leendő város alapjait: a kastélyt, a templomot és a mauzóleumot.

A magyar kastélyépítészet a 18. század elején, a szatmári béke (1711) után lendült fel. A 18. század politikai nyugalma, az alkotó kultúra fejlesztése, hazai történetünk legfontosabb korszakai közé tartozik. Az emelkedő jólétből természetesen a hatalomból rohamosan gyarapodó főnemesség vette ki a leginkább a részét. Óriási vagyonok koncentrálódtak a kezeik között. Gazdagságukat elsősorban építkezésekre használták fel. Az építkezési kedv Mária Terézia uralkodása (1740-1780) alatt tovább nőtt: több mint 200 barokk kastély jelzi ezt az állomást. A magyar főnemesek igyekeztek a királynő figyelmét magukra vonni, és őt Magyarországnak megnyerni. A tehetséges főurak, akik kedvelték a művészeteket és tudományokat, egyben lényeges befolyást gyakoroltak a hazai kulturális életre is.

Ürményi József a 18. század negyedik negyedében Pest megye kormányzója, magyarországi kincstárnok, királyi személynök, az 1791-92. évi országgyűlésben a követek táblájának elnöke, aki az országgyűlést magyar nyelven nyitja meg. Mégis, ez a széles ívű pályát befutott nagy úr, kastélya építésénél különlegesen óvatos és takarékos: megelégszik azzal, hogy a jezsuiták egykori papi házát egy emelettel megmagasítsa. Műtörténészek szerint az építkezést Kasselik Fidélre, az Ausztriából származó mesterre bízta. Ő tervezte - többek között - Ürményiék pesti házát, a Pesti Magyar Színházat és a pesti Fiúárvaházat is. Kasselik a tizes években építette Vereben Végh Ignácz számára a közepes igényű kastélyt. Ürményiék az agárdi birtokon is építkeztek, a legidősebb fiú, Ürményi Miksa itt gazdálkodott. Ő építtette a falu templomát is, amelyhez később plébániát alapított.

Miként már írtuk: Ürményit a Martinovics per után el akarták távolítani a hazai közéletből. 1802-ben Válban találjuk, visszavonult gazdasági ügyeinek intézésére. A Fejér megyei főispánságot elvállalta, és ezt a tisztséget halála napjáig be is töltötte.

Halála, és az Ürményiek Válból való elköltözése után a kastélynak a sorsa igen mostoha. 1939-ben jelent meg Magyarország művészeti emlékei sorozat IV. köteteként Rados Jenő műegyetemi professzor könyve a Magyar kastélyokról. Ebben olvashatjuk: "A meglehetősen elhanyagolt állapotú kastély (...) ma Dreher Jenő tulajdona, de csak gazdatiszti lakások céljára szolgál. Az U-alakú - szárnyainak hátsó részében földszintes - egyébként emeletes épület a copf legkésőbbi formáit mutatja és különösen középső részének architektúrája, vasrácsos erkélyével, finom részleteket tartalmaz, amelyek némileg emlékeztetnek a közeli Fehérvár püspöki palotájára."

A kastély további története többé-kevésbé ismert. A háború alatt hadi célokat szolgált: német katonai szálláshely, majd hadi kórház volt. A bombázást szerencsére elkerülte.

Ezután már csak a hatvanas évekből vannak újabb adataink. 1961-ben, majd 1969-ben tatarozták. 1961-ben talán az Ürményieknek is tetsző funkciót töltött be: mezőgazdasági szakiskola nyílt meg a falai között.

Ha a kastélytól a Széchenyi utcán végigmegyünk, és átkelünk a Váli vízen, éppen a templom bejáratához érünk.

A MŰEMLÉK TEMPLOM

Az ősi toronyról a püspöklátogatási jegyzőkönyvek (Canonica Visitatiok) 1828-tól kezdve azt írták, hogy már a harmadik templomot szolgálja. Az első volt a 12-13. században épült háromhajós templom, amelynek a hátsó részén volt a torony, az eleje lenyúlt a mai úttestig, az oltára pedig ott állhatott, ahol most a kettős kereszt látható. A másodikat ennek az ősi templomnak a romjain építették fel. A törökök azonban felgyújtották a várrá átalakított templomot, a tornyot pedig - miként már írtuk - lőporral felrobbantották.

Az új, klasszicista templom az ősi templomnak őrzi néhány tárgyát: a tabernákulumot, két fából faragott angyal szobrot, Nepomuki Szent János képét és két kisméretű padnak az ülőkéjét. A plébánián helyezték el az ősi templom keresztkútjának fa szoborcsoportját, amely Jézust ábrázolja, amint Keresztelő János megkereszteli. A szobor az 1700-as évek elején készülhetett.

Ürményi József váli visszavonultságában kapcsolatba került idősebbik fiánál, Miksánál, az Agárdon miséző Farkas Imrével, a székesfehérvári papnevelő intézet tanárával. A kiváló tudású fiatal pap, a bölcselet és a szépművészetek doktora, megtetszett neki és Válba hívta. 1817. októberében volt a beiktatása. Ez a fiatal plébános szorgalmazta az új templom építését, és az agg korba hajló Ürményinél terve meghallgatásra talált.

A templom tervezőjéről az építészet- és a műtörténet mást és mást ír. A szakkönyvek Heine Ágostont nevezik meg, mint a váli templom alkotóját. Károlyi Antal Ybl- díjas építész viszont állítja, hogy Engel Ferenc volt a templom tervezője. Érveit a következő adatokkal támasztotta alá. Engel Ferenc az Eszterháziak építészeként tervezte és építette fel a csákvári kastélyt, a nagygannai templom-mauzóleumot, a pannonhalmi könyvtárat és a kismartoni Leopoldinumot.

Heine (más helyesírással: Heyne) neve a váli jegyzőkönyvekben a második helyen szerepel. A bejegyzés szerint a budai építési bizottság tagja volt 1783 óta. Így a váli templom építése idején 60 év körüli, jelentős állást betöltő tisztviselő lévén, hivatali működéséből következően ellenőrzést végezhetett, netalán Engel halála (1827) után a befejező iparosmunkák körüli segítséget láthatta el.

A váli templom építése nagy hatással volt a Fejér megyei születésű Pyrker egri érsekre is, aki az egri székesegyház építése előtt eljött Válba és építészeivel együtt tanulmányozta a stílust.

A templom tervezési munkái már 1818-19-ben folytak, 1819. augusztus 15-én kezdődött az építés. Az ünnepélyes alapkőletétel 1820. augusztus 15-én volt. A templom nyersen 1824. augusztus 15-re készült el, ekkor áldotta meg Ürményi Péter címzetes püspök, esztergomi kanonok. A belső díszítés azonban tovább folyt, egészen 1854-ig. Abban az évben szentelte fel a volt váli plébános, akkor már fehérvári megyéspüspök Farkas Imre, október 3-án.

Néhány adatot a templomról ide iktatunk. Alapterülete 1170 m², Fejér megyének a legnagyobb, az országnak pedig a kilencedik legnagyobb temploma. Hasonlónak mondják a nápolyi Szt. Károly templomhoz. Belső hossza a szentéllyel együtt 47,5 m, a hajó szélessége 13 m, amely a kupola alatt a két oltárfülkével 23,4 méterre bővül. A kupola magassága 15 m. A vegyes kő- és téglafalakba 1 millió téglát építettek be.

Oszlopos kapuzat vezet a templomba, oromháromszöge (timpanonja) négy kőoszlopon nyugszik. Az orommezőben dombormű található: Jézus, aki az egyik kezével az egyház templomszerű jelképére mutat, a másik kezével pedig az előtte álló Péter apostolnak átadja az egyházi főhatalmat jelképező kulcsokat.

Zádor-Rados: "A klasszicizmus építészete Magyarországon" című könyv a következőképpen jellemzi a templomot. "...a tiszta klasszicizmusban foglalt kisebb művek között első helyen említjük a váli plébániatemplomot, amely a hosszhajós típus egyik legszebb emléke. (...) A hosszhajós, dongaboltozatos templom szentélye előtti kupolával fedett szakaszát egy-egy félkörív alakú kápolna szélesíti ki. Ez a szinte centrális templomteret alkotó fénnyel erősen elárasztott térrész, finom arányú tagolásával, mérsékelt díszítésével hatásosan vezeti be a szentély kettős korintuszi pillérrel keretezett és oromzattal koronázott főoltárát. A váli templom egyaránt mentes a nagyméretű templomok hideg merevségétől, és a kisebb építmények éles vonalvezetésű, szerény alkotó erőre valló tagolásaitól. Egyszerűségében is olyan hatásos megoldás, hogy emlékeink sorában kevés párja akad, bár a centrális és hosszúhajós tér egyesítése másutt is szerepel."

A templom berendezése és felszerelési tárgyai, képei, szobrai nagy értéket képviselnek.

A bejáratnál lévő kápolna kezdetben keresztelő kápolna volt. Itt őrizték a régi templomból áthozott keresztkutat. A kápolnában kőoltár volt, amelyet a váli Keresztény Szeretet Társulat emelt 1834-ben. Ebből lett a templom szembenéző oltára, amelyet 1966-ban az Országos Műemléki Felügyelőség engedélyével állítottak fel. A kápolna Nepomuki Szent János oltárképét Mertz János festette 1800-ban.

A templomnak két Ferenczy István szobra van. Az első Ürményi József portréja. Valamivel később (1828 után) mintázta meg Ürményi József képmását. Az üdvözült lélek a címe a másik Ferenczy István szobornak. Trattner Károly 1828-ban a következőt írta a gipszmintáról: "Ott a szegletben áll egy gyps-öntés a színváltozást képezve: néhai Ürményi József ő Excell. váli templomába szentelt képcsoportot ábrázol. A fő kép itten élethű nagyságú. Egy könnyű aetheri alakba öntött valóság ellebeg a földtekéről, mellynek kerek szélét alig láthatólag érinti egy lábával, ábrázatán virít azon szent bizalom és égi öröm, hogy ő az atyához és a béke örök országába térhet. Úgy tetszik, mintha a földiséget egészen levetkezte volna. Csak egy levegői ruha fedezi testét. Hosszú hajai egyenes csomóban függnek le fejéről. Tekintetét az égre fordítva, jobb kezében tartja a Megváltó keresztét, s bal kezivel csak tartózkodva közeledik a hitnek ezen jelképéhez, mintha ő ezen szentséget nem merné érdekelni, és mintha azt akarná mondani, hogy csak a jobb kezet illeti ez a szabadság, minthogy a mi hitünk a jobb oldalt teszi szentté, azt mondván: és üle az Istennek jobbján.

Ezen ég felé lebegő kép előtt áll az élet őrlelke, melly angyali tekintetével, bámulva követi ezen valóság eltűnését. Jobb kezében tartja a lobogó lángot, mint uradalmának jelét, s bal kezében melle előtt egy tükröt, mellyben Ürményi József neve látszik. Az által Ferenczy azt akarta kifejezni, hogy a tükör az életben lévőnek földi alakját ugyan visszasugárolja, de a ki még élve egy illyen táblát áldoz, az egy olyan lelket felemelő cselekedet által maga is felemelkedik, és úgy mondva a földről eltávozik, úgy hogy a bámulásban elmerült halandó csak nevét olvashatja azon föld nagy fiának, a ki már a jobb életre által ment." (Tudományos Gyűjtemény, 1828. XII. kötet.)

A hajó oldalfalait 3-3 freskó díszíti, amelyek Krisztus életének fő eseményeit elevenítik meg. Ezek úgynevezett grisaille-k (a szürke szín árnyalataival festett képek, amelyek olykor dombormű hatását keltik), amelyek a híres bécsi festőművésznek, Wagner Józsefnek az alkotásai. Valószínű ő alkotta a kerekfödélen látható négy evangélista képét is. A jobboldali mellékoltár képe az utolsó vacsorát ábrázolja.

Ferenczy szobrával szemközt, ahol a templom hajója kezdődik, áll a cinkből készített díszes keresztkút. Ürményi Ferenc koronaőr ajándéka. Az 1845. évi első bécsi műkiállítás terméke. Ára 160 Forint volt. Csinos empire alkotás. Gömbölyded födelén a csábító kígyó almát szájában tartó alakja látható, a födél tetején pedig Isten Bárányának zászlós szobrocskája, Krisztusnak a bűn fölött aratott győzelmét jelképezi. A hat oldalosztályzat képei, illetve feliratai: "In nomine SS.Trinitatis" (a Szentháromság nevében) a keresztségre vonatkoznak.

A baloldali mellékoltár képe Molnár János pesti festőművész 1852-ben készült, Mária mennybemenetelét ábrázoló festménye. Az egyszerű fönséget kifejező neoklasszicista környezet hidegségét jótékonyan enyhíti ez a melegebb tónusú kép.

A négyszögletes, hátul egyenes fallal, elől az egyszerű, de ízléses vaskorláttal lezárt apsisban foglal helyet a márványlappal fedett, koporsó alakú főoltár, amely hatalmas méreteivel és nemes egyszerűségével hat. Jobbról-balról három-három empire réz gyertyatartó ékesíti, középen a hat oszlopon nyugvó umbella áll, alatta a magasított, az oltárkereszt, illetve a szentségtartó kitételére alkalmas trónussal. A predella végén mindkét oldalon külön-külön talapzaton egy-egy imádkozó kerub térdel. Sikerült fafaragványok. Az oltárképet keretező márványépítmény négy oszlopon nyugvó empire stílű timpanont hordoz, benne az isteni szem domborműve néz le ránk. A főoltárkép a kereszten függő Krisztust ábrázolja, a kereszt alatt Máriát, a kesergő anyát, Szent János apostolt és a kereszt elé boruló s azt átölelő Mária Magdolnát látjuk. E festmény is Schäffer József műve. Színei valóságosak, gömbölyű vonalrajza életszerű.

A szentélyre nyílik az üvegajtós és ablakos sekrestye, amelynek berendezése a bútorzaton kifaragott évszám szerint 1762-ben készült. A gyönyörű fafaragványokkal ékes barokk bútorzat a tatai plébániatemplom sekrestyéjének berendezésével egy egészet alkot, s a majki kamanduli szerzetesek összeomlott templomából való, ahonnét a megfelelő stílusú kórusszékek viszont Komáromba kerültek. A váli templom számára e pompás sekrestyeberendezést Farkas Imre szerezte meg váli plébánoskodása idején. Az oltár, a szószék és faoszlopos kórus az oroszlányi ev. templomba került Majkról.

A templom egyházi edényei ugyancsak nagy művészi értéket képviselnek. A Budapesten dolgozó Prandtner József bécsi ötvösművész munkái. Védett tárgyak.

A legrégibbet így írja le Kuthy István kanonok, a Székesfehérvári Egyházművészeti Múzeum igazgatója: "Barokk kehely ezüstből aranyozva, kupájának ármérője 8,5 cm, talpátmérője 14 cm. A kupának felső részén kissé kihajlik. Első részét kosár díszíti, e rész alul kihasasodik, barokk csigáktól határolt három emblémában kalász, szőlőfürtös és rózsás díszítéssel. Nodusza finom váza alakú. Talpa barokkos, három helyen kihasasodó csigavonalú választó szerkezettel, amelyet körök emblémákban ismét kalászos szőlőfürtös és rózsás díszítés látható. A talp legalsó peremén a következő felírás olvasható: "Anno csinálták 1773." Ugyancsak ő írta le a komoly művészi értéket képviselő keresztelési kancsót is: "Keresztelési kancsó ezüstből, belseje aranyozva felül kihasasodó legfelső pereme hullámvonalú, füle csigavonalba fut, kiöntőcsúcsa alatt a kancsó oldalán kívül S W 25. Gyud 1826 -, a fenekén kívül 12. S.W. Wesch-Vatewur. Tányérkája kerek, szintén ezüst, átmérője 17 cm. A kancsó felső részénél hossz-átmérője 8 cm."

A templom kiváló ékessége a Szentcsalád kép, amely Raffaello iskolájából került ki. A bécsi Szépművészeti Múzeumban van belőle még egy példány. Létezik olyan nézet is, hogy a kor szokásai közé tartozott: egyszerre két képet készíteni. Amennyiben ez igaz, úgy a váli kép ugyanolyan értékes, mint a bécsi. Eredetileg a kastély kápolnáját díszítette. Már tudjuk: Dreher idején a kápolnát nem használták, a felszerelését összerakták és Csontha László plébános leltár szerint megkapta a tárgyakat. A képet Somogyi Ferencné, a Szépművészeti Múzeum restaurátora 1973-ban restaurálta. Véleménye szerint kutatásokat kellene végezni a szerzőre vonatkozóan. Ha az derülne ki, hogy nem Raffaello iskolájából való, akkor is igen értékes, 1500 körüli évekből való másolat.

Az Egyházmegyei Hatóság 1972-ből származó rendelkezésével, az Országos Műemléki Felügyelőség megyei megbízottjával, Harrach Erzsébettel történt megbeszélés alapján engedélyt adott arra, hogy a műemlék templom befogadja a váli helytörténeti múzeumot. A múzeum három részből áll. A volt keresztelő kápolnában, ahol most a gyóntatószék van, nyertek elhelyezést az egyházi vonatkozású tárgyak. A padok hosszában 20 méteres tároló húzódik meg a fal mellett. Itt kapott helyet a kőtár és az irattár. Harmadik egység az oratóriumban van, ahol a népművészeti tárgyak nyertek elhelyezést.

1974-ben kezdte meg Till Aran autodidakta szobrászművész állandó váli szoborkiállításának az elhelyezését. A templom homlokzatán lévő két üres mélyedésbe került Beethoven és Szent István szobra. Szent István szobrát 1975. szeptember 12-én áldotta meg Dr. Bejczy Gyula kanonok, püspöki irodaigazgató.

Az 1868. évi Canonica Visitatio említést tesz a váli templom érdekes gyűjteményéről, a képes Historia Domus-ról. A képeket Gürtler Mihály, akkori plébános festette. Megörökítik a plébánia egyes nevezetes dátumait. Így a Vajda szülők halálát, a templom kirablását, az egyházi edények megtalálását a temetőben és leltárba vételüket, a tabajdi tanító szerencsés megmenekülését a villámcsapástól. A képek művészettörténeti értékét az adja, hogy miniatűrben megörökíti a leltározást bemutató kép a Prantner-féle védett ötvös munkákat.

Fa faragású szép klasszicista szószéke van a templomnak, amelyről beszélni a kupola visszhangja miatt nem lehet. Ezért már kezdetbe hordozható szószéket állítottak fel. A főoltár és a kórus között tökéletes az akusztika.

A templom története változatos. Már írtuk: 1944. december 23-án egy német bombázó kötelék szőnyegbombázásától a templom is több helyen megsérült. 1945-től megkezdődött a külső tatarozás, amely tovább folytatódott egészen 1952-ig. De állandóan volt mit csinálni. Az 1974-es Szentévben, a templom megáldásának 150. évfordulóján újra napirendre került a templom második külső restaurálása.

AZ ORGONA

A váli templomban lévő orgonának is hosszú a története. Visszanyúlik egészen a 18. századig, amikor Petrák Mihály: Acsády Ádám veszprémi püspöksége 1725-44. c. könyvében azt írja, hogy az ősi templomnak Válban 4 változatú orgonája van.

Az 1845. évi Canonica Visitatio szerint az orgonát a régi templomból áthozták az újba. Mivel igen rossz állapotban volt, rendbe kellett tetetni. A helyreállított orgona 1852 ádvent elő vasárnapján szólalt meg először. A 13 változatú hangszert Klöcker Károly készítette 3000 pengőforintért, amelyből 2000 pengőforint Ürményi Ferenc hozzájárulása volt.

Az orgona újabb javításra 1908-ban szorult. Az első világháborúban a hangszer homlokzati sípjait elrekvirálták. Ezeket csupán 1922-ben sikerült pótolni. Dreher Jenő 1924-ben és 1947-ben újíttatta meg az orgonát.

A második világháborúban a kórus is, az orgona is a bombázások következtében megsérült. Az eredeti egy manuálos, pedálos, csúszka rendszerű, mechanikus traktúrás, 8 manuálos, 4 pedálos regiszterű volt. Az újról, amely 1959-ben készült, megmaradt egy leírás. E szerint Gonda Nándor műszaki terveinek megvalósulásával az orgona 2 manuálos, pedálos, részben a régi csúszkaláda felhasználásával elektromos traktúrás, elektromos játékasztalú lett. A pedálművet 30 hangra építették ki, kúpszeletes rendszerben, elektromos relékkel. Az orgona abban az időben az ország első teljesen elektromos vezetésű orgonája volt. Mivel az orgona ebben a kivitelezésben első volt, és kellő tapasztalatok még nem álltak az építők rendelkezésére, tovább kellett fejleszteni. Gonda Nándor erről így ír a Historia Domusban: "1960. október 15-én a plébániatemplom múlt évben felújított és korszerűsített orgonáját a készítője tovább tökéletesítette. Az 1858-ban készült 8 regiszteres csúszkaládát eredeti formájában felhasználtuk úgy, hogy a szelepeket egy elektro-pneumatikus szerkezettel működtetjük. A régi szélláda hangrekeszei azonban szűknek bizonyultak, az újonnan ráhelyezett 8 regiszter levegőszükségletét nem elégítette ki. Azért most a szélláda másik oldalára beépítettünk egy 54 hangos elektro-pneumatikus relét, az 54 szélládarekeszt megfúrtuk és így minden hangrekesz most két oldalról kap levegőt, és ezáltal megszűnt a hang esése a teljes mű használatánál."

A pompás hangszer 1971-ben fejlődött tovább. Erről így emlékezik meg Gonda Nándor a Historia Domusban: "1971. május 15-én. Tizenkét évi használat után a váli plébániatemplom orgonáját e héten teljesen kitisztítottuk, szerkezeti eltéréseket újra szabályoztuk és hangoltuk. Mivel a tervezett II. manuál 8 regiszter sípjainak beépítése egyelőre tárgytalan, a II. manuál vezetékét is bekötöttük az I. manuálhoz. Így legalább a két manuálon való gyakorlást lehetővé teszi és a II. manuálról ható Sub oktáv kopulára az I. manuálban is hat, lényegesen tömörebb hangzással."

Két műszaki feladat várt még megoldásra. Kellemetlen dolog volt a kántornak, hogy minden ki- és bekapcsolásnál le kellett szállnia a játékasztalról. A másik pedig: a motor indulásának zúgó zaja, amely visszahangozva dübörgött végig a templomon. Mind a két feladatot sikerült megoldani. Az orgonának azonban csak a fele készült el. De a meglévő is annyira változatos, széphangú, és úgy megtölti a templomot, hogy nem kelt az emberekben semmiféle hiányérzetet.

HARANGOK

A harangok mindig jelentős szerepet töltöttek be az emberek életében. Hivatásukat egy latin közmondás a következőképpen örökítette meg: "Az élőket hívom, a holtakat elsiratom, a felhőket megtöröm." Az emberek élete és időbeosztása is a harangok szavához igazodott, amíg az órák általánossá nem váltak.

Az ősi templom tornya a harangok őrzési helye a török utáni időkben is és ma is. A Canonica Visitatio szerint a toronynak 3 harangja van. A legnagyobb 2 mázsa 30 kg, 1732-ben áldották meg. A következő 80 kg körüli, a reformátusoktól vették el az oldalkápolna visszavételekor. A kisebbik 60 kg körül volt, és a komáromi jezsuiták rendház főnöke adományozta.

Az 1805. és 1818-as Canonica Visitatio szerint 3 harangja van a templomnak. A nagyobbik 10 mázsát nyom, és a mennybe felvitt Szűz Mária tiszteletére, a középsőt a Szeplőtelen Szűz tiszteletére szentelték, de nem tudni az időpontját. A legkisebbik harangot a Szent Kereszt tiszteletére Milassin Miklós második székesfehérvári püspök szentelte fel 1805 körül.

Ürményi Józsefné, Komjáthy Anna rendelt meg Pesten, Éberhard Henriknél 1700 ezüst forintért harangokat, amelyeket 1827. április 7-én meg is öntöttek. Az első a Fájdalmas Szűz tiszteletére, a másodikat Szent István, a harmadikat Szent József tiszteletére. Képeik ékeskedtek a harangokon, a másik oldalukon pedig az Ürményi és a Komjáthy címerek voltak láthatók. A harangokat 1827. áprilisában Benyovszky János esztergomi nagyprépost szentelte fel. Ezek azok a harangok, amelyeket - mint már említettük -, az első világháború vitt el. 1917-ben szerelték le a toronyból és 212 koronát adtak értük.

Dreher Antal 1922-ben kiöntette a nagyharangot. 242 kg-ot nyomott. A másik kettőt Chay Antal korabeli plébános önttette meg a saját költségén.

Az 1928. június 12-i feljegyzés szerint 3 új harangja van a templomnak: 1. 505 kg, 2. 152 kg, 2. 66 kg.

A második világháború ismét áldozatokat követelt Vál harangjaitól is. Az 505 kg súlyú Mária nagyharangot hadi célra leszerelték és elvitték. Fent a toronyban 37 darabra törték szét és úgy dobták le. Az öt mázsás Mária harangnak egy darabját, azt amelyen Mária, a Magyarok Nagyasszony látható a gyermek Jézussal, valaki megmentette. A templom helytörténeti múzeumában van örök momentónak.

Az egyházközségnek E.H. 336/1970. sz. alatt jóváhagyott leltára az alábbiakat tartalmazza a harangokról: "A váli templomnak négy harangja van. A harangok súlya egyik harangon sincs jelezve. 1. Szt. József harang. Felirata: Isten dicsőségére, Szt. József tiszteletére újra öntötték a Váli Rom. Kath. hívek 1928-ban. 2. Szent Antal harang. Szt. Antal domborműve körül a következő felirat: Szent Antal könyörögj érettünk. 5015. A harang egyéb felirata: Isten dicsőségére újraöntötték közadakozásból a váli buzgó hívek a Dreher kegyúri család által adományozott harangot a szabadságharc 100. évfordulója alkalmából az Úrnak 1948. Nagyboldogasszony évében. Öntötte Szlezák László Magyarország aranykoszorús harangöntő mester Budapesten. 3. Lélekharang. A harang felirata a következő: 1824 gegossen (öntve) in Pest. (Ez a szöveg öntött.) Pro Ecclesia Chatolica Valiensis. (Ez a szöveg vésett.) 4. Harang. A harang felső részéből egy darab hiányzik. A harang közepén kereszt van, amely körül ez a felirat olvasható: Adj Uram nyugodalmat nekik és az örök világosság fényeskedjék nekik. Ezen kívül még a következő olvasható rajta: "Vál, 1928. Szlezák László harangöntő Budapest."

A TEMETŐ

Mint ahogy a középkorban szerte az országban a temetők a templomok környezetében kaptak helyet, úgy a régi váli temető is az ősi templom körül feküdt. Erről megemlékezett az 1765. évi Canonica Visitatio is, de hozzátette azt a megjegyzést is: nem lehet tudni, ki, és mikor áldotta meg. 1747-ben a Canonica Visitatio megemlíti, hogy Mindszentek ünnepén a harangok este 6-tól 8-ig szólnak, a templomban égnek a gyertyák, hogy aki be akar menni imádkozni a halottaiért, erre lehetősége legyen.

A temetők új rendjéről királyi rendelet jelent meg 1775-ben. Ennek a 8. §-a a temetés idejéről és körülményeiről, a 10. §-a a temetőkről, a 13. §-a pedig a kriptákról intézkedett. E rendelkezéseknek megfelelően Válban is megszüntették a templom körüli temetőt, és a mai helyén a falun kívül alakítottak ki hozzá terepet. Bartakovics József székesfehérvári esperes áldotta meg keresztjével együtt 1778-ban. Ebben az új temetőben már akkor teret hagytak ki az Ürményi mauzóleum számára. A kőkeresztet Ürményi János tábornagy állíttatta 1837-ben.

A temető bejáró útjának két oldalán 14 kőoszlop áll a keresztúti stációk részére, amelyek a Kálvária dombhoz vezetnek. A Kálvárián 3 fakereszt áll. A stációképeket az 1829. évi Canonica Visitatio szerint Ürményi József ajándékozta.

A váliak mindig szerették szépfekvésű temetőjüket. A sírokat gondozták. Ezt segítette elő, hogy Chay Antal plébános kutat ásatott 1936-ban. Igen látogatottak voltak a különböző ájtatosságok. Így a Mindszentek- halottak napi, valamint nagycsütörtök éjszakai keresztúti ájtatosság is. Az ismeretlen katona síremlékét 1937. június 13-án állították fel ünnepség keretei között.

A BURGER-KÁPOLNA

A kápolnát Burger János váli lakos építette családi sírbolt céljaira, mintegy 1500 Forint értékben a múlt század végén. Fenntartására 1892. január 1-én 200 Forintot fizetett be a templom pénztárába. Ebből a családból származott Burger Ignác nagykovácsi plébános is, aki ugyancsak 1892. január 1-én 100 Forintos összegű alapítvánnyal gondoskodott a lelki üdvéért évenként mondandó gyászmisére.

A Burger-kápolna 1944-ben ravatalozó lett. Erről így ír a Historia Domus: "A Burger kápolnát átalakítottuk ravatalozó kápolnává. Új oltárt csináltunk tégla oszlopokkal, kőasztallappal és két tégla felvezető lépcsővel. A kápolnát pedig Körmendi Béla váli származású Szatmár egyházmegyei áldozópap kifestette, Isten dicsőségére, és faluja iránt való szeretetből. Az oltár fölé a Feltámadt Krisztust, jobb oldalra Szent Mihály arkangyalt, bal oldalra a Halál angyalát festette és szentírási idézetekkel látta el a falakat.

A kápolnát sokszor kellett tatarozni. A kőfalak nem tartották meg a vakolást. Olyan eset is előfordult, hogy kívül-belül le kellett verni a vakolatot és ki kellett fúgázni a követ. Ilyen módon román kápolna benyomását kelti. Körmendi Béla képeiből ma már csak a feltámadt Krisztus képe látható.

A kápolna érdekes homlokzatán a mélyedésben angyal szobor állott, amely elpusztult. A helyére Till Aran szobrászművésznő töviskoronás Krisztusfejét helyezte el az egyházi gondoskodás 1974-ben. Ugyancsak az ő négy alakos szobra: "Szavad legyen igen-igen, nem- nem" áll szemben a Burger-kápolnával a sírok között.

Chay Antal plébános 300 fiatal akácfát ültettetett a temetőbe. A sírkert ma gondozott park benyomását kelti.

A temető régi, művészi értéket képviselő sírköveit összegyűjtötték és a templomtér teraszán felállították.

Örvendetes módon megindult országszerte régi temetők sírfeliratainak a gyűjtése. Sajnos, ezekben nem gazdag a váli temető. Szabó Istvánné talált egyet, amelyet a Nők Lapja 1972. január 15-i száma is lehozott váli riportjában.

Így hangzik:

"Szerelmes nénémnek
Magyary Juliannának
Nemzetes Mészáros János
Hív párjának,
Ki ezernyolcszáztíz
S ötöd esztendőbe
Vízkereszt ünnepén
Jött a temetőben.
Hatvanöt esztendős életére
Így teszen koszorút
Sóhajtozó vére."

A másik sírverset Vajda János írta 15 éves korában. Így szól:

"Szeretetnek fáj itt a halál
S halottjáért ontja könnyeit,
De a remény szebb hazát talál,
Sír felett legerősebb a hit."

AZ ÜRMÉNYI MAUZÓLEUM

Az Ürményi József által telepített városmag harmadik darabja a kastély-templom vonalban lévő családi mauzóleum. Országosan nyilvántartott műemlék ez is. A már említett Károlyi Antal szerint: "Európai mércével mérve is klasszicista építészetünk gyöngyszeme."

Az épületnek egyedülálló a jogi helyzete: egyházi kezelésben lévő állami épület. Így használhatja az egyház liturgikus célokra, de fenntartásáról az állam gondoskodik.

Impozáns lépcsőzeten, amelyet magas kőpárkány szegélyez, jutunk fel a szép kivitelű tölgyfa ajtóig. A kápolna kör alakú, felül világítós, magas kupolaszerű építmény, a főpárkány képszékében látható empire stílusú kő virágfüzérek körülkoszorúzzák az épületet. Belső falait hasonlóan empire stílusban négy, az utolsó dolgokra vonatkozó szimbolikus al secco (al secco = a falfestészet egyik technikája, amelynél a festő a teljesen kiszáradt vakolatra kötőanyaggal hordja fel a festéket. Néha egyszerű enyves festéket is használnak.) festmény díszíti: a halál, az ítélet, a leláncolt pokol és a boldog örökkévalóság. Ezek is a templomdíszítő Wagner József alkotásai. Az ajtó két oldalt festett párkányán jól kivehető a művész szignója.

Az Ürményi Mauzóleum főoltára asztalszerű kő építmény. Hatalmas oltárkeresztje fából készült. Oltárkeresztjének szokás felirati tábláján az I.N.R.I., hátul az alábbi szignó olvasható: "H. Papp, Bildhauer in Pesth. 1834."

A főoltár négy stílustiszta gyertyatartója a háború alatt elpusztult. A mauzóleumban a belső falak mentén jobbról és balról egy-egy félkör alakú padsor húzódott. Elkorhadtak. Két faragott padszélt azonban sikerült mégis megmenteni, amelyek most a templomi helytörténeti múzeumban vannak.

A kápolna alatt van a kripta. Koporsó fülkéit márványlapok zárják el, és rajtuk leolvashatjuk a fülkében nyugvók neveit. A kripta bejáratát a kápolna hátán igen szép kőkeretes vasajtó zárja.

A mauzóleumot Simonyi Pál székesfehérvári nagyprépost 1834-ben szentelte fel a Szent Kereszt feltámadásának, Szent Józsefnek és Nepomuki Szent Jánosnak a tiszteletére.

A váliak nagyon szeretik a mauzóleumot. Húsvét hétfőn délután ide jönnek szeretteik sírjához Emmauszba. Ugyancsak a mauzóleum a központja a Mindszentek- halottak napi istentiszteleteknek. Csodálatosan szép látvány a mauzóleum ajtajából az esti alkonyban a kivilágított temető.

A mauzóleum fenntartására Ürményi János 1846. augusztus 3-án 1000 Forint alapítványt tett. A pénz elértéktelenedésével a kápolna is sokszor válságos helyzetbe került. Ennek oka részben az is, hogy a lépcsőzet kő párkánya puha kő, amely a vizet átengedi. Így a vakolat átnedvesedik és lehull. A kőbe fúrt lyukak mutatják, hogy csatornákkal próbálták a vizet elvezetni. A víz így is beivódott, a csatorna is elpusztult. Talán jobb is, mert nem rontja a párkány nemes ívelését. A vakolathullás, a felázás viszont megoldatlan. Talán az egész párkánynak kővel történő burkolása lenne a kiút.

A kápolnát első ízben Chay Antal váli plébános renováltatta, a század elején. Felkereste a kihalt Ürményi családdal rokonságot tartó lovasberényi Cziráky Antal gróf feleségét, és az ő rokonait. Ezenkívül egy akkor még élő Ürményi sarj is segített a rendbehozatalban.

1936-ban az Országos Műemléki Felügyelőség tataroztatta.

1947-48-ban az egyházközösség végeztetett rajta javításokat. 1948-ban az Ürményi család egyik leszármazottja a püspökségnek tett javaslatot ügyvédjén keresztül a mauzóleum eladására. A képviselőtestület azonban nem fogadta el a javaslatot, mert nem tudta az ellenértékét kifizetni.

1958-ban az Országos Műemléki Főfelügyelőség 15000 darab impregnált fazsindellyel újrafedette a mauzóleumot. Nem volt tartós, mert a fazsindely vékony, és a csókák kikezdték.

A kápolna oltárkeresztjének corpusát Szécsényi Mihály váli autodidakta szobrász restaurálta, Kokas Ignác asztalosnak, a templom padja készítőjének a segítségével. 1951. március 15-re elkészültek a munkálatokkal. Együtt készítették klasszicista stílusban a Szentlélek galambot is a templomnak.

1961-ben külsőleg hozatta rendbe az Országos Műemléki Főfelügyelőség. Sajnos, ez a restaurálás sem lett tartós. A felázások ezt is tönkretették. Az elkövetkező években kijavították a felázásokat, de ez sem hozott végleges megoldást.

1966. október 4-én kezdték meg az Országos Műemléki Főfelügyelőség emberei a mauzóleum tetejének újrafedését vastagabb fazsindellyel. 1967. szeptember 7-én volt a munkák átvétele. A munkáról még a sajtó is megemlékezett.

A fazsindely időként olajozást igényel. 1974 nyarán Csenczi Ferenc székesfehérvári tetőfedő olajozta le a mauzóleum tetejét. A szomjas zsindely 45 liter olajat fogyasztott el.

*

Az említett épületek, elsősorban a templom, régebben az egyházhoz tatozó iskola a terepe a hitéletnek, a hitbuzgalmi ifjúsági mozgalmaknak és az oktatásnak. A továbbiakban ezekről szólunk.