csiga

1. gyűjtögető tevékenységhez tartozik az ehető csiga (lat. Helix pomatia) összeszedése és fogyasztása, amely a parasztság körében a 20. sz.-ban már csak szórványosan fordult elő. – Beregben a csigát télen a levelek alól szedik össze, házastól meleg vízbe teszik, s az előbúvó csigákat a vízből kiszedve tejfellel mártásszerű ételnek készítik. Az Ormánságban a század elején a kanászok forró parázson sütötték a csigát. Ismertek csigacsalogató német, szlovák, cseh, szerb stb. gyermek → mondókák; nálunk is általánosan elterjedtek:

Csiga-biga gyere ki,

Ég a házad ide ki,

Kapsz tejet, vajat,

Holnapra is marad.

A Szilágyságban a cigány és román nők szülési fájdalmak csillapítására fogyasztják a házatlan csigát (lat. Agriolimax agrestis). A csiga paraszti fogyasztására hatott a felsőbb társadalmi rétegek konyhája, ízlése. Tudjuk, hogy Berzsenyi Dániel somogyi birtokán tenyésztette az ehető csigát. (Petőfi Sándornak az olajos csiga kedvenc eledele volt.) Csigakerteket már a görögök és rómaiak ismertek. Spanyolo.-ban, Olaszo.-ban, Svájcban, Franciao.-ban a csiga gyűjtése, ’tenyésztése’ és fogyasztása ma is jelentős. Néhány évtizede export céljából foglalkoznak az ehető csiga gyűjtésével (Győr, Sopron, Eger vidéke). Helyenként a csupasz csigát – hasonlóan, mint a németek – szekérkenőnek használják elevenen rakva a tengelyre. – Irod. K. Mátyus István: Ó- és új diaetetica... (I–VI., Pozsony, 1787–1793); Wildhaber, R.: Schneckenzucht und Schnekkenspeise (Schweizerisches Archiv für Volkskunde, Bd. 46. Basel, 1950). – 2. matak: rögzítőeszköz a szénarakománnyal megterhelt szekér ún. lekötő kötelén. Még a század fordulóján is csak egyszerű matak, azaz kis fahorog volt a kötélre hurkolva, amelybe beakadt a kötél visszahajlott vége, később helyébe valóságos csiga került, és azzal húzták meg a kötelet. – 3. → forgó játékszer, – 4. → spirál, – 5. → kerítőhalászat, – 6. → dikó, – 7. → csigatészta

Csiga