Csipkerózsika

tündérmese, Perrault és Grimm gyűjteményéből, valamint a balettfeldolgozás jóvoltából vált közismertté elsősorban polgári városi környezetben. Cselekménye: Gyönyörű királynőnek kislánya születik. Keresztelőjére meghívja a 12 „bűnbánó nőt” (tudós asszonyt, tündért stb.), a 13.-at azonban nem. Ez a kislányt bosszúból megátkozza, hogy a 16. születésnapján szúrja meg egy orsó, és haljon meg. A 12. tündér a halált 100 éves álomra változtatja. A királykisasszony 16. születésnapján egyedül marad, bejárja a palotát, rozsdás kulccsal kinyit egy toronyajtót, ott fonó öregasszonyt talál. Kéri, tanítsa meg őt is fonni. Megpróbálja, az orsó megszúrja a kezét, mély álomba merül, nemcsak ő, hanem éppen akkor hazatérő apja, anyja és a palota egész személyzete, a kapuőr, a szakács, aki éppen pofon akarta legyinteni a kuktát, a macska a tűzhelyen stb. A palotát áthatolhatatlan csipkebozót veszi körül. Sok királyfi próbál szerencsét, de mind odapusztulnak. Végre letelik a 100 év, a csipkerózsák virágba borulnak, megjelenik egy herceg, annak akadály nélkül sikerül a várba hatolnia. Megtalálja Csipkerózsikát, megcsókolja, a királyleány felébred, vele a király, királyné és az egész udvari személyzet. Lakodalmat ülnek (AaTh 410). Egyike azoknak a számtalanszor feldolgozott, ponyván és gyermekkönyvben kiadott meséknek, melyek a paraszti szóbeliségben kevéssé népszerűek. Mesénknek csak Íro.-ban és Olaszo.-ban jegyezték fel nagyobb számban népi változatát (10-10), de sem nálunk, sem szomszédainknál, pl. a románoknál, de még a francia nyelvterületen sem vált közkedvelt népmesévé. Magyarul 1875–1907 között négy ízben is megjelent → ponyván, Benedek Elek fordításában is elterjedt, megverselték, gyermekszíndarab készült belőle, de mindössze két közvetlen olvasmányból származó népi változatát ismerjük Pandur Péter, ill. Kurcsi Minya repertoárjában; mindkettőjükről tudjuk, hogy mesemondó tevékenységükre nagy hatással volt a ponyva, ill. a meséskönyv. – Irod. „Dornröschen” Hdwb d. d. Märchens (I., Berlin–Leipzig, 1930–33); Dégh Linda: Pandur Péter meséi (I–II., Bp., 1941–42. UMNGy, III–IV.); de Vries, Jan: Dornröschen (Fabula, 1958); Delarue, P.–Tenèze, M.-L.: Le conte populaire français (II., Paris, 1964); Wittgenstein, O. G.: Märchen, Träume, Schicksale (Düsseldorf–Köln, 1965); Faragó József: Kurcsi Minya havasi mesemondó (Bukarest, 1969); Nişcov, V.: Variante germani din „Kinder- und Hausmärchen” şi variante româneşti la tipurile AaTh 410, 130 şi 120 (Revista de etnografie şi folclor, 1969).