aktualizálás

a folklóralkotásokban a változtatható részek átalakítása az előadás közvetlen körülményeinek megfelelően. Pl. a népdal ismert kezdősorában a helység nevét éneklik:

Hotyka falu szép helyen van,
Mert a templom középen van.

Egész műfajok (pl. a → párosító és általában a szokásdalok) igen gyakran alkalmazzák:

Varga Bözsi tejet vitt, mind ellotyogatta,
Utánament Szőke Feri, mind felnyalogatta.

Ritkábban a verses epika is él vele (pl. a betyárballadák). A prózai műfajok közül a mondákban hősök és események módosulnak ilyen módon, a mesében egyes mozzanatok változnak meg (pl. távíró, gőzmozdony és egyéb modern kori tárgyak jelennek meg). Ez utóbbi rokon jelenség a kellékmegváltozással. Az aktualizálás voltaképpen a variálódásban gyökerezik, s már az archaikus műfajok ismerik. A kései műfajok is élnek vele, olykor a hagyományozás folyamatától csak részben befolyásolt módon (→ katonadalokban a mindenkori hadvezetők nevét emlegetik, a → ponyvairodalom minden darabja „legújabb”, a legutolsó esztendőkben történt eseményről szól). A folklóralkotások rétegelmélete szerint nemcsak a nyelvi forma, hanem annak jelentése és használata is aktualizálódhat. Ellentéte a ritkább archaizálás. (→ még: alkalmi költészet,állandóság, → előadás, → változat) – Irod. Böckel, Otto: Psychologie der Volksdichtung (Leipzig, 1913); Krohn, Kaarle: Die folkloristische Arbeitsmethode (Oslo, 1926); Anderson, Walter: Ein volkskundliches Experiment (Helsinki, 1951); Bausinger, Hermann: Wirkendes Wort (Berlin, 1960); Voigt Vilmos: A szólások változatainak szintjei (Magy. Nyelvőr, 1971. 1. sz.).