disznóól, hidas

sertések elhelyezésére szolgáló építmény. A nagyobb sertésnyájak (→ csürhe, → konda) szállása az → akol vagy a → hodály. A paraszti gazdaságok építménye, a disznóól többféle lehet: használtak földólakat (kutrica, a Kiskunságon); levert karókra vesszővel körbefont, bogárhátú egyszerű építményeket (Bodrogköz, Zempléni-hg., Szatmár m.); a Körösök vidékén vályogból emelt kerekólakat. A legáltalánosabb két disznóóltípus: a fátlan területeken vályogból, téglából épített egy- vagy több részes, téglalap alaprajzú ól, előtte rendszerint kitéglázott kifutóval; a másik a fában gazdag vidékeken a gerendákon álló boronából, deszkából vagy zsilipelt fallal készült, kifutó nélküli disznóól, az ún. hidas. Néhol, mint pl. Szentgálon (Veszprém m.) a hidas mellett kifutó is állt. A hidas szétszedhető, továbbhelyezhető építmény; erdős, hegyi területekről szétszedett állapotban szekereken szállították is az Alföldre. – Irod. Tálasi István: A Kiskunság népi állattartása (Bp., 1936); Vajkai Aurél: Szentgál. Egy bakonyi falu néprajza (Bp., 1959); Hajdu Mihály: Sertéstartás Szeghalmon (Sárréti írások, szerk. Miklya Jenő, Szeghalom, 1965).

Disznóól (Kászonújfalu, v. Csík m.)

Disznóól (Kászonújfalu, v. Csík m.)

Lábas disznóól vagy hidas, vastag pallódeszkából (Kisbény, v. Esztergom m.)

Lábas disznóól vagy hidas, vastag pallódeszkából (Kisbény, v. Esztergom m.)