cifraszűr

a rátéttel, hímzéssel díszített → szűrnek a 19. sz.-ban kialakult elnevezése. Úgy látszik, hogy a múlt században kivirágzott szűrhímzésnek a 18. sz. végétől kezdve – anyagi okokból – tilalmazott, akkor már bizonyos fokú kedveltségnek örvendett, piros vagy kék szegéssel, → cigulával díszített szűrök az előzményei. A szűrruháknak ennél korábbi, az általunk ismert, a 19. sz.-ban kialakult cifraszűrrel nem egyező díszítettségét azonban jelzik halvány nyomok. Így 17–18. sz.-i limitációk posztózott ujjú és posztózott gallérú szűröket, darócokat sorolnak fel, s e posztózás más színű posztószegést, de mintás rátétcsíkokat is jelenthetett. Mintázott szegélyű szűrről van is bakonyi (18. sz.-i) adat, s az általunk ismert 19. sz.-i bakonyi szűrök mintás szegélyei igen régies jellegűek. E rátét megelőzni látszik a 19. sz.-i cifraszűrt. Ugyancsak a szűr 19. sz.-inál korábbi – varrással való – díszítettségére utal a Magy. Nyelvtörténeti Szótár egy 18. sz.-i erdélyi – sajnos, idő- és helymegjelölés nélküli – adata, amely „varrott szűr”-t említ. – Különös, hogy a szűrszabók nem a szűrruhák általános divatjakor – tehát a 17–18. sz.-ban, sőt korábbi századokban – szerveződtek céhbe, hanem csak a múlt század dereka, második fele körül, amikor a szűrruhák száma erősen fogyott, de e fogyást a cifraszűrök kivirágzása ellensúlyozta. A színes szegéssel, majd színes posztócsipkével, végül hímzéssel díszített szűröket először a Dunántúlon tiltották, tehát itt virágozhattak ki legkorábban. Veszprémben 1825–30 körül volt a cifraszűr fénykora, míg Debrecenben 1825-ben még csak a szegett szűrt tilalmazták, a hímzett szűrök tilalma ennél jóval későbben, még 1870-ben is érvényes volt Debrecenben. – A szűrhímzés eredetét Györffy István a szűcshímzésben látta. Mint ez, úgy a szűrhímzés is férfimunka volt. Bár néhol, pl. Debrecenben a múlt század második felében a rendeléseket nem győző szűrszabók betanított nőkkel hímeztettek. A cifraszűr – területenként nem mindig azonos időre eső – fénykorában a szűrnek a következő darabjait díszítették, hímezték: a színes szegések mentét, a gallért, a szűr elejét, az ujjak betoldása alatti oldal-aszaj-pálha-részt és a feleresztésnek nevezett felhasítások körét. Ezeken kívül a cifraszűrhöz még a következő díszítőelemek tartoztak: a → vóc, a belőle alakult posztó csipke, a csipkéket lefogó sodrás és a csipkék és feleresztések végén levő bojt, majd a bojt divatjának múltával a színes gyapjúhulladékból horgolt → galambkosarak vagy a vastag pamutzsinórból gombkötő kötötte komlórózsák. A szűr elöl nem ért össze. Díszes, szíjgyártó készítette csatos szíjjal – amely néha sallangos is volt – vagy gombkötő díszítette összeakasztóval fogták elöl össze. Ez utóbbihoz átvetőnek vagy → hátravetőnek hívott, cifra és több ágú zsinór tartozott. A szűrgallér két alsó sarkának a → csücskő nevű kis korong volt a dísze. – A díszítés-hímzés alapján a következő vidékek szerint különülnek el a cifraszűrök: → alföldi vagy kun cifraszűr; a → dunántúli cifraszűr – és ezen belül a → bakonyi cifraszűr, → somogyi cifraszűr, → bihari cifraszűr, → debreceni vagy → hajdúsági cifraszűr, → erdélyi cifraszűr, felföldi cifraszűr – ezen belül az egri, → matyó cifraszűr. Ezeken kívül átmeneti formák: a csökölyi szűr (→ csökölyi viselet), a dunántúli cifraszűr, a → felföldi szűr. – Irod. Györffy István: A bihari cifraszűr (Népr. Ért., 1929); Palotay Gertrúd: Szűrhímzés-öltésmódok (Népr. Ért., 1930). Györffy István: Magyar népi hímzések. I. A cifraszűr (Bp., 1930).