alakor (lat. Triticum monococcum)

kiveszőben levő búzaféle gabona. A búzánál jóval igénytelenebb: a legszigorúbb hideget is kiállja, s a legkésőbbi, még a decemberi vetést is eltűri. Így a zordabb éghajlat alatt is megterem, sovány talajon is. Hegyvidéken kb. 900 m-es magasságig sikerrel vethető. Termése, melyet a búzához hasonló időben és módon aratnak, táplálkozásra és takarmányozásra egyaránt alkalmas. Őrlés előtt azonban a szemre tapadó polyvájától meg kell hántani. Szalmája igen szívós, tartós, így nemcsak házfedésre és kötözésre felel meg kiválóan, hanem még kalapkészítésre is. Termesztése szinte az európai termelőgazdálkodás kialakulásával egyidős: nyoma a neolitikum óta Európában és hazánkban is kimutatható. Erdélyben csaknem korunkig termelik K-Mo.-on több történeti adat is bizonyítja korábbi rendszeres termesztését. Jelentősége, mely hajdan nagy volt, a keleti országrészekben is a termelékenyebb gabonafajták elterjedésével erősen csökkent. Mind elnevezése, mind pedig elterjedésének részletei még felderítésre szorulnak. – Irod. Miscellanea Ethnologica (Tom. 1., szerk. Gunda Béla, Kolozsvár, 1947).