dobolás

a hírközlés intézményesített módja, amellyel elsősorban közérdekű közleményeket hirdettek ki. A falusi, mezővárosi közigazgatás vezető testülete dobolás útján adta tudtul a lakosságot érintő hatósági rendeleteket, határozatokat. Esetenként egyéni hirdetmények közlése is dobolással történt. A dobolás a község alkalmazásában álló → kisbíró feladata volt, aki a település meghatározott pontjait felkereste és pergő dobját verve hívta fel magára, ill. a közleményre az emberek figyelmét. Néhány perces dobverés után az utcára kisereglő és hallótávolságban elhelyezkedő lakosságnak felolvasta a rábízott közlemény szövegét. A közleményt általában kötött formulák, kezdő és végző fordulatok jellemezték. A hallgatóság azonnal megvitatta a közlemény tartalmát; kérdéseket tett fel a kisbírónak, akit bennfentesnek tartott. A dobolást az elmúlt évtizedekben a hangszórók váltották fel. Ezek elhelyezése rendszerint követi a régi rendet; a készülékeket a dobolás egykori színhelyein szerelték fel (kocsmák, boltok, közkutak, templomok, útkereszteződések mellett). – Irod. Hoppál Mihály: Egy falu kommunikációs rendszere (Bp, 1970).