cserepcsík

behasított pálca vagy rövid bot, melynek hasítékába egyenként felfűzik a használaton kívüli → véghorog horogszemeit, hogy a zsinórt felakasztva száríthassák, s télen így raktározhassák a horogkészséget. Az egész országban használják ilyen funkcióban a cserepcsíkot. Azokon a vidékeken – elsősorban a Tisza mellett – általános a használata, ahol a véghorog elvetése a ladik oldaláról történik (az újabban elterjedt horogtábla a zsinór szárítására is alkalmas). Ny-Európában – a horogtábla mellett – szintén használták a cserepcsíkot. Helyenként csíptető (Duna vidéke), kákó (Felső-Tisza), csípka (Tiszafüred) elnevezése is van a cserepcsíknak. A cserepcsík terminológia egyéb csipesz jellegű eszközök, valaminek az öszeszorítására párhuzamosan alkalmazott pálcák, botok, rudak neveként szintén országosan elterjedt. A szó etimológiája bizonytalan: szlovák származtatása téves, s a csíp igéből történt magyarázata sem valószínű. (→ még: herélés) – Irod. Bátky Zsigmond: Cserepcsík (Magy. Nyelv, 1936); Szolnoky Lajos: Magyar kenderáztatási módok (Népr. Ért., 1958); Rassow, M.: Fischersprache und Brauchtum im Lande zwischen dem Darss und der unteren Oder (Berlin, 1958).