démiurgosz <gör. ’iparos művész’>

a teremtő Isten segítőtársa, aki Isten utasításai szerint rendezi az anyagot. Gnosztikus tanítás szerint a szellem és az anyag, Isten és világ kibékíthetetlen ellentétek, a démiurgosz közvetítő szerepet játszik közöttük. Teremtésmondáink démiurgosza az ördög, aki Isten irányításával a formálandó anyagon a manuális munkát végzi. Megpróbál önállóan teremteni, ez nem sikerül, ill. torz teremtményei lesznek. Istennel való szemben állása mindig kifejezésre jut. Démiurgosz-szerepet játszik a magyar mondákban Szent Péter is. Ő Krisztus társa, együtt vándorolnak, s eközben számtalan dolgot teremtenek. Szent Péter szerepe vagy megegyezik az ördögével (szerepcsere), vagy annál pozitívabb. Tevékenységének az a vonása, hogy új dolgokkal ajándékozza meg az emberiséget, egyben → kultúrhérosszá is teszi. (→ még: dualisztikus eredetmagyarázó monda, → világ teremtéséről szóló monda, → ember teremtése, → asszony teremtése) – Irod. Kálmány Lajos: Világunk alakulásai nyelvhagyományainkban (Szeged, 1893); Lixfeld, Hannjost: Die dualistische Schöpfungsschwank von Gottes und des Teufels Herde (Thompson K. 483). Volksüberlieferung (Göttingen, 1968).