| csobbantó | TARTALOM | csoda |
csobolyó, csobán
dobra emlékeztető dongás faedény, amelyben a mezei munkásoknak vizet szállítanak és tárolnak. Mérete változó. A kis csobolyó 5–6 literes, a nagy 15–20 liter űrtartalmú. Hengeres oldalán egy vagy két „füles” donga található, amelybe szíjat, láncot vagy zsineget kötnek, hogy a kis csobolyót a kapanyélre, a nagyot a szekérlőcsre akasztva szállíthassák. Ahol a teherhordás fő eszköze a vászonlepedő (→ batyu), a csobolyót az asszonyok ponyvába kötve a hátukon viszik a mezőre. A vizet a fülnél, ill. a két fül között található lyukon át szívják ki nádszállal, facsővel, vagy az edényt a szájukhoz emelve isznak belőle. A csobolyót az aratók, kaszások, kapások, favágók, pásztorok egyaránt kedvelik, mert benne az ivóvíz hűs marad. Esetenként bort, pálinkát is szállítanak és tárolnak benne. A csobolyót ügyesebb barkácsolók is elkészítették, általában véve azonban kisipari, bodnár, → kádár, → csutorás munka. A 20. sz. első évtizedeiben még egészen általánosan használatban volt, de fokozatosan kiszorította a zománcos kupa, ill. szükségtelenné tette az életmód változása. – A csobolyó formájú edények elnevezése nagyon változatos. Az Alföldön és a Felföldön a csobán névvel együtt fordul elő a csobolyó. Helyenként a nagyobb és a kisebb csobolyót különböztetik meg a két névvel. A Dunántúlon a vatalé szó alakváltozatai (Veszprém m.-ben valatér) használatosak az edény megnevezésére; egyes változatai a székelyeknél is feltűnnek. A csutora és a kulacs a díszes kivitelű csobolyóforma edényeket jelöli. Szórványosan a palack, a döbön, a simica, a tréfás hangulatú vizestarisznya szó is előfordul az edénytípus neveként. Erdélyben a → légely, légény, légel és a budulló, budunka (Csík, Udvarhely m.) szóval gyakran az inkább hordócska forma vizes, tejes faedényt jelölik. Ennek a füle a két végső abroncshoz volt erősítve. A csobolyó szó eredete vitatott, hangutánzó alapszava ősi finnugor eredetű. A csobán szláv, délszláv közvetítés, a légely német eredetű szó. – A csobolyó a szomszéd népek körében szintén megtalálható. A Kárpátok román, ukrán, lengyel, szlovák, morva pásztorszállásairól a tejet csobolyótípusú edényekben (obonka) szállítják a faluba háton vagy málhás állatokon. – Irod. Vécsy Ágoston: Néprajzi adatok Tiszaroff vidékéről (Ethn., 1938); Vajkai Aurél: A parasztszőlőművelés és bortermelés Veszprém megye déli részében (Népr. Ért., 1938); Szebeni Géza: A csíki juhászat (Ethn., 1962).
