X. ERDÉLY A FORRADALOMBAN ÉS A SZABADSÁGHARCBAN (1848–1849)


FEJEZETEK

Sokáig az emlékirat jellegű, egyéni élményekre, ugyanakkor levéltári forrásokra is építő, részben azokból közlő művek adták a legteljesebb képet az erdélyi 1848–1849-ről; természetesen az egyes nemzeti mozgalmak nemzeti látószögéből. Ezek a ma is nélkülözhetetlen munkák: A. PAPIU ILARIAN, Istoria romanilor din Dacia Superiore II (Viena 1852); KŐVÁRI L., {1797.} Erdély története 1848–1849-ben (Pest 1861); JAKAB E., Szabadságharczunk; G. BARIŢ, Părţi alese II; E. FRIEDENFELS, Joseph Bedeus II.

Az erdélyi 1848–49 egészére is tekintenek még az egy-egy erdélyi nép nemzeti fejlődését vizsgáló monográfiák idevágó fejezetei. A dualizmus kori magyar nemzetiségi politikát apologetikus célzattal tudományosan befolyásolni akaró munka: JANCSÓ B., Szabadságharciunk és a dáko-román törekvések (Bp. 1895); UŐ, A román nemzetiségi törekvések története és jelenlegi állapota II (Bp. 1899). A kortársi szenvedélyeken felül tud emelkedni és a másik fél törekvéseivel szemben is megértést tanúsít a levéltári anyagokban is járatos MÁRKI S. összefoglaló műve: Az 1848–49-ik évi szabadságharci története (MNT X). A szász politika folytonosságát és a szász nép önmagára utaltságát hangsúlyozza FR. TEUTSCH, Geschichte III. Elsősorban Papiu Ilarian és Bariţ jelzett emlékiratai alapján mutatják be az erdélyi fejleményeket az első nagy román szintézisben: A. D. XENOPOL, Istoria românilor din Dacia Traiana XII (Igi 1893); UŐ, Istoria partidelor politice în România. De la origini pînă la 1866 I (Bucureşti 1910). A román nép egységtudatát előmozdító célzattal eleveníti meg a múltat N. IORGA, Neamul romănesc în Ardeal şi Ţara Ungurească I (Bucureşti 1915).

Csupán az irodalom alapján készültek a két világháború közötti nagy szintézisek idevágó fejezetei: HÓMAN B.–SZEKFŰ GY., Magyar történet V (Bp. 1936); N. IORGA, Istoria românilor IX (Bucureşti 1938).

A két világháború közötti romániai magyar tudományos és publicisztikai álláspontokat elemzi CSUCSUJA I., Az 1848–1849-es erdélyi forradalom és a két világháború közötti romániai magyar haladó erők. (Tanulmányok a romániai együttlakó nemzetiségek történetéből és testvéri együttműködéséről a román nemzettel. A magyar nemzetiség története és testvéri együttműködése a román nemzettel. Tanulmányok. I. Szerk. BÁNYAI L. Bukarest 1976). 1848–49 egész román historiográfiájáról számot ad V. CURTICĂPEANU, Istoriografia revoluliei române de la 1848–1849 (Revoluţia de la 1848 în ţările române. Culegere de studii. Red. N. ADĂNILOAIE–D. BERINDEI. Bucureşti 1974).

A felszabadulás utáni első magyar marxista szintézis: SPIRA GY., A magyar forradalom 1848–49-ben. A nemzetiségi kérdéssel foglalkozó alfejezeteket ARATÓ E. írta (Bp. 1959). Újabb forrásfeltárások és részkutatások alapján készültek az erdélyi fejleményeket egyre inkább eltérő szempontok és szemléleti megfontolások alapján tárgyaló fontosabb román és magyar szintézisek: V. CHERESTEŞIU, Revoluţia de la 1848 (Din Istoria Transilvaniei II.); ugyancsak V. CHERESTEŞIU írta az Erdélyre vonatkozó részeket az első nagyobb román marxista szintézisben: Istoria Romîniei IV (Red. P. CONSTANTINESCU-IAŞI. Bucureşti 1964). A magyar kutatás eredményeit VARGA J. foglalta össze: Magyarország története I (Szerk. MOLNÁR E. Bp. 1964). A román 1848–49-i fejlemények legfrissebb áttekintése: D. BERINDEI, L’an 1848 dans les pays roumains (Bucarest 1984). A legújabb magyar összefoglalás: SPIRA GY., Polgári forradalom (1848–1849) (Magyarország története 6/1), ennek bővebb kimunkálása: SPIRA GY., A nemzetiségi kérdés.

Az 1848–49-i forráskiadás is a nagy események egykori részeseinek kezdeményezésével indult, ugyancsak saját nemzeti-politikai törekvéseik igazolására: [A. TREBONIU LAURIAN]: Die Romänen der österreichischen Monarchia I–III (Wien, 1849–1851); Okmánytár az 1848–49-i erdélyi eseményekhez (Szerk. KŐVÁRI L. Kolozsvár 1861); Aemtliche Actenstücke betreffend dia Verhandlungen über dia Union Siebenbürgens mit dem Königreiche Ungarn (Hermannstadt 1865). Viszonylag későn bontakozott ki a levéltárak és kézirattárak feltárását célzó tudományos alapozottságú forráskiadás. Befejezetlen maradt: S. DRAGOMIR, Studii şi documente I–II, III és V. Elvégzendő feladatokra ösztönöz a történeti tanulságok tudatosításának jegyében készült: Erdély szabadságharca. 1848–49 a hivatalos iratok, levelek és hírlapok tükrében (Összegyűjtötte és sajtó alá rend. BÖZÖDI GY. Kolozsvár 1945). Újabb nagyszabású vállalkozás: PASCU–CHERESTEŞIU, Documente I–III. E kötetek anyagát kiegészítő forrásokra hívják fel a figyelmet TRÓCSÁNYI Zs. recenziói: Sz 1979. l; 1981. 2.

{1798.} Különböző – majd említésre kerülő – monográfiák fontos forrásokat közlő függelékein kívül sok idevágó anyagot tesznek közzé az általánosabb tartalmú és az egy-egy mozzanatra összpontosító forráskiadványok: Okmánytár Magyarország függetlenségi harczának történetéhez 1848–1849 I–II (Közli: PAP D. Pest, 1868–1869); Anul 1848 în Principatele române I–III (Bucureşti 1902); IV (1903); V (1904); VI (1910); Documente inedite privitoare la istorie Transilvaniei între 1848–1859 din actele arhivei de stat a Ministerului de interne şi justiţie de la Viena (Red. M. POPESCU. Bucureşti 1929); 1848 ahogyan a kortársak látták. A szabadságharc története levelekben (Szerk. DEÁK I. [Bp. 1943]); 1848–1849. évi iratok a nemzetiségi megbékélésről [Szerk. KEMÉNY G. G. Bp. 1948]: A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848–49-ben II (Szerk. ANDICS E. Bp. 1952); 1848 la români. O istorie în date şi mărturii I–II (Red. C. BODEA. Bucureşti 1982).

A MAGYAR ÉS ROMÁN MOZGALMAK ÚTKERESÉSE
A MÁRCIUSI FORRADALOM ERDÉLYÉBEN

Az erdélyi magyar liberálisok első kezdeményezéseként a Batthyány Lajoshoz címzett felirat másolata: OL, GPr. 1848: 536; OL, EKPr. 1848: 106; HHStA, Staatsconferenz, 1848: 416. Bethlen kezdeményező szerepéről: Jósika Leó levele Wesselényi Miklósnak. OL, Filmtár, 8770. A két „párt”, nyilatkozatát és Kolozsvár feliratát közli: KŐVÁRY L., i. m. (Okmánytár). Kolozsvár és az erdélyi magyar városok „márciusi forradalmáról” a sajtó mellett: SZILÁGYI S., Bécs–Pest–Kolozsvári Forradalom. (Kolozsvár 1848); JORDÁKY L., A márciusi ifjúság (Kolozsvár 1945); Jósika Samunak elképzeléseit tükröző leveleit és a jobbágyfelszabadítás halogatását kilátásba helyező királyi leiratot közli az ANDICS E. által szerkesztett A nagybirtokos arisztokrácia II. kötete. Kossuthnak a pozsonyi uniótörvény születésében játszott kezdeményező szerepére: Kossuth Lajos összes munkái XI (S. a. r. BARTA I. Bp. 1951); MISKOLCZY A., Az Erdélyi Nagyfejedelemség „birodalompolitikai” jelentősége az 1848. májusi válságban (A magyar polgári átalakulás kérdései c. kötetben. Szerk. DÉNES I. Z., GERGELY A. Bp. 1984). Az uniótörvény bécsi fogadtatásáról: KÁROLYI Á., Az 1848-iki pozsonyi törvénycikkek az udvar előtt (Bp. 1936). A guberniumi levéltár anyagának alapos ismeretében némileg idealizált képet rajzol Telekiről JAKAB E., Szabadságharczunk.

Az általános forrongásról tanúskodó levéltári forrásokat TRÓCSÁNYI Zs. mutatja be említett könyvismertetéseiben (Sz 1979, 1981); Torockóról és Désről tudósító főtiszti jelentéseket közöl: PASCU–CHERESTEŞIU, Documente II; hasonló Déváról: OL, GP, 1848: 4970; Fogarasról: OL, GP, 1848: 709. Fogarasnak „önálló magyar várossá” emelését kérte a népképviseleti országgyűléstől – a családi és a keresztnevek alapján hozzávetőlegesen becsülve – 122 magyar, 153 szász és német, 68 román. OL, Archivum Regnicolare, 1848–49-i országgyűlés, Lad. XX., Fasc. 2A-241b. Udvarhelyszék határozata: OL, GP, 1848: 775.

Az 1848–49-i erdélyi román nemzeti törekvések egészét az újabb irodalom és levéltári, ill. kézirattári kutatások alapján áttekinti: TRÓCSÁNYI Zs., Parasztság; K. HITCHINS, The Rumanian National Movement. A román nemzeti és társadalmi törekvések viszonylagos autonómiájáról és egymásba fonódásáról 1848-ra kitekintésszerűen: D. PRODAN, Supplex Libellus Valachorum (Bucureşti 1967). 1848 őszéig, ill. nyaráig tekintik át a román nemzeti mozgalom kibontakozását: S. DRAGOMIR, Studii şi documente V; V. CHERESTEŞIU, A balázsfalvi nemzeti gyűlés 1848. május 15–17. (Bukarest 1967.) Ez utóbbiról polemikus könyvismertetéseket írt: C. MUREŞAN (Lupta de clasă, 1967. 10) és C. GÖLLNER (FVLK 1967. l).

A marosvásárhelyi fejleményekre és a román mozgalmakra: BÖZÖDI GY., 1848 márciusa Marosvásárhelyen (Korunk, 1958); V. CHERESTEŞIU, Martie 1848 – la romînii din Transilvania (KL Ekv.); P. TEODOR, Ideologia revoluţiei din 1848 şi opera istorică a lui Samuil Micu (SUBB-H 1965. 2); D. KÁROLYI, Adunările românilor din Cluj, Abrud, Cîmpeni şi Bistra în primăvară {1799.} anului 1848 (AIIACN 1974); BENKŐ S., Eszmék és tettek 1848 tavaszán Erdélyben (1848. Arcok).

A fent idézett emlékiratokon kívül a román nemzeti mozgalom zászlóbontásáról: V. MOLDOVAN, Memorii din 1848–1849 (Braşov 1895); 1. PUŞCARIU, Notiţe despre întîmplările contemporane (Sibiu 1913); A kolozsvári petíciót és Bărnuţiu kiáltványát közli: PASCU–CHERESTEŞIU, Documente I. Bariţ cikksorozatát, szinte egészében, magyarul közli: 1848–1849. évi iratok a nemzetiségi megbékélésről (Bp. 1948). A bariţi tájékozódást elítéli az erdélyi román irányzatokat a bărnuţiui magatartáson mérő S. DRAGOMIR, Studii şi documente V. Pozitívan emeli ki Bariţ közvetítő állásfoglalását: V. CHERESTEŞIU összefoglalása a Din istoria Transilvaniei-ben és MISKOLCZY A., George Bariţ a román–magyar szövetségért 1848-ban (Tiszatáj, 1974. 6). A részleteiben körvonalazatlan román dunai – A. T. Laurian egyik leveléből vett kifejezéssel „svájci típusú” – konföderációt célzó törekvéseket elemzi, elsősorban az említett Anul 1848 în Principatele forrásai alapján: I. TÓTH Z., A magyar–román szövetség kérdése 1848–1849-ben (I. TÓTH Z., MR); UŐ, Bălcescu Miklós élete. 1819–1852 (Bp. 1958); Bălcescu – erdélyi politikájáról is szóló – 1852-ben diktált jegyzeteit közli: GH. GEORGESCU-BUZĂU, Activitatea lui N. Bălcescu pentru pregătirea dezlănţuirii revoluţiei din 1848 (St 1956. 3).

A paraszti mozgalmakat az erdélyi guberniumi levéltár kimerítő felhasználásával bemutatja TRÓCSÁNYI ZS., Parasztság. Elsősorban ennek alapján az erdélyi paraszti törekvéseket és a nemzeti mozgalmak velük való kapcsolatait a magyarországi fejlemények egészébe ágyazza összehasonlító módszerrel: ARATÓ E., Die Bauernbewegungen und der Nationalismus in Ungarn im Frühling und Sommer 1848 (AUSB 1967, 1977). A magyarul is kinyomtatott (OL, Mohács utáni gyűjtemény, 1848–1849-i nyomtatványok, 16. cs. 123) Román Testvérek című, forráskiadványban eddig még nem közölt kiáltvány drági fogadtatását leírja TRÓCSÁNYI ZS., Parasztság. E kiáltvány előfordulásáról: OL, GPr., 1848: 728, 827, 883, 894, 932, 993, 982, 1034, 1102, 1152. OL, GP 1848: 6123, 6241–6242, 9012.

A székelyföldi magyarság mozgalmairól: IMREH I., Népi mozgalmak Háromszéken (1848. Arcok); EGYED Á., Az 1848-as polgári-demokratikus forradalom kezdetei Háromszéken (Tanulmányok a romániai együttlakó nemzetiségek történetéből); UŐ, Háromszék 1848–1849 (Bukarest 1978); BENKŐ S., Csíki ifjúsági mozgalmak 1848 tavaszán (BENKŐ S., A helyzettudat). Az uzoni fejleményekről az oda kiküldött guberniumi biztosok, Zeyk Károly és Mikes János mellékletekben gazdag jelentése adja a legteljesebb képet: OL, GP, 1848: 6524. Puchner fenyegetőzéséről ő maga az osztrák hadügyminiszternek: Kriegsarchiv, Hofkriegsrat, Präs. MK 1848: 1218.

AZ ELLENFORRADALMI TÖREKVÉSEK ÁRNYÉKÁBAN.
A SZÁSZFÖLD A FORRADALOMBAN ÉS A BALÁZSFALVI ROMÁN NEMZETGYŰLÉS

Az említett szintéziseken kívül a magyar reformellenzék és aztán a felelős kormány politikáját az újabb irodalomban elemzi SZABAD GY., A polgári átalakulás megalapozása 1848–49-ben. (A negyvennyolcas forradalom kérdései. Bp. 1976); UŐ, Batthyány és Magyarország alkotmányos önkormányzatának kérdése 1848 tavaszán (Sz 1982. 6); URBÁN A., A nagy év sodrában. Tanulmányok 1848-ról (Bp. 1981); UŐ, Batthyány és a honvédelem 1848-ban (Sz 1982. 6); DEÁK L, Kossuth Lajos és a magyarok 1848–49-ben (Bp. 1983).

Az áprilisi uralkodói állásfoglalások katonapolitikai hátterét elemzi BŐHM J., A magyarországi főhadparancsnokság 1848 tavaszán. (Hadtörténelmi Közlemények, 1976. 2, 1983. 1). A nádornak szóló kabineti rendeletre: HHStA, Kabinettsarchiv, Ministerratsakten, Vorträge, 1848: 236. A május 10-i osztrák kormányátirat megfogalmazására: HHStA, Kabinettsarchiv, {1800.} Ministerratsprotokolle, 1848. május 10. MRA V. 1848: 649–651. Fogadtatására: SPIRA GY., Négy magyar sors (Bp. 1983).

Az osztrák kormány és a kamarilla viszonyát, valamint magyar politikáját egymásnak sokban ellentmondva – de ugyanakkor egymást sokban kiegészítve – jellemzik: Gróf Széchenyi István írói és hírlapi vitája Kossuth Lajossal II (Gróf Széchenyi István összes munkái VI. Szerk., bev. VISZOTA GY. Bp. 1930); KÁROLYI Á., Németújvári gróf Batthyány Lajos első magyar miniszterelnök főbenjáró pöre I (Bp. 1932); H. RUMPLER, Ministerrat und Ministerratsprotokolle 1848–1867. Die Protokolle des Österreichischen Ministerrates 1848–1867. Einleitungsband. (Wien 1970), A. SCHMIEDT-BRENTANO, Die Armee in Österreich. Militär, Staat und Gesellschaft 1848–1867 (Boppard am Rhein 1975).

A magyar kormány külpolitikájának európai horderejét kifejti HAJNAL I., A Batthyány-kormány külpolitikája (Bp. 1957). A Hajnal által feltárt „nagymagyar” birodalmi illúziók indítékait elemzi ERDŐDY G., Egykorú megítélés Magyarország helyéről 1848 Európájában. Acta Universitatis Debreceniensis, Sectio Historica XXVI. 1979).

A kassai tisztek puccstervéről ír L. KOLOWRAT-KRAKOWSKY, Meine Erinnerungen aus den Jahren 1848 und 1849 I (Wien 1905).

A szász törekvésekről FR. TEUTSCH szintézise és ugyancsak átfogó tanulmánya – FR. TEUTSCH, Die Sachsen im Jahre 1848/49 (Hundert Jahre Sächsischer Kämpfe. Hermannstadt 1896) mellett további szintetikus jellegű, de kiadatlan forrásokra és a sajtóra támaszkodó kismonográfiák készültek: 1. MARTIUS, Grossösterreich und die Siebenbürger Sachsen 1848–1859 (München 1957); C. GÖLLNER, Die Siebenbürger Sachsen in den Revolutionsjahren 1848–1849 (Bukarest 1967); SÁRKÖZI Z., Az erdélyi szászok 1848–1849-ben (Bp. 1974).

A szász összbirodalmi orientációra sok forrást közöl FR. SACHSENHEIM, Aus Briefwechsel und Aufzeichnungen des siebenbürgischen Hofagenten Friedrich Soterius von Sachsenheim (1821–1856), besonders über das Jahr 1848 (Siebenbürgische Vierteljahrschrift 1936. 1–2). A liberális polgári municipalista törekvések legfontosabb forrása még mindig az egykorú sajtó, bár egyes kimagasló képviselőinek is elkészült az életrajza: FR. TEUTSCH, Georg Daniel Teutsch (Hermannstadt 1909), C. GÖLLNER, Anton Kurz az 1848–49-es forradalomban (1848. Arcok).

Teleki nagyszebeni látogatásának – gyakran eltúlzott – jelentőségét az itt jelzett megvilágításba helyezi MISKOLCZY A., Teleki József gubernátor látogatása Nagyszebenben 1848 május 3-án (Levéltári Szemle 1978. 3). A szász publicisztikai vitát a legalaposabban elemzi GÖLLNER (1848. Arcok) – kinek értékeléséből idézünk is –, nagy figyelmet szentelve D. ROTH, Von der Union und nebenbei ein Wort über eine mögliche Dakoromanische Monarchie unter Österreichs Krone (Hermannstadt 1848) című röpiratának, melyről utóbb maga a szerző óvatosan nyilatkozott: Erwiderung und noch etwas mehr (Transsilvania 1848. 47).

Az osztrák áprilisi alkotmány értékelésére: L. GUMPLOWICZ, Das Recht der Nationalitäten und Sprachen in Oesterreich–Ungarn (Innsbruck 1879); P. BURIAN, Die Nationalitäten in „Cisleithanien” und das Wahlrecht der Märzrevolution 1848/49. (Graz, Köln 1962).

A szakirodalomból jól ismert brassói események alkalmával tanúsított román magatartásra: K. THIESS, Geschichtliche Bemerkungen in den Revolutionsjahren 1848 und 1849 (Kronstadt 1851); A. BUNEA, Steagul poporului român din Transilvania in revoluţia din anii 1848–1849 (AIIACN 1969). Stephan Ludwig Roth állásfoglalásaira: ST. L. ROTH, Gesammelte Schriften und Briefe (Hrsg. O. FOLBERTH. V. Berlin 1970. VII. 1964). Pestalozzi álnéven írt cikke: Über die Union Siebenbürgens mit Ungarn (Siebenbürger Wochenblatt, 1848. 39). ST. L. ROTH, Viaţa şi opera. Leben und Werke (Szerk. C. GÖLLNER. Bucureşti 1966).

A román nemzeti mozgalom irányzatairól, az egyéni állásfoglalásokról és a balázsfalvi gyűlésről S. DRAGOMIR (Studii şi documente V) és V. CHERESTEŞIU idézett munkái adják a legteljesebb képet. Cipariu és Laurian állásfoglalását Bariţhoz intézett leveleikből ismerhetjük meg: George Bariţ şi contemporanii săi (Red. ŞT. PASCU, I. PERVAIN. I. Bucureşti 1973. IV. Bucureşti 1978). Cipariu cikkei az unióról és Ausztriáról balázsfalvi lapjában jelentek meg: {1801.} Organul Luminarei 65, 68, 70. Bariţ állásfoglalását brassói lapjai alapján rajzolja meg életrajzírója is: V. NETEA, Gheorghe Bariţiu, Viaţa şi activitatea sa (Bucureşti 1966).

Bărnuţiu beszédét legutóbb közölte: C. BODEA, 1848 la români. (Bucureşti 1982). A beszéd demokratikus mondanivalóját kiemeli: G. NEAMŢU, Az 1848. május 3 (15–5) 17-i balázsfalvi nemzeti gyűlés forradalmi programjának alapdokumentumai (1848. Arcok). Negatív vonatkozásaira figyelmeztet: SPIRA GY., A nemzetiségi kérdés. Iancu idézett későbbi, nyár eleji megnyilatkozására TRÓCSÁNYI Zs., Parasztság hívja fel a figyelmet. A fejedelemségekbeli bojárfiak hangulatára: G. SION, Suvenire contemporane (Bucureşti 1888). Axente felkelési szándékára: L. MAIOR, Activitatea lui Axente Sever în primăvara anului revoluţionar 1848. (SUBB-H 1966. l). Bărnuţiu kiáltványtervezete: P. TEODOR, O scrisoare–proclamaţie a lui Simion Bărnuţiu redactată în numele naţiunii române (SUBB-H 1970. 2). A balázsfalvi program és a magyar liberális álláspontok közötti kompromisszum lehetőségére figyelmeztet MÁRKI S. idézett szintézise (MNT X).

A mihálcfalvi összecsapás TRÓCSÁNYI imént említett művében tisztázott részleteihez több kiegészítő mozzanatot találunk a vezénylő tisztek, Balázs Konrád és Szilágyi Sámuel jelentéseiben: Hadtörténelmi Levéltár, Abszolutizmuskori iratok, Acten des Generalkommandos in Hermannstadt 1848–1849. Geheime Acten, 1848: 8, 23. Ugyancsak TRÓCSÁNYI tisztázta az érchegységi központú román fegyveres szervezkedés körülményeit, amelyekről Iancu is írt Bărnuţiunak. E levelet közli: G. CIPĂIANU, Un document de la Avram Iancu din vara anului 1848 (SUBB-H 1972. 2).

A konzervatívok mesterkedéseire V. CHERESTEŞIU (Din istoria Transilvaniei I) és C. GÖLLNER (1848. Arcok) hívták fel a figyelmet. „Egy született szász, de igaz honfi” levelét közli az Erdélyi Híradó és az Ellenőr május 14-i számainak rendkívüli melléklete, a román röplap változatát közli: PASCU–CHERESTEŞIU, Documente III. Mikó ausztriai útjáról nejéhez és Teleki Józsefhez intézett leveleiben számol be: OL, Filmtár, 11 549. Gyulafehérvár ostromállapotba helyezését Puchner Latournak május 22-én jelentette: Hadtörténelmi Levéltár (Budapest), Generalkommando, Präs. 1848: 522. Puchner május 7-i – Zanini hadügyminiszter április 25-i utasítására – eskütételt elrendelő parancsa: uo., Gen. P 69/50.

A POLGÁRI ÁTALAKULÁS MEGALAPOZÁSA
AZ UTOLSÓ ERDÉLYI RENDI ORSZÁGGYŰLÉSEN

E fejezethez: MISKOLCZY A., Társadalmi és nemzeti kérdés az utolsó erdélyi rendi országgyűlésen (Sz 1979. 5). A székelyek mozgósításának jelentőségét feltárta: URBÁN A., A székely katonaság segítségül hívása 1848 májusában. (Hadtörténelmi Közlemények 1980. 3). Batthyánynak az unió érdekében az udvarnál tett lépéseire: KÁROLYI Á. i. m. (Az 1848-i pozsonyi törvénycikkek). Perényi Zsigmond működésére: SZŐCS S., A kormánybiztosi intézmény kialakulása 1848-ban (Bp. 1972). Wesselényi Miklós szerepére: TRÓCSÁNYI Zs., Wesselényi. Az erdélyi jobbágyfelszabadítás horderejére és jellegére: SPIRA GY. idézett szintézise és UŐ, A nemzetiségi kérdés; SZABAD GY. tanulmányai; EGYED Á., A jobbágyfelszabadítás az 1848-as kolozsvári országgyűlésen (1848. Arcok). A havasalföldi jobbágyfelszabadítás 1848-i meghiúsításának negatív következményeiről: A. OŢETEA, La révolution de 1848 et les paysans. (Revue d’Histoire Comparée, 1948. l). Az erdélyi magyar baloldal elképzeléseinek legfontosabb forrása a sajtója: az Ellenőr.

A szűkebb értelemben vett Magyarországon kibontakozó román nemzeti mozgalom irányzataira: GH. I. BOGDAN-DUICĂ, Eftimie Murgu (Bucuresţi 1937); S. DRAGOMIR, Studii şi documente V; I. D. SUCIU, Revoluţia de la 1848–1849 în Banat (Bucureşti 1968).

{1802.} ERDÉLY 1848 NYARÁN

Az erdélyi konszolidáció megítélésére általában rányomja a bélyegét a polgárháborúhoz vezető őszi válság. A szereplőkről és a súrlódásokról reálisabb képet adnak az olyan levéltári kutatásokra épülő munkák, mint JAKAB E., Szabadságharczunk, TRÓCSÁNYI ZS. és SZŐCS S. az előbbi alfejezetekben idézett művei.

A Királyi Tábla körüli vitákra: OL, 1848/49, Igazságügyi Minisztérium, vegyes iratok, 2. cs. Jól jellemzi Vayt JAKAB E. idézett műve. Nagyrabecsüléssel ír róla a brassói szász sajtó és a vele találkozó I. Maiorescu, akinek jelentését közli: N. BĂNESCU–V. MIHĂILESCU, Ioan Maiorescu. (Bucureşti 1912).

A Küküllő és Felső-Fehér megyei ellenállásra vonatkozó jelentések: OL, GP, 1848: 8124, 8125. A paraszti panaszokra vonatkozó guberniumi eljárásnak általában csak elintézésfogalmazványait őrzik a főkormányszéki levéltár általános iratai, a Kolozsvárról a panaszok nyomán elrendelt megyei kivizsgálások anyagát visszaküldték a megyéhez, általában azzal a meghagyással, hogy hozzanak ítéletet, néha véleményt is nyilvánítva, olykor további kivizsgálást kérve és néha elutasítva a paraszti kérést. Az országgyűlési levéltárak anyaga viszont némileg hiányos: OL, EOKL, Cista Diplomatica, Diaetalia, 97. cs.; Archivum Regnicolare, Diaeta Anni 1848–49. Lad. XX., Fasc. 2A-183. A letartóztatásokra vonatkozó főtiszti jelentések: OL, GPr., 1848: 2173, 2179, 2211, 2246, 2255, 2294, 2336, 2426, 2430, 2453. A 13. táblázathoz az egész guberniumi esetanyagot felhasználtuk, ennek alapján készült a 14. táblázat első oszlopa is.

Kossuth erdélyi politikáját jellemzi: SZABAD GY., Kossuth politikai pályája ismert és ismeretlen megnyilatkozásai tükrében (Bp. 1977. 126–127). A szász politika forrása az egykori sajtó.

Az említett érchegységi mozgolódásról Iancu üzenetét közli: S. BENKŐ etc., Din activitatea lui Avram Iancu în primavără anului 1848 (AIIACN 1972). Az események újravizsgálatára: OL, GP, 1848: 10 388.

A képviselőválasztásra: CSIZMADIA A., A magyar választási rendszer 1848–1849-ben (Bp. 1963). Şaguna tevékenységére: N. POPEA, Memorialul Archiepiscopului şi Metropolitului Andrei baron de Şaguna sau luptele nationale-politice ale românilor (Sibiu 1889); K. HITCHINS, Orthodoxy and Nationality. Andreiu Şaguna and the Rumanians of Transylvania, 1846–1873 (Cambridge, Mass., London 1977). A román egységtörekvések erős irányzatként való hatását elveti S. DRAGOMIR (Studii şi documente V) és V. CHERESTEŞIU idézett munkáiban. Az egységtörekvésekre utaló adatok és forrásokat felsorakoztatja: C. BODEA, Lupta românilor pentru unitatea naţională 1834–1849 (Bucureşti 1967). Reális képet ad még K. HITCHINSnek a nemzeti mozgalommal foglalkozó szintézise: The Rumanian National Movement.

A magyar kormány nemzetiségi politikájára most és a következőkben: I. TÓTH Z., Kossuth és a nemzetiségi kérdés 1848–1849-ben (Emlékkönyv Kossuth Lajos születésének 150. évfordulójára II. Bp. 1952); UŐ, A nemzetiségi kérdés Magyarországon 1848–1849-ben (I. TÓTH Z., MR); Kovács E., Szemben a történelemmel. A nemzetiségi kérdés a régi Magyarországon (Bp. 1977); SPIRA GY. idézett szintézisei: Magyarország története 6/1. és A nemzetiségi kérdés.

A magyar külpolitikára: HAJNAL I. idézett, Batthyány-kormány külpolitikájáról szóló művén kívül HARASZTI É., Az angol külpolitika a magyar szabadságharc ellen (Bp. 1951); WALDAPFEL E., A független magyar külpolitika 1848–1849 (Bp. 1962). A magyar közvélemény és havasalföldi forradalom viszonyára: EGYED Á., A moldvai és havasalföldi forradalom a magyar sajtó tükrében (1848. Arcok).

{1803.} AZ ELLENFORRADALOM TÁMADÁSA ÉS A POLGÁRHÁBORÚ KIROBBANÁSA

Az ellenforradalom katonai szervezését – széles körű anyaggyűjtésre is építve – az egyik résztvevő rajzolta meg „belülről”: [A. HEYDTE], Der Winter-Feldzug des Revolutionskrieges in Siebenbürgen in den Jahren 1848 und 1849 (Leipzig 1861). Jósika bécsi feltűnésére: H. SCHLITTER, Versäumte Gelegenheiten. Die oktroyierte Verfassung vom 4. März (Zürich–Leipzig–Wien 1920).

Puchner körlevele a határőri terhek könnyítéséről: OL, 1848/49. Hadügyminisztérium, 1848: 4256, 9918.

A paraszti ellenállásról TRÓCSÁNYI Zs., Parasztság adja a legteljesebb képet. Rácz István működésére: OL, GP 1848: 10 901, 11 202, 11 264. Urban számítása Gedeonhoz intézett szeptember 29-i jelentésében: Kriegsarchiv, Feldakten, Armee Corps Siebenbürgen, 144. Fasz. 9.5. Mihályi működésére: VÁRADY G., Máramarosmegye 1848-ban (Hazánk, 1885). Urbanról: Das Tagebuch des Polizeiministers Kempen von 1848 bis 1859 (Hrsg. J. K. MAYR. Wien–Leipzig 1931. 104). A naszódi és az orláti gyűlésre: V. ŞOTROPA, Districtul grăniceresc năsăudean (Cluj-Napoca 1975); L. MAIOR, Adunarea de la Orlat, semnficaţia ei istorică. 10–11 septembrie 1848 (SUBB-H 1976. l). Iancu szerepéről és a román törekvésekről képet ad: S. DRAGOMIR, Avram Iancu (Bucureşti 1965).

Vay amnesztiapolitikájáról saját jelentései: OL, 1848/49. Miniszterelnökség, 1848: 729, 799. Belügyminisztérium, elnöki iratok, 1848: 901, 902, 913, 925–927, 931. Az unióbizottságra: MÁRKI S., Az erdélyi unió-bizottság (Budapesti Szemle, 1898). A szász politikáról: I. MARTIUS idézett műve (Grossösterreich und die Siebenbürger Sachsen) és Bedeus (E. VON FRIEDENFEIS, J. Bedeus) idézett emlékiratai, valamint annak kiadatlan részei.

A forradalom önvédelmére JAKAB E., Szabadságharczunk és EGYED Á., Háromszék mellett: FAZEKAS J., Az agyagfalvi székely nemzeti gyűlés. 1848. október 16–17. (Tanulmányok a romániai együttlakó nemzetiségek történetéből I.). A nagyszebeni főhadiparancsnokság számvetése a magyar erőkkel: Kriegsarchiv, Armee Corps Siebenbürgen, 144. Fasz. 10. 6. A polgárháborúról és a szórványmagyarság magatartásáról: J. PAGET ismertetése Pataky könyvéről (The British Quarterly Review, 1851. febr. 1); KEMÉNY G., Nagyenyed és vidékének veszedelme 1848–49-ben (Pest 1863); SZENTKATOLNAI BAKK E., Az 1848–49-iki szabadságharcz alatti események Vízaknán (Bp. 1880); KÁDÁR J., Belső-Szolnok és Doboka megye története. 1848–1849 (Dés 1890); KOVÁCS GY., A bányavidéki római katholikus esperesi kerület plébániáinak története (Szamosújvár 1895); SZILÁGYI F., Alsófehér vármegye 1848–49-ben (Nagy Enyed 1896); BORBÉLY I., Torockó története 1848–49-ben (Kolozsvár 1908).

Egyes román vezetők humánus magatartására és a kisemberek egymás segítésére is utalnak: A. SEVER, Răspuns la „Cartea Neagră” (Braşov 1896); I. STERCA ŞULUŢIU, Biografia lui Avram Iancu (Sibiu 1897); KUSZTA I., Tokaji János marosbogáti evangélikus református lelkész élettörténete (Kolozsvár 1905); O. PRIE, Un sat românesc din Ardeal. Săcădat (Cluj 1933); VÁMSZER G., Szakadát (Kolozsvár 1940); F. SALVAN, Mişcări ţărăneşti din satele dependente de oraşul Braşov în anii 1848–1849. (Studii şi Articole de istorie 1969); GH. ANGHEL, Nicolae Solomon (Apulum, 1972); UŐ, Petru Dobra (Uo.); I. OLTEANU, Momente din activitatea prefectului Cîmpiei Nicolae Vlăduţiu (1848–1872) (Uo.); E. HULEA, Simion Prodan Probu, viceprefectul lui Avram Iancu (Apulum, 1978).

Háromszék önvédelmére: NAGY S., Háromszék önvédelmi harcza 1848–49 (Kolozsvár 1896); EGYED Á., i. m. (Háromszék). Baldacciról és Kolozsvár feladásáról: Bauer őrnagy Bem tábornok főhadsegédének hagyományai 1848 és 1849-ből (Közt. MAKRAY L., Pest 1870) és a katonai fejleményekre l. még a következő fejezet irodalmát.

A román közigazgatási kísérletekre: L. MAIOR, Aspecte ale organizării administraţiei româneşti din anii 1848–1849 în Transilvania (AMN 1967); L. URSUŢIU, Un document privind {1804.} organizarea administrativă a românilor în Revoluţia din 1848 in Transilvania (Uo. 1969); L. MAIOR, Organizarea administrativă a Munţilor Apuseni ca „Ţara Românescă” de către Avram Iancu (1848–1849) (SUBB-H 1972. 2); I. MANDREA, Revoluţia de la 1848 din Transilvania. Aspecte instituţional-organizatorice (Revista de istorie 1978. 5).

BEM ERDÉLYI HADJÁRATA. A FORRADALMI KONSZOLIDÁCIÓ ÉS ELLENTMONDÁSAI

Bem erdélyi hadászati tevékenységére: GYALÓKAY J., Az első orosz megszállás és Erdély felszabadítása (1849. januárius 31 – március 28) (Bp. 1931); UŐ, Az erdélyi hadjárat 1849 nyarán (Bp. É. n.). Az általunk használt fontosabb emlékiratok és szakmunkák: J. CZETZ, Bem’s Feldzug in Siebenbürgen in den Jahren 1848 und 1849 (Hamburg 1850); K. M. PATAKY, Bem in Siebenbürgen (Leipzig 1850); H. R. LEVITSCHNIGG, Kossuth und seine Bannerschaft III (Pesth 1850); W. FR. RÜSTOW, Geschichte des ungarischen Insurrectionskrieges in den Jahren 1848 und 1849 I–II (Zürich 1860); A. HEYDTE, munkája (Der Winterfeldzug); J. NAHLIK, Geschichte des Infanterie Regiments Baron Bianchi (Brünn 1863); K. BLAZEKOVIC, Chronik des K. K. 31. Linien Infanterie Regiments (Wien 1867); SZIGETHY M., Adatok a XI. zászlóalj történetéhez (Kolozsvár 1868); AMON G., Geschichte des k. k. 11. Huszaren Regimentes Herzog Alexander von Württemberg (Wien 1878), W. BICHMANN, Der rumänische Landsturm während der Jahre 1848/49 (Wien 1880); GELICH R., Magyarország függetlenségi harca 1848–49-ben IIII (Bp. É. n.); J. FORMANEK, Geschichte des k. k. Infanterie Regiments Nr. 41 II (Czernowitz 1886); W. PROHAZKA, Geschichte des k. k. Infanterie Regiments Nr. 24 (Wien 1886); M. MAENDL, Geschichte des k. u. k. Infanterie Regiments Nr. 51 (Kolozsvár 1897); DERCSÉNYI K., Bem tábornok téli hadjárata (Bp. É. n.); R. KISZLING, Die Revolution im Kaisertum Österreich 1848–1849 I–II (Wien 1948); 1. LUPAŞ, Un episod istoric şi consecinţele lui militare (AIIACN 1958–59); H. MAST, Der k. k. rumänische Landsturm in Siebenbürgen im Kampfe gegen die ungarische Revolution 1848/49 (Societas Academica Dacoromana, Acta Historica V. 1966).

CZETZ véleménye: OL, 1848/49. Országos Honvédelmi Bizottmány, 1848: 3039.

Bem politikájára: KOVÁCS E., Bem József (Bp. 1954); UŐ, Bem a magyar szabadságharcban (Bp. 1979). Az erdélyi magyar katonai vezetésre: BONA G., Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban. 1848–49 (Bp. 1983). Az orosz cári csapatok első behívására: ANDICS E., A Habsburgok és Romanovok szövetsége (Bp. 1961). Kossuth erdélyi elképzeléseire Kemény Zsigmond névtelen javaslatai: OL, 1848/49. Szemere Bertalan miniszteri iratai, 1. cs. A magyar kormányzat erdélyi politikájára: BARTA I., Kossuth és Csányi (Sz 1952. 3–4); UŐ, A kormány parasztpolitikája 1849-ben (Sz 1956. 1–2). Az erdélyi magyar közvéleményre: KEMÉNY G. G., Társadalom és nemzetiség a szabadságharc hadi lapjaiban (Bp. 1957); IMREH I., 1849-es székely hadi lapok (Korunk Évkönyv, 1974). A szász viszonyokra az idézett munkák mellett: O. FOLBERTH, Der Prozess Stephan Ludwig Roth (Graz–Köln 1959); BINDER P.–KILLYÉN F., Bem tábornok Brassóban (Korunk, 1969. 7); KÁLNOKI KISS T., Berde Mózes kormánybiztos 1849-ben (Levéltári Szemle, 1976. l); UŐ, „A testvériség szent nevében…” Az 1849. június 8-i nagyszebeni magyar–román békítési tanácskozás (Tiszatáj, 1979. 12); MISKOLCZY A., Leopold Max Moltke und Lajos Kossuth (Neue Zeitung 1977. dec. 16).

AZ ÉRCHEGYSÉGI ROMÁN ELLENÁLLÁS ÉS A „ROMÁN AUSZTRIA” IGÉNYE

A Dragoş által kezdeményezett megbékítési törekvés irodalmának áttekintésével készült e fejezet előtanulmánya: MISKOLCZY A., Roumanian–Hungarian Attempts at Reconciliation in the Spring of 1849 in Transylvania (AUSB 1981). Az érchegységi román ellenállásról a {1805.} legalaposabban: I. LUPAŞ, Avram Iancu. (Anuarul Institulului de istorie natională, Cluj 1924–1925) és DRAGOMIR Iancu-életrajza.

A román autonómiát célzó törekvések fontosabb forrásait közlik és elemzik: N. POPEA, i. m. (Memorialul), M. POPESCU, Documente inedite privitoare la istoria Transilvaniei între 1848–1859 (Bucureşti 1929); C. BODEA, i. m. (Lupta românilor); K. HITCHINS, i. m. (Orthodoxy and Nationality, és The Rumanian National Movement) és V. NETEA, Lupta românilor din Transilvania pentru libertatei naţională (1848–1881) (Bucureşti 1974).

ROMÁN ÉS MAGYAR MEGBÉKÉLÉSI TÖREKVÉSEK
A MAGYAR FÜGGETLENSÉGI HARC VÉGNAPJAIBAN

A román–magyar megbékélési törekvésekre vonatkozó forrásokat I. Ghica tette közzé már a múlt század 80-as éveiben. Újrakiadása: I. GHICA, Amintiri din pribegia după 1848 I–III (Red., O. BOITOŞ. Craiova, é. n.). Bălcescu tevékenységére: N. BĂLCESCU, Opere, Corespondenţa IV (Red. GH. ZANE. Bucureşti 1964). A. G. GOLESCU nézeteit az 1849. április második felében Magheruhoz írt leveleiben fejtette ki: Biblioteca Academiei Republicii Socialiste România, Manuscrise, S 7 (1–5) CCXXIV.

A román–magyar megbékélési törekvésekről a legteljesebb képet I. TÓTH Z. idézett művei adják. A magyarországi fejlemények egészébe ágyazva vizsgálja őket: ARATÓ E., Egykorú demokratikus nézetek az 1848–1849. évi magyarországi forradalomról és ellenforradalomról (Bp. 1971) és SPIRA GY. idézett összefoglalása (A nemzetiségi kérdés). Ezek mellett: J. C. CAMPBELL, The Transylvanian Question in 1849. (Journal of Central European Affairs 1942. 1); S. RETEGAN, Espatriatul – ziar militant pentru înfrăţirea popoarelor (AIIACN 1964); A. STAN–C. VLĂDUŢ, Gh. Magheru (Bucureşti 1969); D. KÁROLYI, Activitatea revolutionară a lui Bălcescu din vara anului 1849 în sursele meghiare (AIIACN 1973); B. C. FRYER, Bălcescu and the National Question in 1849 (East European Quarterly 1978.2); MISKOLCZY A., Epizód az 1849 júliusi román–magyar megbékélési törekvések történetéből (Magyar–román filológiai tanulmányok. Szerk. NAGY B. Bp. 1984).

A magyar „nemzetiségi törvényre”: I. TÓTH Z., A Szemere-kormány nemzetiségi politikája (I. TÓTH Z., MR); ARATÓ E., Az 1849. évi júliusi nemzetiségi törvény és helye Európában (Kortárs, 1975. 7).

A hadi események irodalmát l. a 6. fejezet irodalmánál. Bem optimizmusára: HAJNAL I., A Kossuth-emigráció Törökországban (Bp. 1927. 26). A magyar forradalom végnapjairól: PÁSZTOR E., Kazinczy Lajos zsibói fegyverletétele 1849-ben (Korunk, 1982. 2). Iancu gesztusára: MISKOLCZY A., i. m. (AUSB 1981). A Bemről és Iancuról szóló román énekről tudósít MIHALOVITS LÁZÁR (Radna, 1850. január 17) jelentése: Hadtörténelmi Levéltár Budapest, Abszolutizmuskori iratok, Militär Distrikts-Commando Grosswardein, Res. 59., 179. cs.

A források egyoldalúsága miatt 1848–49. emberi áldozatairól nem tudunk pontos képet alkotni. Az osztrák katonai kormányzat csak „a magyar terrorizmus áldozatait” íratta össze. A községenkénti gondos felmérés 6112 személyt mutatott ki. A magyar rögtönítélő bíróságok elítéltjeinek száma: 449. Tiszti parancsra formális ítélet nélkül kivégeztek 769-et. Egyes helységek elfoglalásakor felakasztottak 31 személyt, lelőttek 709-et, egyéb módon életét vesztette: 2871. A polgári lakosságból a katonai összecsapások folyamán életét vesztette: 1283. Ugyanez a 6112 személy más csoportosításban: 5680 férfi, 363 nő, 69 gyerek. Nemzetiségi megoszlásban: 5405 román, 310 szász, 304 magyar, 93 egyéb. Propagandájukban a román kortársak mintegy 40 ezer román áldozatot tartottak számon. Ezt elfogadva 100 ezer magyar áldozatról írt: I. STERCA ŞULUŢIU, Din istoria munţilor apuseni (Gazeta Transilvaniei, 1891. 18). A fenti osztrák felmérés és a kor demográfiai viszonyainak az ismeretében mintegy 18 ezer főre {1806.} becsülte az 1848–49-i „rendkívüli” emberveszteséget, az erőszakos halálnemek áldozataihoz számítva a háborús viszonyok miatt fejét felütő tífusz áldozatait is: E. A. BIELZ, Handbuch. 149. A fizikai pusztulásnál és pusztításnál talán súlyosabb következményekkel jártak a lelki károsodások és megrázkódtatások.