csikós

a pusztai legelőkön tavasztól őszig kint háló → ménes pásztora. Uradalmakban a növendék csikókat őrző konvenciós cseléd volt, az alföldi pusztai legelőkön a legeltetés idejére a cifra ménes mellé a lótartó gazdák fogadták. A renyhe méneseket a gulyásszámadó egyik bojtára őrizte. Terelőszerszáma a szíjból font → karikás; a lovakat lóháton őrzi és tereli, hátaslován hevederrel lekötött vagy heveder nélküli csikósnyereg van; a lovat a ménesből 6–8 öl hosszú pányváskötél vagy szőrpányva (→ árkány) segítségével fogja ki. Csizmáján tövises sarkantyút visel. – Irod. Tálasi István: A Kiskunság népi állattartása (Bp., 1936); Balogh István: Szabolcs megyei pásztorösszeírás 1796-ból (Ethn., 1959); Nagy Czirok László: Pásztorélet a Kiskunságon (Bp., 1959).

1. Csikós rövid derekú ingben, szűk gatyában, derekán tüszővel (19. sz. eleji ábrázolás, Mezőhegyes, v. Csanád m.)

2. Csikós lóháton (Hortobágy)

3. Csikósok, fejükön széles karimájú kalap, a lovak nyakában pányva (Hortobágy, 1930-as évek)

4. Ménesterelés a Hortobágyon