csók

két ember közeli kapcsolatát kifejező → gesztus. Ez a kapcsolat lehet rokoni, érzelmi vagy „szolgai”. Ennek megfelelően a csók formája is változik; szigorúan szabályozza a társadalmilag elfogadott és kulturálisan meghatározott → norma. A Közel-Keleten pl. a vállon csókolás szokásos. Az európaiakra jellemző ajakcsók lényegében ismeretlen az arktikus népek, valamint a kínaiak, japánok és malájok körében. Ezek a népek az orr összeérintésével „csókolóznak”, közben szaglászó felszívó lélegzetet vesznek. Ez megmagyarázza az európai csók eredeti jelentését is: nem más, mint jelképes lélekcsere. Ezzel magyarázható a népmeséknek az a motívuma, hogy a csók hatására a kígyó más alakot ölt, vagy alvó, halott királykisasszony átváltozik, feléled. – Az egykor valószínűleg sokkal szertartásosabb csók ma találkozási és főképpen búcsúzási gesztussá lett. – Irod. Solymossy Sándor: A csók eredete (Ethn., 1928).