Aljvidék

Baranya m. nyugati sík vidéki részének, az ún. Szentlőrinci-lapály szomszédságának népi neve. Az Árpád-korban Ormán néven ismert önálló táji része a megyének, területén egyebek mellett → székelyek is éltek, akiknek központja Nagyvátyon volt. Középkori polgárosult paraszt lakossága a reformáció során ref., ill. unit. vallású gyülekezeteket hozott létre. Az utóbbiak a 17–18. sz. fordulóját követően az ellenreformáció következtében r. k.-sá és részben ref.-sá lettek. Lakossága különösen a Szigetvárért folytatott harcokban erősen elpusztult, bár nem egy településének folytonossága megmaradt. A 18. sz. során kiegészülő lakossága is magyar, néhány településében délszlávok, horvátok vagy sokácok települtek. Ugyanakkor r. k. vallású népessége is megszaporodott.

Aljvidéki lakóház (Kopács, v. Baranya m.)