csíkgödör

kerek sírforma, kb. másfél méter mélységű verem, amelyben az Ecsedi-lápon, a Bodrogközben, a Nagy-Sárréten a fogott csíkot (lat. Misgurnus fossilis) tartották. A csíkász a libogós (ringó) lápon vagy az udvarban ásta ki a csíkgödört, alját megtaposta s ebbe rakta a nyáron, ősszel fogott csíkot. A csíkgödörbe a vizet a föld árja adta, vagy lápvizet mertek bele. Télen a csíkgödört náddal, sással fedték. Ebből adták el a csíkot a kereskedőnek, vagy Beregbe, Ungba, Nagyvárad vidékére maguk szekereztek el vele. – Irod. Ecsedi István: A csíkgödrök (Föld és Ember, 1922); Ébner Sándor (Gönyey): Ősfoglalkozások a lápi községekben (Föld és Ember, 1925); Ecsedi István: Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken (Debrecen, 1934).